Kék tó, tiszta tó (János vitéz)
"Kék tó, tiszta tó, melyből az élet tüze támad,
Add vissza nékem, óh, szép szerelmes Iluskámat.
Kék tó, tiszta tó, sokkal vagy szivemnek adósa.
Add vissza nékem őt, s légyen tied ez a rózsa."
/Magyar nóták…/
DE: NEMCSAK KÉK, HANEM -MINDEN AMI SZÉP...LÉGY ÜDVÖZÖLVE:-)
Ezüst eső cseppjei csepegnek, fényei fekete- zöld leveleken csillannak, hangjuk kopogva kipp-kopp az ereszeken zörögnek, illatuk friss- hidegen a meleg szobákba köszönnek.
Néha már-már elhisszük, hogy nincsenek sárkányok; égen-földön egy bátor lovag sem akad, s egy szál hercegnő sincs, aki titokzatos vadonok mélyén suhanna, mosolyával megigézve az őzeket, pillangókat. Néha már elhisszük, századunk végére elfogytak a felfedeznivalók, a kalandok. A sors, a végzet elillant a látóterünkből; a sötéten ragyogó árnyak rég tovatűnnek életünkből. Milyen csodás, ha rájövünk: mindez nem igaz! Hercegnők, lovagok, varázslatok, sárkányok, misztérium és kaland... nagyon is velünk vannak itt és most. Soha nem is létezett más e földön! Csak persze álruhába bújtak azóta. A sárkányok ma kormányhivatalnoki öltönyt, válság-ruhát és katasztrófa-mezt viselnek. A társadalom démonai vijjogva csapnak le ránk, ha netalántán felelmelnénk tekintetünket a földről, vagy jobbra fordulnánk ott, ahol a bal fordulót várják el tőlünk. Az álcázás művészete odáig fajult, hogy hogy már a hercegnők és a lovagok sem ismerik fel egymást - néha még saját magukat sem. A valóság bajnokai azért még fel-felbukkannak az álmainkban, hogy szóljanak: mindig volt, most is van sárkányok ellen védőpajzsunk: az a kéken izzó tűzfény segít, hogy kedvünk szerint formáljuk át világunkat. Ösztönünk megsúgja az igazat: nem omló por, hanem csodás titok vagyunk! Richard Bach: Híd az örökkévalóságon át
Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő. Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat - attól függ, mit élünk meg abban az órában. Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik. /Michael Ende - Momo/
Kedves Sziget:-) Nem ígérem meg, hogy mindig szuper jó kedvem lesz, mert az ígéretet meg kell tartani és néha tényleg rossz kedvem van, adódik...A héten pl. kiderült, hogy a fiam két tantárgyból is meg fog bukni, pedig mit össze könyörgök Neki, hogy tanuljon...Ma viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy el kezdtem nevetni, amikor az eszembe jutott, mert eddig még csak mindig egy-egy tantárgyból vágták meg félévkor; Évvégére azért mindig kijavította, de most az érettségi következik, nem tudom, most mi lesz a helyzet? A kutyusom meg újabban nem akarja, hogy elmenjek itthonról, mindig sokat ugat, vonít utánam...Ez is "aggaszt":-(... Na ennyit a panaszkodásból... *** Gárdonyi Géza MI A BOLDOGSÁG?
Mi a boldogság, mondd meg nagy király! Az élet néked csak rózsát kínál. A földgolyóból tiéd egy darab. A koronát viseled egymagad. A gyönyör szolgád és vágyad lesi. Füled a nem szót nem is ösmeri. Mi hát a boldogság: a hatalom? a dicsőség? vagy csak a nyugalom? Melyik a jó, és melyik az igaz?
- Egyik sem az. Hanem ha a szomszéd népek a koronám alá lépnek, s hatalmam, mint óriás kart átnyujthatom a világon, az lesz az én boldogságom.
- Mi a boldogság, szép leányka, ki teremtve vagy a boldogságra? - Ha koszorúsan, hófehérben oltár elé hajlik a térdem, semmit többé nem kívánok: elértem a boldogságot.
- Virágbokor mézeshétben, boldogságról beszélj nékem. - Várjon uram még egy évet, akkor szólhat csak az ének: virágbokor, ingó-ringó, - akkor jön a rózsabimbó.
- Mi a boldogság, jó anya? - Csitt! Felébred a kisbaba! Ő lesz, ő a boldogságom: ha majd jönni-menni látom; ha majd nagy lesz, mint az apja; ha a sors el nem ragadja.
- Mi a boldogság, török szultán? - Ha az Anteusz titkát tudnám. - Mi a boldogság, szent apáca? - Lelkemnek mennybe feljutása.
- Mi a boldogság, te agg? - Ha lehetnék fiatalabb. - Ingetlen koldus, szólj ugyan... - Ha ingem volna, jó uram.
- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen? - Fiam, mindenkinek az, amije nincsen. (1894)