Feledkezzünk el a szélsőségesekről, és ünnepeljük a magyar nemzet utolsó nagy erkölcsi erőfeszítését, az 1956-os forradalmat és szabadságharcot méltóképpen. Emlékezzünk rá akként, ami valójában volt: a szabadság és demokrácia lelkesült és tiszta harcaként a zsarnokság és elnyomás ellen.
Ne hagyjuk, hogy akár a kollaboránsok mai szélsőséges utódai, akár a kukaborogató huligánok megzavarják az ünnepet. Mutassuk meg, hogy van ebben az országban egy józan, demokratikus többség, amely képes és hajlandó elutasítani a mindkétoldali hergelést, és méltósággal tisztelegni forradalmár hősei és mártírjai előtt.
"C:WINDOWSSystem32Driversa6fy6smk.SYS";"Rejtett eszközkezelő" Igy müködik az Index ÁVH Rotkitookat helyeznek el a gépemen ,vagyis kémrobotokat !! ÁVH!! ÁVH !!
Közelgő Október 23.: Támadják a nemzeti portálokat, a HunHír két napja nem elérhető, az ELTE-ről is támadják
Az ÁVH nem engedi ,hogy a barikad.hu .-ról tájékozódhassunk a nap eseményeiről és a Jobbik rendezvényeiről sem ! A diktatúra teléjes pompájában megjelent a mai napon is ,de meddig? Jón a Dhvd adásvétel akkor mit fognak tenni a maszoposok? Lerághatják a körmüket juszt is infó.-hoz fogunk jutni !!
* Jobbik TV - Új Magyar Gárda: Elég a kézi vezérlésű rendőrterrorból! (videó) * Közelgő Október 23.: Támadják a nemzeti portálokat, a HunHír két napja nem elérhető, az ELTE-ről is támadják * Morvai Krisztina: Guantanamo Magyarországon? * Európai szintű Jobbikos siker: a mieink szavazatai mutattak rá az EU kettős mércéjére * Morvai a szemkilövésekről és Göncz Kingáról kérdezte Barrosót
Elég szomorú ,hogy csak évente emlékezünk,és esetleg egyszer! A tudatunkba kellene,hogy beivódjon,hogy miért is küzdöttek az egyetemisták a munkások, és miből volt elegük? A hazugságból az emberek megalázásából a nagy testvér teljes kiszolgálásáról! A gyilkosok uralmából ! Egy igaz szép Magyarországot akartak,de a terror nem engedte,és a sok kipróbált pribék ,és gyilkos ! Egy tizsta érzelmü kibimbózó demokráciát löttek a gödörbe ,Kádár Münich,és pribékjei .Marosán ,aki tankokkal jött mint akárcsak Kádár ! Mindenkit köteleznék arra, hogy nézze meg a Wittner filmet : " Hóhér Vigyázz !.-t .Vagy a" Szabadság Szerelem " cimüt ,legalább képe legyen arról .hogy mit is akartak akkor a forradalmárok, és milyen boldogok voltak az emberek ha pár napra is ,de azok voltak !
"Megemlítette, hogy noha jó eséllyel vannak a névsorban köztörvényes embereket takaró nevek, azt sem szabad elfelejteni, hogy sokakat ilyen címszó alatt ítéltek el, holott szabadságharcosok voltak. Regéczy-Nagy László felhívta a figyelmet, nekik is fontos, hogy csak azok szerepeljenek a névsorban, akik valóban a kommunizmus áldozatai voltak. Arról viszont már eszmecserét kellene folytatniuk a szakértőkkel, történészekkel, hogy nevek felsorolása nélküli vagy megtisztított névsorú emléktáblák legyenek-e a parcelláknál."
Azonban: Úgy látszik megkezdődött a hősök nevének kitörlése a köztudatból!!!! Álságos a duma, mely szerint el kell tüntetni az összes mártír nevét, mert előfordulhat köztük egy-két nem odavaló ember neve is! Szerintem meg inkább emlékezzünk hősként pár közéjük nem való halottra, mintsem kitöröljük az összes hősi halott nevét az emlékezetünkből!!! (Az első és a második világháborús emlékműveinken szereplők között is lehetnek tévedésből odakerültek.) Nem beszélve arról, hogy a még élő ünnepeltek között is hősként vannak beállítva olyan halálraítéltek, akiket mindennek el lehetne mondani, csak hősnek nem!
Nagy Imre mártír volt, de nem szabad elfelejteni, hogy a kommunisták mártírja!! Nagy Imre kivégzésével kezdődött a forradalom ellopása! Neve kitörölhetetlenül összekapcsolódott a magyar forradalommal, pedig 53 év elmúltával ideje lenne már tisztázni valódi szerepét az '56-os eseményekben! Nagy Imre kommunista volt és a forradalom idején is az maradt, tehát ellenfele volt a forradalomnak! A kommunisták mindig előre gondolkoznak, a fejükben állandóan megfordul az a gondolat, hogy "mi van akkor, ha ...". (Ezt végre valamelyik potentát ki is merte mondani valamelyik TV műsorban!). Tudták, hogy előbb-utóbb elő kell szedni a kivégzett kommunistákat. Ezért jelölték meg őket eltemettetésükkor, nem pedig haláluk utáni bosszúból. Nehogy keresgélni kelljen, mint Rajk újratemetésekor. Be is jött nekik, az állítólagos rendszerváltoztatáskor csak kommunistákat temettek újra, az igazi forradalmárokat csupán egy üres koporsó képviselte. Minden "szabad" megemlékezés Nagy Imréékre való emlékezéssel kezdődik, folytatódik és fejeződik be, mintha a forradalom "szép" része a kommunisták tevékenysége lenne. A "gonosz" rész meg az igazi, fegyverrel harcoló forradalmároké. Akik voltak valójában az igazi forradalmárok!
Ennek a következménye, hogy az állítólagos rendszerváltás után, még mindig "túlélő" kommunizmusban élhetünk, annak minden ismérvével, de a szabadság látszatával. Kommunisták koszorúznak álságos képpel '56 fordulópontjain, de ugyanakkor az 50-ik évforduló méltó megünneplése helyett, annak vérbe fojtásával demonstrálták, hogy nem gondolták ők azt komolyan és ők az urak ebben a hazában! A rendszerváltás bejelentését sem véletlenül tették okt. 23-ra, hanem azért, hogy ők maguk a hatalmuk megtartását ünnepelhessék (míg a botor nép a gyászba borult forradalmát)!
Seb a szívünkön Körmendy Zsuzsanna 2009. október 22. 00:00
Magyar Nemzet A rendszer halott volt. Nem a forradalmárok ásták meg a sírját. Saját maga ragadott ásót, csákányt önmaga ellen, legjobb erői ellen, legszebb emberei ellen, legtöbbre képes társadalmi rétegei ellen. Nem volt minden rögtön világos az új hatalom természetéről. Széles rétegek bíztak bennük, leszámítva egy idős, polgári réteget, akik sokat láttak, sokat olvastak, sokat utaztak és sokat tudtak.
Egy totális pusztítás után nem éles a tekintet. Aki gödörből kapaszkodik kifelé, megragadja a felé nyúló kezet, és nem nézi, a segítő mozdulat kihez tartozik, s hogy a segítésnek majd mi lesz az ára. Az a kis csoport a vörös zászlóival mindent tagadott, ami érték volt a múltból, és mindent ígért, ami kacat volt a jövőből. A háború után, a totális pusztítás után az élni akarás, az újjászületés vágya minden mást elnyomott. Még nem tudtuk, hogy évtizedeken át leszünk kivezényelve, hogy megünnepeltessék velünk szörnyű megszállásunkat. Akkor döbbentem rá, hogy összedőlt a rendszer, amikor 1988. április 4-én a kiadóvállalat igazgatója bejelentette: most nem megemlékezést, hanem munkaértekezletet tartunk. Dőlt a hazugság a hatalmas betonszürke hangszórókból. Kívülről Dunajevszkij-operettel vidámkodó majális volt az ország. Belülről börtön. S az új hatalom lassan, de annál arrogánsabban kezdte kiépíteni magát. Nem a hozzáértés, nem az emberi kiállás, nem a belső érték, nem az érzékenység, nem a kritikakészség volt fontos, hanem a lojalitás. Nem a tehetség, hanem a feltétlen kiszolgálás.
A karakter szolgál, a szolga kiszolgál. Kiszolgáló hadegységgé vált az értelmiség. Az írók, a művészek legitimációnak, fényezésre kellettek. Aki hátrébb húzódott, arra először gyanakodtak, másodszor hátra tolták, harmadszor letartóztatták. Karrierszajhák és konjunktúrastricik emelkedtek magas pozíciókba. Lökték az ideológiai rizsát, növesztették vörös karmaikat. A hűség szó értelmét vesztette, mert befekvést kellett érteni alatta. De sikerült egy saját hatalmától állandó izgalmi állapotban lévő csoportot látszatcselekvésekre stimulálni. Olyanokat, akik gyűlölték a parasztot, megvetették a magyarságot, nem láttak el a szenvedésig. Akik a bajok gyökerét rossz helyen fogták meg, s kitépés helyett osztással szaporították. Nekik zsenánt volt a gazdálkodó, mert önállóságot sejtetett. Ellenség lett a munkás, mert járt a szája. A polgárról régóta tudták, hogy nem róluk álmodott, de néhány közülük megtört gerinccel is kellett nekik a legitimációhoz.
A gyárakban jól festettek a munkásigazgatók, de ahhoz, hogy működjenek a gépek, műszaki értelmiségiek kellettek, s ők sajnos az elmúlt rezsim emberei voltak. A rendszer azzal ásta meg a sírját, ahogyan kiépítette a hatalmát. Egyre jobban gyűlölték őket, mert semmit sem tudtak az országról, amelynek sem uralkodóivá, sem gazdáivá válni nem tudtak. Jogtalanul birtokolták. Hátuk mögött a szovjet hadsereggel azt gondolták, kevésbé látszik a kínos kontraszelekció. 1956-ban ebből lett elég. Megszabadulásra vágytunk, tisztességes emberekre, értelmes arcokra, hazugságmentességre. Illúzióink voltak a Nyugatról. Azt hittük, a Szabad Európa Rádió biztatása mögött hadseregek állnak segítségünkre. Ebből annyi volt igaz, hogy hadseregek valóban álltak, de nem az osztrák, hanem a szovjet határon. Nem Hegyeshalomnál, hanem Záhonynál. És nem megsegítésünkre, hanem letiprásunkra dübörögtek Cegléd, Szolnok, Budapest felé, országunk szíve felé a tankok. Néhány éve egy 1956-ról szóló konferencián egy külhonban élő konzervatív filozófus hazánkfia arról tartott előadást, hogy ez a forradalom, mint minden forradalom, valójában fölösleges volt. Túl sok vér folyt, és mi lett az eredménye? Hatalmas fölzúdulást keltett a professzor kijelentése. Egymás után többen is támadták, 1956 védelmében. Mert kívülről, lehet, már alig látszik rajtunk ’56 sebe. De amit a szívünkben érzünk, amikor kitesszük október 22-én este a trikolórt, azt nem veheti el tőlünk senki.
MH: – Mit gondolt november negyedikén, mi fog történni, amikor bevonultak a szovjetek? Rácz:– Tisztáznunk kell azt a tényt, hogy ez nem bevonulás, hanem egy alvó város katonai megtámadása volt. Olyan támadás, amelyre nem is lehetett felkészülni, nem lehetett ellene védekezni sem.
Brutális volt. Kora hajnalban háborús méretű katonai erővel érkeztek meg Budapestre. Harckocsiágyúval lőttek mindenre, ami mozgott ... és ami nem. Ezzel együtt több napig tartott, amig a város közepén elcsitult a fegyverzaj.
Jó ügyet szolgálsz, de rossz eszközökkel. A hozzászólásodban nagyon komoly tárgyi tévedések vannak. Október 25-én Nagy Imre már két napja miniszterelnök, Gerő Ernő utasítására Hegedűs Andrástól vette át miniszterelnöki posztot. Rákosit már júliusban félreállították, ekkor már Moszkvában van "gyógykezelésen". A szovjet csapatok a fővárosban tartózkodnak, már több komoly fegyveres összetűzés volt közöttük és a felkelők között. Az államvédelem is megyűlöltette magát már 1950 óta alaposan, a Magyar Rádiónál pedig 23-án bizonyosan ők lőttek az akkor még fegyvertelen tömegbe. A Kossuth téren viszont - bár a tömeg valóban őket vádolta meg ezzel - valószínűleg nem ők voltak, akik az FM tetejéről tüzet nyitottak a tömegre...
Ha valaki mégis találna valami nyomot a földmívelésügyi-minisztérium tetejéről végrehajtott gyilkosságok ügyében, valószinűleg úgy járna mint az a román aki a szekus ügyek nyomába eredve egyre képtelenebb irányokba mutató jeleket talált. Tennének az útjába néhány "jó" irányba mutató "útjelzőt".
Ebben tévedsz! - mert sajnos sem a történészek, sem a társadalomkutatók, sem a politikusok nem találtak semmiféle bizonyítékot arra, hogy kik lőttek akkor a Kossuth téren. Ma már csak abban bízhatunk, hogy az ott jelenlévők egyike írt naplót, vagy
visszaemlékezést.
Nem akarok sugallni semmit, de szvsz pont az akkori hatalomnak nem állt érdekében, hogy a nép békés demonstrációja átcsapjon forradalomba, netán polgárháborúba.
Az események élére állt Petőfi Kör követeléseit, ha elolvasod, láthatod, hogy egy fél mondat sem utal a fennálló társadalmi rend megdöntésére.
Követelik viszont Rákosi leváltását, Nagy Imre kormányba kerülését, demokráciát és nyíltságot követelnek mind a társadalmi, mind a gazdasági élet területén.
Nagyon fontos lenne, pedig tudni, hogy kik lőttek akkor, mert ez a sortűz változtatta meg az események menetét: ez robbantotta ki az emberekben addig is lappangó ÁVH iránti gyűlöletet, s a nyílt Szovjetellenességet. (ez már október 25-e!)
Nem. Az ezzel kapcsolatos itthoni anyagok az állami szervek számára hozzáférhetetlenek, egy szűk kör birtokolja azt illegálisan és időnként a saját belátása szerint szivárogtat (pl. Medgyessy = D-209). A megoldás kulcsa leginkább az MSZP kezében lenne, de a zsarolhatóság is őket fenyegeti legerősebben. Gondolj az ügynökkérdésre, hányszor futottak neki és hányszor rettentek vissza tőle ... leginkább a szocik.
időről időre előkerülnek a nagy kérdések: vajon a kakasok ébresztik a Napot, vagy a Nap ébreszti a kakasokat?