Ez megmagyarázza Schilling Árpád mostani döbbenetes elszólását is: Gothár beismerése után Facebook-bejegyzésben ismerte el, hogy a színházban és környékén már évek óta tudtak Gothár ügyeiről, de senki nem tett semmit. Maga Schilling is tudott róla, és ő sem tett.Valószínűleg Schilling nem gondolta végig a bejegyzését, nyugodtan mondhatjuk, elszólta magát.
az érintett személy a mai naptól, azaz 2019. november 19-től kezdve nem léphet az intézmény területére, illetve a színház a vele való közös munkát a továbbiakban befejezi.
A budapesti Katona József Színház vezetőségének tudomására jutott, hogy egy szerződéses munkatársa több esetben is erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett a színház dolgozóival.
A sértettek írásbeli bejelentése alapján az Üzemi Tanács megbeszélést hívott össze, ahol a résztvevők egyhangúlag elítélték a történteket és vizsgálóbizottság felállítását kérték az üggyel kapcsolatban. Az igazgatóság - a korábban nyilvánosan is megfogalmazott és követendőnek tartott belső irányelvek, valamint a két évvel ezelőtt módosított Üzemi Szabályzat 4-es számú melléklete alapján - vizsgálóbizottságot állított fel. A vizsgálatot külső szakértők bevonásával lefolytatta, a vezetőség pedig azonnali hatállyal a következő döntéseket hozta meg: az érintett személy a mai naptól, azaz 2019. november 19-től kezdve nem léphet az intézmény területére, illetve a színház a vele való közös munkát a továbbiakban befejezi.
A Katona József Színház társulatát az eset mélyen megrázta, a vezetőség az érintetteknek valamint az egész társulatnak felajánlotta pszichológus segítségét az ügy feldolgozásához.
Ezzel párhuzamosan a színház a vizsgálóbizottság felállításával és a fenti lépések megtételével az ügyet lezártnak tekinti, arról a későbbiekben sem a vezetőség, sem az intézmény munkatársai további nyilatkozatot nem adnak. Az érintett kollégák kifejezett kérése volt, hogy személyük maradjon anonim. Bizalmuk megtartása és személyiségi jogaik védelme kiemelten fontos a színház számára, ezért fokozottan kérjük a sajtó képviselőit ennek tiszteletben tartására!
"Eddigi szellemi bázisomat, szeretett munkahelyemet, a Katona József Színházat kérem meg arra, hogy közleményemet a nyilvánosság elé bocsássa. Egy évvel ezelőtt erkölcsileg elfogadhatatlan módon közeledtem színházunkban egy munkatársnőmhöz. Pár nappal később bocsánatot kértem és kaptam tőle. Most, hogy ez az eset a színház, s azon keresztül az ország nyilvánossága elé került, szeretném bocsánatkérésemet nyilvánosan is megismételni. Nagyon sajnálom, ami történt. Ahogyan azt is, hogy nyers stílusommal, rossz modorommal vagy erkölcsileg kifogásolható viselkedésemmel valaha bárkit megbántottam.
– Nem érzem úgy, hogy a Katonában bármit is elhallgatnánk, az én ajtóm pedig tényleg mindig nyitva áll – mondta akkor Máté Gábor. – A zaklatási ügyek nem kifejezetten színházi ügyek, csak a színházi embereket jobban ismerik, ezért érdekesek a közvélemény számára. Azt is látni kell, hogy akit megneveznek, az abban a pillanatban meghurcolttá válik.
Csak nem az ő kutyájuk kölke hogy így védik?
Ilyenkor nem a nyilvánossággal kell harcolni az ilyen esetek megismétlődése ellen?
Mit szól ahhoz, hogy szexuális zaklatási ügy volt a Katona József Színházban?
Egyetért-e azzal, hogy a színház nem nevezte meg a zaklatót? Az átláthatóságba belefér-e ez?
Indít-e vizsgálatot az ügyben?
Tesz-e rendőrségi feljelentést az ügyben?
Kérdéseinkre Gy. Németh Erzsébet nem válaszolt. Ha mégis érkezik válasz, megírjuk. Vagy ha kulturális főtanácsadója (nem kell idézőjelben írnunk, akármennyire is abszurd, tényleg kreáltak egy ilyen funkciót, jó fizetéssel), Kálmán Olga megszólal.
Ebben a cikkben kimondottan csak a munkahelyi szexuális zaklatásra szeretnék koncentrálni, a hazai céges szexuális zaklatási kultúra lenne a fókuszban, minden egyéb munkahelyi bántalmazás majd egy másik cikkben, cikkekben… Ebben a témakörben várom a régi, közepesen friss és az új történeteket, tapasztalatokat. Férfiaktól és nőktől egyaránt!
Nem, nincs kivétel. Most Domingo, holnap te, holnapután ő. Mindannyian sorra kerülünk az eszét vesztett nyugati kultúrkörben.
„Amikor már azt hinnénk, a Me Too kampány lecsengett, hogy a józan ész lassan felülkerekedik a szélsőséges érzelmeken, az igazság pedig a hazugságon, érkezik a hír: Plácido Domingónak az állásába került a vád. A vád, amely az ő esetében egészen komplex: állítólag beleduruzsolt valaki fülébe, mások szerint megfogta a térdüket az asztal alatt, megint mások pedig konkrétumok híján csak annyit mondtak, hogy látszott rajta a vágy, ezért roppant kellemetlenül érezték magukat. Ketten le is feküdtek vele, de azt még ők sem merték állítani, hogy nem önszántukból. És így tovább, csak a szokásos.
Sehol egy konkrét nemi erőszak, sehol egy nyilvános lebukás, csak a liberálisok letarolta világban a fizikaival egyenértékű verbális erőszak, amelyet a mai nők a jelek szerint már nem is tudnak határozottan visszautasítani, ahogyan a Neander-völgy óta nők nemzedékének ezrei. Nem, ők rohannak az újságokhoz, a bíróságra – na, nem akkor, hanem most, harminc, negyven év elteltével. Hogy azóta miért hordozták magukban a szörnyűséget, miért nem akkor léptek, amikor Domingo a fülükbe suttogta sikamlós vágyát, arra nincs válasz. Azzal viszont valamennyi telesírja a világsajtót, hogy egy szóbeli ajánlat miatt kisiklott az egész életük, sőt, össze is omlott a rettenetes történések súlya alatt.
Domingo mindenesetre bejelentette, hogy nem akarja zavarni művésztársait, a New York-i operaház társulatát, ezért inkább lelép a színről. Lelép ötvenegy esztendő után. Lelép azért, mert néhány elmebeteg terrorista megvádolta, és állításait bizonyítani nem tudta ugyan, de ma már bemondásra meg lehet semmisíteni egy nagy művész magánéletét. Mostantól mindig lesz egy aprócska »de« szócska, ha bárki szóba hozza a világ valaha élt egyik legnagyobb operaénekesét. Ahogyan Marton László esetében is megtapasztalhattuk: őt is a megváltó halál szabadította ki saját életművének fogságából. Mert addigra embernek, művésznek rongy alakok telekiabálták a világot, bizonyítani ők sem tudtak, de nem is kellett nekik. Annyi elég volt, hogy Marton betegsége elhatalmasodjon, és amikor meghalt, undorító, vérlázító kommentárok sokaságát olvasta az ember megdöbbenve, holtat átkozó, elvakult, gyűlölködő senkiket, az emberi gonoszság anonim letéteményeseit.”
"Ilyenkor mindig az jut eszembe, mi lenne fordított esetben.
A meetoo-papnők már ácsolnák a bitót a Kossuth-téren.
Faltörő Ági és a fehérsapkás kórus könnyes szemmel fogadnák a részvétnyilvánításokat az áldozat nevében valamilyen középület előtti tüntikén.
Karigeri kivételesen még egyszer az asztalra csapna, elmondaná, hogy hát igen a Fidesz megmutatta igazi arcát a vak komondor után és bejelentené, hogy a főváros visszafoglalása után betiltaná a férfiakat Budapesten.
De a legfontosabb, hogy minden ellenvélemény vagy ártatlanság vélelmezés azonnal áldozathibáztatássá lenne minősítve.
A két botmixeres csoda és Klárám pedig azonnal a Fideszes EU-képviselők mandátumának visszavonását és Magyarország minél hamarabbi katonai megszállását kérelmezné valamelyik igazi európai értékeken alapuló jogállamtól, lehetőség szerint Romániától.
