azt nem vitatom, hogy a szocializmus alatt kissé megkopott a Tungsram renoméja. A háború előtt voltak a csúcson, világhíres szabadalmakkal mint a wolframszálas izzó (amiből a nevük is ered) és a kripton-védőgázas izzólámpa. Akkoriban az Osram másodhegedűs volt hozzájuk képest, ők mint a nevük is mutatta- az ozmiumos izzószálra tették a tétjeiket.
Az 1950-es évek végén érett meg az a felismerés, hogy nem pusztán a vállalatszervezet tökéletlenségeit kell kiküszöbölni, hanem elengedhetetlenül szüksé ges a gyártmányfejlesztés súlyát is megnövelni, első sorban a szűk típusválaszték bővítése érdekében. A nagy külföldi vállalatok gyártmányaikat sokkal nagyobb választékuknak és jól szortírozott raktárkészleteiknek köszönhetően jóval rövidebb szállítási határidővel hozták piacra, mint az Egyesült Izzó. Az újpesti gyár a vevők kiszolgálásában velük szemben hátrá nyos helyzetbe került. így fordulhatott elő, hogy a vállalat külföldi fiókjai a Tungsram márkájú termékeket a rugalmasabb nyugati partnerektől rendelték meg, csakhogy készletválasztékukat fenntartsák. Ez nyilvánvaló anomália volt. A külföldi vákuumtechnikai ipar vezető vállalatai az újpesti gyárnál sokkal gyorsabban terjesztették ki gyártásukat, jóllehet erre állami akarat nem kényszerítette őket, ellentétben az újpesti vállalattal, amely ugyan előírásszerűen fokozta termelését, mégis lemaradt a világpiaci versenyben. Az Egyesült Izzó részesedése a világ összes vákuumtechnikai termelésében évről- évre csökkent. A lemaradást természetesen látták. Sokat azonban nem igen tehettek ellene. Nemcsak a már említett szűk típusválasztékról volt szó, hanem elsősorban a termelés rugalmatlanságáról, a fejlesztések elégtelenségéről, a sajátos hazai árképzési viszonyokról. Ezek a fejlődést korlátozó okok általános természetűek voltak. Megszüntetésük csak a "gazdálkodó" szocialista államon múlt. Erre azonban termé szetesen nem került sor.
1945 májusában az újpesti gyárban csak csupasz falak meredeztek az égnek. Megmaradt azonban a vállalat mérnökeinek, munkásainak és kereskedőinek évtizedek alatt felhalmozódott szaktudása, tapasztalata. Az emberekben élt a tennivágyás! A június még takarítással telt el, de a hónap végén már szerelték a meghagyott gépeket. Az első lámpagyártógépet július 6-án helyezték üzembe. Szerencsére a Kőbányára kitelepített és később a németek elől elfalazott gépekről a szovjetek nem szereztek tudomást. így kerülhetett vissza a befalazott kőbányai pincékből két teljes rádiócsőgyártó, valamint két teljes izzólámpagyártó egység (Duplex), egyéb különféle szerszámgépekkel és alkatrészekkel, amelyekkel megindíthatták a termelést. Az ún. E-sorozatú színüveg rádiócsövek valamennyi típusához 20 ezer, míg a K-sorozat típusaihoz 10 ezer komplett alkatrészanyagot mentettek meg. A csöglei és adorjánházai pajtákból visszahoztak 6 db szivattyút, két amerikai szivattyúautomatát és két nagylámpa-gyártó egységet. Később, 1946 nyarán az ausztriai Kloster-Neuburgba kitelepített gépek is viszszaérkeztek. S bár volt belőle aggodalom, hogy az oroszok elvihetik még az Újpestre visszakerülő megmentett anyagokat és gépeket, de a félelmeket Rákosi Mátyás, a kommunista párt vezetője eloszlatta. így kerülhetett sor arra, hogy az elkészült első 10 izzó lámpából egyet-egyet a politikai pártok vezetőinek megküldték mint az "élet első termékét.
A kőbányai kitelepítés az újpesti gyárat létében még nem veszélyeztette, annál inkább a nyilas hatalomátvétel utáni hatósági szándék, miszerint a gyár egé szében települjön át Németországba. Nehéz idők kö vetkeztek. 1944. október 23-án megalakult a nyilas üzemi tanács, amely az igazgatóság mellett ellenőrzé si és felügyeleti jogot követelt magának. Igen nagy elővigyázatosságra és ügyes manőverezésre volt szükség a vállalat vezetői részéről, hogy ezeket a tö rekvéseket megakadályozzák. Igaz, az Egyesült Izzó alkalmazottai között kevés nyilas érzelmű akadt, annak a kevésnek szinre lépése mégis jóvátehetetlen károkat okozott. A vállalat vezetői ezért nem vitatták a nyilas minisztériumok kitelepítési elképzeléseit, de ugyanakkor elhatározták, hogy a történéseket igyekeznek befolyásolni. Szükség is volt erre. Az iparügyi miniszter nyilas kitelepítési kormánybiztos kiküldését fontolgatta az újpesti gyárba. Sajátos módon az ekkor már túlélésre játszó német ipari körök segítettek az Izzónak a gyár teljes kitelepítésének megakadályozá sában. Az Egyesült Izzó bécsi leányvállalata, a "Watt" Wien A.G. igazgatója ugyanis arról győzte meg a nyilas minisztériumokat, hogy a kitelepítés első ütemé ben csak két, a német rádiócsőgyártási program teljesítéséhez szükséges rádiócsőgyártó gépcsoportot szállítsanak ki a bécsi gyárba, majd kapcsolatot találva a Német Ipari Bizottság (Deutsche Industrie Komission) elnökéhez, az úgyszintén már békeidőkre készülő dr. Bodenhez, ígéretet kapott, hogy német részről is megakadályozzák a további kitelepítéseket, ha még egy rádiócsőgyártó egység és a volfrámgyártás egy része kikerül Bécsbe. A három említett gépcsoportot az Iparügyi Minisztérium 1944. november 17-ei parancsára ki is szállították. Ez azonban a gyár gépi berendezéseinek mindössze 0,5%-át jelentette! A veszély azonban nem múlt el. A gyári nyilastanács továbbra is sürgette a teljes kitelepítést. Vezetői, a két nyilas aligazgató, Dunst László és Kemény Ede eltávolítására Bay Zoltán és Jankovich Dénes igazgatók ekkor azt találták a legjobb megoldásnak, ha kiutaztatják őket Németországba megfelelő áttelepedési hely keresésére. 1944. december 9-én el is indultak családostól. Papp Dezső alezredes, a gyár katonai parancsnoka ugyancsak kudarcot vallott a gyár munkásságának kitelepítésével. Vállalkozó alig akadt. így már megelégedett volna a gyári levente alakulat Németországba vezetésével, ám a kijelölt napon senki sem jelent meg. Magára maradtan már az ezredes sem indult el. A helyzet eközben egyre zavarosabb lett, és a kitelepítés végleg lekerült anapirendről
A GE-nek több profitcentere működik ma Magyarországon, a Capital éppen most adja vissza az államnak a Budapest Bankot, de ami a nagy fájdalom, hogy az első invesztíció a Lighting, vagyis a Tungsaram, az bizony erősen döglődik!!
Elég nagy, mondhatnám hatalmas forgalma van most a Tungsramnak és sok cégen belüli magyar újítás is növelte a profitot.
Az amcsik erősen nyomják a magyar vonalat, itt van a kereskedelmi elosztó diszpécserközpont, sőt a meglévőket is ide hozták át Belgiumból Franciaországból.
Veresegyházán van a GE gázturbina alkatrészgyára, ez eredetileg nem Tungsram termékpaletta része ha jól tévedek.
Még ma is megtalálni az évtizedekkel ezelőtt gyártott elektroncsöveiket, a jobb áras - értem, nem occó - termékek között. Ezek a dolgok arany árában mennek, csak a Tungsram ill. GE szüntette meg a gyártását. Persze semmi közünk hozzá, magántulajdon, basszák meg!
Köszi. Akkor jól emlékeztem, tényleg kb. 20% volt a GE része a Tungsramban. Ez nem nevezhető meghatározónak, legfeljebb csak a HVG szerint. Az amcsik csak egyik résztvevő voltak a játékban, akik learatták a "nyertes díját" a hidegháború vége után, és részesedésüket 50% fölé emelték.
Ami meg a háborút illeti, amit a nyilasok és németek nem evakuáltak, azt az oroszok vitték el. Vojna, vojna mondaná erre a művelt német aki tud oroszul...
A privatizáció idején a Tungsram nem egy kifosztott cég volt, elboldogult volna. Az amcsik jó vételt csináltak vele.
A 6 milliárd forintnyi alaptökeemelést követően külföldi befektető keresése kezdődött. Ennek eredményeképpen a Continental Indrusty nevű, az USA-ban bejegyzett és bécsi központú cég közvetítésével egy 14 nyugat-európai bankból álló, az osztrák Girozentrale által vezetett „Consortium of Western Európán Banks" (CWEB) 1989 áprilisának végén 110 millió USD-nek megfelelő nyugat-német márkáért megvásárolta a Tungsram Rt. részvényeinek 49,65%-át. Az ügylet kö vetkeztében a vállalatcsoport egészben maradhatott.
----
1989. november 15-én Cleveland-ben és Budapesten egy időben jelentették be, hogy a második világháború utáni legnagyobb nyugati befektetés valósul meg Magyarországon. A General Electric megvásárolja a Tungsram Rt. 50%-át + 1 részvényt 150 millió amerikai dollár értékben. Az ügylet - a jogilag végső és részletekre is kiterjedő szerződések, az állami garanciák és engedélyek, valamint a vállalatok illetékes vezető testületeinek jóváhagyása után - 1989. december 28-án nyert végleges formát. A tranzakcióval a nagy múltú észak-amerikai világcég a megvásárolt társaság vezetését is átvette, és egyben opciót kapott a részvények további 20%-ára azzal a feltétellel, hogy öt éven belül megduplázza a vállalat nyugat-európai forgalmát.
general electric 38999+6780( osram rész) =45779 részvény 21,7%
schweizerische bankgesellschaft 38,15%
philips 12,4%
------------------------------------------
Tájkép a szovjet leszerelés utas - kongó üzemcsarnok, 1945. részét, majd tovább egyszerűsítve és gyorsítva az eljárást, csomagolás nélkül rakták be a gépeket a fedett, s amikor az is elfogyott, a nyitott vagonokba. Ivtint kiderült, a katonák a leszerelést - mint mindent - munkaverseny formájában végezték. Csak a bevagonirozott anyag mennyisége számított. Elvitték a mű szaki könyvtárat, leszerelték a laboratóriumot. Csupán Bay Zoltán magánlaboratóriuma menekült meg a Szovjet Tudományos Akadémia közbenjárására. A leszerelés 1945. március 30-ától május 15-éig nyolc héten át tartott. IVlintegy 700 vagonnyi gépet, alkatrészt szállítottak el. Elvitték az újpesti gyár gépi berendezésének 96%-át, az izzólámpakészlet 50%-át, a tárnoki raktárban a németek elöl kimenekített 130 lá da gépet, az ott tárolt nyersanyag- és félkészáru készlet 90%-át, és teljesen leszerelték az ajkai kriptongyá- rat. A károkat gyarapította a még februárban térítés nélkül elszállított 300 ezer darab rádiócső és egymillió darab izzólámpa, valamint a városi eladási iroda teljes árukészlete. A kár értéke 1938-as árakon számítva meghaladta a 11 millió dollárt.
Nekem légyszives ne ajánlj könyveket, inkább emeld ki belőle azokat a részeket amikről úgy gondolod hogy a GE a háború előtt "meghatározó" volt a Tungsramban.
Volt hozzá közük, akácsak a Philippsnek és az Osramnak. Szabadalmakat vettek egymásról, bonyolult üzleti konstrukciókat hoztak létre. Ráadaásul a Tungsram telefonközpontok gyártásával is foglalkozott amit eladott egy másik amerikai cégnek.
Az 1874-ban Egger Bernát távírógépgyártó műhelyéből kifejlődött, s 1896-ban - a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részvételével - alakult Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. szinte kezdettől a fővárostól akkor még elkülönülő Újpest ipari területén alakította ki telephelyét. Az itt megkezdett izzólámpagyártás indult meg a villanykörték szállítása az Osztrák-Magyar Monarchia egész területére.
Az anyagtechnológiai kutatások eredményeként készülhetett el 1911-ben az első gáztöltésű wolframszálas izzólámpa, amelynek sikere a termelés további fellendülését hozta. Az amerikai Western Electric egy évvel később betársult a vállalatba, és ettől kezdve használják a Tungsram márkanevet. A cégben 1932-ben a szintén amerikai General Electric szerzett meghatározó részesedést.
A rendszerváltás előtt sosem volt a GE a tulaj. De persze hamisíthatjuk a történelmet mondjuk így is: http://www.ge.com/hu/hu/ ha olyan nagyon muszáj még akár ezen a multinacionális szinten is. :)
