kicsit zavaros nekem ez az okfejtésed, miszerint Oppoltzer számolta volna Ptolemaiosz adatait a maihoz képest félóra eltéréssel, bár sejtem mit akartál mondani
igen, tudok rá gombot varrni. Röviden ezt úgy hivják, lineáris approximáció.
Ami a Te számodra sokkal nagyobb gondot okoz, az a Te saját véleményed. Ha ugyanis nincs delaT, akkor például senki sem láthatott 603 augusztusában napfogyatkozást Rómában, mikor szerinted Alarik kifosztotta a várost.
A delta T-vel nagyon sok a probléma amióta kitalálták....
A legnagyobb probláma az, hogy 1880 körül amikor Theodor Ritter von Oppolzer lelkes amatőrök segítségével elkészítette Táblázatait, még nem ismerték a delta T-t.
Nem volt atomóra, szuperszámítógép, pontatlan volt a Föld, Hold, Nap mérete és mégis félóra különbséggel stimmel Ptolemaiosz 19 holdfázisa az akkori táblázatokban a mai számításokhoz képest...
Attól tartok, kicsit félreértetted a kérdést. Nem a hivatalos gimnáziumi tananyagra szerettem volna rákérdezni, sokkal inkább a különbejáratú véleményedre, amire továbbra is kíváncsi vagyok. Regiomontanus valóban tudott napfogyatkozásokat számítani, mi több, grafikusan is ábrázolta, pontosan mit fog látni a megfigyelő. Kalendáriumát halála után adták ki 1489-ben. Online is megtekinthető itt. S ha már említetted az agyagtáblákat, úgy tudom azokon is nagyon konkrét számítások találtattak ebben a témában, azaz Regiomontanus már nagyon késői fecskének számít. (például: Eclipse Prediction in Mesopotamia - John M. Steele)
Thálészt már meg sem említem. Szóval, miért gondolod, hogy Hydatiust a 19. században számolták, ha számolták?
Regiomontanus, sz. Johannes Müller, teljes nevén Johannes Müller von Königsberg, latinul Johannes Regiomontanus (Königsberg, 1436. június 6. Róma, 1476. július 6.) matematikus, csillagász, asztrológus. Nevének latinos változatát csak jóval halála után kezdték használni, első ízben Philipp Melanchthon említette így 1531-ben.
Tizenegy éves korában Lipcsébe utazott, ahol 1447 telétől kezdve csillagászatot és matematikát tanult. 1450-ben Bécsbe költözött át, mert a korabeli Közép-Európa legjelentősebb matematikai-csillagászati iskolája ott működött. Bécsben a humanizmus eszméinek hatása alá került, nem utolsó sorban tanára, a híres csillagász, Georg von Peuerbach nyomán. 1452-ben baccalaureatust, 1457-ben licentiatust szerzett és immár magisteri rangban maga is matematikát oktatott a bécsi egyetemen.
Mesterével Bessarion niceai érsek kérésére Rómába utazott, ahol rábízták PtolemaioszAlmagest című munkájának kritikai fordítását. Peuerbach 1461-ben bekövetkezett halála után Regiomontanus a munkát az itáliai Giovanni Bianchinivel együttműködve fejezte be; a művet utóbb Kopernikusz és Galilei tankönyvként használták. Ugyanebben az időben keletkezett a háromszögekről írott műve (amelyet csak 1553-ban adtak ki) amit tankönyvként használtak; továbbá a görög nyelvű Újszövetség másolata. Rómában is szoros kapcsolatban állt a humanista körökkel.
Mátyás király meghívására a pozsonyi egyetemen adott elő, évi 200 arany fizetéssel, ahol fél évszázaddal Kopernikusz előtt már a Föld mozgását tanította, s azt, hogy miként kell az égboltozat látszólagos mozgását időmérésre használni. 1467-ben Magyarországra utazott, ahol Esztergomban, Vitéz János palotájában egyedülálló csillagvizsgálót rendezett be, dolgozószobája mennyezetén a konstellációkkal (égkép-horoszkóp). Ezekből csak az állatöv (zodiákus) csillagképei maradtak fenn, amelyek az Esztergomban végzett ásatások alkalmával kerültek napvilágra. A hivatalos megbízása, azaz asztrológiai táblázatok készítése mellett trigonometriai függvénytáblázatokat szerkesztett. 1469-ben Esztergomban fejezte be Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus multum utiles (Az irányok és eredetek táblái, melyek a születéseknél nagyon hasznosak) c. munkáját, melynek másolatát a királynak ajándékozta. A király egy pompás köntössel és 800 dukát arannyal jutalmazta meg e munkájáért. A munka nyomtatásban többször is megjelent. Két évszázadon keresztül mint kézikönyv forgott az európai asztrológusok körében. A munka elkészítésében Ilkus Márton (1433-1493) lengyel származású orvos és asztrológus is közreműködött. Szintén 1469-ben kalendáriumot készített, mely 1473-ban jelent meg német nyelvenMagister Johann von Kunsperk's deutscher Kalender címen, majd 1475-ben latinul is. Ebből fordíthatták az 1580-ban megjelent kolozsvári magyar kalendáriumot, melynek címlapján ez olvasható: "a híres neves Király Hegyi János írásaiból magyar nyelvre fordíttatott."
1471-ben Regiomontanus elhagyta Magyarországot és Nürnbergbe költözött, ahol Bernhard Walther házában nyomdát rendezett be. Műhelye alkalmas volt a bonyolult matematikai és csillagászati számítások jó minőségű előállítására. Felállított továbbá egy csillagvizsgálót, amely a kor viszonyai között igen korszerűnek számított. 1471 és 1475 között Nürnbergben fontos művei jelentek meg: Az 57 éves kalendárium (1475-1531), amely bármely időpontra meghatározta a Nap és a Hold egymáshoz viszonyított helyzetét; valamint az Ephemerides astronomicae, azaz természettudományi évkönyvek (az 1475-1506 közötti évekre), olyan csillagászati és meteorológiai számításokkal, amelyeket hosszú időn át használtak a hajózás történetében.
1475-ben IV. Szixtusz pápaRómába hívta, hogy közreműködjék a naptárreformban. Munkája elvégzése előtt meghalt, a hivatalos változat szerint pestisben, de a szóbeszéd szerint mérgezés által. Egyes vélemények szerint a trapezunti Georgiosz (1396-1486) fiai mérgezték meg, amiért apjuk Almagest-fordítását Regiomontanus élesen bírálta.
Matematikai és csillagászati munkásságával Johannes Müller Regiomontanus a kopernikuszi világkép egyik szellemi előfutára volt. Ugyanakkor a reneszánsz humanizmus tipikus képviselője, aki az ókori örökség felhasználásával törekedett a jelenkor tudományos ismereteinek bővítésére.
Esztergomi munkásságának emlékére 1986-ban emléktáblát avattak neki a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma bejáratánál, valamint egy utca van róla elnevezve a városban.
Az agyagtáblákat nem lehet hamisitan, mert a 19. századtól kerültek elő.
Legfeljebb nem valószinű, tudatos hamisítás nélkül is jó sok mindent bele lehet magyarázni. Szerény véleményem szerint hamisítani szinte bármit lehet. Főleg, hogy konkrét esetekben laikusként aligha van reális lehetőséged meggyőződni az ellenkezőjéről. Egyrészt nem is adják a kezedbe, másrészt hiába is adnák, ha nem értesz hozzá (gondolom).
Sajnos a táblák fordítását erősen determinálta, hogy a csillagászat, már rendelkezett nagyon jó eredményekkel az égbolt múltbeli állapotáról...
Ugyanez a Szeleukida kódodról is elmondható. Egyébként pedig nem túl tág azok köre, akik ténylegesen olvasni tudják azokat a táblákat, még kevesebb, akik ezek körmére nézhetnének. Szűk szakmai körökben fokozottan fennáll a klikkesedés és a téveszmék fenntartásának veszélye.
Hydatius Chronikájának nem maradt fenn a teljes szövege, csak egy majdnem teljes kézirata
Sajnálatos, ám a tárgyalt napfogyatkozások és a kronológia szempontjából ez egy elhanyagolható mellékkörülmény.
Sajnos a napra pontos 19. századi visszaszámolásokkal nem lehet versenyezni...
Napra pontosak? Kissé azért felületes ez a kijelentés. Nekem egyáltalán nem tűnnek olyan pontosnak. Visszaszámolások? Igen, ez elképzelhető. Utólag nehéz eldönteni. Egyébként miből gondolod, hogy amennyiben visszaszámolások, úgy 19. századiak? Szerinted egyáltalán mikortól tudnak napfogyatkozásokat számolni az emberek?
Hydatius Chronikájának nem maradt fenn a teljes szövege, csak egy majdnem teljes kézirata, ennek egy sokkal későbbi másolata, illetve jó néhány kivonat és összefoglalás.
A modern kiadások közül Mommsen (1894) próbálta meg először egyesíteni a három legfontosabb kézirat szövegét... mintegy 150 helyen téves a javítása, vagy hiányzik... (Széll Gábor JATEPress Szeged 2005)
Sajnos a napra pontos 19. századi visszaszámolásokkal nem lehet versenyezni...
Nem is akarok, ennek ellenére megvannak az igazi időpontok is.)
------------ VIII. Solis facta defectio tertio idus Novembris feria secunda.
Romanae Ecclesiae XXXVIII [Ms. XXXVII] habetur episcopus INNOCENTIUS.
------------ XXIV. Solis facta defectio die decimo quarto kal. Augusti, qui fuit quinta feria.
Romanae Ecclesiae XXXIX praesidet episcopus ZOSIMUS [Ms., Eulalius].... ... ------------ XXIII. Romanae Ecclesiae XLIII [Ms. XLII] praesidet episcopus Leo: hujus scripta per episcopi Turibii diaconem Pervincum contra Priscillianistas ad Hispanienses episcopos deferuntur. Inter quae ad episcopum Turibium de observatione catholicae fidei et de haeresum blasphemiis disputatio plena dirigitur, quae ab aliquibus Gallaecis subdolo probatur arbitrio.
Solis facta defectio die nono kal. Januarias, qui fui tertia feria. ------------
Persze azért az igaság az, hogy helyes a megjegyzés, mert a 2800 évre visszaszámoló akadémikusok, maguk sem hiszik, hogy vissza lehet számolni ilyen távlatokba ellenőrzés nélkül. (A fő gond a Hold egyenetlen mozgása.)
Igaz a holdfogyatkozások sokkal gyakoribbak egy- egy földrajzi környezetben, de azért velük is lehet kronológiát igazolni;
D. Pingree energiát és fáradtságot nem kímélve 1968 -ban megjelentette London -ban a Warburg Institute segítségével A "The Thousand of Abu Ma'shar." című és tartalmú művét ahonnan most csemegézni fogok:
A Hidzsra 9. évében (ortodox 630 Aug. 28.) ilyet ír; "The fourth conjunction. A lunar eclipse occured before the conjunction."
Sajnos akkoriban sem holdfogyatkozás, sem valamiféle együttállás nem állt elő...
200 Holdévvel később (194 napév) i.sz. 824 szeptember 12-én volt Holdfogyatkozás és Jupiter együttállás is...
jövőhét szerdán délelőtt lesz telehold, napéjegyenlőség meg már tegnap volt, huszonegyedike ma van... hát nem tudom Cipruson mi alapján számolják a húsvétot, de ha te mondod, biztos májusban lesz :)
