Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Rendicsek. Ez pölö Michelangelo síremléke, Giorgio Vasari alkotása . :)
... Michelangelo lassan mindenkijét elvesztette, rokonai, testvérei, hű szolgája, Urbino mind előbb haltak meg, mint ő. Egyedül maradt, de utolsó órájáig erős volt, telve akarattal. Halála előtt egész szombaton és vasárnap dolgozott, nem tudva, milyen nap van. Hétfőn belázasodott, ezért nem lovagolt ki, mint rendesen, hanem visszaült a tűz mellé. Három nap múlva, 1564. február 18-án meghalt. Unokaöccse a következő éjszakák egyikén titokban Firenzébe vitette a holttestet, mert a rómaiak nem akarták elengedni. Ott ünnepélyes temetést rendeztek a San Lorenzóban, majd mauzóleumot emeltek számára a Santa Croce-templomban...
Igen, de azért időzzünk még benn és keressünk síremlékeket, merthát ez a templom leginkább arról nevezetes, hogy Firenze nagyjainak legfőbb temetkezési helye.
A templom legnagyobb értékei ezek a trecentó korabeli kápolnák, melyek egyikének freskóit Giotto festette. A képek többnyire Szent Ferenc életét ábrázolják, lévén ferencesek temploma, akkoriban ilyen freskósorozatokkal oktatták a hívőknek a tudnivalókat.
Valójában azon a legfelső képen elég jól néz ki, de én is úgy gondolom, hogy ha már márvány, és azért jó, hogy márvány, mert kitűnik az átlagosból (bár Firenzében ben sok téglaburkolatú ház van), de azok az egyszerűbbek, mint a San Miniatón, vagy a S.M. Novellán vannak, hogy miért nem inkább azokat utánozták?
Erre én is készültem ezzel a képpel, sokan mondják, hogy bár maradt volna a régi homlokzat. Valóban így, hogy csak úgy oda van elé állítva elég furcsa. Ráadásul ha nem is annyira mint a dómé, de azért ez is elég alaposan díszített. Na de ne kukacoskodjunk:-)
Van egy aprócska, 3 lábú kézi állványom, belefér a tokba, az mindig nálam van. Már megszokott volt Toscanában, hogy a fedett szeméttartók tetejéról fotózok, itt is. Sajnos nem volt már erőm körbejárni (másik szemetest keresni :)), ezért a fotóim egy helyről készültek. Most így utólag nagyon sajnálom, na de majd legközelebb...
Akkor néhány mondat a templomról: Ferences rendi szerzetesek építtették 1249-ben Arnolfo di Cambióval. A pénz úgy gyűjtötték hozzá, hogy sírhelyeket adtak el benne gazdag polgároknak. A templom vörös téglából épült és a homlokzata is az volt mindaddig, míg egy gazdag angol adományából 1857-64 között meg nem építették ezt a mostani márvány homlokzatot.
Nincs több saját képem, a netről szedem le a továbbiakat.
Ez egy érdekes felvétel, mert oldalról mutatja a templomot. Jól látható, hogy csak elöl van a megszokott díszítés, oldalról egészen más képet mutat. Ez engem a Santa Maria Novellánál is meglepett.
... Michelangelo lassan mindenkijét elvesztette, rokonai, testvérei, hű szolgája, Urbino mind előbb haltak meg, mint ő. Egyedül maradt, de utolsó órájáig erős volt, telve akarattal. Halála előtt egész szombaton és vasárnap dolgozott, nem tudva, milyen nap van. Hétfőn belázasodott, ezért nem lovagolt ki, mint rendesen, hanem visszaült a tűz mellé. Három nap múlva, 1564. február 18-án meghalt. Unokaöccse a következő éjszakák egyikén titokban Firenzébe vitette a holttestet, mert a rómaiak nem akarták elengedni. Ott ünnepélyes temetést rendeztek a San Lorenzóban, majd mauzóleumot emeltek számára a Santa Croce-templomban...
Michelangelo síremléket Vasari tervezte 1570-ben. 
Egy érdekes rajz az egész épületegyüttesről.
Sajnos ez ilyen ferde lett, mert a téren épp valami szabadtéri színpad volt felállítva és emiatt nem tudtam szemből befogni.
Azért ez tetszik, milyen szép lenne, ha Zebrina csinálta volna!
Tényleg gyönyörűek a képek!
