Kezdjük ott, hogy a süt már kausatívképzés, a sül tőből. A süt esetében kiesik az l, ez a kaustívképzés a germánban is megvan. A sül a swel germánul, amúgy elterjedt indogermán szó.
A hő egy indogermán kei tőből ered, a magyar az germagyar, h-val van vagyis.
A legtöbb égéssel kapcsolatos szavunk germán, mint a láng, germán lo tőből és germán ng képzéssel, vagy a liget, ami a germán loga. Az ég szó a germán aid, aig, ebből hön az is, ami az izszik.
A süt a sül kausatív képzése, a hő egy egyértelmű germán szó, ahogy az ég az izzik, a láng és a liget is.
A parázs, pirít szavak nem magyar szavak, nem germagyarok, szláv szavak, vagy más indogermán. A pirít a Feuer indogermános változata. Lehet érezni, hogy a parász, és a pirít szó nem magyar szavak.
Nem hinném, hogy bárminemű köze is lenne valamilyen török vagy tatár szavaknak a rend germagyar szóhoz.
Ha lehet is, akkor az távoli, és indogermán kölcsönzés, de az egész összehasonlítás így ostobaság, mert nagyon távoli ha van a kettő között még valami kapcsolat is.
A perzsa egy indogermán nyelv, így lehet benne a rend rokona. A magyarban is van helységnév ami meg szanszkrit és a rend rokona, mégpedig Radnót.
A törökös etimológiák olyan ostobaságok, mint a finnugor, vagyünk egy példát:
Azt mondják, hogy valamilyen finnugornak mondott pel a magyar fűt. Csakhogy a finnugor pel egy szláv szó, a német lau:
manysi/vogulT piləw·t- 'anzünden'
111:56 57 T pält- 'anzünden'
Kann-Liim: 109 8 Kann-Liim-Eiras:MSFOu. 180: 246 KU pɔ̈̄l- 'brennen'
P pēlėmt- 'anzünden'
MSz P palt- 'verbrennen'
So pālt- 'verbrennen'
So pēlamt- 'anzünden'
114:176 N pēl- 'sich entzünden, Feuer fangen'
Munkácsi: NyK 25:185 magyar fűl- 'warm werden, geheizt werden'
A szócsalád igei tám- alapszavának eredetét nem ismerjük, bár bizonyára ősi szókincsünkhöz tartozik; rokonsága (a tám- – táp- tőváltozatokat feltételezve) a támla, támolyog, tántorodik.
A támad a támla a támolyog, a tántorodik szavaknak külön gyökük van.
A támad: steu, csá, csé, tasz
A támla a stellen-stehen m-vel + la képzővel
A támolyog a düh tőből ered, mint a taumeln
A tántorodik valszeg egy germán den-ből ered, ami az ütés, ebből van a döngöl is.
A csata egy magyar szó, egy germagyar szó, rokona a csöbör, a csépel, a csonk, a csámpa, illetve a tompa és a taszít szavak.
Ha a csép egy germán szó(germagyar is), a csöbör, csonk, csámpa, és a taszít és a tompa, akkor a csata egyértelműen a stauta, ergo germán, tehát magyar.
A csép és a csap nem tudom, milyen viszonyban állhat egymáshoz(ide már nem terjed az ősgermagyar tudás), viszont lehet, hogy a kettő egy és ugyanaz, hacsak nem a klappó-ból lett, amiből van a kalapál és a kolompol szavak(mindekttő germán, hisz azt is meg lehet fontolni, hogy az mps képzése a kala-nak csak a germánban és a germagyarban van meg, tehát a kalapál nem szláv, hanem germán, germagyar, magyar).
A csé (csép p-vel) képzése mp-vel(germán-indogermán képzés) a csámpa(megtoszult, ütődött).
A mai németben is megvan a csép a csé tőből a stäupen amúgy.
Már mondtam többször, hogy a magyar egy germagyar nyelv, egy félgermán nyelv.
Ha a többi germán(a szókincs nagy része) és a képzések is germánok, akkor a rend germán, ezáltal germagyar, tehát magyar.
mint mondtam a rend töve az ar, ami illeszkedést jelent, ebből van az arány szó is, és a latin ratióban, a görög harmóniában is megtalálható, de viszont kétlem a tatárt, ha meg tényleg ez az indogermán alapú szó lenne meg benne, akkor az jövevényszó benne.
csata – ‘ütközet’. Származékai: csatározik, csatázik, csatár. Délszláv vendégszó: szerb-horvát cseta (‘katonai csapat, osztag’); a ~ alak hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre. A szó a törökellenes harcok idején került nyelvünkbe az eredetinek megfelelő jelentéssel; mai értelme érintkezéses névátvitelnek köszönhető. Lásd még csetnik.
A csata szó egy magyar szó, germagyar szó, mivel ez egy agresszív szó, ezért magyarnak, vagyis germagyarnak kell lennie.
Ha megnézzük a többi szót a csatára, mint a szláv bajt(nem a magyar baj), vagy a battle-t, vagy a Schlachtot, akkor jól látszódik, hogy mindegyik az ütésre megy vissza, így a magyar csata szó is, a töve a germán steu tő, amiből a magyarban van s nélküli is. Az st, mint sok más szóban cs-vé válik, ez egy germagyar szabály.
A csata szó a germán stauta, stautja, a Stoss. Ebből a tőből jön a csépel, stäupen, illetve a csámpás, stump, ami a cs-s változata a tompának, vagyis ütődött, hisz ebben a jelentésben van a buta is, ami a germán bauda.
Buta, csámpa, tompa: ütődött
Ütni, taszítani: csépelni, stäupen
csata: stauta
ütődött: csámpás, tompa
A másik formája t-vel ennek a tőnek a taszít, ami a tompa, de a párja a csámpa
A steu tőből ered a csöbör, a staupr szó is, illetve a csonka szó is, ami a germán stunk, stuk, stukn.
A csata egy magyar szó, egy germagyar szó, rokona a csöbör, a csépel, a csonk, a csámpa, illetve a tompa és a taszít szavak.
A finn tila valszeg egy germán jövevényszó a finnugor nyelvekben, mondja egy dán finnugorász Thomsen( persze mintha a magyar nyelv szempontjából,ami germagyar, fontos lenne, lenne bármi köze a magyarnak a finnugorhoz?).
A tila alkalmat, véget, passzolást, és végül célt jelent a germánban, ebből jön a ziel is és a cél is.
Esetleg a magyarnak annyi köze lehet hozzá, hogy ebből jön a tilt szó, mint Ziel setzen.
Azt oszt szó egy germán wid-ből ered, uid máshogy, ami azt jelenti, hogy oszt, ebből jön a vidék szó is, ami a germán widu és vidéket jelent, illetve erdőt is, ahogy ebből jön az özvegy is, a wittwe.
A rend egy magyar szó, tehát germán a germán rad, raid szó ez, a szlávban nincs meg eredetileg az ar tő d képzéssel.
A rend az ar tőből ered, ami illeszkedést jelent, és belőle ered az arány szó is, ar germán tő + nja germán képzés.
A rend és az arány rokona a ratio, a harmónia, és a reden is. A rend egy központi fogalom, vagyis egy központi fogalom a szokásjogban, az, hogy egy rendszer részei illeszkedjnek egymáshoz.
A sor a szerrel együtt germán, a sors a sorból ered, de latin, viszont feltételezhetőleg a germánban már jövevényszó volt.
A csík a a germán stek-ből eredhet, ahogy a csiki(stiki), csikló( Stachel, stickló), a csikó(stikó), csákány( staka.
téves Tótfalusi azon megállapítása, h a REND átvétel lenne a 10. század vége előttről, egy szláv nazális *rend alakban szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=r&qsearch=&qdetail=9506
Eurázsiában ez a fogalom alapvetően két alakban létezett
sor sors [sík csík] : rend réteg rész
megtalálható a tatár csuvas nyelvben is mint рәт,
és perzsában is: ɾædif
hogy nem délszláv eredetű (az N hang benne), mutatja: litván rinda
oszét рӕнхъ
sor alak : sıra saf зэлэ зерг сап сюртап зурасн ċhir цӏар crta черта čeri szereg rend alak : raajroe ряд red row range række rivi rhes rêz ирга́
Jah, ha már írtam, hogy a szövet szó germán, a seu, sző múlt idejű változata, akkor a szövetkezik, vagy kedik végképp germán, germagyar szó, mert a kó képző a germagyarban germán, amihez jön a d causítív van jelenidejűségi képző( tesz, do?).
