Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ha az egészségi állapotod lehetővé teszi, és az időjárás is megfelelő, akkor érdemes kilátogatni. Sok helyen, például a cápáknál, pad van, no meg szabadtéren is jó pár, gyakorlatilag ötven méterenként akad egy-kettő. No de ezt Neked kel eldöntened.
A logikus magyarázat az, hogy az orr, mint az arc leginkább kitüremkedő része, az idő során könnyebben sérül. Ez alapvetően igaz, sok szobornak ezért hiányzik az orra, de az még mindig nem tiszta, hogy miért pont az ókori egyiptomi leleteknél kiemelkedően magas az orr nélküli szobrok aránya. A múzeum szerint a korabeli kultúrákból, például Kínából sokkal több orros szobor maradt fenn. Ez arra enged következtetni, hogy az egyiptomi szobrok orrtalanságának nyomós oka van.
Ráadásul a gyerekek nagyon vonakodtak tőle, hogy oda menjenek, és az anyjuk is muszájból engedte el őket, a bíróság kötelezte a láthatás biztosítására .
Nem tudni, az ezt a határozatot meghozó bíró a helyén maradt-e...
Igen, ez tényleg klassz, de a benti barangolás elég kimerített hajdan, még egészségesen is. Igaz, akkor lelkesen mindent végignéztem töviről hegyire. Ma már célirányosan, térkép alapján keresném fel a kedvenc állat állataimat. Úgyhogy hétfőn megkapom a szemembe a 2. szurit, is amíg az felszívódik, az 72 óra, ha még utána is ilyen idő marad, esélyes, hogy kimegyek én is.
Én is remélem, hogy ez lesz a gyilkossal! Ráadásul a gyerekgyilkosok nem éppen kedveltek a börtönlakók között.
Vajon azok a gyermekügyis, bíró vagy akárki, aki megengedte hogy az 'apa" ellenőrzés nélkül találkozzon a gyerekekkel, lemondott-e? Legjobb lenne, ha pár hónapra egy cellába vonulnia némi elmélkedésre.
Épp az egyik Noé barátai adásban volt szó róla, hogy az indiaiak valamivel kisebb termetűek.
A gyöngyösiek tudtommal afrikaiak voltak. A múlt idő az általam látottakra vonatkozik. Csak remélem, van nekik most is. Sajnos már oda se jutok ki újra, a Volán buszok nem alacsony padlósak.
Ráadásul tudjuk, hogy nem is olyan régen a valóságban is megtörtént, hogy egy férfi bosszúból, mert a nő elvált tőle, csak az ő esetében egy láthatás alkalmával ölte meg a gyerekeit!
Az itt látható állatok nem afrikai, hanem indiai oroszlánok, bár a két faj nem sokban különbözik egymástól, Ebből a fajból elég kevés van, ezért fontos az állatkerti szaporítás. Ők is nagyon imponáló élőlények, öröm rájuk nézni.
Szerencsém volt, amikor kimentem a kapun, oroszlánbőgéssel búcsúztattak.
Én tegnap a LOUPE társulat egyik tagja, Lovas Rozi előadásában a "Lányok, fiúk" című monodrámát láttam. Tudatosan minden bemutatott művet úgy választanak ki, hogy valamilyen társadalmi problémát, drámát mutasson be, járjon körül.
Ez egy fiatal lány kezdeti, elég szabados életvitele utáni megismerkedéséről a későbbi férjével, 2 gyermekük születéséről, az életük alakulásáról szól.
Majd a nő rájön, hogy a férje megcsalja, és bejelenti, hogy el akar válni. El is költözik, magával viszi a 2 gyereket is. A férfi hónapokig nem él a láthatás lehetőségével sem. Aztán egyszer, mikor az asszony nincs otthon, felmegy a 2 gyerekhez, és megöli őket.
Az asszony naturalista részletességgel beszél a bíróságon arról, mi fogadta, hazaérve.
A férfi börtönbe kerül. majd ott öngyilkos lesz: letöri a kanala nyelét, és annak élessé vált részével követi el.
Az asszony, immár a gyermekeitől megfosztva, apátiába zuhanva méri fel, gondolja végig az életét.
Mindezt Lovas Rozi rendkívül ötletesen, látványos gesztusokkal, a többi szereplőt is mintegy megjelenítve, majd drámai erővel mondja végig, 100 percben, szünet nélkül. Megérdemelten kapott óriási vastapsot a végén.
Továbbra is csodálom az imponáló kapacitásodat: az Állatkert után még a Műcsarnok is!!!
Ami az Állatkertet illeti, köszi a részletes helyzetjelentést, főleg a kutyák után a legkedvesebb állataimról, az oroszlánokról!
Fenséges, gyönyörű teremtmények, rengeteg filmem, fotóm van róluk, egy részük saját felvétel: 2014-15-16-ban sűrű vendége voltam a Gyöngyös Zoo-nak, ahol évente születtek kisoroszlánok. Akkor még meg is lehetett simogatni őket, természetesen szigorú higiéniai óvóintézkedések mellett. Aztán ahogy kamaszodtak, is csodálatos volt találkozni velük. Egészen közel tudtam menni a ketrecükhöz, onnan fotóztam őket. Volt, hogy egy nyáron többször is mentem. Olyan gyakran láttak, hogy szerintem már megismertek - szinte barátságos pillantással üdvözöltek!
De ők régóta nagyon a szívemhez nőtt állatfaj! Képernyővédőként is több fotójukat raktam fel, mindig élvezem nézni őket úgy is.
Persze, a bezártság nagyon ellenkezik a természetükkel, de intelligens állatok, felmérik a lehetőségeik korlátait.
Így látva őket mindig arra gondolok, hogy legalább biztonságban vannak más vadállatoktól + az orvvadászoktól!
Ha fiatalabb koromban úgy lehetett volna utazni, mint manapság, biztosan elmentem volna Kenyába, az élőhelyükön megcsodálni őket. Így maradnak az ilyen témájú természetfilmek - szerencsére elég sok látható belőlük a tematikus csatornákon.
Régebben szó esett a steampunkról, mint műfajról. Nos, november 23-án ilyen rendezvény lesz a Központi Szabó Ervin könyvtárban, alighanem megnézem. Ennek kapcsén találtam egy elfogadható meghatározást erről, most közlöm.
A Steampunk egy alternatív világot képzel el egy fantasy jövőben, ahol a gőzzel működő technológia fennmaradt. Olyan dolgokat tesz lehetővé, amelyek soha nem léteztek, de létezhettek volna. A stílusirányzat nagymértékben merít a viktoriánus kori Anglia hangulatából. A Steampunkok gyakran készítenek vagy módosítanak mindennapi tárgyakat, hogy illeszkedjenek a neoviktoriánus esztétikához., amely alkalmas egy Jules Verne-vel való kalandra csak a képzelet szab határt.
A tegnapi napon ellátogattam az Állatkertbe. Éltem a kedvezménnyel, nyugdíjasok jutányos áron kapják a jegyet. Bemenve elsőnek megnéztem kedvenc szoborcsoportomat az elefántokról, majd csak úgy találomra elindultam. Elsőnek az India-házat látogattam meg. Az oroszlánok nem voltak a kifutóban, nekik még hűvös lehetett, A benti részben tartózkodtak, ott csodálhattam meg őket. Az egyik nőstény egy bezárt ajtó előtt keringett. A macskáim szakasztott így viselkedtek akkor, ha ki akartak menni, és a buta gazdi nem rögtön értette meg őket, Viszont volt egy másik ajtó, amin kijuthatott volna, de nem tette, Nem messze tőle egy impozáns külsejű hímoroszlán feküdt, aki csak egy közömbös pillantásra méltatott, de ezt nem is vehetem zokon tőle. Egy másik nőstény is ott szunyókált, őt még ennyire sem érdekeltem. Bezzeg a szibériai tigrisek nem fáztak! Ketten is kint tartózkodtak,ásítottak-nyújtózkodtak, váltottak egy nózipuszit, majd ki-ki a saját sarkába heveredett, és ott szunyókált.
Aztán jött a méregház, ami a mérgeskígyókat mutatta be. Fura módon ez előtérben egy csapat mongol futóegér volt, boldogan melegedtek az infralámpa alatt. Egyébként a kígyók is ezt tették, no meg a gila nevű gyík is. Ez utóbbinak nagyon tetszett a mintája! Látható volt az ilyen kígyók kifogásához szükséges felszerelés, ami érdekes, de nem áll szándékomban kipróbálni!
Továbbmenve egy feliratot láttam, miszerint cápasuli. Ezt nem lehet kihagyni felkiáltással elindultam arra, ahová a nyíl mutatott. Nem is bántam meg, mert a cápákon túl volt jó néhány másfajta hal is, az egyiket rögtön megkedveltem, olyan szépen forgatta a szemét! De az igazi kedvenceim a ráják lettek,főleg a mozgásuk miatt. Volt egy pad az akvárium előtt, kényelmesen lehetett nézegetni, és meg is tettem. Volt még néhány kisebb akvárium, azokat sem hagytam ki.
Úgy döntöttem, ezek után legfőbb ideje egy kávénak, és ittam is egyet. Kávézás közben négy-öt lovat, no meg egy szamarat nézegettem, ez utóbbi elég gyakran közölte a véleményét a világról. Következett négy-öt alpaka, megsimogatni itt sem lehetett, de legalább két, és nem húsz méterről szemlélhettem őket. Ott is volt egy másik állatfajta, éspedig egy kos, de jól megvoltak együtt. Kissé távolabb juhok, kecskék, mangalicák, no meg egy tehén, ez utóbbi is elég gyakran bőgött, a gyerekek osztatlan örömére.
Kicsit elfáradtam, ezért a Nagy-tó mellett lévő, kényelmes, napos székre leülve pihentem és nézegettem. Utána megnéztem a bonsai-gyűjteményt, még nem vitték el telelni őket, lehetett gyönyörködni bennük, amit meg is tettem.
Elégedetten távoztam, és azon gondolkodom, talán érdemes lenne ebben a hónapban megismételni a látogatást.
Általában nem szeretek két kulturális eseményt egymás után meglátogatni, de most kivételt tettem, és elindultam a Műcsarnok felé. Részint a helyek nagyon közel vannak egymáshoz, részint meg a megnézni kívánt Szerényi Gábor kiállítás csak ezen a héten tekinthető meg. Gábortól múlt héten hallottam egy előadást, szellemes, érdekesen beszélt az életéről és a műveiről. ezek után érthető, hogy a kiállítás is érdekelt. Nem is csalódtam!
Nehéz dolog képekről írásban beszélni, ezért rövid leszek, A legjobban a körző-képei tetszettek, no nem körzővel festette őket, hanem körzőket ábrázolt, újszerű formában, például mint egy ökör szarvait, Ökörző címmel. De volt háromszöget alkotó három körző is, no meg sok másmilyen.
Ami azt illeti, sok érdekes kortársat is megismert, például Hernádi Gyulát vagy Sajdik Ferencet. Ez utóbbihoz hasonlóan Szerényi Gábor is jó néhány karikatúrát készített, mi több, most is teszi.
Egy képernyőn a szerző beszélt az életéről, egy kényelmes székre ülve néztem-hallgattam végig.
Nos, egy napra ennyi elég is volt, kissé fáradtan, de elégedetten, szép emlékekkel távoztam.
Én is elég sűrűn nézem, a tévét, talán többször is, mint ajánlatos lenne. Viszont a mozi, éppen úgy, mint a színház, közösségi élmény. Emlékszem, milyen volt az, amikor pl. a Corvin moziban egyszerre felnevet vagy felhördül.
Sok magyar filmet én sem láttam, némelyik újabbat pedig néztem tíz percig, és ez elég is volt.
A húszas-harmincas-negyvenes évek filmjei elég jók, csak - legalábbis számomra - majdnem egyformák.
Negyven évvel ezelőtt sokat jártam moziba, a Filmmúzeumba még bérletem is volt, Mostanában én is leszoktam róla, de ha rászánom magam, azt indokolt esetben teszem. Mint például most!
A színészek névsora tényleg imponáló, bár egy gyenge sztoriból ők se tudnának csodát csinálni. Megbízom az ízlésedben, ezek szerint az is rendben volt.
Rég voltam moziban, mert annyi jó filmet látok a különböző tévêcsatornákon, hogy azokat se győzöm megnézni, miután beprogramozom a boxba felvételre, tehát bármikor nézhetem őket. Elkényelmesít. Ha kultúráért kimozdulok, az inkább egyéb.
Tegnap láttam a Ma este gyilkolunk című magyar krimivígjátékot. Egy ismerősöm jókat mondott, inkább írt róla, ezért rászántam magam, nem is bántam meg! Nagyon szellemesnek, finom humorúnak tartottam, még akkor is, ha a főhős, a Radetzky hadnagyot alakító Tolnai Tamás (Kern András) nagyképű, mindenkit leszóló fráter. Maga a krimisorozat, amiben játszott, 122 részből állt, ami túlzás számomra. Még akkor is, ha a dualizmus idejében játszódik, hiszen a jelmez, a díszlet mind-mind vagyonokba kerülhetett volna. De az ötlet alighanem életképes, mert abban a korban játszódik mind a Murdoch nyomozó rejtélyei, mind a hozzánk jóval közelebb játszódó Bécsi vér.
A cselekményre visszatérve Tolnai Tamás bevonul egy színészotthonba, ami Pirandello nevét viseli. Mindjárt kedvező benyomást kelt, amikor leripacsozza a többieket! Azért kezd berendezkedni, amikor is az egyik társuk meghal. A fejébe veszi, hogy megölték, és elkezd nyomozni. Alighanem azért is, mert imponálni akar a csinos, fiatal gondozónőnek. A végén illő módon mindenkit összehív a „könyvtárszobába” (bár ez inkább ebédlő) és megoldja a rejtélyt! Vagy legalábbis azt hiszi. Ennyit írhatok, nem akarom elárulni a végét!
Meglepetésemre a moziteremben legalább harmincan voltak, ami mostanság bombasiker! Erre vall az is, hogy senki nem pattant fel a végén, hogy kimenjen, szépen végignézték a stáblistát, a segédvilágosítóig bezárólag. Sokat és gyakran nevettek, még többet diszkréten mosolyogtak a nézők, magamat is ideértve. Azért észrevettem, hogy korosztályom máson nevetett, mint az unokáink, de ez nem baj, sőt! Végül is számukra nem jelent semmit a Warszavianka.
Van egy enyhe, de létező szerelmi szál is, a 80 éves Tolnaitól nem is várható más.
Ami a szereposztást illeti, figyelemre méltó! Kern Andrást már említettem, szerepel még Jordán Tamás, Bodrogi Gyula, Koltai Róbert, Pogány Judit. Bálint András, Bánsági Ildikó, Egyszóval, sztárparádé.
Végre-végre láttam egy olyan filmet, ami tartotta a 90 percet! Az operatőri munka nagyszerű volt, a színészotthon parkja rendezett, szép.
Örültem, hogy megnéztem, annak pedig még jobban, hogy előtte nem olvastam a kritikákat, mert úgy ledorongolták, hogy csak kapkodtam a fejemet! Lehet, hogy nem azonos filmet láttunk? No mindegy, nekik is meglehet a véleményük, sőt, kritikusról lévén szó, kell is, hogy legyen!
Én meg a színházi programjaim miatt örülök ennek: felbuzdulva a kedvező időjárási előrejelzésen, bevásároltam jegyeket több helyre is, több hétre előre.
Majd szép sorjában referálok róluk - bízom benne, mind pozitív élmény lesz.
És ő az anyjuk: 
