Pénzverdei, Pv vasútról minden jöhet, történelmi leírás, adok-veszek, képek, stb...
Más kereskedelmi portálok felhasználóinak itteni keresése, itteni beazonosítása (Vatera, olx stb.) TILOS és kizárással jár.
Igen, ezzel én is így vagyok, vajon egy digitalizált, kürtölő-fütyülő, LED világításos, csak számítástechnikai készülékekkel üzemelő mikroelektronikai műanyagból öntött mai "átlag" modell mennyi ideg bírja vagy fogja bírni úgy, mint egy 1940-es évek végi-1950-es évekbeli (vagy még a II. vh. előtti) antik modell. Analóg modellekkel (konkrétan mai modern TT méretű mozdonyok) nem hallottam-láttam túl jó tapasztalatokat. Más méretarányban sem jobb a helyzet valószínűleg, de tapasztalataim - sem hallott sem saját - N méret kivételével nincsenek. Egy nagy múltú német gyártó (korábban nyugat-német) bizonyos mozdonyaiban kevés üzemórával és heti pár órás játék után kinyiffantak a motorok. Olcsóbb volt újból megvenni a mozdonyt, mint motort rendelni. Ehhez képest jó néhány zárlatosan vagy más hibával hozzánk került pénzverdei mozdonyt sikerült műszakilag rendbehozni (ha nem rozsdakupac, akkor a külcsínre nem adunk). A különböző keleti modelleket sokkal többre tartom (köztük a magyarokat is), mint a nyugati vagy mai darabokat. Még a műanyag modelleknél is van valami különleges érzés, amikor egy ndk-s vagy magyar darabok fogok kézbe, teszek fel pályára. Főleg, hogy ezeket még tervezőmérnökök óriási rajztáblák mellett állva méretezték, számítógépes tervezés és számítógép vezérlésű géppark nélkül alkották meg-ehhez a technikai feltételek mellett igencsak jó kivitelben és a legtöbb esetben könnyen javítható műszaki tartalommal. Persze az élethűség: van aki fanyalog, de szerencsére sokan vannak, akik elfogadják ezeket a kis remekműveket úgy, ahogy a kor színvonala ezt lehetővé tette.
A digitális vezérléssel is vannak nyűgök. Pl. több ismerősöm is járt úgy, hogy siklott a vonat és ezzel együtt kb 25ezres kár keletkezett: a dekóder kipurcant. Volt jópár Előre füstölésünk, de semmi komoly nem volt: pincelelet mozdony volt az illető és némi motor és kefeszabályozás után ismét műkűödött, üzemképesen került vissza dobozába.
Ugyanígy Meja gőzösünk élesztésekor is voltak hasonló hajtáshibák, motornyűgök, de megoldottuk. És a motor is túlélte a próbálgatásokat. Főleg, hogy előnyként látom a régi három részes kommutátorokat a mindenféle 5 pólusú motorcsodákkal szemben. Hiányolom a mai modellekből a fém alkatészeket, főleg a fogaskerekeket (ez a silányodás már az NDK modelleknél elkezdődött). Egyedül a Mikrolin motor nem szerelhető, de arra a gyártmányra vannak más lehetőségek, mint a gyári - nem jó minőségű - hajtás javítgatása.
Visszatérve az S vasútra (Fénycső KTSz): nem tartom offnak egy pénzverdei 0-ás témában. Ki lett próbálva az úttörővasúti készlettel, hogy mutat egy Előre pálya mellett, mint keskenynyomközű vasút. Jól. Tudom ajánlani azoknak, akiknél van belőle, Előréhez és Pannóniához, Helikonhoz is stílusos párosítás.
A második világháború befejezése után a játékvasút - modellvasút gyártás hiteles története nagyon homályos. Mindenféle legendák keringenek, de nagyon kevés hiteles leírást olvashattam eddig . Egyáltalán nem bántó ( legalább is nekem ) , hogy néhány topiktárs az érdeklődésének megfelelő kutatási eredményeit itt közzéteszi. Bár gyermekként játszottam PV Előrével , de csak most korosan tudtam belerágni magamat igazán a történelmébe. Köszönet azoknak akik dokumentálták. Ezért Gondos Árpádot is csak köszönet illeti a korai H0 és S méretek hazai gyártóinak kutatásáért és az általa fellelt dolgok közzétételéért.
A felsorolásomban szereplő méretarányok mostani topikjai úgyis csak a mai digitális rendszerekkel és az öntött , vagy 3 D- ben nyomtatott, műanyag kasznikkal ellátott állománnyal foglalkozik. Kíváncsi vagyok, hogy nem 60, de 10 év múlva lesz - e még ezekből létező és működő példány ?
Én személy szerint azt gondolom, hogy Árpád nem igazán off-olja ezt a topikot. Bár személyesen nem ismerem (őt sem), de a topik tanulmányozása során nagyon sok hosszú, érdekes hozzászólást láttam már tőle a magyar játékvasutak, játékok témakörében. Igaz, hogy néha határmezsgyén is mozog, de én többre értékelem a jószándékú tevékenyégét, hogy veszi az időt és fáradtságot, hogy tegyen is a közösbe, mint a topik puritánságát. Én úgy láttam, hogy a tartalommal kapcsolatban voltak korábban is eszmecserék, s akkor arra jutottak az urak, hogy a magyar játékvasutak, s egyéb kapcsolódó témák beleférnek ebbe a topikba.
Persze, fel lehet újra vetni a kérdést, meg ki is lehet jelenteni, hogy ide aztán fejvesztés terhe mellett csak a PéVékről szabad írni. Addig is meg "köszönöm Árpád" !
Ez a téma is volt már korábban itt, de azóta kissé módusult.
Sándor Béla és a Neon KTSz játékvasútjai
Az ’S’ építési nagyságú "Úttörövasút" első változata még szépen festett fa kasznival készült a 40'-es évek végén (1947?). A későbbi változat már alumínium öntvény, a dobozon belül Sándor Béla játékkészítő neve, II. ker Csatárka u. 29. és többek között ez szerepel: "az 1950. év kimagasló villamos játéka."
Az 1953-as "Úttörövasút" viszont már egy masszív vaslemezből készült változat, szögletesebb házzal, melynek gyártója a Neon KTSz volt. Az Úttörővasút motorja nagyon egyszerű és igen érdekes megoldású, ahol lényegében a forgórész maga az egyik kerékpárja volt a kéttengelyes kisvonatnak.
Kis Úttörő Villany Vasút 1948-as gyártás
1948-ban gyártott, Magyar játékvasút.
A mozdony kb. 30cm hosszú, a sín kb 35mm. Működik. Trafó eredeti. A mozdony anyaga fa és vas. A mozdonyon világít a kis lámpa, a festése eredeti. EREDETI A DOBOZA, A DOBOZTETŐ ÉS A BENNE LÉVŐ KEZELÉSI ÚTMUTATÓ! A sín nincs meg az összes, a doboz viseltes. ------------- Ez az "S" építési nagyságú játékvasút -a "0"-ás és a "H0"-ás építési nagyság közti méretarány volt. Háromféle változatban készült, melyek: GANZ Hargita orrú sínbusz, Budapesti Úttörővasút "Kis Piri motorkocsi" és egy áramvonalas motorkocsi. Az egyes járművek, készletek között is vannak eltérések. Ilyen pl.: az ablakok a kasznira festve voltak, de van olyan kivitel, melynél kivágták őket; illetve az irányváltó fogantyú a kocsi egyik oldalán volt, íves kivágásban lehetett mozgatni. Ezt a fogantyút más kialakítással a tetőn levő kivágáson át felülről lehetett működtetni, olyan volt így a jármű, mitha felsővezetékes áramszedője lenne. A felső karos járművekhez körpályát, az oldalsó kallantyúsakhoz véges, egyeneseket is tartalmazó sínkészletet adtak.
Ennek a játékvasútnak az első kivitele, az 1947-es mozdony a nem sokkal korábban államosított ROGLIN vonatok (a francia Rogner báró Háztartási és Fémtömegcikk Gyára) litografált alumíniumlemez és öntvény karosszéria-alkatrészeinek felhasználásával készült, 1948-ra nyilván elfogytak az alkatrészek, - ez egyáltalán nem biztos, hanem a váltás a szovjet mintára megépült és átadott első szakaszú budapesti Úttörővasút hazavihető változata lehetett inkább - azért egyszerűsödött a kaszni a fent látható kivitelre, 1949-ben már vastag alu-öntvény és préselt vaslemez testtel lehetett vásárolni, ez utóbbi kettőt nem biztos hogy egy és ugyanazon műhely csinálta, már csak azért is, mert 1949-től, népköztársasági mentalitás szerint nem sokat számítottak a korábban bejegyzett szabadalmak.
A festett ablakos, oldalsó irányváltós úttörővasúti motorkocsi volt a második változat. A második "széria" alumínium öntvény alul bordó festésű, felül alumínium színű(ezüst), míg az utolsó változat alul piros felül vajszínűre festett lemez kasznit és belső világítást kapott kivágott ablakokkal. A későbbi változatoknak egy, egyszerű vasúti melléképületet - ami a budapesti Úttörővasút Széchenyi-hegy végállomásának váltóállító tornyának kicsinyített mása - formázó fából készült házikóban volt elhelyezve a trafója, illetve a járműveken az ablakokat kivágták. A második szériát Sándor Béla, II.ker. Csatárka u. 29. gyártotta. Az utolsó változat dobozán viszont már a Neon Ktsz. szerepel gyártóként. Egy korabeli játékkatalógusban szerepel is ez a játék.
Dobozos észletünk az úttörővasutas változat első szériájába tartozik, 1948-ban készült. Az épülete nincs meg.
Kis Úttörő Villany Vasút
1948-ban gyártott, magyar játékvasút.
A mozdony kb. 30cm hosszú, a sín kb 35mm. Működik. Trafó eredeti. A mozdony anyaga fa és vas. A mozdonyon világít a kis lámpa, a festése eredeti. EREDETI A DOBOZA, A DOBOZTETŐ ÉS A BENNE LÉVŐ KEZELÉSI ÚTMUTATÓ!A sín nincs meg az összes, a doboz viseltes.
Kis úttörő villanyvasút, eredeti dobozában, eredeti trafóval, sínekkel. Működik, világít, előre- és hátra is menő mozdonnyal, nagyon ritka darab. Magyarországon ezt az elektromos vonatot gyártották először, de nagyon kis példányszámban. Kiállításokon is igen ritkán bukkan fel. ------------------------------------- Létezik fémlemez kasznijú, de ugyanilyen hajtású könnyű kis sínbusz is, piros-vaj színben. Körpálya tartozik hozzá, mely a képen látható sínekkel azonos elemekből áll. Csatlakozósínjéből két textilszigetelésű vezeték lóg ki, rajta bakelitszigetelésű banándugóval. Kézi irányváltója villamos áramszedő-szerűen a tetejéből áll ki (ez az irányváltó-kivitel az Úttörővasút későbbi változatánál már megjelent).
1945 után a német MARKLIN HO-ás vasutak magyarosított változatait többen kezdték gyártani, MIKROLIN, SZÉPLIN, ROGLIN, MEJA, VÖRÖS SZIKRA neveken. A ROGLIN vonatok csuklós két vagy három részes, az 1930-as években világhírűvé vált GANZ HARGITA és HELIKON motorvonatok pontos másai, többféle litografálással készültek, sárga-piros, kék-ezüst színekben, STREAM-LINER, AFRICA-LINES, RIO-GRANDE és ROGLIN-EXPRESS feliratokkal az oldalukon. Ezen vonatok alkatrészeiből lettek a korai Úttörővasutak, sablonfestéssel átfújva.
Doboz nélküli, majdnem teljes vasútunk 1952-es, Fénycső Világítástechnikai és Villamossági Kisipari Termelő Szövetkezet, Bp. IX. Ráday utca 31. terméke. egy íves sín hiányzik. Tetőkapcsolója ennek egy keskeny fémpálca, nem pedig egy igényesebb kialakítású fogantyú. Eredeti kialakítás. Körpályás, tetőkapcsolós sínbuszos változat és megvan hozzá az épület is, melyben a transzformátor van. Az épület kivilágítható belülről és a motorkocsiban is van egy izzó. A hálózati kábel újra lett cserélve, megvan az eredeti is. Működőképes. Talpfás vaslemez sínjeivel szépen mutat keskenynyomközű vasútként pl. egy régi "0"-ás pálya mellett (pl. orosz IC51 készlet, Marklin, Állami Pénzverde Előre, Pannónia, Helikon készleteihez).
Csak egyenes és íves sínek ismertek, gyári kitérőkről, átszelésekről nincs tudomásunk.
Források: két saját készlet alapján leírás és internetes oldalak, vatera hirdetésekhez írt megjegyzések
Mostanában három db. Vörös Szikra mozdony volt a kezeim között, hogy egyet a lehető legjobb állapotba hozzunk egy felelt készlet részeként, ami sikerült. Egyikben sincs nyoma világításnak.
A Meja cinköntvény gőzösei világítottak, Piko-hoz való kis izzók jók beléjük, már, ha van akinek még van cinkpestis nélküli gépe. Amikor a Meja gőzöst építettük újjá (szobormozdony szokott néha lenni, ha összerakunk 3 sínes H0 bemutatót), abba került világítás, bár jó ideje félszemű-az egyik izzó kiégett. A mozdonyunk állapotára való tekintettel (csoda, hogy egyáltalán bemutatható) inkább nem cseréljük ki. És nem is futtatjuk, bár egy-két körre képes lenne.
Végre elkészült nyers állapotában az Árpád. Természetesen még a festés előtt a felületet teljesen rozsdátlanítani és zsírtalanítani kell. Ráfér az alapozás előtt egy glettelés is, mert csodát nem tudtam az igencsak koros lemezzel tenni. Nyílván a glettelés után még át is kell majd csiszolnom. A mérete szemléltetésére mellé tettem egy Pannónia személykocsit. Az Árpád tengelytávja megegyezik vele. Láthatjátok néhány képen ahogy az íves síneken elfordul. A világítását integrált lámpatestekkel oldotta meg, amik alapja egy - egy kulcslyuk megvilágító lámpa. Az eredeti LED izzót kiforrasztottam és átalakítottam a NYÁK - ot. A tokon belül egy fehér és egy pirosra festett 16 V -os rizsszem izzó lapul. A festés piros üvegfestékbe mártással készült. A piros izzó a fehér mögött lapul és szépen átvilágítja az akkor nem működő fehéret. Az ütközőket feketére fogom festeni és az egész ilyen színű lesz.Most várom a jó időt, hogy majd festeni tudjak. A jövő héten neki állok az eddig félretett váltó és Előre motor alkatrészek tekercselésének, amik eddig várták a boldog feltámadásukat. Ezek közül a váltó tekercsek a fontosabbak, mert mindhárom egy oldali és eddig csak két váltóm volt párban.
Kedves Árpád!Köszönjük a kimerítő tájékoztatót!Annyit fűznék hozzá,hogy ami nekem van (bordó/vaj) Vörös Szikra mozdonyom,abban,van világítás.Nekem gyárinak tűnt.De majd előkeresem,és teszek fel róla képet.Érdekes a gyártás megszüntetése utáni élete a megmaradt kocsiknak,alkatrészeknek.Valószínű hogy iskolák között osztották szét,mert a mi iskolánkban,az ötvenes évek végén,rendezvények tomboláján lehetett nyerni a készlet vagonjait.Meja kocsikat biztosan.Onnan van egy nyitott és egy zárt tehervagonom,de mindkettő barna.A technika tanárunk szobájában pedig az UV villamos alkatrészeit láttam.Sajnos azok sose kerültek sorsolásra. Üdv.Gábor
Jó rég volt róla szó, azóta frissült az anyag. A Vörös Szikra H0 vasút (nem tudom, melyik topikba kéne tenni, de legalább magyar).
A Vörös Szikra játékvasút
A Vörös Szikra Gyár alapításának időpontja: 1953 január 1., 1957-től neve BRG-re változott. A cég (alapításkori) központjának címe:Budapest, Polgár u. 8-10.(Flórián tér mellett, a volt dohánygyár épülete) Ideiglenes telephelye: Magyar Adócsőgyár kis üzeme, BP. Béke tér 3. A gyár alapítója Kossa István -Általános Gépipari Miniszter- első igazgatója Vörös György volt (1953-1957). A vállalat szervezését a Magyar Adócsőgyár keretén belül kezdték el és kezdetben honvédségi megrendeléseket elégített ki. Az első ismert gyártmánya az M1 típusú Vörös Szikra elnevezésű magnetofon volt, amely az első hazai gyártmányú magnetofon.
A Vörös Szikra Gyár legelső termékei között szerepelt egy H0-ás építési nagyságú játékvasút, melyet készletben árultak. A készletben egy háromtengelyes villanymozdony volt amit bordó- és korabeli újságcikk szerint -Ifjú technikus januári száma- piros színben forgalmaztak, vajszínűre festett tetővel -meg nem erősített forrás szerint létezett zöld színben is. A készlet további tartalma 5db kéttengelyes tehervagon: 2db villás lécszállító vagon -melyen fából készült „léc” rakomány volt-, 1db rakoncás kocsi -nyírfa rönk rakománnyal-, 1db daruskocsi és 1db zöld nyitott tehervagon, egyenes és íves sínek. Létezett boroshordó szállító vagon is, melyen két fából esztergált boroshordó volt. a doboz tetején szép litografált kép volt látható, rajta a Vörös Szikra kisvasúttal.
A Vörös Szikra Gyárat mint önálló vállalatot 1956-ban megszüntették és a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) "V" gyáregységeként működött tovább.
A BHG játéktörténeti vonatkozású érdekessége, hogy bakelit házas, lendkerekes kisautók is készültek itt a tervgazdálkodás részeként, pótolva az 50’-es évek játék hiányát. Alapvetően kétféle típus létezett különböző színekben, Pobeda és egy amerikai stílusú személyautó. Voltak anyagában színezett bakelit házas változatok, leggyakoribb a barnásfekete színű volt, de létezett fehér és sötétzöld színű is. A festett változatok általában két színre fújtak voltak, fekete fehér, vagy piros fehér színben. Létezett ezen kívül Pobeda Taxi- és vöröskeresztes mentőautó is.
1957 január 1-jén "Budapesti Rádiótechnikai Gyár" -BRG- néven ismét önálló vállalattá alakították át melynek logóját Sajdik Ferenc karikaturista tervezte. Gyártottak elektromos hajócsengőt melynek a beszerelését is a BRG emberei végezték tengerjáró hajókra is. Érdekes termékek még a gőzcsöves akkumulátor töltő és az elektromos edzőkemence. Fegyveres szervezeteknek (belügy, katonaság stb.) gyártottak megfigyelőeszközöket, erről nagyon kevesen tudtak a gyár dolgozói közül. A cég 1989-ben önprivatizáció útján holdingszervezetté alakult, A BRG Mechatronikai Rt. 8 Rt-t és 12 Kft-t fogott össze, szinte mindegyikben több-kevesebb külföldi tőkével. Először a kecskeméti gyáregysége szűnt meg, majd 1994-ben felszámolták a lakitelki magnetofon-összeszerelő üzemet is. Az önállósodó, rádiókommunikációs eszközöket gyártó salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt-t 1998-ban megvásárolta a Videoton, s neve is VT-BRG Rádiótechnikai Rt-re változott, de ez is megszűnt néhány évvel később és 2009-ben az épületet is lebontották.
A gyár történetéhez felhasznált forrás: Kollár Ernő (Virtuális rádió múzeum)
Szentendre, 2014.10.17.
A vasút járművei: 3 tengelyes, univerzális motorú felsővezetékes, a szigeletések kivételével teljesen fémből (lemez) készült villanymozdony (egyen- és váltakozó feszültséggel is tud menni). Eddig csak bordó+vaj színű tetejű példányok kerültek elő. A két végén nyers fémszínű lemezdísz van. Az áramszedő olyan, hogy csak a felső része mozgatható, a rugó felül van. A legtöbb előkerült példányon vagy nincs áramszedő vagy más márkájú mozdonyéval pótolták. Oka, hogy ha a dobozba nem óvatosan helyezték el a mozdonyt, a vékony lemezszerkezet könnyen letört. Irányváltás: az egyik áramszedő mellett a tetőből kinyúló vékony fémlemezzel, kézzel. Világítás nincs benne.
Kocsik
Mindegyik fajta egységes, kéttengelyes fém alvázra épült. Műanyag alkatrészeik nincsenek. - két, esztergált fahordós - forgóvillás, rakoncás (ezt a készletek egy részében párban adták) - oldalanként 4-4- rakoncás faáruszállító (gyárilag egy nyírfa rönk volt rajta) - darus kocsi kurblival mozgatható horoggal, minden irányba forgatható gémmel - alacsony oldalú, zöld teherkocsi (ezt az egyik forgóvillás kocsi helyett adták) Személy- és postavagonról nincs tudomásunk Vörös Szikra gyártmányként.
Sínek: sima oldalú fém töltésutánzaton két valódi sínprofilú ("modell") futósín között egy hosszanti fémpálca (3 sínes Marklin rendszer). A lemezágyazat különböző színű lehet (pl. kissé rózsaszínes, világos- és sötétszürke). A készletek 8 egyenes és 12 íves sínt tartalmaztak, melyek közül egy csatlakozó betáp. A másik korabeli vasúttól (Mechanikai Játékgyár, Budapest - MEJA) csak abban tér el a pályaanyag, hogy ott kék háromszögben MEO bélyegzővel látták el a sínelemek alját.
A vasutat valószínűleg csak 1953-1956 vége között, esetleg még 1957-ben is gyártották. Állapottól függetlenül ritkaság hozzá bármilyen alkatrész, jármű, esetleg készlet, melynek csomagolása lapos kartondoboz, tetején színes képpel a vonatról.