Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Hú, ez nekem eszembe sem jutott... Én csak azt láttam, hogy a gyerekek mindig úgy ülnek az akvárium előtt, mint akiket megigéztek. (Ezzel együtt nekünk nincs.)
Akváriumot azért nem választanék gyerek mellé, mert ha nem túl nagy az akvárium, magára ránthatja a gyerek, ha nagyobbacska, akkor még veszélyesebbb. Olyat már láttam, hogy egy egy köbméteres példány mit tesz, amikor anyagfáradás címszóval összeroskad. Ha ezt egy gyerek mellett, abból tragédia lehet. A magam részéről tetszik az akvárium, de nem kínlódnék vele, úgyhogy másnál gyönyörködöm benne.
Terrárium: a hüllők nagy része nem ártalmatlan, amelyik mégis, az is büdös :) Egyébként a terráriumkiállítások rendszeres látogatója vagyok, nyári szúnyogos időszakban egy kaméleont szívesen látnék nálunk :)
Ezért kell az akvarisztikát választania annak, aki ilyenre vágyik. Annak is szigorúan a békés ágát - guppikat, aranyhalakat - ,véletlenül sem piranhákat. ;-)
Bár tény, hogy egy kutya vagy macska jobban ki tudja mutatni a hagyományos módon a ragaszkodását. A nyomorult halat kiveszi az ember pár perc simogatásra a vízből, aztán csak fickándozik, nyughatatlankodik, sőt képes ettől a szeretetnyilvánítástól kinyiffanni. Ráadásul még nedves is... :D
Az állaton lehet uralkodni: egy ideig. Utána olvasod a hírekben, hogy megvadult a roti vagy németjuhász, és nekiment a gazdájának. Pedig szelíd, barátságos kutyának ismerték, nem is értik. Én mindig érteni vélem: ilyesmi ok nélkül nem történik. Macskánál nincs súlyos következmény, ha nem tetszik neki a környezet, simán lelép.
Nem tesz szemrehányást: pl. merészelj megfürdetni egy macskát, majd meglátod :)
Nem beszél vissza: Nem, maximum tesz a véleményedre :)
Nem nő fel: elnézve a 6 kilós szőrmókot az ágyamon esténként, ezzel vitába szállnék. Pedig olyan kis édibédi, tenyérnyi jószág volt, mikor megszületett. Sok állatnak az a veszte, hogy a gazda csak a kölyköket szereti, a felnőtt állat már nem 'aranyos'. (pedig dehogynem)
nem költözik el: egy macska gond nélkül lelép, ha nem tetszik neki a rendszer, de ezt már írtam.
Az individualizmus fogalma a franciaországi filozófiai és emeltebb szintű publicisztikai, értelmiségi diskurzusban nem volt teljesen azonos azzal, ahogy másutt értelmezték. A 80-as–90-es években világosan meg lehetett különböztetni a kantiánus filozófia asszimilálása révén megújult idealista-racionalista individualizmust, melynek legtekintélyesebb szóvivője Renouvier volt, s amely asszimilálta a felvilágosult és rousseau-ista tradíciót, és egyfajta elitista, inkább konzervatív individualizmust, amelyet a császárság összeomlása után Taine és Renan is képviselt, Durkheim kortársai közül pedig Le Bon és Tarde népszerűsített. Durkheim viszonya a kétféle individualizmushoz eltérő volt – noha e tekintetben nem igyekezett világosságot teremteni.
Remélem most már világosabb Gabi:D Mert akkor folytatom.;-)
Az általános liberális problémák, köztük az egyén/társadalom kérdése, az 1871 utáni Franciaországban sajátos „helyi értékre” tettek szert. Jeles értelmiségiek sora keresett választ arra, hogyan következhetett a második császárság megtévesztő ragyogására a nemzeti katasztrófa és a nyomában járó polgárháború. (Digeon 1959) 1887-ben a Németországból hazatérő Durkheim gondolkodásában is szerves egységet képeztek a nemzeti problémák, az általános morális kérdések és az egyén társadalmi szerepére vonatkozó reflexiók:
„Meg kell … tanítani a növendékeknek, hogy mi a szimpátia és a társiasság, látniuk kell ezeknek a valóságosságát és valamennyi előnyét. Ki kell nekik fejteni, hogy személyiségünk nagy részben kölcsönzésekből épül fel, és hogy a környező fizikai és társadalmi környezettől elválasztva az ember csak absztrakció. Végül meg kell nekik mutatni, hogy a szimpátiát csak különböző kiterjedésű, de mindig zárt és körülhatárolt csoportokban lehet gyakorolni, és ki kell jelölni ezen csoportok közt a haza helyét.” (1887b, 485)
OFF A nickadó karakteremről további infók itt: http://hogyvolt.blog.hu/tags/a_kam%C3%A9leon én írom a hogyvoltot, de ez már ugye nem számít kéretlen reklámnak, hiszen kérted :)) ON
OFF Azért nehéz, mert ha azt mondja, hogy 'kedves keresztnév', akkor azt sok HP bizalmaskodásnak veszi, én meg nem, de nincs rám írva, tehát nem próbálja meg. Ha beszélgetés közben meg akar szólítani, hogy 'kedves vezetéknév asszony' akkor az meg azért nem működik, mert nem tudhatja, férjezett vagyok-e, és a férjem nevét vettem-e fel. (oké, a gyűrű árulkodik, de az anyakönyvezett férjezett név nem derül ki belőle)
Én meg kb. félórás küzdelmük után felajánlom a tegeződést. A Miss, Mrs, Mr vonal is okozna problémákat a megmagyarításnál.
A férj: Mr. Parker A feleség: Mrs. Parker
Namost én nem vettem fel a férjem vezetéknevét. Tehát nálunk mi lenne? A férj: Mr. Parker A feleség: Mrs. Parker nem, akkor talán Mrs. Barber vagy Miss Barber, akkor is, ha férjezett?
Tetszik ez az off, de el ne zavarjanak innen vele...
Most, mivel látom, hogy az ügyfeleknek szintén nehéz nőt magázni"
??????? no, már egészen korán meg tudnak lepni. Ezt nem értem, én pl. minden további nélkül magázok nőt, és sokkal könnyebb lenne az angol "Ms. akárki" magyar megfelelőjét használnom, mint mondjuk nálam idősebb ismeretlen nőt keresztnéven szólítani.
Vö.: "Kovács úr már megérkezett, de Katika még nem."
ez bizony egyenlőtlenség és nekem nem szimpatikus, pedig nem vagyok feminista, és nő sem:)
"Szerintem az amerikai katonás filmekben bevált gyakorlatot kéne meghonosítani az életben: ha nő, akkor asszonyom, tökmindegy, hogy férjezett, vagy sem."
ez így van
egyébként szvsz az asszony sem ciki, pl. fiatal srác/csaj bemutatja otthon az új barátját/barátnőjét, hogy szólítsák a szülőket, ha nem tegeződnek?
mondjuk: Kovács néni? ez irtó ciki. Ideje lenne már kitalálni valami értelmeset
Így van. S van aki az egyik, van aki a másik ösztönét elégíti ki. Ráadásul az "ösztönszint" is változhat egyénenként. Fene ezt az individualizmust. :-) Egyes ösztönök kielégítése elfogadott, sőt támogatott (a társadalom részéről), mások kielégítése fölött csak szemet hunynak, sőt tiltják. Régebben egyszerűbb volt, a közismert régi borotválógépes vicc poénjához hasonlóan: csak az első esetben különböznek a fejek, tehát gyakorlatikag vagy megszokták az előírásokat (nem volt oly nehéz, mint most, mert "ebbe nőttek bele"), vagy "megszöktek". Remélem, nem rébuszokban beszélek. :D