A tér megújulásának lépései. Tervek, elképzelések, és azok megvalósulása. Ha marad a nemzeti kormány, akkor jó esély mutatkozik, hogy a tervek nemcsak tervek maradnak, hanem lesz is belőle valami.
Nem kell botorkálni, átmehet az ember a felüljárón a sínek felett, bár a többség inkább botorkálni szeret. Bódé az nem sok van, azok a hatszögletű pavilonok, meg fedett beállók eléggé tervezetten lettek elhelyezve. Persze ráfér egy kis kipofozás, de egy közlekedési csomópontból nem lehet virágos rétet varázsolni. Még szerencse hogy magát a metróállomást végül is békén hagyják, és nem csinálnak süllyesztett autóalagutakat - valaki végül rájött, hogy nem a téren alakul ki a dugó, hanem az elvezető utakon.
Ezzel nem értek egyet. Először is balesetveszélyes, sokszor úgy kell átbotorkálni a villamos síneken, meg az egyenetlen aszfalton, hogy aki nem néz eléggé a lába elé, mert közben beszélget a barátjával, vagy éppen telefonál, az csúful járhat. Nem biztonságos.
Ami az én szememben még ennél is nagyobb baj, hogy lepukkant, össze-vissza tákolt bódékkal szegélyezett, régi ötvenes évekbeli filmekre hajazó kinézetű. Rémes. Körülnézel a téren, és egy olyan részét sem tudnám említeni, ami a szemnek kellemes látványt nyújtana. Van benne valami sivár összevisszaság.
A Kalef a Kálmán becézett formája. Most, hogy Széll Kálmán tér lett, újra logikusabb lett a kapcsolat a tér valódi, hivatalos neve és a beceneve között.
A Kádár-éra elejéről van szó. Az akkori kamaszok szülei még az előző rendszerben szocializálódtak, tehát Széll Kálmán neve (a térre alkalmazva) naponta elhangozhatott. A gyerekeknek saját élménye volt 1956 és többségükben igen erős volt a szovjet/orosz/ruszki-ellenesség. Ez csak a hetvenes évek elején enyészett el (felteszem, hogy az életszinvonal jelentős emelkedésével - a Rákosi-korhoz képest). A kamasznyelv a '60-as években a kalauzokra is használta a kalef szót, akik akkor még nagy tömegben voltak jelen (a váltások miatt) a forgalmas közlekedési csomóponton.
Ki a fene fiatal törődött akkor, vagy tudta, Széll akármilyen nevét és a fűtő valamiféle elnevezését
Nem nézek utána a kisinasoknak, de feltételezem a polgári nagyúri házaknál volt inas vagy szobalány, oszt meggyújtotta a tüzet, amire ugyis óránként rakni kellett
És az úriasszonyok letipegtek a térre! Oda, aha!
Szoval marhaság!
Egy tény , néhány éve még a román/magyar alkalmi munkások gyülekezőhelye volt
És ha nem is kitipegtem :) de kiautóztam ha melós kellett
Nem szerettem gyalogolni, de be kellett menni a Gomba környékére és vissza
Aztán rájöttem, hogy az olcsóbban dolgozók a tér szélén, közel a piachoz ácsorognak
Később csak felmutattam az ujjaimat, hány ember szálljon az autóba
Eddig is ő irányított a háttérből. Már jó pár éve még Moszkva-téri projektként indult a dolog, de egy Pató-pali unoka polgármester elintézte hogy nehogy már az átépítés meg a fonódó villamos a szocik nevéhez fonódjon.
Az a tér úgy jó, ahogy van. Ha nekilátnak birizgálni, akkor úgy járnak mint a Keletinél, ahol vagy 4 éve lezárták 6 hónapra, aztán még mindig nincs kész. Az emberek általában utazni meg átszállni akarnak, nem gyönyörködni.
Több magyarázata is létezik, az viszont tény, hogy a hatvanas években szinte mindenki így hivta...
"A teret azok a kamaszok hívták Kalefnak, akik a Kádár-rendszerrel szembeni ellenszenvük kifejezésére a szovjet főváros nevét mint az elnyomás szimbólumát ki sem voltak hajlandók ejteni a szájukon. A Kalef a tér korábbi – és most május óta újra felelevenített – elnevezéséből, a hajdani pénzügyminiszter, majd miniszterelnök, Széll Kálmán keresztnevéből és alighanem a kalefaktor, azaz a fűtő latin szóból eredeztethető. A téren ugyanis már a XIX. században is pezsgett a munkaerőpiac. A Várban lakó és a környékbeli úriasszonyok reggelente ide tipegve bérelték fel az ácsorgó fűtőkisinasokat, kalefaktorokat, hogy polgári otthonuk kandallóit megrakják fával, és alá tüzet csiholjanak. A tér évszázadok óta Buda forgalmas közlekedési csomópontja volt. Szekerek gördültek át rajta, nevet mégis először csupán 1929-ben kapott, majd 1951-ben változtatták Széll Kálmánról Moszkvára, hogy Rákosi Mátyás e gesztussal is kifejezze Sztálin iránti hódolatát."
1954-es "szegélyezés" a Moszkva tér déli (a Vár felőli) oldalán. :o)
pedig lehet gyönyörködni is ... mondjuk a Postapalota megérdemli. ;-)