Keresés

Hát igen… (még akkor is, ha háttal nem kezdünk mondatot, de engem az ilyen közhelyek sosem tudtak érdekelni… :) Vagyis az egészséges embernek biztos jót tesz. Jót tesz a bőrnek – tisztítja a pórusokat. És jót tesz az egész szervezetnek, mert segít kihozni a méreganyagokat. De az arcbőrödet egy jó kamillás inhalálással is ki tudod tisztítani, nem kell ahhoz szauna. :)

Huh, akkor megnyugodtam. Nem vagyunk gonoszok. Hmm… akkor inkább úgy fogalmazok: kritikusok. Ez már jobban is hangzik. :) De ezt már nem tagadhatom le: kritika az van bennem bőven az engem körülvevő világ, emberiség irányába. :)

Ebből is látszik, hogy mindannyian mások vagyunk. Én a hajtós hétköznapok után másra se vágyom jobban, minthogy eljöjjön végre a hétvége, addig aludjak, ameddig csak tudjak, ágyban reggelizek, aztán még fetrengjek egy jót az ágyban. Én néha úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, és olyankor se kedvem, sem erőm nincs semmihez. Csak pihenni. Bár ez az őszi-téli időszakra jellemző. Meg inkább a betegségem óta – hiába, az ilyen idő alapból megviseli a szervezetet, az én legyengített immunrendszeremet meg pláne… :) Ha belegondolok, hosszútávon semmit tenni is csak társaságban jó. Mert elbeszélgetsz, és akkor eltelik az idő. :)

Szigliget az szép. Nyáron voltunk ott, a kilátás gyönyörű. ^^

Maradjunk annyiban: nagyon sok embernek sokszor csak a szája nagy. Mert pofázni nagyon könnyű. De elfelejtik, hogy benne lenni egy adott szituációban merőben más, mint külső szemlélőként véleményt mondani.
Hogy tud visszamenni valaki, ha elönti a hazajöttem érzés…? Mert valami odakintre köti. :) Lehet, hogy az otthona nem itt van, de a hazája igen. Amíg nem felejti el az ember, hogy honnan jött, és tudja értékelni, amikor hazalátogat, addig szerintem nincs nagy gond. A lényeg, hogy nem szabad teljesen hátat fordítani.
Igen, kezelhetnek bármilyen munkást egyenlő partnerként, de… valljuk be, szerintem nem ez a jellemző azokra, akik kimennek úgymond szerencsét próbálni. Azoknak a nagy része haza is jön, mert valahogy nem úgy sültek el a dolgok, ahogy elképzelték. Elmaradt a nagy álom, és kipukkadt a lufi… maradt nekik a valóság. Mert biztos vagyok benne, hogy sokan úgy mennek ki: elkezdtem itt, és eljutok addig. Ja, gondolatban nagyon jól hangzik. Csak baromi ritka. Mert külsősként nagyon nehéz egy másik országban érvényesülni. És nekem ez a bajom azzal, hogy sokan fogják magukat, és kimennek. Mindenféle terv nélkül, csak bele a nagyvilágba. Azt hiszik, majd ők megváltják a világot… Mert álmaidban még Amerika is visszainteget. Sokakban nincs meg a szaktudás, csak a vakmerőség. Mert szerintem a mai világban kimenni csakis valamilyen tudás birtokában érdemes. Különben nem lesz jobb ott az élet, mint itt… Az meg nagyon szép és jó, ha egy magyar ember valamilyen szakmában külföldön tud érvényesülni. Csak azzal meg az a baj, hogy nem az itthoni szaktudást gyarapítja. :)

Igen, a rohanást igazából csak akkor érzékeli az ember, mikor már önmaga is belecsöppen. Addig mintha valamilyen burokban éltünk volna… Megvoltak a magunk kis gondjai, és sokszor azt hittük, ez már a világvége… Ja, persze. Bárcsak most is olyan gondjaim lennének, mint anno voltak… :)

Ilyenről nem volt szó, de nagyon úgy érzem, hogy nem kéne... Bár ha jól emlékszem, valahol olvastam olyat, hogy nem ajánlott. A szauna nagyon egészséges! Egy bizonyos mértékig - ideig. Teljesen top, egészséges, sportos embereknek.

 

Mi, gonoszok? Attól nagyon messze vagyunk. (Még én is - általában.)

 

Egész nap pihenni? Olyanra nem is emlékszem... Nagyon ritkán vágyom ilyenre, de sor nem kerül rá. Egyébként valószínűleg néhány óra elteltével kezdene idegesíteni a semmittevés. :-) Mondjuk strandon azért ellehet lenni egy laza napot: úszás, pihenés, beszélgetés,... Váltakozva. (Régi szép idők! :-D)

 

Kirándulás. Most jöttem meg Szigligetről. :-)

Van kiút. Segítséggel vagy önújraépítéssel. Leginkább a kettő együtt.

Igazat adok neked. De az emberek többsége - így én is - elég határozottan ki tudja jelenteni, hogy mi lenne, ha ő ilyen szituációba keveredne. "Én biztosan nem tenném ezt." "Ha ez meg az lenne, akkor nem viselkednék így." Stb., stb. Össze-vissza beszélünk, miközben száz százalékra nem mondhatjuk meg, hogy mi lenne, ha... Azért mégiscsak ismerjük magunkat valamilyen szinten, és levonunk következtetéseket korábbi döntéseinkből, mások hibáiból. Ami ebből a hasznunkra válik, hogy többet várunk el magunktól, mint amit a többiekről látunk, felmagasztaljuk magunkat velük szemben, és ez (nem mindenkinél) ösztönöz minket arra, hogy valóban jobban reagáljunk és tisztességesebbek, okosabbak legyünk, helyesebben viselkedjünk.

 

Ha megfordítjuk: a hazája a számításán kívül került. Ha elönti a hazajöttem érzés, hogy tud visszamenni? Jó, persze, ez tényleg sok mindentől függ, árulásról szó sincs. Mindenkinek más a fontos. Külföldön is lehet tenni Magyarországért, mint ahogy azt nagy emberek már bizonyították korábban. Mi, kicsik meg itthon is tehetetlenközeliek vagyunk.

 

Egy szobalányt is kezelhetnek egyenlő partnerként, csak olyan helyet, főnököt és kollegákat kell találni... A próbálkozóknak sok sikert! Hinni kell és úgy lesz. És ezzel nem akartam az amerikai filmipart reklámozni. :-D

Bennem is csak néhány kép él az akkori Győrből. Elég szűk környezetben is mozogtam annak idején. Aztán sokfelé barangoltam, máig is folyamatosan változik körülöttünk a város. A rohanást addig nem vettem észre, amíg magam is bele nem kerültem.

Nem tudom, hogy általánosságban véve is be vannak-e, de most voltak. A lépcső fölött, a szegélylécen. Felmenetben a vége felé én is az izmaimra koncentráltam, majd szétszakadtak. :-) Kell nekem sietni közel 250 lépcsőt.

:-)

Nem szabad szaunáznod? Hát, én azzal vitatkoznék, hogy nem rossz dolog, de hát kinek mi. :) Na, akkor legalább nem vagyok egyedül, hogy van egy szint, amikor már ezt mondom. Akkor nem vagyunk gonoszok, ugye? :)

És néha nem vágsz arra, hogy csak egész nap pihenj? Akár egy jó könyvvel a kezedben, miközben hűs limonádét kortyolgatsz - vagy fagyit eszel :) -, vagy elfekszel a fűben, és bámulod a kék eget... Vagy a strandon hűsőlsz a vízben. Én a hétköznapi rohanás után, sokszor csak erre vágyom. A nagy semmittevésre. Persze, ezt se lehet sokáig bírni, utána jöhet a menős-nézős kirándulás. :)

Én remélem, hogy sohasem fog előfordulni, hogy már csak a szenvedés érzésébe tudjak kapaszkodni. Ha valaki már ezen a szinten van, bele se merek gondolni, hogy milyen lehet a lelkivilága. Erről a szintről vajon van kiút? Vagy ezután már csak a nagy semmi...? Én azt mondom: inkább a halál, mint ez. Vannak az életnek szintjei, amikor az ember már ezt mondja. Legalábbis tiszta fejjel.

Mondjuk azt: addig nem tudok egy kérdésre igazán válaszolni, amíg nem kerülök olyan helyzetbe. Amíg nem olyanok a körülményeim, addig nem is tudhatom, hogy érzelmileg, gondolatilag mit váltana ki belőlem. Mert azért tegyük hozzá, az csak egy dolog, egy kiindulópont, hogy így, ezzel a fejjel most ezt vagy azt mondjuk.
Hogy hogyan ment el? Ahogy Te is mondtad, lehet, csak kiment nyelvet tanulni, egy kicsit pénzt keresni. És a vége az lett, hogy megtalálta a számítását, és kint maradt. Sokszor csak ilyen “egyszerű”. Végülis ha úgy vesszük, az, hogy valaki nem itthon él, még nem azt jelenti, hogy “elárulta a hazáját”. (így tudom most megfogalmazni :) ) Ha nem felejti el, hogy honnan jött, hogy elönti a hazajöttem érzés, mikor visszalátogat, akkor... szóval a lényeg akkor is, hogy lelkiekben hogy viszonyul az ember a dolgokhoz. Ha a lelki kötődés nincs meg, akkor nincs miről beszélni. Az az ember szerintem szégyellje magát. Nekem legalábbis ez a véleményem.
Én a nagy semmibe nem lennék képes kimenni. Hogy majd dolgozom a mekiben, vagy mosogatok, vagy szobalány leszek. Lehet, hogy több pénzt keresnék, mint itthon most, de... a pénz nem minden. Én annál többre tartom magam, minthogy ott kint átnézzenek rajtam. Vagy egyenlő partnerként, vagy sehogy. És most ezzel nem valami fellengzős dumát szerettem volna itt lelejteni. :)

Ó, a régi szép idők. Akkor még nem volt ekkora szmog, meg kosz... :/ Amúgy nemrég volt a Kisalföldön egy cikk, amiben a 80-90-es évek Győrről voltak képek. Annyira más volt. Én nem is emlékszem rá, de már csak a képekből is sugárzik, hogy akkor teljesen más volt az élet. Valahogy... lassabb, nyugodtabb... nem ilyen rohanós, és sűrű...

Nem mondod, hogy meg vannak számozva...? Hol??? :D Basszus, én meg számoltam. :) De legalább elfoglaltam magam arra az időre, amíg leértem. :) Felfelé meg elfoglalt az, hogy az izmaimra koncentráljak. :) De majdnem jól emlékeztem. :))

Hát, ha szépen kéred, akkor lehet elnézést is kérni. :)

Jaj, imádom az agresszív kismalacot! :D

Szaunázás már kicsukva. Pedig nem rossz dolog. De tényleg iszonyú veszélyes, ha túlzásba viszik.

(Ezt én is szoktam mondani, nagyon találó kifejezés.)

Ja, hát én többnyire nagyon menős-nézős kirándulásokra megyek, akár itthon, akár külföldön.

Persze, sok helyen otthonos, de belém valószínűleg belülről van táplálva ez a mediterrán mentalitás - némi keleti hűvösséggel fűszerezve :-D -, így bárhol így érzem magam, ha utazok, pihenek, stb.

Hm, valahogy néha én is így gondolom. Egy bizonyos mértékig nem baj, ha tisztában vagyunk vele, hogy mit hibáztunk el, de nagyon könnyen túlzásba lehet esni. Biztos vagyok benne. (Tudom? Lehet.) Tudod, a szenvedés is egy érzés. Tehát VALAMI. Ezért TÖBB, mint a semmi. Ahogy írod, kapaszkodás. Márpedig kapaszkodni csak valamibe lehet. A levegő nem megfogható. A kínlódás pedig egy ideig táplál, csak aztán szívja ki az összes maradék energiát és kezd olyan mélységekbe rántani, ahonnan közel lehetetlen kijönni. Persze ennek is vannak fokozatai.

Igen, valakinek könnyebb elmenni, valakinek egyszerűbb maradni. Ebből a tekintetből még nem ismerem magamat eléggé. Ragaszkodó vagyok, de a rossz ki tud kezdeni annyira, hogy elengedjem. És néha mégsem. Máskor sodródok. A part biztonsága szükséges számomra, csak kisebb hullámutakra vállalkozom. :-) Talán.

 

De induljunk ki abból: hogyan ment el? Mi vette rá? Aki képes elszakadni a hazájától - nem akarok hangzatos szavakat zengeni, csak így tudom megfogalmazni -, annak >mások< a kötései. A mieinktől eltérő szempontok alapján mérlegel és él. Oka van, de nem érzelme. Tudománya, logikája, "értelme". Amiket példaként említettél, teljesen egyetértek.

Nem is szerencse, de valami elképzelhetetlen kell ahhoz, hogy kinn munkában komolyan érvényesülj. A legtöbben mosogatnak, fogalmam sincs, mit csinálnak, hogy keressenek. Barátokat találni egy idegen helyen, ahol jó esetben megtűrnek, mint >keleti< vendégmunkást, végülis lehetséges, de többnyire ezek a kapcsolatok nem a mélyenszántó ismeretségek közé tartoznak. Bár a kölcsönös segítségből is alakulhat valami. Család. Furcsa.

Ez még nem jutott eszembe. :-)

Annyira nem volt tiszta az idő. Emlékszem a régi szép időkre, amikor még az Ipar utcai felüljáróról is lehetett látni...

Te számoltad? Meg volt számozva! :-) Nem bíztál a pontosságukban? Azt hiszem, 270. Lehet, valami föle van. Na, utánanéztem. Majdnem. :-) 237.

Biztos a szél fújja ide. De honnan? Amikor már alig tartanak disznót... Nagy levegő, aztán futás, mi? ;-D Most nem sok mindent érzek, valami náthás tünetek jelentkeztek nálam. Ej-ej!

Elnézést, itt lehet elnézést kérni? :-)

 

Ismered a cipekedő agresszív kismalacot:

- Elnézést, ez a Deák Ferenc utca?

- Nem, ez az én cuccom!

Akkor várom a hívásodat. :D

Jaj, de azok nem olyan Mikulások. Nem az igazi. És nem érjük be kevesebbel. :) Jaj, én meg hirtelen azt hittem, hogy nagy szaunázásra akarnád adni a fejed. Aztán Te is ott bent sülnél a 100 fokban… Mikor hallottam, hogy ebből versenyt csináltak… Hát basszus… oszt csodálkozik, hogy elpárolog belőle az élet… De komolyan. Hogy ennyire hülye emberek legyenek. Azért mindennek van határa. Erre már komolyan azt mondom: aki hülye…. És nem bántásból.

Az igaz, hogy Olaszo.-nak vannak olyan helyei, amik kihagyhatatlanok. De ott nyüzsög a nép. Szóval… attól függ, milyen nyaralást tervezek. Lustálkodóst, nyugalmasat, vagy menjüknézzünk-félét. De a lényeg a lényeg: az olasz szőlősorban sétálva tuti kisimulnának az idegeim, miközben a tájat csodálom. :)
Igen, mindenhol másképp gyönyörű. Az olasz nekem valahogy… olyan… otthonos, családias hangulatot sugároz. De ez talán az olasz mentalitásból is fakad.

Na, látod, ez az, ami szomorú… Amikor valaki eljut egy olyan pontra, ahol már azt gondolja, azért kapja a rosszat, mert megérdemli, és nem tesz ellene semmit sem. Fél, hogy leveszíti még a szenvedés érzését is… ilyen tényleg van? Mert ha igen, akkor ennél rosszabb már nem lehet, ez lehet valahol a vég… ahol már csak a rosszba képes kapaszkodni az ember, ahol már csak ez az érzelem kapcsolja a világhoz…

Egyedül én is gyáva lennék. Mindig is csodáltam azokat, akik csak fogják magukat, és hopp, egyik napról a másikra elmennek. Gondolnak egyet, és cselekszenek. Én ennél röghöz kötöttebb, tervezősebb vagyok, nem vagyok az az impulzusember. Ilyen nagy mértékben legalábbis nem. Ehhez nagy bártorság kell, és nem elég a nagy száj. :) Én sokszor csak pofázok, de legalább el is ismerem. :)
Azt mondod, érzelmi kötődés nélkül kint maradni. Én el nem tudnám képzelni, hogy valaki valamilyen kötődés nélkül maradjon kint. Akkor nincs ok, amiért kint maradjon. Számomra ezt érthetetlen, és el se tudom képzelni, hogy valaki ilyet tenne. Ha nincs érzelem, nincs mi odakösse. Én sem maradnék olyan helyen, ahova nem köt semmi sem. Szóval én nem tudok benne hinni, hogy ilyen létezik. Ha valaki kint marad, az azért teszi, mert odaköti valami. Ok nélkül nem cselekszünk. Vagy ne legyek már ilyen kis naiv? :) Ha valaki kint alapít családot, az szerintem egy nyomós ok lehet. Vagy olyan munkát talál, ami igazán boldoggá teszi, és itthon nem tudná ugyanazt csinálni. Számomra ezek elfogadható indokok.
Én amúgy azt mondom: kimennél pénzt keresni. Ha megtalálnád a maga számítását, akkor nem lenne olyan könnyű hazajönni. Mert kialakítanád a magad kis életét. Munka, barátok, talán család is. Á, nem tudom. Erre igazán akkor tudnék válaszolni, ha olyan szituációba kerülnék. De… mivel ahogy elmondtam, nem tudom elképzelni, hogy máshol éljek, ezért még a lehetőségig sem jutok el, és nem is fogok eljutni szerintem soha. Mert bennem ez így van kódolva. :)

Ja, én kukackának hívom azokat az új, piros vonatokat. Mert olyanok, nem? :)

Még a pannonhalmi várat is lehet látni. Láttad? :)
Én megszámoltam ám, hány lépcsőfok van, de elfelejtettem. Talán 365…?

Hát Roni. Panelban csak nem tart valaki disznót? Bár már hallottam olyat, hogy az erkélyen… :D Na mindegy. De akkor is. Hogyan lehet nálatok állatbűz? Mert hogy itt nálunk, azt megértem. Családi házaknál előfordulhat, sőt régen a mi utcánkban is voltak állattenyésztők. De tudod: ez nem kívánságműsor. :) Ez van, ezt kő szeretni, oszt kész. :)
Vagy ahogy mondták a nagyokosok: el lehet innen menni. :))))

Akkó’ kérjé’ bocsánatot, oszt nem lesz durci. :D

Még nem tudom, egyelőre nincs ilyen tervben, de ha indulok, rád csörgök. ;-)

 

Ó, Mikulások itthon is vannak... Viszont a szaunákat megnézném - kívülről.

Olaszország? Igen. A felkapott helyek is. Történelmi-művészettörténeti szempontból kihagyhatatlan emlékek sora...

A vidék nagyon sok helyen szép - akár itthon vagy Ausztriában is. Mindenhol máshogy gyönyörű.

Én is ott lennék nyugdíjas festő, de van egy olyan érzésem, hogy ez mindkét szempontból nézve lehetetlen... :-) Álomnak szép és nyugtató.

És van, hogy valaki nem tud elszakadni attól, ami kínozza. Elég gyakori. Ragaszkodik a rosszhoz. Mert azt gondolja, hogy nem jár neki a jó, vagy fél, hogy elveszíti még a szenvedés érzését is.

 

A külföldhöz pedig gyáva vagyok, bár nekem is rengetegszer megfordult a fejemben. Persze véglegesen nem hagynám el ezt a "koszfészket" (kedvesen), de szerencsét próbálni, nyelvet tanulni, pénzt keresni érdemes kimenni.

Elhagyni a hazát egy időre - természetes. Máshol letelepedni - számomra nehezen érthető. Azokból az emberekből, akik - mondjuk egy érzelmi kötődés kényszere nélkül - döntenek úgy, hogy ott maradnak, valami hiányzik. El nem tudom képzelni, hogy nem őrülnek bele a távollétbe... (És nem arról beszélek, hogy mi volt több mint 50 éve. Hanem a mostról.)

Milyen kukacka? Én vagyok lemaradva! :-) (Igen, vonaton, kaller.)

A kilátás fantasztikus. Az egész várost belátni, sőt. A citromos víz finom volt. :-) Kicsit gyűlt a tömeg. De nem bántam meg a lépcsőzést, sportnak sem volt rossz odáig eljutni.

Én is elvagyok itt a ghettóban. Néha azon dühöngök, hogy itt lakom, azért mert. - És mindent értek, elfogadok, elviselek, az adottságokat és a negatív velejárókat is. - De miért van disznószag, amikor város??? Miért szállingóznak egyfolytában olyan szagok, amiket a falusiaknak kéne eltűrniük? Nyelem a kipufogókat, eszem a szmogot, nem is sorolom... De mindezen körülmények mellett nem kérem az állatok bűzét! Vagy nem kérem a nagyvárosi gondokat. Vagy-vagy. De mindkettő sok. :-)

Neee!

Miért, mikor mész legközelebb? Akkor engem is csomagolj be… Akkor lefogyok bőröndméretűre. :)))

Nem is kell írül értened. :) Csak hallgatod a ritmusos kelta beszédet, a tolmács meg majd fordít. :D Vagy megtanulsz írül. :))) Amúgy az ősi kelta nyelv – asszem gael – nagyon szép… vagyis hallani még nem hallottam, de írásban már olvastam, és tetszik. :)

És Finnországba meghúzkodni a Mikulás szakállát? :))) Mondom én, hogy az északi félteke az igazi. De valljuk be, dél is szép. És ha már dél, akkor Olaszország. De nem ám az ilyen felkapott helyek. Vidék. Aranyos vidéki kis olasz falucskák, azokkal a mesés tájakkal. Hjaaaj…

Bele is gondoltam milyen lehet festőnek lenni a Balaton parton. Kiülsz a tornácra, megnézed a napfelkeltét. Megreggelizel. Lemész a partra. Fúj egy kicsit a hűvös szél. Borzolja a hajadat. De Te dacolsz az elemekkel, csak nézed a vizet és a hegyvonulatokat. Közben a víz a partmenti sziklákat nyaldossa. Előveszed az állványt, az ecsetet, meg a festékpalettát, és nekiállsz festeni. Hmm. Vagy ugyanez egy hegy tetején. Csak oda kéne, aki felcipeli a seggemet. :D
Hjaj, egyszer lesz egy nyaralóm a Balaton parton. És ott fogok karácsonyozni. Messze a tömény várostól. „Álmodj királylány…” :)
Ezt szépen megfogalmaztad. Ez a mi városunk. Győr. Már csak a hangzása is sokkal jobb, mint a többi városé, nem? :) Tudom, elfogultság. De biztos mindenki így érez az otthona iránt. Bár, vannak kivételek. Akiknek olyanok az emlékei, az előélete, az biztos fut a múltja elől, hogy valahol máshol újra tudja kezdeni. Tiszta lappal. De az egy másik történet.
Annyiszor elgondolkoztam azon is, hogy külföld. De… akármennyire is szépen hangzik, akármennyire is tudom, hogy máshol egész más a világ, és jobb… mégsem tudnék elmenni. Mert ez az én otthonom. Érzelgős és szentimentális szöveg, de én nem szégyellem bevallani, hogy tényleg így van. Az életkörülményeink, az, amit ez az ország ad manapság nekünk, messze elmarad attól, amilyennek kéne lennie. De ennek ellenére ragaszkodom a hazámhoz. Az lenne az ideális, ha mindenki kitartana, és akkor talán egyszer haladnánk már előre is. De teljes mértékben meg tudom érteni azokat, akik a jobb élet reményében kimennek. Nem az ő hibájuk…

Büszke vagyok magamra! Új jelmondatot, vagy mit alkottam. :)

Várjál csak. Vonaton… bemondják, hogy mi a következő állomás? A kukackákon oké, de azokon is gépi hang, nem ám a kaller… Már megint le vagyok maradva. :)

Mi nyáron voltunk fent a toronyban. Most is szerettünk volna menni, de későn jutott eszünkbe. De idén én kétszer voltam fent, mert egyszer hazafelé láttam, hogy nyitva van, és felkéredzkedtem. Iskolás csoportoknak nyitották amúgy meg, én meg odapofátlankodtam. :) Meg tavaly is voltunk fent… Szóval én már 3x megjártam. :) Ugye milyen szép a kilátás…?
Igen, egy-két dolog történt errefelé, fejlesztgettek ezt-azt. Szépüljünk csak. ^^
Az biztos, hogy a betondzsungelhez képest eléggé másvilág. A városban van, de valahol mégsem. Elég közel hozzá, de mégis elég távol. Ezért szeretek külvárosban élni. Igazi falun nem tudnék, az már túl nyugis, és túl messze van mindentől. Tipikus városi leány vagyok. :)

Te Roni. Még a végén megsértődök. :)))

Az lényeges, hogy megvagy! :-)

 

De, lehet. Nem utaztam emeletes buszon, majd legközelebb. :-)

Írül akkor sem értem. :-D Lehet, hogy el akar varázsolni, de mondjuk megijedek a kiabálásától...

Hááát, sok szép helyre mennék én is, többek között Skandináviát is akceptálnám, bár elég messze van.

Ok. :-) Meg a korcsolyázás.

Azért elég ihletet adhatna egy időre. Nem úgy gondoltam, hogy nekiállok ott adminisztrátorkodni, aztán még a kedvem is elmegy az egész környéktől. :-) Hanem, hogy lenne annyi pénzem, időm, lehetőségem, hogy ellébecolnék és gyártanám a festményeket meg az elméleteket. :-)

A mindennapi úszósportot minden esetre biztosan gyakorolnám, ha már arra járnék. Vagy ott vendéglátóznék.

De teljes mértékben igazat adok neked. Nekem is számtalanszor eszembe jutott, hogy nem okozna problémát máshol letelepedni vagy dolgozni. De valahol nem szeretnék. Itt a legkönnyebb, ahol születtem. Mert ez a város áll annyira közel a szívemhez, hogy hiába mérgezi be bármi munkával kapcsolatos a hétköznapokat, elég tiszta az érzés ahhoz, hogy győzzön. Ahova pedig "csak" a szépség köt, elveszítheti csillogását.

 

"Életünk legnagyobb utazása sosem ér véget." Ezt ki kéne plakátolni! Telve reménnyel és pozitív energiával. A Dalai Láma is megdicsérne ezért. :-)

Nem úgy, mint a vonatos ember. :-) Pestről hazajöttömben az állomáshoz közeledve kimentem a két kocsi közé. Aztán jött a kaller, hogy álljak már arrébb, mert ő bemondja, hogy hol vagyunk... :-D Hja, mondom, nem tudtam, hogy ez így megyen. Látszik, nem utaztam manapság sokat vonaton.

Micsoda bonyodalmas munkaidő. :-) A korai távozás irigylésreméltó. :-)

Ebből is látszik, hogy falun élsz. Hétvégén voltam felétek. Képzeld, sikerült elcsípnem a víztorony nyílt napját!!! Átsétáltam az aluljárón, kibukkantam, azt sem tudtam, hol vagyok. Másik városban-e vagy csak egy ismeretlen városrészben... Lidl, körforgalom, csak nézegettem. Felsimerhetetlenül megváltozott minden, mióta ott jártam. És akkor döbbentem rá, hogy a hegy egy falu. Az emberek köszönnek, kedvesek, udvariasak, segítőkészek és kellemesen lassúak hozzánk - rohanókhoz - képest.

Én csak a buszt látom/láttam - sofőr nélkül. Lélektelenül. Jobban kifejezve géplélekkel. Nekem szép!

Ügyvédem jelenlétének hiányában nem válaszolok. ;-D

Bocsánat, kicsit elmaradtam. De megkerültem. :)

Ha nem is emeletes buszon szenderedtél el, de azért ugye utaztál rajta? Úgy nem lehet Londonba menni, hogy nem utazol emeletes buszon. Na jó, ezt csak én gondolom így. :)

A tündérmeséket érteni kell? Á, nem hiszem. A tündérmeséket egyszerűen: hallgatni kell, és hagyni, hogy magával ragadjon a hangulata. Hagyni magad elvarázsolni. Csak ennyi. Hiszen ezek is olyan dolgok, amiket nem lehet megérteni. De ez tipikusan az a példa, amit nem is kell. Mert nem arra való. :)
Hát, ugorj be valaki bőröndjébe, aki Írországba megy. Oszt visznek. :D
De én Dániába, Finnországba, Svédországba, meg Norvégiába is szívesen elmennék. Egész más ott az élet: más a ritmus, mások az emberek, a levegőről ne is beszéljünk. :)

Helyes. Menj csak a Balatonra. Én arra gondoltam, hogy télen kéne lemenni. Még sose láttam a befagyott Balatont csak képeken. De az ugyebár… annyit is ér. :) Az ősz is szép lehet. És már csak azért is jó lenne elmenni ezekben az évszakokban, mert akkor nincs tömve emberrel.
Ebből a szempontból igazad van, el tudna varázsolni a táj. De. Ezt csak most gondolod így. Ha ott élnél, számodra ez lenne a természetes. Lehet, sőt biztos, hogy akkor is tudnád értékelni, de messze nem olyan mértékben, mint ahogy most gondolod. Mert megszoknád. És én pont ezért nem szeretnék ott élni. Mert nekem kell az a varázs, amit akkor érzek, és olyan mértékben, amikor lemegyek a Balatonra. Szóval érted… :) Amúgy az apartmanban, ahol éltünk a házigazdák mondták: már nagyon régen nem úsztak a Balatonban. Ebből is látszik, hogy az ott élő emberek egész más szemmel nézik, mint mi, innen a távolból.

Márai Sándornak vannak értelmes gondolatai. :) Önmagunk mindig a legeslegnagyobb rejtély lesz számunkra. És pont az a jó benne, hogy sose fogunk önmagunk végére érni. Vagyis életünk legnagyobb utazása sosem ér véget. :)

Téged nem határolnak be az évszakok? Jó neked. :) Engem bizony elér a medveszindróma. :))) Mondjuk aludni amúgy is szeretek, és morcos vagyok, ha nem alhatok eleget. :))

Hát lehet, hogy majd megszokjuk. De engem a megszokásban is idegesíteni fog. :) És remélem, hogy azt hangot kicserélik valaki máséra, mert az engem hiperszuper módon idegesített. Semmi természetesség nem volt benne, és ettől csak rosszabb lett. :)

Ja, én futok a buszra, mert ha fél 8 előtt érek be, akkor gyűjtöm a pluszokat, és lecsúsztathatom a munkaidőből. :D Ha meg fél után, akkor meg mínuszolok, aztat meg nem szeressük. :) Bár csak arra kell figyelni, hogy a mínusz 8 órát ne érjük el, mert akkor ugrik egy szabadság… Bezzeg plusz 8 után nem jár szabi. :D Mostanság amúgy stabilan tartom a plusz 5-6 órát, és ha úgy gondolom, és a munka is engedi, akkor fél 3-kor pápá. :)

Miaz, hogy meg sem nézed, ül e valaki a fülkében? Én mindig ránézek, és köszönök. Szóval arcról már simán ismerem őket, egy-két sofőrrel meg már úgy vagyok, hogy ha épp akkor megyek el a buszmegállóban, amikor szállnak fel az utasok, és a sofőr kinéz, akkor látom, hogy felismer ő is, és köszönünk egymásnak. Volt, hogy a suhanó buszból integettek ki. :)

Na várjunk csak. Mi a baj az én agyammal? :) Szóval szerinted nem válna az emberiség javára a halálom után?????? :D

:-)

 

Nem emeletes buszon szenderegtem. :-) Egyébként stimmel. ;-)

Ajjaj, dolgozom rajta! :-D

Északi??? Mennék én Írországba, ha vinnének. ;-) Bár nem biztos, hogy sokat értenék a tündérmeséikből. :-D Ahhoz még sokat kell tanulnom.

Hm, Balaton... Éppen ma gondolkodtam rajta, hogy arrafelé veszem az irányt. Komolyan belerágta magát a fejembe a villanás. Gyönyörű lehet ősszel az északi part...

Én laknék ott. Azt hiszem, el tudna varázsolni a kihalt téli táj. Nyugalmat áraszt, hagy elmélkedni, kikapcsolódni és dolgozni. Művészetileg.

Nem is lenne értelme csak azon küzdeni, hogy életben maradjunk, amikor úgysem tudhatjuk, hogy mikor szakad vége a folyamatnak. És örülök a kíváncsi, érdeklődő embereknek, mert ez azt jelenti, hogy fejlődni akarunk. A kor úgysem mutat abba az irányba, hogy érdemes keményen dolgozni vagy majszolni a tudást.

Te is ismered az idézetet: "Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás." /MÁRAI SÁNDOR/

És ez így igaz. :-)

Az 5-6 óra közötti időszak szerintem télen is működik, mert akkor még ugyanolyan élénk lehetsz a sötétség ellenére is. Én legalábbis hazajövök, eszem valami keveset és könnyűt, aztán neki tudok ülni bárminek. Mondjuk annyira nem vagyok behatárolva az évszakokkal szerencsére. De inkább az estében okozhat rövidülést a medveszindróma. :-D

Pedig várom. :-) Csak az idegeimre ne menjen. Majd megszokom. Bár nem tudom, mennyire tetszik majd, amikor újságolvasás közben felordítanak: MALOM LIGET.

Nem én! Elindulok, amikor sikerül, aztán majd jön valami. Ha az összes buszt lekésem, akkor várakozó álláspontot veszek fel, és általában megjelenik egy mentő 14-es. :-) Kicsit kések. A tovább maradást úgy sem illeti dicséret.

Kivételes eset, nem régóta. Tudom, köszöntem, és egyből hátra is mentem!
Az érdekes az, hogy ezer éve buszozok, és egyetlen sofőrt sem ismerek még arcról sem. Ugyanis felszállok, felmutatom a bérletem vagy kilyukasztom a buszjegyet, aztán meg sem nézem, ül-e valaki a fülkében. :-) Azóta figyeltem azért a 14-est, mióta megtudtam, hogy az emberünk azt vezeti. És pont beletrafáltam. Nah, de mint látszik, ő nem ismer engem. Így aztán mindenki biztonságban utazhat. :-)

"Tovább, tovább, tovább..."

Azért az némileg pozitív, hogy nem oldja a gyomorsav - több szempontból is. De orvos én sem vagyok. :-) (Nem is leszek! :-)) Passzolnám a kérdést...

Szerintem idővel azt is fel lehet. Hűha, biztosan szeretnéd az emberiség jövőjére is gondolva? ;-)

Örülök! :-)

Aszondod, megette vacsorára? Akkor egészségére! :)

Tudom, hogy ügyes vagyok, de azért köszönöm, hogy emlékeztetsz rá. :D

Remélem, a buszon való alvás alatt azt érted, hogy az emeletes busz tetején ültél, és ott szenderedtél legszebb álmaidra. :)
Tudtam Roni, hogy számíthatok Rád! Amint kész van a képcsomag, és a beszámoló, küld csak, szeretettel várom. ;)
Hjaj, az északi földrész… engem annyira el tud varázsolni. Írországba nem készülsz véletlenül? Nekem az a legnagyobb álmom. Meseszép lehet. Betérni egy igazi ír kocsmába, hallgatni a zenét, és az embereket… a legendákat a tündérekről, manókról, varázslókról és ki tudja, még milyen meselényekről. És… és szerintem ott képes vagy el is hinni, hogy mindez valóság. Mert a hely maga azzá teszi. Hjaj! :)

Nem volt részed sokszor a Balatonban? Ejnye-bejnye! :) Pedig pont nemrég ecseteltem, hogy a Balaton… az számomra olyan, mint a Karácsony. Életérzés. A maga tökéletlenségével együtt, amikre oly sokan képesek panaszkodni. És belátom, igazuk van. De valahogy ha ott van az ember, ezek annyira a háttérbe szorulnak, hogy észre sem veszi. Legalábbis én így vagyok. És jöhet ide akárhány turista innen-onnan, ők sose fogják azt érezni, amit egy magyar ember, mikor meghallja azt a szót: Balaton.
De azt megállapítottam, hogy nem élnék ott. Mert akkor elveszítené a varázsát. :)
Szóval tessék összeszedni magad, és irány a Balaton! :)

De a lényeg, hogy rájöttél, nem? Tudod, jobb későn, mint soha. ;)
És ha belegondolsz, az ismeretanyagnak csak egy töredékére van szüksége az embernek az „életben maradáshoz.” De ilyenek vagyunk mi, emberek. Kíváncsiak, érdeklődők. És ez fantasztikus. Maga az ember, az agy, a szervezet fantasztikus. Ahogy működik, ahogy képes működni egyes szélsőséges esetekben. És azt hiszem, akármennyire is küzd az emberiség az idők folyamán a megismerésére, ez egy örök rejtély fog maradni. Mert ez tényleg megfejthetetlen. Hát nem érdekes? Annyi mindent képes megfejteni az ember, de pont saját magát nem. :)

5-6 óra között? Hmm… és vajon ez télen is működik? Mert ugye hamarabb sötétedik, az emberi szervezet is hamarabb rakja magát takarékra… Mert nyáron még csak-csak, akkor később sötétedik, mi is tovább maradunk élénkek.

Hát lehet, csak a teszt erejéig volt forgalomban az a beszélő busz. De ha minden jól megy, hamarosan megismerheted. Nem lesz nagy élmény, előre szólok. :D
Te Roni… komolyan évek óta nem futottál a buszra? Akkor ez naptárba felírandó esemény. :) Amúgy nem tudom, hogy csinálod. Velem gyakran megesik. És van, hogy hiába. :) De szerencsére olyankor csak átballagok a túloldalra, és hamarosan jön a következő. :)
Te név szerint ismered a sofőrt? Ugye tudod, hogy nem szabad beszélgetéssel lefoglalni őket? :)))

Örülök, hogy minden rendben van. Annak meg pláne, hogy úgy is érzed. Csak így tovább. ^^

Hát… én úgy tudom, hogy a gyógyók védőbevonata a gyomorsav ellen van, de hogy azon túljutva meddig van még hatása… passz. Amúgy asszem a gyógyszerek többsége a bélben oldódik, valamelyikre meg rá is van írva. De mondjuk ha ott oldódnak, akkor valamelyiken ezt miért hangsúlyoznák ki…? Talán nekem ezért kell óvatosan bánni a legtöbbel, mert ott oldódik, és nehogy még nagyobb kárt tegyen… Á, nem tudom, nem vagyok én orvos. A lényeg a lényeg: a sok-sok bogyó nem tesz jót a szerveknek. Hm, talán az agyam felajánlhatom. Szerinted azt fel lehet? :D

Nagyjából sikerült azonosítani a válaszaidat. :)

Megette a rendszer az üzeneted vacsorára. :-)

 

Ügyes!

Iiigen! :-) Képek szerkesztés alatt, ha kész van, küldöm a lényeget! :-) Szuper! Pihenés nem volt sok, bár néha a buszon aludtam. Látnivaló annál több és szebb. Természetesen a képek mellől az élménybeszámoló sem maradhat el! :-)

Hm, tényleg gyönyörű lehet a Balaton is... Sokszor nem volt részem benne, de talán majd oda is eljutok valamikor. :-)

Na, hát sok idő kellett, mire én magam is rájöttem arra, amit leírtál. :-) Rengeteget rágódtam megfejthetetlen dolgokon. Azért továbbra is olvasok, figyelek és hallgatok, mert tényleg óriási mennyiségű ismeretanyagot lehet felszedni fejlődési célból.

Ott találtam meg az órát. 5 és 6 között. (Amit eddig én eltettem-vettem.)

Én még nem találkoztam beszélő busszal. Viszont ma reggel kénytelen voltam futni rá! :-D Ilyen sem volt évek óta. Annyira elkészülődtem az időt, hogy láttam az utolsó reménységem elúszni a körforgalom mélyében... Aztán megpillantottam néhány embert a buszmegállóban, és rájöttem, hogy nincs minden veszve, a 14-es még várat magára. Egyszercsak betoppant, így a sarokról még sprintelhettem. De meglett! A baj az, hogy ezzel átlag 5 perc késéssel lehet beérni. (Ámbár én most nem számítottam buszra egyáltalán 8 előtt már...) Sőt. A múltkor Ferikém - aki nem mellesleg meg sem ismert (Irgum-burgum!) :-) - annyira óvatosan vezetett, hogy 10 perc hátrányom lett belőle...

(Alig várom a szerdát! :-D)

Azt, hogy minden rendben. Ásványi anyagokat kell enni. :-D Azóta úgy is érzem.

Értem is, meg nehezen is fogadom el.

Szerintem a gyomrom sem örül neki feltétlenül... Esetleg a veséim még használhatóak lehetnek. Sajnos fogalmam sincs, mi lesz a májainkkal. Bízzunk a bogyók védőbevonataiban, vagy mi.

 

Köszönöm. Eléggé. :-D (Győzd kisilabizálni, hogy mit mire válaszoltam. :-))

Na, ilyen körös ülésessel még nem utaztam. :-) De szuperül néz ki.

Jé, nézelődve a Kisalföld Volán honlapján, megtaláltam azt a fehér buszt, amiről beszéltem. :)

http://www.kvrt.hu/index.php?hlid=244

De ahogy néztem, voltak itt kék tesztbuszok is...

De tényleg kihagyta a sorszámot… ezt észre se vettem. Szóval akkor a rendszer ördöge szórakozott velem. Fogadta a hsz-t, de megjeleníteni már nem volt hajlandó. :)
Mivel másolni úgyis elfelejtek – mert amúgy mindig van ám eszemben, hogy ki kéne másolni a már megírt szöveget, de sokszor elfelejtem, csak eddig mindig szerencsém volt. Nagyjából. :) Úgyhogy mostantól inkább a Word-ben írom meg. Ha gebasz van, itt megvan a szöveg. :)

Voltál Londonbaaaan? És hol vannak a képeeek? Jó volt…? Á, hülye kérdés, persze, hogy jó volt. :) Pihenés, látnivaló… jáááj, de jó Neked. „most irigy egy kicsit” :) Meséééélj! :)
Az szabadságomnak meg mindjárt vége. Olyan hamar el tud menni a két és fél hét. Jó, még van pár napom, és csak szerdán megyek majd először – tisztára, mintha a suliba készülnék :) -, de a tudat már bennem van, hogy… hogy az alagút vége már látszik, és a végén vár a munka. Hjaj, a jót nagyon hamar meg tudja szokni az ember. :) De legalább volt idő elintézni az elmaradt dolgokat… Ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyi is van belőlük. :) Hosszú hétvégén voltunk Badacsonyban… szép a mi Balatonunk. ^^
Igen, gyarapodjon az ismeretanyag. Egy bizonyos szintig. Mivel vannak dolgok, amik megérthetetlenek, és ha meg akarnánk őket érteni, akkor a tudás utáni vágyunk a idegeink kárára mennek. Az meg kő a fenének, van így is épp elég törnivalója a fejünknek. Szóval fölöslegesen kár idegesíteni ilyenekkel magunkat. Hiába mondják, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember, azt azért lássuk be: van, ami rajtunk is túlmutat. Hajtsuk meg magunkat az élet egyes dolgai előtt, fogadjuk el, így van, oszt csók. :)

Találtál egy plusz órát? Hol? Hogy? :) Tudod, hiába végez az ember 4-kor, mire hazaér, van 5 óra, és ott vagyunk, amit Te is leírtál. Már nem marad idő semmire.

Miért, intelligens buszok is lesznek? Ja, bemondja a megállókat. Egy már most is van, engem pl. idegesít. (vagy nem tudom, forgalomban van-e még…)

Na, mit mondtak a konrollon? Remélem azt, hogy minden rendben van, és úgy is érzed. ;) Meg ha néha nem is érzed úgy – de durva tüneteid nincsenek -, akkor meg gondolj arra, hogy aki egy betegséggel él együtt, annak az, hogy jól érzi magát, nem egyenlő azzal, amikor a betegsége előtt mondta, hogy jól érzi magát. Szóval érted… Kicsit lejjebb kell adni. :) Így van. Bárhogy lesz, úgy lesz. Az ellen úgyse tudsz tenni semmit sem. :)

Pedig én amúgy fel akartam ajánlani a szerveimet. A gyógyszerek a májon kívül mást is tönkretesznek? Amúgy komolyan: x év múlva nem lesznek májgondjaink…? Mert nem kéne nekem még pluszba az is… Nem tudom, hogy a máj mennyit bír. Ettől azért tartok.

Szülinapod volt? Akkor Boldogat így utólag is! Hjaj, vénülünk… :)

De ki is hagyta a sorszámot!

Már engem is ért régebben ilyen elveszős kellemes meglepetés, úgyhogy mielőtt a mehet gombra megyek, mindig controll + C - zem a szöveget. :-)

 

Én múlt héten örvendtem. :-) Nagyon. Bár korán keltem, de hol... ;-) Vártam, pihentem is kicsit, láttam rengeteget és jól éreztem magam. :-) Melóhelyen utolsó nap én is próbáltam lazulni, de azért összeraktam a hétfői szerződéseket. :-)

Goodbye, London!!! És környéke. :-)

Én sem izgatom magam - vagy? De valahogy meg akarom érteni. Mindent érteni akarok. Mert hol van az értelem, ha nem az a cél, hogy tanuljak és gyarapodjon az ismeretanyag?

Igen, régebben én is így gondoltam, de aztán találtam egy plusz órát. Tehát ha 5-kor végeznék, valószínűleg nem tudnék időt szakítani egy aprócska nyelvtanulásra vagy néhány oldal olvasásra.

Ezt éppen én is olvastam, bár még nagyon le vagyok maradva a honi hírek terén. De kíváncsian várom az intelligens buszmegállót. :-D És buszokat. :-)

Igen, rendjén is volt minden a kiránduláson. Kutya bajom nem volt. Holnap kontroll. A legjobban az zavar, hogy megvizsgálnak, és kijelentik, minden rendjén van. És hiába mondom, hogy nem teljesen és nem mindig, nem létező, kezdetleges, felismerhetetlen bajjal nem tudnak mit kezdeni. Ez egészen logikus, csak zavar, hogy nem tudom éreztetni, hogy hol és hogyan "fáj". Hogyan magyarázzam meg valakinek, aki nem élte át? De igazad van. Ha holnap is azt mondja a doki, ép vagyok és gyógyult, akkor el is fogom hitetni magammal. Mert ez így nem mehet tovább. "Ahogy lesz, úgy lesz. Bárhogy lesz, úgy lesz." Mi? :-)

NeoCitran nem igazán gyógyszer, bár a múltkor azért elcsodálkoztam a tájékoztatóján... Hát, az én szerveim is már az enyémek maradnak...

Köszönöm szépen, Angel!!! Ahogy elnézem az időpontot, te voltál az első... :-) Puszi!

Roni,Boldog Születésnapot!!!!

pusszi

Na, akkor rugaszkodjunk neki még egyszer. :)

Én mostan örvendek. Mert holnaptól megkezdem a majdnem két és fél hetes szabadságomat. Nem kell korán kelni, yeah! :)) Már nagyon vártam. Ki kell pihennem magam, mert már besokalltam. És úgy terveztem, meg próbáltam úgy rendezni, hogy az utolsó nap ne kelljen már csinálnom semmit, csak várnom, hogy az óra elüsse az 1-et, és huss, kezdődjön a szabadság. Ó, persze. Mert ugye ember tervez... Naná, hogy az utolsó nap sikeredett a legrohanósabbra. De sebaj, a lényeg a lényeg: itt vagyok, a szabadság küszöbén. :)

Tudod mit szoktam ilyenkor mondani: én inkább nem is akarom megérteni. Jobban járok. Akár a világot, akár az embereket, akár magamat. Feleslegesen nem izgatom magam. Hát nem őrültem meg teljesen. :))

Az igaz, hogy elég gázos ez a napi beosztás. De azért ne feledjük: akik ott születtek, ott nőttek fel ebben a közegben, nekik ez természetes, hogy más ritmusban élnek. Aki meg odaköltözött, az meg tudta hogy mit vállal, szóval utólag ne tessék benyújtani a panaszkönyvet. :) Amúgy meg... mi 4-ig dolgozunk. De ez valahogy egy határvonal. 4 után már mindegy, hogy plusz még egy-két óra... a napodnak így is, úgy is annyi, mert már semmi érdemlegeset nem tudsz csinálni.

De Te legalább ki tudod használni a Marcalról jövő buszokat. Én nem, mert elkerüljük egymást. :) Na mindegy, abba már beletörődtem, hogy a városi buszközlekedés úgyse lesz olyan, hogy mindenkinek jó legyen. De azért az akkor sem kóser, hogy mindig csak egy és ugyanazon városrészeket tüntetik ki.
Amúgy amire nagyon befizetek: a jövő tavaszra tervezett nagy átalakítás, azaz izé, az intelligens buszmegállók, vagy mik. Szóval hogy tudod, majd kiírja, hogy mennyit kell várnod a következő buszra. Kíváncsi vagyok... na meg arra is, hogy mennyi idő alatt fogják tönkretenni a vadbarmok... mert ami új, ami jó, azt tönkre kell. Ez szabály. :/

Roni! Minden rendben van. Tudod: minden az agyban dől el. Bár néha ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, de néha viszont újra és újra rájövünk: ez mennyire így van. Amúgy pont a héten beszélgettem erről egyik munkatársammal. Neki is autoimmun betegsége van, de nem szed semmilyen gyógyszert, semmi baja. Még az orvosa is meglepődött. Teljesen áttért a pozitív gondolkodásra, jógázik... meg szóval erre a tudatos életvitelre. És aki ezt tényleg teljesen magáévá tudja tenni, az tuti, hogy alapjaimban meg tudja változtatni az életét. De ez nem könnyű. Nagyon nem. Én magamat a középkategóriába sorolnám. Szóval Roni! Hagyd abba a fájogatást, az meg, hogy nem érzed magad mindig topon, még belefér, a lényeg, hogy ne hagyd elfajulni a dolgokat. ;) Beszéld csak meg a szervezeteddel, hogy álljon meg a menet, itt Te vagy az Úr, mégis mit képzel magáról, hogy itt képes, és önállósítja magát? Én is anno lebeszéltem a belecskémmel, hogy kölcsönös tiszteletet kérek, és ne tegyen keresztbe, mert akkor balhét csapok. :) Azóta kisebb eseteket leszámítva eléldegélünk egymás mellett. Ma reggel is nagyon a tudtomra akarta adni, hogy ő bizony most működik odabent, be is morcantam rá. Meghunyászkodott, oszt bekussolt. :)
Azt úgyse tudjuk mit hoz a jövő. Nekem is van, hogy eszembe jut - de szigorúan csak néha!!! -, hogy lehet, hogy most nagy a szám, és tök jól érzem magam, de sose tudhatom, mi lesz akár egy hét múlva... De inkább nem is foglalkozok vele. Ha úgy lesz, úgy lesz, majd akkor ráérek szenvedni miatta... :) Szóval jól vagy. Mondogasd ezt. ;)

Köszönöm, két hét után végre kilábaltam. Kicsit tovább tartott, mint szokott, de most végre se torokfájás, se félnátha. Mert teljesen azért nem voltam náthás... :)
NeoCitrant nem ittam. Maradt a Tantum Verde, meg a Bioparox spray, meg a gyógynövényes szájvizem. Ezek mind helyileg hatnak, és mostanság inkább ezeket részesítem előnyben. Bár a NeoCitran konkrétan nem írta, hogy bélbaj esetén nem ajánlott, de akkor is: gyógyszer, mű vacak, és ezek mind a bélben szívódnak fel, szóval nem hiszem, hogy bársonyos simogatást kapna tőle... még ha konkrétan nem is irritálja, de azért akkor is. Ha nem muszáj, inkább nem. A kötelező gyógyszereken kívül persze. Eddig se voltam valami nagy gyógyszerpárti, de meg kell barátkoznom a gondolattal, ugyanis örökre társak leszünk. De azt már tudom, hogy a májamat a halálom után nem ajánlom fel. Szegény, teljesen ki fog purcanni. Min. napi 8 bogyó mellett... Hát nem lennék a helyében. :)

Na jó. Végigírtam egy halom szöveget, erre a végén elveszett. Most felhúztam magam, és nincs türelmem újra írni. Szóval majd később jelentkezem, ha lehiggadtam. :)))

Az enyém is. Reggel elmentem sétálni, esőkabát semmire nem való. A nadrágom (halász) csurom víz lett, de még a ... is. :-) A cipőmről ne is beszéljünk. Utána másik ruhák után kellett néznem.

 

És az a legrosszabb, amikor az ember saját magát sem érti...

Bármikor képes vagyok pörögni. Most visszavettem egy kicsit, mert én is éreztem, hogy valami sok volt. Ma a pihenésé a főszerep.

Hozzá kell tenni, elég kellemetlen lehet nekik 9-10-től dolgozni, aztán hazafelé is a rengeteg, tömött közlekedési eszköz, dugók, mire hazaérnek, jobban kikészülnek, mint az egész napos munkától. És semmire nincs idő, max. az alvásból tudnak elvenni. Nekem még ez a 8-4-ig is nagyon furcsa volt. Tulajdonképpen az egész napom elmegy a melóval.

Igen, nagyon Marcalváros felé tolódott el a tömegközlekedési hangsúly. Engem már annyira nem zavar, felszállok azokra a buszokra, amik onnan jönnek. :-) Bár a 2-es is csuklós szokott lenni. (Az már egy másik érdekes kérdés, hogy miért újították fel az adyvárosi buszvégállomást, ha utána elhelyezték onnan a járatokat. 1, azaz egy busz indul már csak a tótól!)

Ilyen szempontból én sem várom az iskolát. :-)

Ja, nekem is fél évet mondtak, aztán gondoltam nem kell annyira előre szólni, de hát... ez van. Sajnos nem mindig érzem magam topon, de most bebeszélem magamnak, hogy minden ok, aztán majd várom, hogy ezt a tisztelt doktor úr is megerősítse. Utána meg nincs más hátra, hogy ismét győzködjem magam... És ez így megy tovább - reméljük sokáig. Vagy reméljük, lassan abbahagyom a fájogatásokat. Mert azért nem örülök nekik.

Hú, ez nem hangzik túl jól. Légy jól, jobbulást! Én NeoCitrant szoktam inni. (Na, az sem feltétlenül ajánlja magát a tájékoztató szerint, de mit lehet tenni, ha az ember nem akar a torkával szenvedni.)

Aludd ki a nyavalyát! Jó pihenést!

Teljes egyetértés! Minden szót a számból vettél ki.

Kapargasd csak! De sikeresen ám! :)

Ha a mostanit annyira nem szeressed, akkor hagyd a francba, éljen az új társaság! ;)

Bizony, kénytelen voltam a fürdőszobában zuhanyozni... Értél Te már ilyet? :))
Amúgy ma sikeres volt az előzuhanyzásom, mert leszálltam a buszról, elkezdett esni, én meg lusta voltam felhúzni annyi időre az esernyőmet...

Na ja... az emberi természet. Inkább ne is beszéljünk róla, egy élet is kevés lenne a témához. :) Nemcsak furcsa, de bonyolult és néha érthetetlen is...

Te tényleg képes vagy ősszel is pörögni? Azért néha kell egy kis lassítás, és pihenés, ne feledd! :)

Ezek szerint nem csak én - vagyis nálunk az emberek többsége - véltem felfedezni ilyen jellemzőket a pesti munkamorálról... komolyan, néha azt érzem, az egy teljesen más világ... Kezdjük ott, hogy én már ott leakadok, hogy 9-10 körül van ott munkakezdés. De ezt is tudom, hogy csak a közlekedés miatt van... azért degááázmááár! :)
Jaj, valamelyik nap régi, döcögös, csuklós busszal jöttem. Már régen nem volt hozzá szerencsém, mert mifelénk mindig a kicsi Credokat küldik. A tömeg nagyságától függetlenül... Amit megint nem tudok megérteni. Általában marcalvárosi buszok mind csuklósak, mert hogy ott mennyi ember utazik. Miért, Szabadhegyről, meg Adyvárosból nem? Mi ez a kivételezés? Akkor legalább osztanák be úgy, hogy egyszer itt van kicsi busz, máskor meg ott... ne mindig csak egyik itt, a másik ott. Még jó,hogy most nyár van, nincs tömegnyomor. De lesz itt még tanév...

Hehe, ez jó! De azért milyen okosak ezek a kallerek... nem lehet elolvasni. Nem mondja komolyan, ha egyszer rá van pecsételve? Jóvan, gonosz vagyok, na. :P Nem szeretem a kallereket. :)))

Én most voltam vérvételen. Teljes vérképet csináltak, egy érték volt pluszos elmozdulásban, amúgy rendben vagyok. Szerencsére. Most nem is tudom, mikor kell mennem újra... szerintem olyan év vége felé majd benézek. Most már úgyis ritkulnak a kontrollok, megyek, ha baj van, ha meg nem, akkor is azért félévente szerintem nem árt, ha megmutatom magam.
Ha nem érzed, hogy panaszod lenne, akkor meg ráérsz nyaralás után. Hadd várjanak az orvosok! ;)

Én meg a héten kicsit benyeltem a gebolát. Kezdődött hétfőn... éreztem a torkom. Keddre tele lett a fejem, kezdődő nátha. Este hőemelkedés - 37,4. Szarul voltam... elaludni nem tudtam, mert melegem volt, nem volt kényelmes sehogy se, a fejem fájt... Pedig pont előtte ecseteltem, hogy én nem szoktam megérezni, ha lázam van, max ha már olyan, hogy ráz a hideg tőle. De pl. decemberben a 39,4-et se éreztem meg, szóval érdekes... Na mindegy. Most meg minden bajom volt... hát, lehet mégiscsak van egy kis kihatása annak az immungyengítő gyógyónak... Ja, a torkom is fájt. Az még most is. És elkezdtem köhögni. Először Bioparox spray. Aztán Herbanet gyógyvizes szájvíz. Most Tantum Verde szopogatós - citromos ^^ -, és ACC a köhögésre. Tényleg, azt be is kéne vennem... :) Csak ezekkel a gyógyszerekkel már óvatosan bánok. Az spray meg a Tantum oké, mert helyileg hat, és nem bolygat belsőleg... az ACC-t nem tudom. Majd elolvasom a betegtájékoztatót, mert benne szokott lenni a bélbaj, ha gázos a dolog...

Na, megyek is fürödni szépen lassan, aztán irány az ágy, és egy jó kis film. :)

csak zajlik az élet :S kapargatom magam össze :) és igyekszek más társasággal eljárkálni...a mostanit annyira nem szeressem :D

Megint beköszöntött egy csöpp időre a nyár, már fájdult is a fejem. :-) Eső jöhet, nagy mennyiségben is, csak szóljon előre, meg akkor tényleg szakadjon, ne csak pötty-pötty.

Kénytelen voltál a fürdőszobában zuhanyozni? ;-D

 

Meg az emberi természet, az még a furcsa...

Játszom majd a búgócsigát ősszel is, reméljük.

Augusztus. Tényleg rohan, és mégis döcög.

:-) Igen, kérjük a belső ventilátort! :-) Hidegben meg felvesszük a télikabátot. Mint a viccben:

- Hova mész, kisfiam?

- Cseresznyét szedni.

- De tél van!

- Tudom: sapka, sál.

Persze, gyártanak itt a móváriak fene jó buszokat, hogy aztán a nagy faluba küldjék őket. :-) Mi meg próbababát játszunk.

Mondasz valamit. És valahogy érdekes az egész hozzáállásuk. Túlságosan komolyan veszik a munkát, közben pedig nem tesznek egy pontot sem, ha nem muszáj. Hiányzik belőlük a józan ész, az együttműködés. De nem általánosítanék, szerintem ez lassan mindenhol így van/lesz...

Nem véletlenül a kedvenceim a régi jó, tágas, huzatos, elhúzható ablakos csuklós buszok. Forró fűtéssel, magas lépcsőkkel is.

 

Anno - amikor csináltattam a bérletigazolványt - a készítő hölgyemény odapecsételt az igazolvány amúgy is halvány, narancssárga számára. Elsőre még nagy nehezen sikerült kibetűznöm, hogy rávéssem a bérletre, aztán már csak egyikről a másikra irogattam át. Kaller nézegeti, és közli, hogy nem lehet elolvasni a számot. Vágja a képeket. Intézze el az okos kolleganővel! Nem én bélyegeztem oda! Én kértem, fényképet adtam, kifizettem. A kutya vigye el. Annyit mondtam neki: "Hát igen." Aztán békében hagyott. Majd lesz új igazolványom, ha megújul a személyim /gyorsan meg is kukkoltam, mikor esedékes/, aztán talán nem firkálják össze a számát...

Talán rendben vagyok. Nem bántam volna, ha még nagy utazás előtt kapok időpontot kontrollra, de hát betáblázódtak, meg gondolom, nyaralás, stb.

A hideg is riasztott, este a Rába partján nem találkoztam eggyel sem. Szenzációs!

Angyalka, tényleg mondj valamit!

Miaz, hogy nincs...?

Mesélj, hátha jót tesz...

Én speciel most nagyon örülök ennek az időnek. Se túl meleg, se túl hideg... tökéletes. Egy kis eső meg belefér, a növényzetnek is kell a felfrissülés, na meg nekünk is. A múltkor ki akartam állni az esőre, de... nem jött össze. Vagyis én kiálltam, de az a tipikus nagy cseppű és ritkán hulló eső volt, hogy szinte nem is lettem vizes. :))

Pörögjél csak, aztán úgyis jön az ősz, meg a tél, olyankor úgyis mindenki egy kicsit leereszt, lelassul. Milyen furcsa ez a természet... és mennyire képes befolyásolni az embert is... :)
Amúgy belegondoltam: már augusztus lesz holnaptól. Már augusztus! Most volt január. Hova szaladunk ilyen gyorsan...?

Ne válogassak? Hát, akkor is inkább maradjunk ennél az amúgy is normálisnak nem nevezhető időjárásnál. :)) Amúgy is: inkább hideg, mert a hideghez - igaz, csak egy bizonyos fokig -, de tud alkalmazkodni a szervezet, a meleghez viszont nem. Ez is mennyire érdekes. Mert igen.. hideg esetén a szervezet képes minden vért inkább a belső szervek felé irányítani, hogy megvédje azokat, meleg esetén viszont... nincsen belső ventilátorunk. Hú, pedig kéne. Istenem, most figyelj! Ha egyszer eljön az idő, hogy újra kelljen teremteni az emberiséget, erre kérlek figyelj! :)

Mééér, szoktunk Budapestnek tesztelni? Fene a pesti pofájukat... Nem szeretem a pestieket. Vagyis nem az embereket, a munkamoráljukat. Mert az valahogy nincs nekik... :/ Én legalábbis így figyeltem meg munkás pályafutásom alatt, és amennyi belátást kaptam.
Amúgy egész jó volt... szép, kék ülések, alacsony padló - asszem, már régen volt :) -, de ugye, de kinyitható ablakkal nem nagyon volt ellátva.... :S Jók ezek az új buszok, csak az ablakokat oldják meg rosszul... Persze, nem nekik kell használni...

Leszólták az igazolványod? Nem tetszett a kép, vagy mi? Hát figyisz az ilyennek... Mesélj!

Köszönöm, egész jól. Már pizzát is ettem. Kétszer. :) A házin kívül persze, mert az nem számít. :) De azért továbbra is figyelek. Jövő héten megyek vérvételre, hogy minden rendben van -e. Szerencsére már ritkábban kell menni, asszem 3 hónapja voltam utoljára.
Feléd is ok?

És szerencsére, eltűntek a szúnyogok. Pocsolyák felszáradtak, nincs több utánpótlás. Hála az irtásnak. Bár a Duna mellett továbbra sem laknék. :)))

nincs bővebben :S :S bár lenne