Csak 200 fő antirasszista, antifasiszta van Magyarországon?
Kétszázan a fasizmus ellen
Kétszázan gyűltek össze a budapesti antifasiszta rendezvényen szombat délután a Városháza parkban.
Bármiről lehet cikket írni. "A növekvő náci fenyegetés miatt már csak egy maroknyi elszánt ember mer az utcára vonulni, hogy ellenük tüntessen." stb, stb... Na de nem akarok ötleteket adni, főleg mert ezek az "újságírók" maguktól is elég kreatívak. :-)
A rendezvényen felszólaló szónokokkal, az általuk elmondottakkal nem értettem egyet, és nem is voltam ott. De ha az antifasisztákat számolják, mostantól legyen akkor 201.
Ha jól emlékszem, nálunk meg kitüntetéseket, privilégiumokat kaptak az ellenállók és antifasiszták... Az is valami, nem? (Aztán arról ki tehet, hogy Magyarországon egy idő után kételkedni kezdtek az emberek, hogy valóban annyi ellenálló és antifasiszta volt-e, mint ahányan annak vallották magukat... Egyszóval sikerült lejáratnunk, aprópénzre váltanunk ezt a fogalmat is.)
Megjegyzem, 40 év kommunizmus (szocializmus) után a francia közt.elnöknek sem biztos, hogy lenne kedve mindenkivel lejattolni. Gondolom. :-)
Elég nehéz a polgárra elhitetni hogy a kisebbségek vannak veszélyben a rasszista magyaroktól (például tőle) és nem fordítva. A tapasztalat és józan ítélőképesség komoly dolog, a duplagondol a liberálisok őszinte fájdalmára még nem működik.
Na ne szórakozz itt "hiteles források" követelésével! Éppen elég az, hogy át kell élnünk az egészet. Mi lenne a hiteles forrás? Népszabó? 168 óra? Népszava? Tamás Gazsi? Vagy a Frankfurter Rundschau?
Senki nem mondta az ellenkezőjét. Egy 2000. évi uniós felmérés szerint nálunk 5-6 %-nyi ember nyilatkozott úgy, hogy ellenérzései vannak a zsidókkal szemben. Ez az adat Spanyolországban 30% felett, Franciaországban 56 % volt. Mégis minket tipor minden liberális nyugati lap és ún. mértékadó vélemény-formáló. Antiszemiták ott is vannak, ahol zsidók nem élnek. Főként az arabok között. Okain el lehet gondolkodni. Szomorú dolognak tartom, hogy az SZDSZ a '90-es elvesztett választás után energiájának jelentős részét arra fecsérelte, hogy antiszemitizmussal vádolhassa a magyarokat. Ahelyett, hogy az ország érdekeit szolgálták volna. Mivel ez a rasszista-fasiszta-náci-antiszemita vádaskodás a Maszop-nak is jól jött, szépen, kézenfogva üvöltöztek és mos még inkább üvöltöznek. Utóbbi időben már másra nem is koncentrálnak. Eközben az ország összeszarja magát. Nem a félelemtől: pénzügyi, gazdasági, oktatási, egészségügyi és főként morális szempontból.
Alig hiszem, hogy bárki azt mondta volna, hogy a magyarok, így: a magyarok, szóval a magyarok mind, rasszisták, nácik/fasiszták lennének. Ez így nyilvánvalóan nem igaz. De hogy vannak köztünk ilyenek az biztos. Az antiszemitákkal, az antiszemitizmussal ugyanez a helyzet. Aki azt mondja, hogy a magyarok közt nincsenek antiszemiták, az vagy téved, vagy hazudik.
Bármilyen fájdalmasan hangzik is sokaknak, ez a helyzet.
A német mexállás után gyakorlatilag nem Horthy, hanem Veesenmayer, illetve az őt készségesen kiszolgáló Sztójay Dörmögő akarata érvényesült. Kész csoda, hogy a csendőrpuccsot sikerült megakadályozni.
"Így született meg a Tompa utcai nyilasház elleni akció gondolata. 1937. szeptember 16-án este - amikor mintegy 80-100 nyilas az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt szokásos heti összejövetelén Lajos Ferenc író eloadását hallgatta - megjelent a ház elott 200 munkásifi "Le Hitlerrel!", "Üsd a nyilasokat!" jelszavakat skandálva és kozáport zúdítva a szélsojobboldaliakra. Tömegverekedés tört ki, melynek a rendorség vetett véget. Mindkét oldal súlyos sebeket szenvedett el. A karhatalom természetesen a nyilasok oldalára állt."
Sa'gva'ri, saja' bevalla'sa szerint, nem volt ott.
A magyarok nem rasszisták, nem nácik/fasiszták... Mi több: az elmúlt 20 esztendő történései ellenére se lettek antiszemiták. Bármilyen fájdalmasan hangzik is sokaknak, ez a helyzet.
