AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
A vinil-t még úgy, ahogy meg tudom érteni, ha nagyon megerőszakolom a tudatomat, de hogy mi a kurvaéletért vesz valaki CD-t, az teljesen érthetetlen számomra.
Hehe, a Gemini szerint ezek a legjobb Death lemezek:
The "best" Death album is a highly subjective question, as it often depends on personal preference and musical tastes. However, there are a few albums that consistently rank highly among fans and critics:
Individual Thought Patterns (1993): This album is often cited as Death's masterpiece, showcasing their technical prowess, complex songwriting, and thought-provoking lyrics.The Sound of Perseverance (1998): This album is another fan favorite, known for its intricate guitar work, powerful drumming, and Chuck Schuldiner's emotionally charged vocals.Symbolic (1995): A transitional album that introduced elements of progressive metal and atmospheric soundscapes while maintaining Death's signature death metal style.
Ultimately, the best way to determine your favorite Death album is to listen to their entire discography and decide for yourself. Each album offers a unique experience and contributes to their legacy as pioneers of death metal.
A legrosszabb talicska meg a St. Anger, pedig én azt hittem, hogy a Lulu.
Ez valóban nem véletlen, RYM-en leginkább a vitán felüli klasszikusokat, az obskúrus, de tényleg nagyon jó lemezeket és az irtó fogyi zenéket emelik piedesztálra. Ki-ki illessze be valamelyik címke alá a Deatht. Én már meg is tettem :D
Nem stimmel. Én már nem akarok venni CD-t, de azért megszállott vagyok, és nézegetem az árakat, 10 euró alatt nemigen látok. Persze nem tudom a lelőhelyeidet, de ha külföldi oldalak, akkor egy akár 4-5 eurós CD-re is rákerül minimum 8-10 euró pkg., és hirtelen máris 5-6 ezer forintnál járunk. És 4-5 eurós CD-kel én nem nagyon találkozom, főleg új megjelenések esetében. Tehát vagy kiutazol átvenni a szajrét, de akkor az utazás költsége is beleszámít, persze ha összekötöd egy néhány napos vakációval, akkor tekintheted ingyenes átvételnek, vagy Magyarországon van valami csodás beszerződ. Ez esetben is rámegy azért 1000 Ft pkg. minimum. Itthon én az albamusicot ismerem mint legolcsóbbat, ott valóban ki lehet fogni 2000-ért CD-t, de nyilván a régieket. Az új Pallbearer pl. 4500 (engem az érdekelt, azért tudom azt). Szóval drága dolog a CD is sajnos. Annál már csak a vinylezés drágább, hála a lemezjátszó divattá válásának. Pedig olyan jól megvoltunk szűkebb körben még úgy tíz éve is. Ma meg egy ocsmány rózsaszín lemez 13-14 ezer forint, a kurva anyját.
Nézd, a RYM-en az utolsó négy Death mind top 10-es a saját évében, a sok kommersz popzene meg hiphop között. Ez nem lehet véletlen. A topikban lehet hogy túl sok az elfogult Death-fan, de a tízezres merítésű minták nem hazudnak. A Deathtől egyszerűen nem volt jobb. Sajnos Kloggcsival és Divcsivel valamiből ti nagyon kimaradtatok :((
A Toxicity professzionalizmusa után a SOAD nagyon jól tudta, hogy azt egyből nem nagyon lehet megugrani, ezért ezt a kicsit megúszós megoldást választották, hogy vannak itt új dalok, de azért nem olyan igazi lemez. Véletlenül kiszivárgott, vagy félkész demók, nem emlékszem már mi volt a sztori pontosan, de néhány resztli mellett vannak itt olyan dalok, amik simán felférhetnek bármelyik sorlemezre, az album középső része a Boom!-tól felfelé egyértelműen lemezérett témák halmaza. Ugyanakkor végig ott van az érzés, hogy ez így egyben azért nem az igazi, 16 dal túl sok. A lemezt én is leloptam, mert egyébként minden megvan tőlük eredetiben, de a borító nélküli, marketing-kamu igénytelen lemezért én biztos nem fizetek egy forintot sem. Érdekes világ volt ez akkoribban, a Metallicát éppen utálni kellett a Napster és a St. Anger miatt, a kiadók bónusz dvd-kkel, meg mindenféle multimédiás tartalmakkal próbáltak ellenállni a fájlcserélésnek, és akkor kijön az egyik multi egy Steal This Albummal. Ezt a kibaszott műmájer jófejkedést - amiben azért a zenekar is benne volt - ahogy próbáltak magukat egy spanglizó sufnikiadónak eladni, miközben az igénytelen, szar kiállítású lemezt teljes áron árulták mindenhol. Gondolom nagy volt a kasza is, hiszen ilyen tömeggyártásnál már nem a CD-gyártás az igazi költség, hanem a booklet nyomdaköltsége, amit szépen megspóroltak. Arra lennék kíváncsi, hogy azok az újságírók, akik az ezredforduló környékén azt hangoztatták, hogy a zene mindenkié, és senki ne vegyen meg semmit, mert a kibaszott pénzéhes kiadóknak meg bandáknak semmi nem elég, na, hogy ezen újságírók közül 2024-ben hányan kuncsorognak a paywall mögül, hogy fizessen valaki a tartalmukért? Ők most mit szólnának ahhoz, ha azért a tartalomért, amiért pénzt kérnek, azt én szépen lelopnám a paywall mögött, egy pdf-be vagy akármibe szépen profin kiszerkeszteném, feltölteném az összes torrent trackerre, és mindenki ingyen olvashatná az egyébként fizetős tartalmukat? Mert az információ mindenkié, nem sajátíthatják ki maguknak a pénzéhes firkászok!
Az mondjuk tényleg igaz volt, hogy a CD-k valami kibaszott drágák voltak, de az egészséges középút helyett rögtön átestek a ló túloldalára a nagy szabadságharcosok, ami főleg a kis bandáknak tett alá. Én már több mint tíz éve nem cigizek, nem tudom milyen árak vannak, de kb. '98 táján olyasmik voltak, hogy egy doboz cigi 200-250 ft volt, egy független kiadós, olcsónak számító CD 2500 volt, a Metallicák meg 5000-nél kezdődtek (nem is volt soha eredetiben meg nekem egy sem, csak kazin) Szóval mondjuk 10 doboz cigi áráért lehetett venni egy In Flamest, most meg mondjuk másfél dobozért lehet venni egy független kiadós, friss megjelenést CD-n. Fogalmam sincs a gyártási költségekről, de van egy sejtésem, hogy most vagyunk közelebb az ésszerű realitásokhoz.
Szerintem az ítészek pusztán azért szigorúak, mert ez nem egy klasszikus dzsí-dzsí metállemez, hanem egy kicsit sokrétűbb, "gondolkodósabb" meló. Ahogy érik nálam, úgy tetszik egyre jobban, kifejezetten erős albumnak tartom, örülök, hogy Bruce ezt még elkészítette.
Mázlid van, képzeld, ha egy Mozartot keresnél. Amúgy Sibeliustól az általad említetteken kívül ilyen válogatásokra leggyakrabban az En Sagát és személyes kedvencemet, a The Swan of Tuonelát teszik fel, ezek a legnépszerűbbek. Ha pedig szimfónia, akkor a 2. és az 5. Talán próbáld meg ezeket.
Hallod, amúgy meg itt bosszankodok, mert eszembe jutott egy régi klasszikus zenei műsoros kazettám - természetesen már rég nincs meg -, amin valamelyik Sibelius mű (is) volt, és újra meghallgattam volna, de nem emlékszem a mű címére. Meghallgattam már a youtube-on a Finlandiát meg a Karélia-szvitet is, de egyik sem az. Most álljak neki az összes szimfóniának?? A fene vigye el a rossz memóriámat, azt. Lehet, hogy beteszem helyette az idei Dickinson-t, mert azt meg még mindig nem hallottam. :)
A RYM-en olvastam, tehát igaz, meg amúgy nem is nagyon tudok belekötni, hogy a Death az éneket leszámítva egy progresszív rocklemez. A Chuck-féle acsarkodást meg lehet szokni, én már egyenesen meg is szerettem idővel.
Igen, mivel Latzi szerint a Sound a 250 évvel ezelőtti bécsi parókásokat is lealázza a picsába, én is inkább így hallgatnám. Már pörög is, érzem, hogy most meg fogom imádni!
És ez a 16 (bazmeg!) szám netán csak a maradék a Toxicityből? Senki nem kényszeres dalíró arrafelé, ugye? De hogy jót is mondjak, ez most egy fokkal jobban esett, mint legutóbb a Hypnotize, de csak mert ismeretlenek a számok, ha ezeket is jobban megismerném, ezeket is ugyanolyan gyorsan megunnám. 5/10
