Mit gondolsz, milyen lelkület szükséges a lakosságot alkotó egyének részéről ahhoz, hogy a kormányzó hatalom diktatúraként tudjon működni?
Illetve milyen lelkület lenne szükséges ahhoz, hogy esélye se legyen felépülni egy diktatúrának?
"Ilyet nem akarok" Azt jelenti nem akrok senkit lejáratni. Nem azt, hogy ne kérhetnék egy ügyet kivizsgálni ahol az a feltevésem, hogy nem tisztességes. Nem lejáratni akarom az illetőt, hanem, hogy kederüljön az igazság.
Azért írtam, hogy próbáld újra. Én pozítívan állok hozzá. Ha te negatívan akkor kérlek fogalmazz úgy, hogy "tegyük fel ZULUU le akar járatni valakit...
Ne az én nyakamba akard varrni amit majd neked kell elviselni, ne velem akard megoldani az ügyeidet.
Egyébként pont az előző hozzászólásomban (is) megtalálod a választ mi lesz a rágalmazóval.
Picit tényleg lehetnél pozitívabb. Esküszöm nem bántani akarlak, de amíg ellenségnek látsz addig zárul az elme.
Elismerem ott valóban elvetettem a súlykot, hogy "szavaid csak szélbe szórt pelyva". Bocsánatot kérek és visszavonom.
Szerintem én meg leírtam mit ér el az aki a visszahívás intézményével él.
Összegzem.
Abban az esetben ha a képviselő tisztességes, akkor a rágalmazó saját magát járatja le és a képviselőt megerősíti a pozíciójában.
Abban az esetben ha a képviselő tisztességtelen, akkor leváltják és aki a visszahívást kezdeményezte azt hála foja övezni és nem rágalmazónak fogják hívni.
Ebből következik, hogy nem lehet visszaélni vele. Bármelyik eset is áll fenn annak pozítív hatása lesz a közösségre nézve.
Onnan, hogy nem öntelt és felfuvalkodott, ezért az elméje nyitott. Amikor valaki önteltté válik akkor kezd beszűkülni az elméje.
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a tied már eléggé beszűkült. Ez onnan látszik, hogy folyton kötekedsz (azt hiszed te mindent jobban tudsz másoknál) és nem jösz rá magadtól az összefüggésekre. Nyitott elmével erre is rég rájöttél volna.
Ha egy szakmát jobban megfizetnek mint egy másikat, akkor oda nem csak az fog igyekezni aki elhivatott a szakma iránt, ők tisztességesen végzik is a munkájukat. Olyanokat is vonzani fog akiket csak a sok pénz érdekel.
Ezért van az, hogy a képviselők zömét nem érdekli az egész. Nincsenek ott a parlamentben, a szavazókörével sem tartja a kapcsolatot.
Nem végzi el a munkáját csak felvesz a túl magas fizetését. A sok pénz vonzotta.
Ha minden szakma egyformán meg lenne fizetve akkor mindenki oda menne ahová elhivatott. Mindenhol rendesen elvégeznék az emberek a munkájukat.
Ezért fontos az egyenlőség. Magasabb színvonalú lenne a munkavégzés.
Két ügyvéd például a bíróság épületében a kávéautomata mellett egyezett meg egymással arról, hogy most az mszp-s politikus nyerjen mert a múltkor a fideszes myert. Hol itt a szakmaiság, a becsület, az igazság iránti elkötelezettség? Ilyen az igazságszolgáltatás.
Sokszor még évekig is tart a per és persze dől a lé. Szerintem elég szánalmas a szakmai színvonal és éppen a túlfizetés miatt.
" Az önző, egoista, szűk látókörú képviselőkkel. Vagy te meg vagy velük elégedve?"
Nem, nem vagyok velük megelégedve - de hát mégis megválasztották őket. Mi a garancia, hogy legközelebb bölcsebbek lesznek a választók?
Viszont az általam pontosan leírt forma szerint a visszahívás intézménye visszaélésre alkalmas, és ne felejtsd el, hogy olyan "politikai elitünk" van, amely a visszaélésszerű joghasználatot virtuóz szinten műveli.
"Ha azt látja, hogy a környezetében a nem analfabéták könnyebben boldogulnak akkor ez a boldogulás vágy tanulási vágyként is megjelenik."
Pontosan. Na és miből látná, ha - elképzelésed szerint - a jövedelme (végső soros: a társadalom visszajelzése) nem különbözne az utcaseprő és az atomtudós esetében?
Azért hümmögünk, mert a realizált ember mást mond. Akarod tudni, hogy mit mond az egyenlőségről a realizált ember? Csak itt és csak Neked elmondjuk, ha akarod.
Olvasni nem szeretnék róla, de ha te szeretnél élőben erről beszélgetni és meg tudjuk oldani, akkor szívesen állok elébe.
Az élő beszéd amúgy is sokkal kifejezőbb mint az írás. Jobban lehet érezni a kontextust ami segíti a megértést. Nem csak a szavak logikai jelentése fontos, hanem ahogy mondják is. Hangszín, hangulatváltások, testbeszéd, stb.
Én szarvaskői vagyok és jelenleg 0 forintból gazdálkodhatok. Egerig vállalok egy sétát.
Nehéz lenne annyi analfabétával. Ma a társadalomban szükséges tevékenységek legnagyobb réséhez bőven a gyerek komfortzónáját meghaladó mértékű tanulásra van szükség.
Ne felejtsd el, hogy az emberben szüntelenül dolgozik a boldogulás vágya. Ha azt látja, hogy a környezetében a nem analfabéták könnyebben boldugulnak akkor ez a boldogulás vágy tanulási vágyként is megjelenik.
Szerintem pont ott lehet elrontani, hogy túl sok mindent akarunk megtanítai egyszerre. Az egyénhez kellene igazodni és erre jó módszer ha kiválogatja mit szeretne tanulni. Nem átnevelő táborokra van szükség ahol a központi hatalom előírja mi a kötelező tananyag.
"A "visszahívás" csak a szűk látókörű, a munkáját nem megfelelően végző embereknél merül fel."
Nem. A visszahívás a parlamenti pártok erőviszonyaiba történő beavatkozás, és rohadék gazemberek - akiket ugye ügyes politikusnak szokás nevezni - visszaélésszerűen alkalmazhatják.
Félre értettél. Az akartam a mondattal kifejezni, hogy csak azokat akarjuk egyáltalán visszahívni akikkel nem vagyunk elégedettek. És hát kikkel nem vagyunk? Az önző, egoista, szűk látókörú képviselőkkel. Vagy te meg vagy velük elégedve?
Ha nem tudjuk az ilyeneket visszahívni akkor 4 évig garázdálkodjanak az ország pénzéből? Igen vagyonos ember lehetsz, hogy neked ez nem fáj. Mészáros Lőrinc vagy? Mert akkor meg tudlak érteni, hogy neked nem lenne jó a demokrácia.
Tegyük fel, hogy ki akarsz kezdeni valakit.
Eleve rossz hozzáállás. Ilyet nem akarok. Normális ember nem akar ilyet. Ha te így kezdesz gondolkodni akor igen negatív ember lehetsz.
Szóval ezt kezd újra!
"Becsületes embernek nincs félnivalója, tehát nincs szüksége mentelmi jogra, államtitokra vagy zárt ülésre."
Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy igenis a becsületes embernek is szüksége van lakáskulcsra, kerékpárlakatra, és PIN kódra - mert nem garantálható, hogy csakis becsületes emberekkel kerülhet kapcsolatba.
A kettő között mi az összefüggés? Az első kijelentés igazságtartalmából a második szemernyit sem von le.
Amint te magad is látod, szavaid már csak szélbe szórt pelyva. Haszontalan.
Értjük, amit mondasz, de ez egy vitafórum. Állítólag. Itt sok értelme hajbókolni és hízelegni nincsen, ott, ahol az igazságot el akarják hallgattatni és a hitet üldözik. Nem erről a topikról beszélek, ez egy jó topik. Meg természetesen egyébként sincs értelme az ilyesminek. Nem abból születik meg a Főnixmadár. Csak a tüzes és parázs vitából. Amit persze mi sem kultiválunk, de ez egy ilyen világ. Mondjuk Who Demmel speciel nem vitazkoztunk, vele nagyjából szót tudtunk érteni, bár pénz dolgában nem értettünk egyet. Egyébként, ha hiszed, ha nem a való életben sokkal szelídebbek vagyunk. De az írásban nem szabad kíméleteskedni... ott arról kell beszélni, ami a realizációt, az Istenember megvalósulását elősegíti. Jávorfácska... hát igen. Ő valószínűleg már realizált hölgy. Azért is tud vitamentesen létezni. Mi pedig úgy teszünk, mintha realizáltak lennénk és vitatkozunk. Ez is az anyagi természet része. Mindannyian a megszabaduláson dolgozunk. Ki így, ki úgy, a maga vérmérséklete szerint. Kinél mi válik be. Ha nálad az válik be, hogy mindenkit egyenlőnek látsz... hm... mindenkivel és te ezt el is hiszed s ettől a "Vagyok" állapotában érzed magad, akkor valószínűleg úgy is van.... számodra.... mindenki egyenlő mindenkivel. Hm.
Azért hümmögünk, mert a realizált ember mást mond. Akarod tudni, hogy mit mond az egyenlőségről a realizált ember? Csak itt és csak Neked elmondjuk, ha akarod.
"A gyerkeket is egyformán tisztelem, de látom hogy nem egyformák, nem egyforma képességűek."
Ahogy ugye a felnőttek is.
" Aki akarná az részt venne az adott tananyag oktatásán, akit meg nem érekel az meg nem. Nem akarná elvenni a döntés szabadságát a tanulótól."
Nehéz lenne annyi analfabétával. Ma a társadalomban szükséges tevékenységek legnagyobb réséhez bőven a gyerek komfortzónáját meghaladó mértékű tanulásra van szükség.
"A "visszahívás" csak a szűk látókörű, a munkáját nem megfelelően végző embereknél merül fel."
Nem. A visszahívás a parlamenti pártok erőviszonyaiba történő beavatkozás, és rohadék gazemberek - akiket ugye ügyes politikusnak szokás nevezni - visszaélésszerűen alkalmazhatják.
Tegyük fel, hogy ki akarsz kezdeni valakit.
Meg kell kérdezni tőle, hogy - mondjuk - támogatja vagy ellenzi az abortuszt.
Aztán akármit is mond, megtaláltad a társadalom egy elég nagy szeletét ahhoz, hogy köztük kampányolhass a visszahívási eljárás megindításáért.
Ha meg nem jönne be, kereshetsz másik szélsőségesen megosztó kérdést.
"Becsületes embernek nincs félnivalója, tehát nincs szüksége mentelmi jogra, államtitokra vagy zárt ülésre."
Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy igenis a becsületes embernek is szüksége van lakáskulcsra, kerékpárlakatra, és PIN kódra - mert nem garantálható, hogy csakis becsületes emberekkel kerülhet kapcsolatba.
/Most csak ennyi, végigolvasni se volt időm, csak a legszembeötlőbb mondataidra reagáltam.
Mondom a saját nézőpontomból, szólj ha rosszul összegzem.
Én is látom , hogy nem vagyunk még tökéletesek. Ebben teljesen egyet is értek veled. Ki kell tudni javítni a hibáinkat, hogy egy jobb világban élhessünk. Ez az érdekünk. Amiben eltér a véleményünk, hogy szerinted másoknak a bűnös voltukat kell meglátniuk.
Én pedig azt mondom hogy sokkal hamarabb kijavítjuk a hibáinkat ha nem a bűnünket pillantatják meg velünk, hanem az igazságot.
Ezért jobb nem az orra alá dörgölni valakinek a hibáját hanem szelíden rávezetni milyen a jobb viselkedés. Az igazságot választani fogja (szabad akaratból) a bűn elhagyására pedig köteleznénk.
Az szuper jó ha valaki megpillantja bűnös voltát mert akkor már hajlandó is feladni azt.
Ez inkább akkor történik meg amikor valaki magában keresi a hibát. Önkritikus. Sokunk viszont nem ilyen, hanem öntelt. Az ilyen aligha fogja saját magában keresni a hibát. Mindenhol máshol de azon az egy helyen soha.
Nála a szelíden rávezetni az igazságra technika jobban múködik. Hatékonyabb.
Amikor látom, hogy "golyóbishop" és "Who Dem" társalog akkor két feszélyezett elmét látok egymásnak feszülni. Nem azt az igazi szelíd keresztény megnyilvánulást. Van benne egy kis ércesség, pici keménység ami miatt mondtam amit neked az előző hozzászólásomban mondtam. Ez észrevétel részemről és rajtad áll, hogy tüzetesebben is megvizsgálod igaz voltát vagy elveted.
Meg persze Who Dem-en.
Szerintem vitatkoztok és meg akarjátok győzni egymást. Ha nem akarsz győzni, nem veszíthetsz, mert akkor nem te hanem az igazság játszik helyetted. Ez a "nem-lét" amikor kihúnyik az egó és a magasztos lép a helyére.
A "nem-lét" arra akar vonatkozni, hogy nem "én vagyok" ott, hanem a VAGYOK. A pártatlanság. Az "én" eltűnt.
Tényleg ki kellene próbálnod milyen az amikor teljesen bűntelennek látsz valakit akit az előző pillanatban még bűnösnek láttál.
És csak akkor szólnál neki ha már pici harag, pici "jobb vagyok nálad" érzés sincs benned. Amikor egyenlők vagytok.
Ha ezt kipróbálnád akkor értenéd meg miről beszélek. Addig valószínűleg csak süket duma részemről.
Ezt én, vagy más külső szemlélő onnan fogja látni, hogy pont úgy beszélsz majd mint Jávorfácska. Na ő ezt ösztönösen jól csinálja, igazi szent lélek. Nem másolni kell a "dumáját" hanem tényleg szeretni a másikat és akkor szólsz szelíden. Ő sem tesz semmi mást csak mindenkit szeret.
Ez nem keverendő azzal amikor valaki talpnyaló, behízelgő. Ha mindenkinek jót szeretnél akkor az megóv a részrehajlástól, a talpnyalástól és megtart a keskeny úton.
Számomra a probléma már ott kezdődik, amikor az egyént (akarata ellenére is) alárendelik a közösségnek. Úgy gondolom, csak az a jó közösség, amely az egyének számára is jobb, mint a különállóság. A 'közösség javára' címszóval kikényszerített önfeláldozás -véleményem szerint- már a "pokol" irányába viszi el a közösséget.
Igazából ez is lenne a lényeg. Olyan értékrendet mutatni az embereknek ami mindenki számára elfogadható. Amíg ilyet nem tudunk mutatni, addig ahogy te írtad, mindig lesznek másoknál egyenlőbbek. Remélem azt nem nehéz belátni, hogy több ember ha összefog akkor nagyobb életszínvonalat tud biztosítani mint az egyének külön-külön. Azt kell valahogy elérni, hogy az emberek szívesen együttműködjenek egymással.
----
Egyet értek Tolléval. Amilyen a természetünk olyan megnyilvánulásokra vagyunk képesek. Ennek plussz annak felismerése, hogy valójában mindenki egy békés világban szeretne élni majd megteremti azon képességünket, hogy felhagyjunk az ellenségeskedéssel.
Fokozatosan elhagyjuk a harcos "én"-t ahogy egyre intelligensebbek leszünk.
Először háborúztunk, utána veszekedtünk, azután vitatkoztunk, kezdünk eszmét cserélni, ez után pedig eljutunk a megegyezéshez.
Így lesz a harcos természetünkből békés együttműködő természet. Végéig az volt mindenki célja, hogy "nekem jobb legyen". Csak a másik máshogy gondolta.
Előbb-utóbb belátjuk, hogy közös gondolatra kell jutnunk, hogy ne egymás ellen hassunk, hiszen akkor nem érjük el a maximális jólétet.
Pedig ez a vágy hajt minket.
Én sohasem tudok más végeredményre jutni mint az egyenlőség. Szerintem ez lesz a befutó.
Ugyanakkor tény, hogy én sosem tudnék megbocsájtani olyan embereknek, akik erőszakkal átlépik mások szuverenitásának határait. Legalábbis addig biztosan nem tudnék (és valószínűleg nem is akarnék) megbocsájtani nekik, amíg ezzel a tevékenységükkel föl nem hagynak. Itt jutottam kenyértörésre a kereszténységgel kapcsolatban is.
Erre nem reagálok bőbeszédűen mert ha el szoktad olvasni a másoknak írt hozzászólásaimat is akkor már írtam róla.
Ez egyébként nem keresztényfüggő. Egész egyszerűen bárki által kipróbálható és saját magán illetve a kapott válaszreakciókon lemérhető, megfigyelhető tény, hogy ha nem tudsz valkinek megbocsájtani akkor tényleg nem képes az elméd teljes igazságokat meglátni. Egész egyszerúen beszűkül a látásmódod. Illetve az enyém így működik, nem tudom, hogy a tied is így, csak feltételezem.
Jobb választ tudok adni szelíd tudatállapotban mint haragvóként.
Nem értetted meg kristálytisztán, amit mondtunk. Mi nem haragszunk a bűnösre, ahogy magunkra se haragszunk. Szeretjük magunkat és szeretjük a bűnöst is. Teljesen egyenértékű félnek látjuk és félként kezeljük, ugyanolyan isteni részként, mint magunkat. Ám ha valaki nem jut el addig és nem képes arra, hogy bűnös természetét, vagy bűnre való hajlamát bevallja és alkalmasint meggyónja, akkor annyit mindenképpen el kell mondanunk neki, hogy Isten országa eljövetelének, megvalósulásának útjában áll, hisz Isten országa nem tűri a bűnt. Márpedig ezen a világon, akik itt vagyunk, mindannyian hajlamosak vagyunk a bűnre.
Azért vagyunk itt.
És ha ránk hallgatsz, akkor nem ülsz fel annak a hamis és megtévesztő, ám ránknézve kétségkívül tetszetős demagógiának, hogy bűntelenek vagyunk. Mert ez nem igaz. Jézus is megmondta a bűnös asszonynak, amikor az hozzáment, hogy meggyónja bűnét: menj és többé ne vétkezz! Vagy a latornak a kereszten, aki ott jött rá, hogy mellette az élő Isten van megfeszítve: még ma velem leszel Atyám asztalánál!
Ha a nép elég bölcs lesz akkor képes lesz az itteni vezetést minőségire cserélni, formálni. A pénz valóban hatalom, eléggé meg tudja nehezíteni a jólelkű szegény ember törekvését. A büszke ember gyengéje éppen az egója. Nagyon büszke, hogy ő a legkiválóbb, legnagyobb demokrata vagy legnagyobb keresztény. Szeretnek is ezzel kérkedni egymásnak. Persze normális értékrendű ember észreveszi, hogy se nem demokraták akik éppen erre büszkék és se nem keresztények akik éppen erre büszkék.
A demokráciában egyenlőség van. A keresztény ember ha gazdag akkor szétosztja vagyonát a szegények között, mert ilyen az értékrendje. Vagyis egyenlőséget teremt. Akár demokrata akár keresztény, egyik sem nyomja el a népet. Ez most valóban nincs így.
Amúgy örülök, hogy hozzászóltál. A pénz tényleg elég nagy előny, de nem mindenre elég.
Nem mondanám, hogy buták irányítják Magyarországot. Inkább ravasz emberek. Náluk csak a bölcsek intelligensebbek.
A nagyobb intelligencia győz. Ilyen az evolúció iránya.
Jó lenne persze, ha mindenki a barátom lenne, de egyelőre ez rajtam kívülálló okokból nem valósulhat meg. Egyelőre.
De igen, képes vagy rá. Csak tényleg azt akard, hogy mindenkinek egyformán jó lehessen és ne akarj senkit megbántani. Azokat se akik nincsnek jelen. Mert ha egy régi barátod szidja a miniszterelnököt akkor - mivel mindenki, így a miniszterelnök is a barátod - fel fogod ismerni a régi barátod féligazságát. A harag és büszkeség mindig csak fél igazságot lát. Ha szelíd tutdsz maradni ki tudod javítani a régi barátodat a féligazságot illetően. Nem fog felé hajlani a kezed. A haragnak mindig félig igaza van de mindig van is benne valami csúsztatás. Nekem se sikerül mindig nem átcsúszni a határon, de gyakorlat teszi a mestert. Idővel egyre jobban megy.
Az igazságot fogod szolgálni, nem valaki féligazságát.
Az a "trükk", hogy soha senkit ne tarts bűnösnek, mert onnatól kezdve te is csak féligazságokat fogsz látni. Hiszen a búnösre egy picit haragszunk. Egy picit magunkat különbnek tartjuk nála, hiszen mi magunkat nem tartjuk búnösnek. Lehet, hogy észre se veszed és felmagasztalod a másik felé magad. Ha valakit bűnösnek látsz akkor ez már meg is történt. Ez már büszkeség. Onantól kezdve nem látsz teljes igazságot, ebből következik, hogy nem is tudsz mondani teljes igazságot. Az elméd elkezdett beszűkülni.
Érzésem szerint például engem azért látsz félig igaz embernek mert a láthatatlan barátod szerinted létezik, szerintem pedig nem személy. Ha ezt a búnöm meg tudod nekem bocsájtani akkor tisztán tudsz majd megítélni engem. Csak vedd úgy, hogy tévedek. Én azon az állásponton vagyok, hogy teljesen mindegy, hogy a te láthatatlan barátod személy-e vagy sem.
Én inkább úgy tekintek rá mint tökéletesség te pedig úgy hogy a tökéletes személy. Bocsásd meg nekem ezt a hibát, hisz végső soron lehetséges, hogy én tévedek. Meg az is, hogy te. Ez azért lenne szerintem számodra értékes dolog mert akkor az ateistákat - hiszen a szemdben van egy búnük - ezek után képes lennél nem bűnösnek látni. Ők sem tökéletes személyt akarnak elképzelni.
Ha e búnüket megbocsájtanád akkor észrevennéd hol mondanak fél igazságot. Nem nagy ügy ha valaki nem hisz Istenben vagy más néven illeti, attól még lehet jó ember. Szerintem ne dobj el egyetlen látható barátot se azért mert nem ismerik a te láthatatlan barátodat. Néha a látható barátokra is lehet számítani. Minél több van annál jobban boldogulsz az életben. Annál boldogabb leszel.
Nagyon-nagyon-nagyon szépen kérlek ne előítélkezz felettem olyan dolgokban amiről még meg sem kédeztél! Köszönöm szépen! Néha azt feltételezed, hogy én úgy látom és ilyenekért ítélsz el.
Például itt van ez a minden gyereknek hármast adni dolog. Honnan vetted, hogy szerintem erről szól az egyenlőség?
Az egyenlőség ott kezdődik számomra, hogy mindenkit egyformán tisztelek. És körülbelül itt is ér véget.
A gyerkeket is egyformán tisztelem, de látom hogy nem egyformák, nem egyforma képességűek. Én a magam részéről egyébként egyáltalán nem adnék osztályzatot senkinek sem.
Hála az égnek, hogy nem vagyok tanár, mi?
Egy felnőtt már többet tapasztalt az életben, nyilván van fogalma már arról mire lesz, lehet szükségük a még tapasztalatlanabb embereknek (gyerekeknek) az életben. Az oktatás (amit én tapasztaltam anno) sajnos nem adta meg a megfelelő tiszteletet a tanulóknak. Na már itt felborult az egyensúly. Szerintem az oktatás akkor járna al helyesen ha elmondaná előbb a diákoknak, hogy ez és ez a tananyag majd az életben erre és erre lesz majd hasznos számotokra. Ezután kezdené leadni az anyagot. Aki akarná az részt venne az adott tananyag oktatásán, akit meg nem érekel az meg nem. Nem akarná elvenni a döntés szabadságát a tanulótól. Aki úgy ítéli meg, hogy neki az életben nem fog kelleni a másodfokú egyenlet megoldóképlete meg a logaritmikus azonosságok, annak ne kelljen már végigszenvednie a magasabb szintű matematikát. Az tanulná akit tényleg érdekel, ők nyilván szívnák is magukba a tudást. Akit nem érdekel az adott tananyag az tanulhatna mást. Főzni, varrni, állatokat gondozni, takarítani... Azt, ami érdekli, amire késztetést érez. Ha majd egyszer az életében szüksége lesz olyan ismeretre amit gyerekfejjel még elutasított azt majd felnőttkorában megtanulhatja. Egyszóval én sokkal rugalmasabban állnék az oktatáshoz mint a jelenlegi rendszer. Illetve az az oktatási rendszer amit én megtapasztaltam. A mostani vszonyokat nem ismerem.
Akit nem érdekel mert utcaseprő akar lenni az úgysem fog tudni odafigyelni az őt nem érdeklő információkra. Most ők kapnak rossz jegyeket. A "rossz" tanulók miatt a többiekkel lassabban lehet haladni mert nekik is a fejükbe akarják verni a tudást. A "rossz" tanulók nem rossz tanulók hanem őket más érdekelne amit nem tanítanak. Például kertészkedés. Valami gyakorlatiasabb. A "rossz" tanulókból úgysem mérnök lesz, hanem fizikai dolgozó. A jelen oktatási rendszer rabszolgái. Kényszerítve vannak, hogy az tanulják ami kötelező tananyag. Ez erőszak. Én csak javasolnám az egyes tananyagokat. Melyiket miért érdemes elsajátítani, melyikre hol lehet majd szükség az életben.
Ha valaki önsorsrontó vagy léha életet akar élni, hadd tegye. És nálam itt jön be a képbe az, hogy nem fizetnék annak aki nem dolgozik pedig lenne lehetősége. Már említettem, hogy a munkanélküliséget is meg lehetne szüntetni. Nyilván egy idő után elfogyna a tékozló pénze és szeretne munkát vállalni. Majd akkor olyan munkakörrel kell beérnie amelyikhez ért. Ha azzal nem lesz teljesen elégedett akkor majd esti tagozaton tanul egy szakmát ami érdekli. Tovább lépni tehát tovább tudna az életben. Nem kényszerülne arra hogy hajléktalan legyen vagy jövedelem nélküli vagy olyan munkakörben ragadjon amit nem nagyon szeret. A bére meg természetesen ugyanolyan mértékű mint másnak. Az, hogy a múltban nem végzett hasznos tevékenységet még nem ok arra, hogy alacsonyabb fizetést kapjon mint más ugyanannyi munkáért. Nálam továbbra is az elvégzett munka az érték. Ebből van a közösségnek haszna.
Aki nem akar dolgozni nem muszály, de az azzal jár, hogy nem lesz jövedelme. Ez éppen így igazságos. Nem hiszem, hogy sokan választják ezt az utat.
Lopni sem volna érdemes elmennie mert az igazságszolgáltatást is megreformálnám.
Amennyi kárt okozott valaki annak megtérítésére köteles. Ha pl. egy képviselőről kiderül, hogy 10 milliót sikkasztott, akkor 10 milliót kell megfizetnie + az ítélkezéshez szükséges humán munkaerő munkadíja. A bíróságnak nem azon kell törni a fejét, hogy fél év letöltendőt vagy 10 hónap felfüggesztettet szabjon-e ki? 10 millió + a bírósági költségek rá eső része. Ha valaki meg egy rúd szalámit lopott a boltban annak a rúd szalámit + a bírósági költségeket kell fizetnie. Átlagbérért munkát lehet ajánlani neki és addig levonnak a béréből amíg meg nem fizette a tartozását. Ha nem hajlandó munkát vállalni akkor börtönbe vonul. Ott is bármikor lehet munkára jelentkezni, csak akkor már a börtönben kapott ellátás költségei is rá hárulnak. Szállás, evés, ivás, mosás, stb. Minél később szánja rá magát, hogy beilleszkedik a társadalomba annál többe fog kerülni neki. Ennek tudatában nyilván nem sokáig fog hezitálni. Majd szabadon eldönti mikor.
Most olyan átláthatatlan a BTK. hogy még a bírók ügyvédek is nehezen tudnak kiigazodni rajta. Hónapokig is tarthat egy ügy. Egyszerű halandó meg pláne nem igazodik el rajta, ezért nem is tudja mérlegelni mi vár rá ha lopáson, garázdaságon, csaláson kapják.
Akik szétverik a TV székházat vagy egy stadiont azoknak a rendbehozatal költségeivel + az igazságügyi dolgozók bérének időarányosan réeső részével kell számolniuk. Ez így tisztességes és igazságos. Nem az adófizetők pénzéből kell felújítani. A döntéshozatal nagyban leegyszerűsödne és átláthatóbb lenne. Ez annyira egyszerű, hogy bárki meg tudja jegyezni. Amennyi kárt okozott + az igazságszolgáltatás, büntetésvégrehajtás költségei. Egyszerű halandó is azonnal felfogja, nem éri meg bűnözni, ráfizetéses. Most néha az fordul elő, hogy aki 10 milliót sikkaszt az kap kevesebbet mint aki ellop egy rúd szalámit. Ez a példa valószínűleg sántít, de azt akarom kihozni belőle, hogy nagyot bűnözni jobban megéri vállalva a kockázatot mint kicsit. Ezt pedig pont arra ösztönzi az embereket, hogy akkor csinálják nagyban.
Az egyenlőség nem arról szól, hogy mindenkit egyformára kényszerítünk. Akkor oda jutunk mint Spárta. Erőszakkal nem lehet egyenlőséget biztosítani. Tisztelettel viszonyulva a többiekhez lehet elérni, hogy mindenki hasznos tagja lehessen a társadalomnak, élvezze azt amit csinál és rendesen meg is tudjon élni belőle. A tisztelet hiánya miatt nincs egyenlőség. Az az egyenlőség amikor mindenki egyformán tud boldogulni. Amikor nem érzik az emberek, hogy én sokkal többet dolgozom mint ő, mégis jobban él mint én.
"Nem a lapátoló kap kevesebbet - hanem az orvos többet."
Tehát szerinted az orvos (munkája) többet ér, ezért igazságos ha többet kap. Szerintem meg nem ér többet ezért gondolom, hogy egyenlő juttatás illetné meg őket. Tehát ebben nem értünk egyet.
Éppen hogy szerintem jár neki is az emberi élethez szükséges minimum, és a lapátolás társadalmi hasznosságához mért plusz jövedelem. Amit te tagadnál meg a mérnöktől: "legyen elég neki annyi, mint a lapátolónak." Akkor most ki is néz le kicsodát?
Én a mérnöknek is értékelem a munkáját és a lapátolóét is. Ha nem végez több munkát a mérnök mint a lapátoló nem is jár több neki. A mérnök míg mérnöknek tanult, a lapátoló adójából lettek fizetve a tanárai, kollégiumi szálláshelyhez, kedvezményes étkeztetéshez, utazáshoz jutott, stb. Amíg ő tanult, addig a lapátoló, adófizető lévén gondoskodott róla. Természetesen ugyanez igaz az orvostan hallgatóra is. A lapátoló gondoskodott róla míg ő munkába nem állt és el nem kezdett magáról gondoskodni. Szóval ne legyünk igazságtalanok! A lapátóló nem mulasztott el semmit. A társadalom mulasztotta el tisztelni a lapátoló munkáját. Az orvos meg mérnök pedig jobb lenne - ha hálát nem is - de tiszteletet tudna mutatni a lapátoló felé és le tudna mondani az egójáról.
Az elvégzett munkáért jár a fizetés. Ennyi. Nincs olyan, hogy az egyik munka többet ér mint a másik.
Hiába tervezi meg a mérnök a házat ha a lapátoló nem ássa ki az alapot. Nem lesz ház. A mérnök munkája így semmit se ér. Hogy lehet abban lakni ami fel sem épült? Az orvos megmenti sok ember életét és ezért értékesebb lenne mint a pék? Ha a pék nem süt kenyeret akkor az orvos is és mindenki más is éhen hal. Akkor az orvos meg se tudja menteni mások életét. Akkor most a pék a "király", neki jár a legtöbb fizetés, hisz sokkal több életet ment mint az orvos? Ha a gazda nem veti el a búzát a kőműves nem építi meg a kemencét akkor a pék is csak egy tehetetlen senki, nem tud kenyeret sütni. Ha a mérnök nem tervezi meg az ipari kemencét akkor a kemenceépítő is csak egy senki. Mindenki csak egy senki ha nincsenek ott a többiek is és végzik el a munkájukat. Én is csak egy senki vagyok a többiek nélkül. Te is csak egy senki vagy a többiek munkája nélkül. Ez az igazság, akár tetszik akár nem. A miniszterelnök is csak egy senki és mindenki más is csak egy senki a többiek áldozatos munkája nélkül. Ezt mindenkinek fel kellene ismernie ahhoz, hogy le tudjon szállni a magas lóról, ne legyen önző és szűk látókörű. Valószínűleg ezt egyesek nem gondolták végig. Ezért kellene mindenkit az elvégzett munkájáért egyformán megfizetni. Kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. Szerintem szűk látókörúségre vall ha valaki önző. Többet akar magának mint a többieknek.
A "visszahívás" intézménye azért alkalmazhatatlan, mert mindig található olyan megosztó kérdés, amire alapozva bármely képviselő ellen bármikor össze lehet szedni kellő számú aláírást, és folytonos szavazásokkal dúlni fel a közéletet. A mentelmi jog pedig a képviselő folytonos, parttalan, politikai célzatú meghurcolását hivatott megakadályozni.
A "visszahívás" csak a szűk látókörű, a munkáját nem megfelelően végző embereknél merül fel. Olyannál aki tényleg köztiszteletben áll, ez fel sem merül. Ennél fogva a visszahívhatatlanág intézménye arra "hivatott", hogy szűk látókörő, önző képviselők lephessék el a parlamentet, akik majd szívják a nép vérét. Mellesleg épp ők esnek egymásnak politikai célzattal amikor lehazaárulózzák egymást. A tisztelet hiánya. Olyan emberek ülnek a parlamentben akikben nincs meg a kellő tisztelet sem egymás sem a nép iránt. Nem ez az ország érdeke, ez az ország érdekével ellentétben áll. Az ország érdeke, hogy széles látókörű, tisztességes, nem önző emberek szervezzék a közös életünket.
Mondj egy szerinted megosztó kérdést ha még mindig nem elégít ki a válaszom. Igyekszem megoldani. Bár szerintem mindenki képes rá aki az "azt szeretném, hogy mindenkinek egyformán jó lehessen" álláspontot képviseli.
Ha valaki önző akkor az elméje is úgy kezd működni, hogy neki kedvezzen a többiekkel szemben. Beszűkül. Szűk látókörű lesz. Elkezdi megtagadni mások értékét, elkezdi homokba dugni a fejét. Elkezdi csak azt észrevenni ami az ő igazát támasztja alá és elkezdi nem észrevenni mások igazát. Sajnos ez a beszűkülés, majd a jövőben vissza fog rá hatni hiszen már csak féligazságokat fog látni. Alul marad azokkal szemben akik nem menekülnek féligazságokba mert nem önzők.
Ha mindenkinek jót szeretnél akkor leszel széles látókörű, akkor leszel nyitott elme, akkor leszel a világ javára. Szerintem akik az ország életét szervezik azoknak ezt az álláspontot kellene képviselniük. Remélem ebben egyetértünk.
A mentelmi jog csak a becstelenség védelmezésére való. Elvileg védhetné a becsületest is ahogy írod, csakhogy a becsületest nem akarja senki becsületes rágalmazni, meghurcolni, hiszen értékes munkát végez. Csak egy elvetemült, rosszmájú ember próbálhatja besározni. Vagy egy kételkedő, aki nem lát eleget.
Erre nagyon egyszerű a megoldás. A becsületes tisztviselő a rágalmazónak (kételkedőnek) és az újságíróknak betekintést enged a vitatott ügybe. Kész feltárni lapjait, hiszen önmagáról tudja, hogy nem követett el becstelenséget. Meg meri ezt tenni, sőt örülni fog ha az újságírók tüzetesen kivizsgálják az ügyet hiszen majd világgá kürtölik, hogy tényleg becsületesen lett elvégezve a munka. Ez csak megerősíteni fogja a képviselőt a pozíciójában. A rágalmazó vagy kénytelen lesz bocsánatot kérni vagy szembesülnie kell azzal, hogy a közösség őt bélyegzi meg becstelen, rosszmájú rágalmazónak hisz az újságírók világgá kürtölték. A rágalmazó saját magát járatja tehát le, és tisztességest éppen hogy megerősíti pozíciójában.
Nyilván ha csak kételkedett akkor meg fogja nyugtatni az igazság és ő kér majd elnézést amiért feltartotta a munkát. Bár egy jó képviselő megfelelően tájékoztatja a közösséget hiszen nem vezetni akar hanem együttműködni velük. Azt pedig csak információcserével lehet. Nem nagy kunszt a mai világban feltenni valamit a világhálóra. Akit érdekel olvassa, akit nem az nem foglalkozik vele.
Minden közbeszerzési eljárás teljes anyagának ott lenne a helye. Közös ügyünk ugyanis, hogy hogyan sáfárkodnak a szervezők a közös pénzünkkel. Onnan tudjuk majd eldönteni vajon helyesen-e?
Ugyanez áll az államtitokra is. Becsületes embernek nincs félnivalója, tehát nincs szüksége mentelmi jogra, államtitokra vagy zárt ülésre. Ezek mind a becstelenség eltitkolására valók. Kifejezetten káros a közösség érdekeire nézve.
Ha egy tisztviselő elzárkózik attól, hogy feltárja lapjait máris arról tett tanúbizonyosságot, hogy valami becstelenséget akar eltitkolni. A saját becsületességét senki nem akarja titkolni. Ilyen a világon nincs. Azt akarja titkolni a többiek előtt amit maga is becstelenségnek lát. Nem is kell bizonyítani semmit, ép elméjű ember tudja e nélkül is mi a dörgés. A viselkedése a bizonyíték. Ha leplezni próbálja a lapjait akkor egyértelműen bűnös. Azonnal meneszteni is lehet, ez a közösség érdeke. Minél kevesebb kárt tudjon okozni az országnak.
A "zöld dossziénál" is lehetett tudni, hogy az adóhivatal nyakig sáros. Pontosan abból, hogy Horváth Andrást próbálták besározni azzal, hogy "lopta" az adatokat és minden áron titkolni akarták a zöld dosszié tartalmát. Ha jól emlékszem elkobozták. Már eleve ott a hiba a rendszerben, hogy "lopni" kellett az adatokat és nem volt eleve nyilvános. Sajnos a titkolózás a korrupciónak kedvez. Ennek pedig a nép issza meg a levét. Arany igazság: "Az igazságot nem rejtjük véka alá."
Aki fél a nyilvánosságra hozataltól, az önnön bűnösségének kiderülésétől fél. Önmagát bűnösnek tartja. Butaság lenne azért titkolóznom, nehogy kiderüljön az ártatlanságom. Vagyis véleményem szerint bölcsebb eltörölni ezen előjogokat. Az ország helyzete javulna.
A lelki szegény alatt az anyagi javakról lemondott igazságkeresőt értjük. Az anyagilag szegény mondjuk úgy, hogy a gazdagság által kisemmizett, kifosztott, tönkretett és legatyásított, de ugyanakkor az anyagi javakról mások javára még nem teljesen és nem feltétlenül lemondani kész, azokra némileg igényt tartó, pénz szűkében lévő nélkülöző.
A szegény lényegében a kapzsi gazdag fölött áll gazdagságban, hiszen, nem lehetne a kapzsi gazdag, ha a szegénytől, azokat a javakat, amelyek viszonylagos gazdagságát képezik, nem vette volna el.
akkor a kapzsi a lopással ténylegesen javít anyagi helyzetén, mert ha nem lopna szegény lenne. de melyik szegény, mert kissé keverem már itt a lelki szegényt és az anyagi szegényt.
