Fábrynak volt egy sztorija, hogy Olaszországban meg akarták nyitni a hidegvíz-csapot, de nem tudták, melyik melyik. Mivel a hideg angolul cold, németük kalt, így a fredo és calto közül utóbbit választották... :D
Na látod, igazából a "thinking" a baj forrása. Ha bizonytalan vagy valamelyikben, vagy mindkettőben. Ha az egyikből megvan a megfelelő alap, utána jön be a másik nyelv, akkor nem gondolkozol azon, hogy hogy is van ez, meg ha tudod a megfelelő kifejezést, és az adott nyelven rakod össze a mondatot, nem magyarul összerkod, és elkezded lefordítani. Nekem elég sokat kell ahhoz innom, hogy keveredjenek a nyelvek.
Egyszer láttam egy ukrán-magyar határon készült fényképen, ahol egy többnyelvűn táblán a magyar felirat arra szólít fel, hogy a két vonal között "NE HAGYJÁK ABBA". :D
És többnyire az anyanyelvről idegenre fordítás okozza a nagyobb nehézséget, ugyanis anyanyelvre fordítás esetén, ha nem is ismeri pontosan a szót, könnyebben ki tudja pótolni a hézagokat.
De velem is megesett már, hogy angolul beszélve "-nál, -nél" értelemben akartam használni a "by" elöljárószót, mivel a németben az ugyanúgy ejtett "bei" azt jelenti. Akivel beszéltem, meg is jegyezte, hogy "You're thinking in German". :)
Hát mondjuk az az alap, hogy ha magyarról fordítok idegen nyelvre, egy olyan anyanyelvűvel átnézetem, h értelmezhető-e. Mondjuk a szlovákoknál se jobb a helyzet, a Tátrában egy helyen átlapon láttam olyant, hogy Natürliches Huhn, el sem merem képzelni, milyen, ami nem natürliches.
Sajnos ritkán nézek át oda, pedig érdemes lenne gyakrabban...
Legutóbb a BKV-ellenőrök angol nyelvű karszalagján röhögtem halálra magamat. :-DDD
Könyörgöm! Még fordítani se kell hozzá tudni..... El kell menni az angol "bkv" honlapjára, és megnézni..... Tényleg szánalom, ami itt megy.... :-(
Tapasztalhattad, hogy egyik kedvenc témám a gasztronómia. Nemcsak szeretem, de értek is hozzá, rengeteget képeztem magam "self-made" módon. Tavaly a nyakamba akartak varrni egy elég neves szakács könyvét. Olyan árat mondtak, hogy dicsőség ill. a kihívás sem tudta ellensúlyozni. Azóta se néztem meg, hogy végül ki fordította le... És hogy HOGYAN... :-s
Te is ott szoktál vidulni? (Kartoffel in Habicht? Megvolt?)
Igen, én ritkán vállalok, és csak szakfordítást, nem egyszer fordult elő, hogy az általam ajánlott ár felét - harmadát akarták adni, mondtam, fordíttassanak azzal, aki annyiért vállalja, csak a minőségen ne csodálkozzanak. A könyveknél a lektor hiánya is nagyon fájó, egyszerűen nem tudsz úgy leírni annyi szöveget, h ne legyen benne hiba, de ezt egy friss szem könnyen kigyomlálja - persze, meg lehet spórolni. Íme, az eredmény. Ezért is álltam át az eredeti nyelven olvasásra, ha csak lehet.
Is. Az irodalmi érték mondjuk egyértelműen az eredeti szerzőtől, de az idegen nyelven való elfogadtathatósága a fordítón múlik.
Kinek az alkotása? Prózánál, drámánál még inkább az eredeti szerzőé. Versnél inkább a fordítóé. Nem is tudom, hol olvastam, hogy az illető megkérdezte az irodalomtanárát, h ismeri-e Keats verseit. Mire a tanerő: Nem, én csak Keats verseinek a fordításait ismerem. Asszem, az egyik klasszikus példa Blake Tigrise a klasszikus példa, hogy mennyire különbözőek tudnak lenni a fordítások. (És a Herz féle szalámit ismered?)
Csak az a baj, hogy felhigult a szakma. Boldog-boldogtalan fordít már, aztán lehet olvasgatni a leiterjakab blogot.... :)))))))
Engem rendszeresen kiröhögnek, mikor néha hosszú percekig keresem a megfelelő kifejezést, vagy utánanézek az előzményeknek.... Sok fordító (nagyságrendekkel rosszabb nyelvtudással és kisebb múlttal) kb. a szemén be - az ujján kijön a szöveg, aztán utána az özönvíz....
:-(((
Tragikus a könyvek színvonala. Se szakmai, se nyelvi lektor nincs már. :-(
Nem csak azért, a fordításhoz is kell egyfajta tehetség, vagy érzék, és attól, h valakinek nyelvérzéke van, nem biztos, hogy a fordításhoz is van érzéke.
Másrészt, akinél a 2 (vagy több) nyelv elkülönül, az leírja az adott mondatot egy másik nyelven, ami kábé tükrözi az eredeti mondat jelentését. A fordítás meg arról szól, hogy addig töröb magad és kergetsz őrületbe másokat is, amíg meg nem találod azt a kifejezést, ami a legpontosabban adja vissza az eredeti jelentését, műfordítás esetén még figyelembe veszi az egész szöveg (előzménykötetek) tartalmát, összefüggéseit, a nyelvi stílust, netán szótagszámot és rímeket. Fordításkor azon a nyelven kell jobban tudnod, amire fordítasz.
Ugyan értem a szavakat amit írsz, meg a jelentésüket is és akár még azt is mondhatnám, hogy értem.
ennek ellenére nehezen képzelem el -pedig én is megtapasztaltam ezt a sógórnőmnél - hogy valaki gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszél két nyelvet, mégis, ha odatesze kelé egy német szöveget, hogy légyszi fordítsd le, akkor azt nehézkesen teszi meg. Persze le tudja fordtani, de olyan szókeresősen, kicsit akadozva, gondolkodva. De elfogadom, hogy az van, amit rsz, csak mégis fura.
Én anno azt godoltam, hogy ő akár amolyan szinkrontolmácsként is tud "funkcionálni." Persze ma már tudom, hogy az tényleg egy külön szakma , külön módszertant igényel.
Azt meg lehet csinálni anélkül is, hogy fordítással szadiztak volna. Nem mondom, néha legyen, de sokkal több értelmét látom szituációs gyakorlatoknak. Jó, tudd a különbséget sült és rántott, jobb és bal között. De h minden házifeladatban mondatok fordítása van, az baromság. Legyen Lückentext, meg tömörítés, meg szövegértés, meg képleírás, meg bármi, amivel használod a nyelvet. De a fordítás nem erre való. Pláne, ha valamelyik agyalágyult kitalálja, hogy irodalmi szöveget fordítson a gyerek, mert az milyen izgalmas.
