Keresés

Részletes keresés

zaphír Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1020
OSZIP MANDELSTAM: FAGYLALT! NAP

„Fagylalt!” Nap. A lég piskóta-puha
Áttetszik a víz jegesen a pohárban.
S csokoládé-földre a hajnali álom
tejes Alpokon át szárnyalva suhan.

Csörrentve kanálkám, nézem, ahogy
akácok alatt, a lugas hüvösében,
a cifra kehelybe kitölti az étkem
duci grácia-kéz, meghatva legott.

Itt látod a verkli kebelbelijét:
jégszekrényt, csuda-tarka fedéllel -
s mohó figyelemmel kisfiu nézdel
beléje, csodálva örök hidegét.

És tudja az isten: a nápolyi-e
avagy gyémánt-tejszínhab a vágya?
De gyorsan elolvad a kiskanalán a
csupa csillám, isteni jég üvege.

Baka István fordítása
zaphír Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1019


Szép estét:-))
(sziget) Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1018

Szia, szép napot! :))

 

Előzmény: zaphír (1016)
(sziget) Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1017

Aratás? vetés
lármája zsong odakint?
- Kunyhómban csönd van.

 

*

 

Fogyó év, telt Hold.
Földön párafátyol, hegy
lábán ködpapucs.

 

*


Léptek visszhangja
lépdel visszafelé az
úton. Ősz. Este.

 

*

Macuo Basó

(sziget) Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1015
zaphír Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1016


Szép napot:-))
****



Gyurkovics Tibor: Csoda

Én látom őt – és ő lát engem
valami tükörszerelemben
én benne – ő bennem ragyog
egyedül és ketten vagyok.
(sziget) Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1014

Benczes Sándor Gábor


Elvesztettem


 

Hova tűnt a múltkori fény?
Hol van a téli hópihe?
És ki tudja, hol kószál most
a jótevő Isten, az Ige?

 

Elvesztettem lábam nyomát,
mint jöttem múló időn át.

 

Elvesztettem egy könnycseppet,
volt benne bú, volt szeretet.

 

Elvesztettem a tegnapot,
s nem találom a holnapot.

 

Elvesztettem egy hangot, szót,
gyöngyként gördülő mondatot.

 

Elveszett, ó, mennyi minden
elveszett félszáz év alatt!
Hanyag vagyok? Felelőtlen?
Felelj! ...ám az idő hallgat.

 

 

(sziget) Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1013
Szia. :)) igen, tegnap szép verseket találtam..:)
Előzmény: zaphír (1010)
(sziget) Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1012

Balázs Boglárka


Ezüst eső


 


Ezüst eső cseppjei
csepegnek,
fényei fekete-
zöld leveleken
csillannak,
hangjuk kopogva
kipp-kopp
az ereszeken
zörögnek,
illatuk friss-
hidegen a
meleg szobákba
köszönnek.

 

(sziget) Creative Commons License 2007.01.16 0 0 1011

Jó reggelt! :))

 

 

zaphír Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1010
Szia:-) Nagyon szép ez a vers és a másik is:-))...
***


Előzmény: (sziget) (1001)
zaphír Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1009

Jó éjt:-))
zaphír Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1008
Néha már-már elhisszük, hogy nincsenek sárkányok; égen-földön egy bátor lovag sem akad, s egy szál hercegnő sincs, aki titokzatos vadonok mélyén suhanna, mosolyával megigézve az őzeket, pillangókat.
Néha már elhisszük, századunk végére elfogytak a felfedeznivalók, a kalandok. A sors, a végzet elillant a látóterünkből; a sötéten ragyogó árnyak rég tovatűnnek életünkből.
Milyen csodás, ha rájövünk: mindez nem igaz! Hercegnők, lovagok, varázslatok, sárkányok, misztérium és kaland... nagyon is velünk vannak itt és most. Soha nem is létezett más e földön!
Csak persze álruhába bújtak azóta. A sárkányok ma kormányhivatalnoki öltönyt, válság-ruhát és katasztrófa-mezt viselnek. A társadalom démonai vijjogva csapnak le ránk, ha netalántán felelmelnénk tekintetünket a földről, vagy jobbra fordulnánk ott, ahol a bal fordulót várják el tőlünk. Az álcázás művészete odáig fajult, hogy hogy már a hercegnők és a lovagok sem ismerik fel egymást - néha még saját magukat sem.
A valóság bajnokai azért még fel-felbukkannak az álmainkban, hogy szóljanak: mindig volt, most is van sárkányok ellen védőpajzsunk: az a kéken izzó tűzfény segít, hogy kedvünk szerint formáljuk át világunkat. Ösztönünk megsúgja az igazat: nem omló por, hanem csodás titok vagyunk!
Richard Bach: Híd az örökkévalóságon át
zaphír Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1007
zaphír Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1006
Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő.
Van naptár, van óra, hogy mérje, de ez mit se jelent, hiszen mindenki tudja, egy-egy óra néha egész örökkévalóságnak tetszhetik, el is suhanhat, akár egy pillanat - attól függ, mit élünk meg abban az órában.
Mert az idő élet. Az élet pedig a szívünkben lakik.
/Michael Ende - Momo/
zaphír Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1005

Szép estét:-))
(sziget) Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1004

(sziget) Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1003

Bonifert Ádám


A titok

 

 

 


 

Mire feloldódsz idő vizében,

talán létedből addig kinézem

ki vagy nekem, ki sorsom vagy félig,

talán eljutok a lélekmélyig,

kötéllé sodort percek kísérnek,

mert nem tudom, hogy milyen lényeg

rabolta meg a belső világom,

s bénult vagyok, míg magam kitárom.

 

Faggatom szálló emlékeimet

hogy végre talán megismerjelek,

mert tudom én már azt az ősi bűnt,

hogy nem ismerjük, akit ismerünk,

hallgattuk bár - noha ez nem segít -

a forró szív vad dobbanásait,

s éjből, míg nappalra váltott az ég

éjszakákon lélegzetvételét.

 

Hányszor, mikor felszállt rólunk a köd,

lestem mi van a homlokod mögött,

milyen gondolat, milyen buja vágy

kerít markába s üldöz tovább,

s miből annyiszor reményt, ihletet

merítettem, csak néztem, a szemed

egyszer tán visszaveri fordított

prizmáján azt, mi benned a titok.

 

S hát egyszer sem... Nem használt kérés, se más,

jó szó, udvarlás, se káromkodás,

mit tudni vágytam, az rejtve maradt

csukott pilláid, sima bőröd alatt,

s emelték, vitték szép testedbe zárt

sejtjeid minden titkodat tovább -

hová, miért - elmondja majd, aki

ért téged - én nem tudlak megfejteni.

(sziget) Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1002

(sziget) Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1001

:((

 

Octavian Goga


Egy könnycsepp

 

 

 


Ha úgy történne valamikor,

hogy szétosztod mindenedet,

legdrágább ajándékaidból

add nekem egy könnyedet.

 

Megkapnám így lelked egy cseppjét,

ami mélyten-mélyről jöhet,

hisz' csak a tenger fenekéről

lehet halászni gyöngyszemeket...

 

(tothiren fordítása)

 

 

O lacrimă

 

De-ar fi să-ţi împărţeşti odată

Tu bogăţiile ce ai,

Din toate darurile tale,

Ţi-aş cere-o lacrimă să-mi dai.

 

Mi-ai da atunci un strop de suflet,

Ce din adâncuri îmi răsare,

Căci numai din adâncul mării

Se pescuiesc mărgăritare...

 

 

Előzmény: zaphír (997)
(sziget) Creative Commons License 2007.01.15 0 0 1000

tothiren


Fenyves

 

 

 


Álmaimban már láttam ezt a tájat,

mögöttem hagyva a várost

nem látok csak fákat.

Döcögős úton kígyózunk lassan,

Damoklész kardjaként les ránk

a hegyfal titokban.

Elfordítom fejem, hogy ne lássam,

de odaát szakadék

hívogatja lábam!

Ásító mélyben fák százai

ágaskodva intenek, ha

arrajár valaki.

Félelem s gyönyör kavarog bennem,

felsóhajtok, mikor egy tisztás

mutat utat nekem.

S az a tó! fényesen hívogató!

Kéksége örök nyugtató,

csónak andalító.

Pihenni hív takaros házikó,

kristályvízű patak hangja

nyugtató zeneszó.

A nyújtózó hegyet fenyők takarják,

mélyen beszívom illatukat,

s megszűnik a világ.

(sziget) Creative Commons License 2007.01.15 0 0 999

Jó reggelt! :))

zaphír Creative Commons License 2007.01.14 0 0 998

Jó éjt:-))
zaphír Creative Commons License 2007.01.14 0 0 997
Kedves Sziget:-)
Nem ígérem meg, hogy mindig szuper jó kedvem lesz, mert az ígéretet meg kell tartani és néha tényleg rossz kedvem van, adódik...A héten pl. kiderült, hogy a fiam két tantárgyból is meg fog bukni, pedig mit össze könyörgök Neki, hogy tanuljon...Ma viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy el kezdtem nevetni, amikor az eszembe jutott, mert eddig még csak mindig egy-egy tantárgyból vágták meg félévkor; Évvégére azért mindig kijavította, de most az érettségi következik, nem tudom, most mi lesz a helyzet?
A kutyusom meg újabban nem akarja, hogy elmenjek itthonról, mindig sokat ugat, vonít utánam...Ez is "aggaszt":-(...
Na ennyit a panaszkodásból...
***
Gárdonyi Géza
MI A BOLDOGSÁG?

Mi a boldogság, mondd meg nagy király!
Az élet néked csak rózsát kínál.
A földgolyóból tiéd egy darab.
A koronát viseled egymagad.
A gyönyör szolgád és vágyad lesi.
Füled a nem szót nem is ösmeri.
Mi hát a boldogság: a hatalom?
a dicsőség? vagy csak a nyugalom?
Melyik a jó, és melyik az igaz?

- Egyik sem az.
Hanem ha a szomszéd népek
a koronám alá lépnek,
s hatalmam, mint óriás kart
átnyujthatom a világon,
az lesz az én boldogságom.

- Mi a boldogság, szép leányka,
ki teremtve vagy a boldogságra?
- Ha koszorúsan, hófehérben
oltár elé hajlik a térdem,
semmit többé nem kívánok:
elértem a boldogságot.

- Virágbokor mézeshétben,
boldogságról beszélj nékem.
- Várjon uram még egy évet,
akkor szólhat csak az ének:
virágbokor, ingó-ringó, -
akkor jön a rózsabimbó.

- Mi a boldogság, jó anya?
- Csitt! Felébred a kisbaba!
Ő lesz, ő a boldogságom:
ha majd jönni-menni látom;
ha majd nagy lesz, mint az apja;
ha a sors el nem ragadja.

- Mi a boldogság, török szultán?
- Ha az Anteusz titkát tudnám.
- Mi a boldogság, szent apáca?
- Lelkemnek mennybe feljutása.

- Mi a boldogság, te agg?
- Ha lehetnék fiatalabb.
- Ingetlen koldus, szólj ugyan...
- Ha ingem volna, jó uram.

- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen?
- Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.
(1894)
Előzmény: (sziget) (991)
(sziget) Creative Commons License 2007.01.14 0 0 996

(sziget) Creative Commons License 2007.01.14 0 0 995


Zelk Zoltán


Kis mese a nincs erdőről

 

 

Nincsen fája, nincsen bokra,
mégis erdő és susog,
puha lombokban alusznak
mogyorószín mókusok.

 

A nincs-fákon száz nincs-mókus,
nincsen fűben fekszem én,
szerelemre, boldogságra
nincs erdőben leltem én.

 

De boldog lehetnék itten,
de hajnalban négy madár
csőrébe fogja az erdő
négy sarkát és tovaszáll...

 

Hull a könnyem, de szivemben
rezeg, búg még a derű
s olyan édes gyerekhangon,
mint a nádihegedű.

 

(sziget) Creative Commons License 2007.01.14 0 0 994

Kamarás Klára


BENNEM ÉLSZ

 

 

Lágy zöld mohába írtam a neved.

Bűnül ne vedd:

A zöld mohám kiszáradt.

 

Hatalmas fába véstem arcodat,

Hogy elfogadd.

A drága fát kivágták.

 

Viaszba karcoltam: Szeretlek én!

A nyár tüzén,

Nézd csak, mi lett belőle!

 

Szívembe rejtem hát a képedet,

Halott lehet,

de arcod benne izzik.

(sziget) Creative Commons License 2007.01.14 0 0 993

Promise


Esőtánc

 

 

Az eső Téged hozott.
Ahogyan benéztél, a hideg üvegről
arcodra fagyott a víz.
A másik oldalon én: sápadt kis angyal,
magamba sem nőhettem bele még.

 

A bohócok ujjai kopognak már
az összetört gitár testén.
Fülemre szorított kézzel fordulok Hozzád,
falakra vésett álmaimról arcomra folyt a festék.

 

Mióta várlak idebenn!
Emelj fel, itt vagyok lenn!

 

Az ajtót most lépem át,
sóhajom párává foszló bánatot lehel.
És ölelkezem a fénnyel,
ha holdkönnyes éjszakán kutatom
rejtőző arcod titkát.

 

szövegíró : Smidéliusz Gábor

(sziget) Creative Commons License 2007.01.14 0 0 992

Zelk Zoltán

 
Ákombákom


 


Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az irkámon,
úgy indul el ákombákom.


Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdõt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.


Szólok hozzá: "Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Esõ esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...


Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!"
S képzeljétek, jövõ nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom.

(sziget) Creative Commons License 2007.01.14 0 0 991

Igazad van, majdnem összetévesztettelek valakivel. :)

Hiába, öregszem, előfordul velem az ilyesmi. :(

Örülök, hogy előkerültél és ne legyen rossz a kedved, jóó??

 

Szép estét! :))

Előzmény: zaphír (986)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!