Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
"Már pedig a keróknál a hit cselekedetek nélkül halott ugye...akkor a lélek test nélkül ebben a világban mi lenne?"
Egy ismeretterjesztő filmben saját szememmel láttam Japánban egy felhőkarcoló alagsorában kialakított budhista templomot, ahol az elhunytak hamvai olyan fiókokban voltak elhelyezve, mint a posták fiókjai. Az a szerzetes, aki meg volt bízva a "templomban" elhelyezettek lelki üdéért való imádkozással, a következőket mondta, nagyjából szó szerint idézem:
"Az a lélek aki tudatában van a halálának, az a mennyországba jut, aki nincs tudatában a halálának, az a pokolra."
A kérdésedre válaszolva: tök egyértelmű, hogy a kereszténység és a buddhizmus is ugyanazon vallás más hitbeli megnyilvánulása.
Szerintem a hit olyasmi, ami végig kell kísérjen minket nagyon sokáig, még ezen az életünkön túl is...
Gondolj arra, hogy a buddhista ott sustorog a halott fülénél, hogyha ébred a bardóban, akkor hallja, hogy a felvillanó képek ne zavarják meg, és ne vágyjon visszaszületésre, hogy testbe kényszerüljön a vágya miatt...tehát kell a hit még akkor is, mikor a testeden kívül leszel már...
...és a vallás olyasmi ebben az esetben, mint a tested a léleknek. Egy váz ami nélkül nem tudsz cselekedni, még ha nagyon akarnád, akkor sem ... ha lerombolod a vallást, olyan, mintha a testet ölnéd meg a lélek körül...
Már pedig a keróknál a hit cselekedetek nélkül halott ugye...akkor a lélek test nélkül ebben a világban mi lenne? Mint ahogyan a hit vallás nélkül...értelmetlenség...
Én meg azt gondolom, hogy a hit(ek) a vallás jéghegyének (csomópontjainak) azon csúcsai, amik kiemelkednek a gondolkodás óceánjából, miközben a tengerfenéken meg egy jéghegy képezi az alapjukat. Én nem a jéghegy látható részét (hit) kérdőjelezem meg, hiszen az látható, tapasztalható, hanem a jéghegy víz alatti részét, magát a vallást. Ez nem azt jelenti, hogy tagadom a vallást, hanem azt, hogy a vallást a gondolkodás rákos sejtjének gondolom.
Az az energia, amivel próbára lett téve a Pál, mindenféle ilyesmit kizár...gyógyító mellékhatása van. Ha képes volt miatta kitérni a hitéből is, akkor annak nagyon erősnek kellett lennie... tehát, ha volt is bármi baja, az meg kellett, hogy szűnjön... A halott feltámadásának látványa, a hirtelen gyógyulás és más csodák is "jók arra", hogy valaki teljesen más irányt vegyen, ha a "jelek" nincsenek jól összerendezve a világképében...
Az élet úgy hozta, hogy közel tíz éves terápiás és diagnosztikus ismereteket szerezhettem különféle tanulási és fejlődési zavarok terén. Tapasztalataim és a hiteles páli levelek alapján arra jöttem rá, hogy a páli jellemrajhoz hozzátartozik az a sehol nem említett tény, hogy Pál különös "idézési és szövegértelmezési” szokásai mögött valamiféle írott nyelvi és/vagy nyelvfejlődési zavar állhatott. Keresztény apologetáknak is feltűnt már ez, amire a „kor idézési szokásaira” hivatkozva próbálnak erőltetett magyarázatokat adni, pedig az ok sokkal profánabb.
Pál általában (szinte mindig) diktálta a leveleit, és csak a végén, a köszöntést írta le saját kezűleg. Kivételt képez a Filemonhoz írt levél, amit börtönből írt, és ami mindössze egy fejezetből áll, gyakorlatilag a legrövidebb hiteles páli levél. A levél rövidségét megmagyarázná, hogy Pál számára valóban nehezére esett az írás.
"A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek. Így írok." (Tessz3:17) Hogyan ír? Miért volt fontos ezt megjegyeznie? Azért, mert valószínűleg különös, jellegzetes írásmódja lehetett, amiről felismerhető volt az írása. Talán csúnyán és kesze- kuszán írhatott. Ez pedig írászavarra, az írás alaki kivitelezésének a zavarára utal.
Pálnak viszont nem csak az írással volt baja, hanem a beszéddel is: "Ha pedig avatatlan (ἰδιώτης- szó szerint idiotosz, vagyis fogyatékos) vagyok is a beszédben," (2Kor 11:6) "Mert, úgy mondják, ... maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány." (2Kor 10:10). Pálnak vagy igen erős artikulációs zavara (dadogás, pöszeség stb), vagy valamilyen beszédfogyatékossága(pl. diszfázia) lehetett, ami miatt nehezen fejezte ki magát. Mivel ezek a zavarok azonos idegrendszeri gyökerűek, általában különböző zavarokkal társulnak, ezért valószínűleg olvasási és szövegértési problémái is lehettek, ami megmagyarázza, a szövegek furcsa értelmezését és az eredeti jelentéstől eltérő beidézéseit.
Így lehetséges az, hogy pl a Róm9:25-ben Pál veszi Hóseás könyvét, idéz belőle egy részt, majd valami egészen más értelemben használja fel a kiragadott szakaszt. Vagy amikor a Róma 3-ban a zsoltárokból idézve a szövegösszefüggéstől függetlenül mindenkit igaztalannak bélyegez, figyelmen kívül hagyva, hogy Dávid az ellenségeiről beszél, és nem általában az emberiségről.
A fentiekből fakadhat a hit általi megigazulás tanának páli értelmezése is. A fő verset, amit Pál elővesz, a rómaikhoz írt levél tartalmazza: „Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul.” (Róma4:3) A helyzet az, hogy itt vagy egy elírásról, vagy Pál egy igen nagy tévedésről van szó, hiszen ez az ígéret nem Ábrahámnak, hanem Ábrámnak szólt.
A vallásban a hit olyasmi, mint a hazafiság. Isten számtalan módon nyilvánítja ki Magát, de soha nem úgy, hogy ellent mondjon az egyetemes törvénynek, a másoknak való nemártásnak. Az, hogy egy vallás kizárólagosít, az szembemegy ezzel az egyetemes joggal, tehát valójában az egyetemes törvények szerint, olyan, hogy kereszténység, nem létezik, mondjuk iszlám sem. Ezek csak egyes hívők elméjében léteznek...
Mikor valakinek a tudatosságát vizsgálják a hitén keresztül, olyan dolgokat "észlel", amiről többnyire addig nem tudta, hogy létezik...Ezekből hitehagyás jöhet létre, ami új vallás alapjául szolgálhat, vagy egy formálódót megerősít...
De a lényeg az, hogy az a hit, amit a zsidó vallásnak Saulban ki kellett volna munkálnia, ha Istent látja a szolgálatban és nem a zsidó felső osztályt, az volt, ami vizsgázott, és abban elbukott...
A zsidó - és bármilyen más vallásban - nem számít mennyi új vallást alapítanak azok, akik az eredeti vallásukat nem képesek becsülni, értékelni, felfogni... az a lényeg, hogy az ilyen hitetlen ne fogja a helyet azok elől, akik meg méltón képviselik az adott vallás ősi értékeit... (és itt még azt sem lehet mondani, hogy a saját vallásom védem, mert nekem kifejezetten nincs is, nem lehetek hindu, de az ősi vallások között azt tartom a legjobb értékrendben lévőnek az összes közül)
Pál egy csomó mindent idéz, de nem a héber szentírásból, hanem a Septuagintából, a héber szentírás görög fordításából. Lehet, hogy ott így van írva:-) Egyébként Pál idézési és értelmezési szokása felettébb érdekes, és nagyon sokszor félreértelmezi azt amit idéz, és nem azt idézi, amit ma olvasunk. Nem megyek ezekbe most bele, de sok példa van erre. Mivel Pál leveleiből úgy tűnik, hogy beszédfogyatékos, de minimum beszédzavaros volt, ezért simán lehetséges, hogy olvasás és írászavarral is küzdött (mindig diktálta a leveleit, és csak az ajánlásokat írta le saját kezűleg, amiknek meg felismerhetőek voltak a különös írásképről), hiszen ezeknek a fejlődési zavaroknak az idegrendszeri gyökere közös:-)
"Szerintem Pál a vele történtekkel érezte szimbolikusnak esetleg a megfeszítést."
Oké, de mi történt Pállal? A damaszkuszi úti "találkozás", amiről csak az ApCselből tudunk, és egyetlen hitelesnek ítélt páli levél nem említ? Pál leírja a látomásait és a kinyilatkoztatásokat (2Kor12), de nem említi a damaszkuszi úti eseményeket. Amit viszont említ az ez: "kijelentse a Fiát énbennem" (Gal1), ez volt az, ami történt Pállal és amire aztán felfűzi a teológiáját. Én ezt teljes mértékben el tudom fogadni egy valós eseménynek, egy tudatállapot változásnak, amit átélt, hiszen mai napig élnek át emberek tudatállapot változást, ez lehetséges. Ennek az élményének az alátámasztását találta meg az írásokban, hiszen Pál mindent az írásokból magyaráz. Mivel Pál élménye valóságos lehetett, ezért nem gondolom, hogy szimbolikusan írt. (Márk, aki kopizta Pált, már igen, ő használta a szimbolikát.) Sztem Pál (amennyiben valós és létező személy volt) egy igen mély lelki/pszichés problémája tükröződik leveleiben.
"Valójában nem hagyta el a vallását, hiszen keróság még nem volt."
Ebonita hagyomány szerint Pál prozelita zsidó volt, aki nem tudott kiegyezni a zsidó vallással. Igen, ennek van hagyománya. Nem történelme, hanem hagyománya, aminek viszont lehet egy valóságmagja.
De amit mondani akarok: Pál nem a hitét hagyta fel, hanem a hitét igazolta.
Ez nem azt igazolja, hogy Pál ismerte Jézus tanítását, hanem azt, hogy Pál (és amennyiben ezek a történeti Jézus szavai, akkor ő is) ismerte a Tórát:-)
"Megint leírok most egy másik példát, ami bizonyítja, hogy Pál ismerte Jézus tanítását.
Méghozzá már akkor, amikor a négy jelenleg ismert evangélium még sehol nem volt."
Mindketten Mózestől idéznek csaknem szó szerint, így ez nem bizonyíték az elsőséget illetően:
Ef 5:31, „Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.”
Mt 19:5. „És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.”
1Móz 2:24. "Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté."
Máté egy hangyányit pontosabb. Pál, aki Gamálielnél tanult, elszégyellhetné magát egy pogány, írástudatlan halásszal szemben, akinek a Tórát tilos lett volna olvasni...:D. Vagy nem Máté írta /szerkesztette az evangéliumot...
Tudod, akinek csőlátása van az ezt is észreveszi...
Szerintem Pál a vele történtekkel érezte szimbolikusnak esetleg a megfeszítést... el nem tudom képzelni milyen lehet valakinek a hitét feladni egy pillanat alatt, szóval fájhatott neki esetleg...
Ha meg ki is józanodott később, az meg még fájdalmasabb lehetett, olyan tudatban élni, hogy elbukott...
Vegyük azt, hogy Jézus ténylegesen meghalt a kereszten, mert a zsidó vallással nem bírt kiegyezni(nem értette teljességében). Valójában nem hagyta el a vallását, hiszen keróság még nem volt. De Pál esetében ez szarabb érzés lehetett, mert az egész addigi hitt hitét adta fel valamiért, ami csak egy próba volt... rosszabb lehet szerintem úgy élni, mint meghalni ténylegesen egy kereszten...
"Te folyamatosan azzal szoktál előállni, hogy semmibe nem kerül összerendezni úgy az "iratokat"(kanonizálás), hogy szó szerint is egyezés legyen akár...nem értem, most ezt miért nem feltételezed?"
Mert nem az lehetett a szempont, hogy bizonyos idézetek egyformák legyenek, hanem hogy Jézus megfeszítésének története mindegyikben benne legyen.
Jézus beszédei, tanításai a kanonizálás szempontjából másodrendűek voltak, ezekkel töltötték fel a történetet, de a történet volt a lényeg.
Te folyamatosan azzal szoktál előállni, hogy semmibe nem kerül összerendezni úgy az "iratokat"(kanonizálás), hogy szó szerint is egyezés legyen akár...nem értem, most ezt miért nem feltételezed?
Azt gondoljátok talán, hogy az a rengeteg zsinat azér vót a múltban, mert az unatkozó papok összejöttek kártya partizni(ördögbiblijája)...?
...valóban lett volna egy harmadik eset is, arra pont nem gondoltam...
...minden hindu egyesével elmondja neked, hogy mi a pálya a kultúrkörnyezetben náluk, az egymilliárdadik vélemény után meg nézzük mennyire fog keresztbe állni a tekinteted...
- Nem nekem kell elmondani, mit kellene csinálni, majd rájönnek maguktól.
- Aki benne van, már nem fogja látni a hibákat, mert már nem független, hanem érzelmektől motivált. Így mindent el is fogad úgy, ahogy van. Azt hiszi megértette...
"Aki a megértésre, a józan észre, a megértésre, a toleranciára helyezi a törvényt az előző fogat fogat elv helyett, az MIÉRT NEM ÁTÉRTELMEZÉS? HM?"
Azért, mert nem árnyalatnyi a különbség a két törvénykezés között, hanem alapjaiban mások. Más a szemlélet, a gondolkodásmód, más a hatásmechanizmus, a kivitelezés. Minden más...
