Már említettem, hogy amikor Einstein visszafogadta az étert a fizikába, akkor gyakorlatilag kilőtte a fénysebesség állandóságát is.
De mit is jelent valójában a fénysebesség einsteini állandósága?
Azt jelenti, hogy a fény minden rendszerben, minden megfigyelő számára ugyanannyi, függetlenül a rendszer (megfigyelő) mozgásától.
Maxwell elméletében a fény az éterben terjedt, tehát a fénysebesség csak az éterhez kötött (K0-nak nevezett) rendszerben volt a mért 300 000 km/s sebesség. Az éterhez képest v sebességgel mozgó rendszerben a fénysebesség 300 000 + v sebességű volt Maxwellnél.
Amikor a fiatal Einstein kitagadta az étert, akkor találta ki, hogy a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi, hiszen nincs éter, amihez képest a v sebességet értelmezni lehetne.
Később azonban rájött, hogy ez butaság, mert fényközeg hiányában a fény egyáltalán nem terjedhet. Ezért visszafogadta az "új étert", de ezzel újra életre keltette az éterhez kötött kitüntetett K0 rendszert is. Vagyis visszatért Maxwell elméletéhez, amelyben csakis az éterhez képest nyugvó rendszerben 300 000 km/s a fénysebesség, az éterhez képest mozgó rendszerben már nem.
Vagyis saját maga szüntette meg a fénysebesség állandóságának nevezett értelmetlen posztulátumot, amely a relativitáselmélet egyik kiinduló feltevése volt.
"Nekem az a véleményem (egyre inkább), hogy az általunk érzékelni vélt valóság csak illúzió, csak vetülete egy valódibb valóságnak."
Ezzel nem értek egyet. Csak arról van szó, hogy részben hiányosak részben tévesek az ismereteink. Az illúzió abban van, hogy néhányan mindentudónak képzelik magukat, és a tudományt is. Akkor kapják a pofont, amikor kiderül, hogy nem így van.
Nekem az a véleményem (egyre inkább), hogy az általunk érzékelni vélt valóság csak illúzió, csak vetülete egy valódibb valóságnak. Feltevés. Valaki előrukkolhatna egyszerűbb magyarázattal.
Feynman miért nem állt elő a nóbeldíjas módszerrel, hogy az összes lehetőséghez rendel egy valószínűséget és kiintegrálja?
Sum over all possible histories?
"Sum over histories. A technique for performing calculations in quantum theory. Roughly speaking, the probability for a certain outcome (for instance, a particle reaching location A at time t) is calculated by performing a sum over all possible ways in which this particular outcome can come about."
The sum over all possibilities: The path integral formulation of quantum theory.
Az önképzavaros öreg fickón, aki évtizedek óta a saját kolosszális küldetéstudatába kapaszkodva próbál értelmet adni az életének. Mindenhonnan elzavarták már a tudományával, ő mégis egyre azt képzeli, hogy csak ezért nem hódol előtte a világ, mert mindenki ostoba, csal és hazudik.
El akarod venni tőle az önbecsülésnek ezt a sovány illúzióját is?
Látod, képtelen elengedni. Örökös riposztozásra kényszeríti a saját mentális görcse.
Most is milyen nyegle válaszokkal próbálja gyógyítgatni az önérzetét!
"ettol fuggetlenul azt hiszel amit akarsz, de ne ess abba a hibaba, hogy a meresek adatainak egy specialis modon valo feldolgozasaval hozod ki a neked tetszo eredmenyt."
Én úgy látom, hogy inkább te esel ebbe a hibába.
Mind a MM kísérlet, mind pedig a MG kísérlet egyik kivitelezője ugyanaz a Michelson volt.
Az egyik esetben egy nem várt eredmény született, a másik esetben pedig a várt eredmény.
A két kísérlet eredménye, az akkori ismeretek mellett, éppen ellentmondott egymásnak.
Ha Michelson részrehajló lett volna, és kozmetikázni akarta volna az eredményt, akkor nem hozott volna ki ellentétes eredményt.
Szóval én elfogadom azt, hogy az MM kísérlet nullához közeli eredményt adott, az MG kísérlet pedig a Föld kerületi sebességét hozta, ami a várt eredmény volt. És nem is tudok olyan emberről, aki magát a kísérletet kérdőjelezte volna meg, csupán másként magyarázták ugyanazt az eredményt.
Mivel én elfogadom a kísérleti eredményeket, csak olyan elméletet állíthatok fel, amelyik azt mondja, hogy a Föld a haladó mozgásakor magával viszi a fényközeget, a forgáskor pedig nem.
Hogy ez más esetben is lehetséges, erre van is egy kísérlet.
Ha egy gömb, vagy henger alakú mágnessel megcsinálod, ott is ugyanez történik. A mágnes a haladó mozgásakor viszi magával a mágneses mezejét, de ha a tengelye mentén megforgatod, akkor nem forgatja magával a mezőt. Ez kísérletileg könnyedén bizonyítható. Hartlein Károly meg is csinálta, megnézhető a neten.
teljesen mindegy hogy milyen szerkezetunek gondoljuk a fenykozeget, a fold minden pontja egy x iranyu mozgast vegez, ami eredoje a forgasnak es a haladasnak. csak ennek az iranyvektornak az ismereteben meg sem tudjuk mondani, hogy mik az eredeti osszetevoi.
szerintem szerkesztd ki a mozgasokat es magad is rajossz, hogy vagy mindketto vektor szerint mozog az eter a foldhoz kepest vagy egyik sem.
en ertem mi kavar meg teged.
ismetlem, nem lehet kijelenteni, hogy az mm negativ eredmenyt adott, a sagnac es mg pozitiv eredmenyt adott. mindharomnak vannak meresi eredmenyei, amibol kovetkezteteseket lehet levonni, fuggoen, hogy mi az elkepzelesunk a fenykozeg szerkezeterol.
mm:
az atlagolas teljesen eltuntette a mert eredmenyeket.
az egyes meresek mind etermozgast mutatnak
a meres szelso ertekei a fenysebesseg valtozasat mutatjak
mg:
az atlagolas teljesen fals kepet ad a meresrol
az egyes meresek mind etermozgast mutatnak
a mert ertekek eloszlasa ellentetes a levont kovetkeztetessel
egyik meres sem tudja meghatarizni kozvetlenul az etermozgas iranyat
mindket meres teljesen alkalmatlan ciklikus etermozgas kimutatasara
sagnac:
annyit bizonyit, hogy a feny a szerkezettol figgetlenul terjed
nem alkalmas etermozgas kimutatasara
ettol fuggetlenul azt hiszel amit akarsz, de ne ess abba a hibaba, hogy a meresek adatainak egy specialis modon valo feldolgozasaval hozod ki a neked tetszo eredmenyt.
engem nem az zavar, hogy mas a velemenyed, hisz igy haladunk a megismeres utjan, hanem az, hogy konokul ragaszkodsz a hibas ertelmezeshez, annak ellenere, hogy feketen feheren bizonyithato annak helytelensege.
"...nem értelmezhető az a kijelentés, hogy a föld haladó mozgása magával viszi az étertér egy darabját, de a forgása nem."
A te elméletedben valóban nem értelmezhető, de az enyémben nagyon is.
Mivel te egy részecskékből álló fényközeget tételezel fel, ami a Föld légköréhez hasonló, így a te elméletedben a Földhöz közeli fényközeg mechanikusan tapad hozzá a Földhöz, így együtt kell a haladnia Földdel, és együtt is kell forognia. Ugyanúgy, ahogyan a Föld légköre is teszi.
Ugyanebbe a hibába már Jánossy Lajos is beleesett. Ő úgy gondolta, hogy azért nem haladhat együtt az éter a Földdel, mert akkor kötelezően együtt is kellene forognia vele.
Voltak azonban mások, akik szerint a Földdel együtt halad az éter, de nem forog vele együtt. Pl. Korom Gyula ezt írja: " „…teljességgel valószínűtlennek látszott és látszik mind a mai napig a fizikusok számára, hogy a Föld forgása közben nem viszi magával az étert, ugyanakkor a Nap körüli keringése során pedig cipeli. Pedig ez az igazság…"
Szerintem is ez az igazság. Az én elméletemben a fényközeg nem részecskékből áll. Nem mechanikusan tapad hozzá a földhöz, így lehetséges az, amit a kísérletek igazolnak is; a Föld magával viszi a Nap körüli keringése során a fényközeget, de nem forgatja maga körül.
Az MM kísérlet negatív eredményt adott, ami arra utal, hogy a Föld viszi magával a fényközeget.
A Sagnac és a MG kísérlet pedig pozitív eredményt adott, ami arra utal, hogy a fényközeg nem forog együtt sem Sagnac műszerével, sem az MG kísérlet műszerével, amely a Földdel együtt forgott.
Te azt mondod, hogy: a Földdel együtt halad az éster és együtt is forog.
Jánossy szerint: nem is halad együtt a Földdel és nem is forog vele együtt.
Én és Korom Gyula: a fényközeg együtt halad a Földdel, de nem forog vele együtt.
"...az elméletemben közelítő becslést adtam arra, hogy az 1kg tömegű test gravitációs hatótávolsága néhány 10 cm lehet."
Mi alapján adtad a becslést?
"...ha ezt összevetjük a nap tömegével és gravitációs hatótávolságával, akkor láthatjuk, hogy a gravitáció hatótávolsága a tömeggel nem lineáris."
Vagyis azt mondod, hogy egy 2 kg tömegű test gravitációs ereje adott távolságban nem kétszerese egy 1 kg-os test gravitációs erejének ugyanekkora távolságban? Vagyis szerinted Newton gravitációs képlete hibás?
"az elméletem szerint ^3/2 szerinti."
Ez miből jött ki?
"mivel az elméletem alapján a Merkúr már a Nappal nem együtt mozgó étertérben van, így kimondhatjuk, hogy az együtt mozgó étertér sugara csak töredéke a gravitációs hatótávolságnak."
És miből lehet tudni, hogy a Merkúr már a Nappal nem együtt mozgó étertérben van?
ezt így nem jelenthetjük ki, hogy az mg kísérletnél nincs az eszközzel együtt mozgó étertér.
a mérés pillanatnyi étertér elmozdulásokat mutat, ez tény.
de nem tudja meghatározni az étertér mozgási irányát, így nem zárható ki, hogy a pillanatnyi étertér elmozdulások nem változó irányú rezgések, aminek irányok szerinti átlaga az eszközzel együtt mozgó éterteret jelent.
tehát az mg kísérlet nem tudja bizonyítani, hogy az elméletem helytelen.
továbbá:
az mg kísérlet mérési eredmény eloszlása nem a várható gauss eloszlású, így a szórás nem mérési hiba jellegű.
az eredmény eloszlás kettős csúcsú függvénykép, ami szintén ellentmond a fix étertár sebesség elméletének.
az eredmény kép két végén újabb hullám látható, a függvényképen van egy köztes minimum értéke, amire a függvénykép közel szimmetrikus. ez a függvénykép jellegzetesen többes függvény képét mutatja.
ezek az mg alapelvébe nem illeszkedő érték eloszlások viszont az én elméletemmel pariban állnak, vagyis nagyobb valószínűséggel az én elméletem írja le a valóságot mint sem az mg következtetése.
plusszban nem értelmezhető az a kijelentés, hogy a föld haladó mozgása magával viszi az étertér egy darabját, de a forgása nem. a fizikai valóságban, a földfelszín egy pontjában nem létezik egy külön haladó és egy külön forgó mozgás. a felszín mozgása a kettő eredője. tehát fizikailag nem lehetséges, hogy a két mozgás elkülönüljön. vagy mindkét mozgás magával viszi az éterteret és akkor az én elméletem helyes, vagy nincs étertér, de akkor mit mér az mg kísérlet?
nézzük külön külön az mg és sagnac kísérleteket, úgy nem keverjük össze őket.
sagnac:
mint írtam, az éter áramlás forrása a proton/elektron és a belőlük álló objektumnál ez összeadódik. nem lineárisan. az elméletem szerint egy objektum gravitációs hatótávolsága és a magával ragadt éter nagysága egyaránt a B részecskék sűrűségétől függnek, vagyis a két távolság aránya állandó, bármely tömegű testnél. az elméletemben közelítő becslést adtam arra, hogy az 1kg tömegű test gravitációs hatótávolsága néhány 10 cm lehet. ha ezt összevetjük a nap tömegével és gravitációs hatótávolságával, akkor láthatjuk, hogy a gravitáció hatótávolsága a tömeggel nem lineáris. az elméletem szerint ^3/2 szerinti. mivel az elméletem alapján a merkúr már a nappal nem együtt mozgó étertérben van, így kimondhatjuk, hogy az együtt mozgó étertér sugara csak töredéke a gravitációs hatótávolságnak.
mivel 1kg tömegű testnél a gravitációs hatótáv néhány 10 cm, az 1kg tömegű testnél az együtt mozgó étertér sugara kisebb, mint a test mérete.
a sagnac eszköznél is az atomos anyag viszi magával az éterteret. tehát nem az eszköz elvi külmérete, hanem az egyes darabjai, pl a tükör, fényosztó, a platform stb. a fentiek alapján ezekkel a részegységekkel együtt mozgó étertér sugara kisebb, mint a részegységek mérete, szinte elhanyagolható, így ahol a sagnac interferométerben a fény szabadon halad, nincs vele együtt mozgó étertér. a fény a műszert körülvevő étertérben halad, ami a forgáshoz képest álló.
ezért tudja kimutatni a forgást.
a gyűrűs lézer giroszkópban a fény üvegszálban halad. itt az üvegszál, ha nagyon kicsi mértékben is, de magával ragadja az éterteret az elméletem szerint. ha megnézed ezt a dokumentumot https://epa.oszk.hu/02600/02694/00025/pdf/EPA02694_rtk_1999_03_061-073.pdf az 5. ábrán mutatja, hogy a giroszkópnak van egy forgási sebesség határa, ami alatt nem méri ki az elfordulást. mivel az objektummal együtt mozgó étertér nagysága a tömeg és sebesség arányától függ, ez a jelenség azt bizonyítja, hogy a csekély tömegű üvegkábel is magával viszi az étertér egy darabját kis sebességű mozgásnál.
vagyis a sagnac jelenség nem mond ellent az elméletemnek.
egyszerű lenne eldönteni, ha a sagnac eszköz zárt, nagy tömegű testbe lenne építve. szerintem akkor sokkal nagyobb forgási sebességig nem mutatna semmit. sajnos ilyen kísérletet nem találtam.
Képzeljél el 2 darab Sagnac műszert egymás felett ugyanazon a tengelyen.
Álló helyzetben egyik sem mutat eltérést.
Most forgasd meg az alsó műszert az óramutató járásával megegyező irányba, a felső műszert pedig ellentétes irányba ugyanazzal a szögsebességgel. Mi fog történni?
Mindkét műszer ugyanazt az eltérést fogja mutatni.
A te elméleted szerint a műszer magával forgatja a fényközeget.
Akkor szerinted az alsó műszer az óramutató járásával megegyező irányba fogja forgatni a fényközeget, a felső pedig ellentétes irányba?
