Volt már példa arra, hogy köztisztviselők létszámát jelentősen (11%) csökkentették.
Csak ennek a bemondott indoka nem az volt, hogy sok léhűtő köztisztviselő van, hanem hogy karcsúsítani akarják államot! Most sikerült jól kiélezni EGYMÁS ELLEN a társadalmi csoportokat/szakmákat!
Ez mire jó?
Ha igazoltan minden tanár kitűnően dolgozna nem kéne csökkenteni a számukat?
De bizony! Ugyanis sokkal kevesebb pl. alsó tagozatos iskolás, mint 10-15 évvel ezelőtt!
Oszt ha valami csoda folytán 2 év múlva duplájára emelkedne kisiskolások száma dolgozhatnának ismét ( volt már rá példa ) képesítés nélküli pedagógusok, csak akkor nem mondanák, hogy oktatás színvonala tanárok miatt került a béka segge alá.
Ok. Most kevés a gyerek, kevesebb tanár kell!
Muszáj alázni őket?
Az iskola igazgatónak LEHETŐSÉGET kell adni arra,hogy kiválassza a munkatársait.
A KÉNYSZER, hogy szabaduljon meg pl. idősebb magasabb bérű kollégáktól nem tévesztendő össze lehetőséggel!
Bértömeg gazdálkodás esetén KÉNYTELEN lesz a jó tanárt 2 rosszal helyettesíteni, ha arra megy ki a választás, hogy legyen az osztályban tanár, vagy ne.
A bértömeget ugyanis januárban állapítják meg, de szeptemberben összejöhet 30 új beiratkozó egy kisebb településen is.
A bértömeg gazdálkodás a bértábla helyett csak akkor működhet jól, ha nem kevesebb, hanem több bér kifizetésére van lehetőség.
Akkor elküldi rossz tanárt, és választ egy kiválót, persze több bérért!
Ha nincs bér, akkor jó tanárt küldi el és gyengébbet veszi fel ( akár kettőt ) alacsonyabb bérért.
Megbocsáss, de ez a kijelentés nem pusztán agresszíven nagyképű, de butaság is. A szülő "bűnéért" nem a gyereket büntetjük. Arról nem beszélve, hogy nem ártana a törvényekkel tisztában lenni. Nem akarnálak basztatni, mert mindenki lehet rosszkedvű és ideges, és ennek megfelelően mondhat mindenféle butaságot indulatból -magam sem vagyok kivétel- vagy valóban tartósan így gondolod, de az meg épp elég nagy baj.
"De egy ennyere különböző képességű csoportban ezt kellene. Ehhez kell(ene) a pedagógiai asszisztens, a fejlesztő pedagógus."
Így van. Nem az a megoldás, hogy szétválasztjuk őket két csoportra, elit-lemaradó, hanem az, hogy megpróbáljuk őket -amennyire ez csak lehetséges- egy szintre hozni. Pontosabban közelíteni őket egymáshoz, és nem fokozni a lemaradást. Miközben én teljesítmény-párti és bértábla-ellenes vagyok, egyetlen perrcig sem állítom azt, hogy pl. a közoktatásban túlzottan sok pénz lenne. Csak azt gondolom, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrások felhasználása nem hatékony. Nem gondolom azt, hogy a pedagógusok túl sokat keresnének. Sőt! Azt viszont gondolom, hogy sok olyan ember van a pályán, aki egyszerűen alkalmatlan pedagógusnak. Szóval, ez az egész- nevezzük társadalmi működésnek- egy meglehetősen bonyolult rendszer, számtalan visszacsatolással. Ha jó az oktatás, akkor kevesebb a munkanélküli, kevesebb pénzt kell segélyre fordítani, viszont több a befizetett adó, így többet lehet oktatásra fordítani. Leegyszerűsített a képlet, nem vitás. Ragozhatjuk, továbbvihetjük, nagy közkiadás, nagy adóteher, növekvő kamatterhek, verseny- és növekedésképtelen gazdaság, kevesebb befolyó adó ergo kevesebb közkiadásra jutó pénz, stb. De mindez mit se számít. Ami számít, az a mai magyar valóság. Ez pedig ma az egyéni és társadalmi érdekek végzetes ütközésének látszólag megállíthatatlan lácreakciója. A pillanatnyi lehetőségek optimálishoz közelítő kihasználása, és az egyéni- és csoportszintű érdekek összehangolása helyett.
Ha a szülő nem akarja elvinni, nehezebb egy diákot eltávolítani, mint egy tanárt.
Mondjuk nem is vezetne jóra, ha könnyű lenne, mert egyszerűbb lenne a kicsit is problémás diákoktól megválni, mint érdemlegesen tenni a probléma tényleges megoldása érdekében. (Sokszor a családdal kellene valamit kezdeni, de arra végképp nincs mód.)
Nem külön kell kezelni, hanem kib@szni az iskolából, hogy a lábuk a földet se érje. Majd ha 100 km-es körzetben a kedves szülő nem tud iskolát találni a gyereknek, elgondolkodhat arról, hogy neki is lett volna némi teendője.
Szvsz ezzel nem tud mit kezdeni a magyar oktatási rendszer. Nem a képességbeni lemaradás a fő probléma, mert az kezelhető.
A lányom osztályában egy roma van, de nem ő a fő probléma. Most ugyan kibukott, de legalább nem zavarja az órákat. Ugyanez nem mondható el néhány elkényeztetett mama kedvencéről.
"egyszer valaki feltette azt az Isten káromló kérdést, hogy VALÓBAN ezeknek a gyerekeknek az érdekeit szolgálja az együttoktatás ?"
Tanítani ilyen diákokat nem tanítok, de egy kisváros kisiskolájába jártam általánosban, és volt 4-5 cigány osztálytársam 8 évig. Nem éltek túl jó körülmények között, már amennyire meg tudtam ítélni gyerekként.
Csak ennek alapján tudok véleményt mondani: amennyiben nem antiszociális, akkor biztosan hasznára válik, ha teljesítménye alapján, tisztességgel kezelik, segítik, de előjogokat nem élvez (nem akarják túlkompenzálni).
Illetve annyiban, hogy egyszer valaki feltette azt az Isten káromló kérdést, hogy VALÓBAN ezeknek a gyerekeknek az érdekeit szolgálja az együttoktatás ?
"Ehhez kell(ene) a pedagógiai asszisztens, a fejlesztő pedagógus."
No igen, az az asszisztens (ha jól tudom szerepét elsősorban a kicsiknél) sokat segíthet, hiszen az óra menete nem áll meg egy-egy diák miatt, ő tényleg foglalkozhat egyenként néhány percet a problémás tanulókkal.
15 perc alatt leadja anyagot,és minden gyerekkel 1-1percet foglalkozik külön ? "
Nem egészen. Nincs is minden diáknak szüksége rá, másrészt nem lehet 1-1 perceket foglalkozni a diákokkal, mit csinál a többi, mi köti le addig figyelmét. (Minél kisebb, annál nagyobb fejetlenség lenne belőle.)
(Véleményem van, bár nekem szerencsém van többek által elitnek mondott helyen tanítani, így nem biztos, hogy abszolút általános az elképzelésem.)
A leadja az anyagot nem szerencsés kifejezés. Miközben tanít (bejuma szerint gyereket), de maradjunk egyszerűen csak a tanítnál, figyeli a visszajelzéseket amelyek nem feltétlenül jelentkezésben, vagy jelentkezés nélküli belekérdezésben jelennek meg (sőt tipikusan nem úgy). Valószínűleg ismeri a gyereket, tehát annak viselkedéséből (akár a "szeme állásából") tudja, ha valamivel gond van (gond a figyelem lankadása, elkalandozása is, nem csak a nem értés). Ismeri a tanított anyagot, persze olyan értelemben is, hogy mivel szokott gond lenni.
Az említettekből összeáll benne, hogy adott szituációban mit kell csinálnia. Mire térjen ki még egyszer, mikor kérdezzen rá valamire.
Figyeli a diákok munkáját (ott mozog közöttük), kiderül, hogy kinek miben kell segítenie, ugyanakkor ez a segítség nem feltétlenül egy adott diáknak szól (sőt). A segítség az is lehet, hogy megkéri az egyik diákot, segítsen a szomszédjának. Ez mind probléma és diákfüggő.
Persze amennyire lehetősége van, a tapasztaltak alapján differenciáltan foglalkoztat, amely differenciálás természetesen a házi feladatban is megjelenik.
A leírtak egyébként - az alkalmazás oldalán - igazán csak hosszú évek alatt válnak vérévé a tanárnak, lehet akármilyen zseni is a pályakezdő, ezek a készségek nem szerezhetők be elméleti úton. Nagyon rögös tapasztalati úton lehet eljutni a célhoz.
(Sajna amikor egyetemre jártam borzalmasan gyenge volt minden ilyen stúdium, tehát a tanárság mibenlétéről először gyakorlótanításon hallottam, így a tapasztalás olykor fájdalmas volt, és lehetséges, hogy nem is vagyok a célnál.)
Ok. de a szóképolvasás KÖTELEZŐ volt (1983) a tanárnak is!
A vegyes osztály romagyerekekkel szintén kötelező!
Igen. De ne keverjük ebbe bele hogy roma, mert hátrányos helyzetű, alulszocializált, tanulási zavarokkal küzdő nem csak a romák között van.
Az egyéni fejlesztés azt jelenti, hogy bemenetkor, év elején megnézem, mit tud a gyerek. erre építve, egyéni fejlesztési tervet kell készíteni, és aszerint haladni a gyerekkel. ez nyilván lehetetlen már 20 fős osztályban is. Ugyanis a tanítónak - elméletileg 20 féle feladatot kell vezényelni, magyarázni, értékelni...
De egy ennyere különböző képességű csoportban ezt kellene. Ehhez kell(ene) a pedagógiai asszisztens, a fejlesztő pedagógus. És akkor talán kezdhetne kimászni az oktatás a gödörből.
De ez nem megy forráskivonással.
A magyar tanár képzése nem olyan, amilyennek lennie kellene, őt sem arra készítették fel, ami a jelenlegi elvárás.
Már régebben leírtam, hogy a pedagógusképzés átalakítása nélkül érdemi javulás nem lesz.
És nem lesz érdemi javulás, ha a kontraszelekciót nem szüntetik meg, ehhez pedig ismét pénz kell.
Ezért kérdeztem az előbb, tanárok egyáltalán milyen hibát tudnak véteni ?
Azt írtad, tananyagot tanít, nem gyereket.
Mert egyébként feltételei megvannak, hogy gyereket tanítson?
Igazán nincs, de azért iskolája válogatja. Óriási különbségek vannak az intézmények között eszközellátottságban, szakemberellátottságban és igényszintben. Ez utóbbi nem az iskolán múlik, hanem a fenntartón...
A társadalmi rétegek egymásnakugrasztásában meg igazad van, sajnos.
Egy kis magyarázkodás, miért érdekel engem pl. oktatási rendszer hiányossága:
Eddig úgy tudtam magyar ember jó munkaerő.
Most szembesülök különböző topikokban, tanarak kutyaütők, orvosok korruptak, közalkalmazottak léhűtők, patikusok nem akarnak versenyt, gazdák nem termelnek.
Ezt a nagy társadalmi összeugrasztást nem tartom jó dolognak !
KI KELL VÉDENI !
Ugye teljesen más felhangja lenne, ha politika azt mondaná : Nagy baj van,ezért mindenki fizetéséből vissza veszünk 2000.-Ft.-ot.
Ez sem lenne vidám, de legalább nem bélyegeznék meg a különböző ágazatokban dolgozó embereket.
Ma úgy néz ki a világ ( ezt akarják nekünk beadni ) hogy a gazdasági nehézségekért az orvos,a tanár, a gazda stb. a felelős.
E mellett, - az én meglátásom szerint - baromi rossz irányba viszik el a társadalmat és a gazdaságot is.
Azt a tendenciát látom, hogy 1000 tanár helyett 700 fog tanítani ! A bennmaradók megfeszített munkával eltartják majd MÉG a társadalom peremére szorult + munkanélkülieket is!
Mikor lehet jó a bértömeg-gazdálkodás?
Elküldöm az idősebb, nagyobb fizetésű kollégákat, és kicsit többet adok a fiataloknak !
Csakhogy egy 54 éves matektanár, ugyan milyen vállalkozásba kezd?
Már a Tesco gazdaságosba sem veszik fel, ( hát még a Mekibe ) mert egy fiatal azért strapabíróbb. Ezeken a helyeken meg tudjuk,nem 8 órát kell árut feltölteni.
Elküldött idősebb kollégákat a KÉNYSZER viszi rá a munkanélküli segély igénybevételére, a szoc segélyre. Rövidesen megbetegszik ( állítólag 6 hónapos munkanélküliség esetén ez törvényszerű ) oszt a segélyeken kívül még az EÜ. ellátórendszert is jól megterheli.
Akkor renbe jön a gazdaság?
Félreértés ne essék!
Lehetőséget kell adni az iskola igazgatónak, hogy a rosszul teljesítőket elküldje.
De a központi beavatkozás hová vezet?
Nem látja, vagy nem akarja látni ezt a kormány?
Azt pedig minden szakmának vissza kellene utasítania, hogy dolgozóit megbélyegezzék!
Ma már csak a politika, a politikusok teljesítenek rendesen?
Ennél nagyobb marhaságot nem igazán lehetett elkövetni egy oktatási rendszerben. Nem a tanár hibája - bár pedagógiai selejt a dolog.
Az 1978-ban bevezetett Tanterv írta elő kötelezően a globális olvasástanítást(szavakat tanít olvasni, a gyerek felismeri a szónak a képét, és majd ebből a sok szóképből próbálják a betűket kibontani), amit a Tanterv 85-ös módosítása már csak, mint lehetőséget hagyott meg.
A magyar nyelvhez megfelelő olvasástanítási módszer az analizáló, szintetizáló (a szavakból leválasztják a hangokat, megfigyelteti, hol hallja a hangot a gyerek, majd megtanítja a hang írott képét a betűt. Több betű ismerete után vannak a betűösszeolvasási gyakorlatok, amiket megelőznek a hangösszevonási feladatok. Tehát itt a betűkből épül fel a szó.) módszer.
Társadalmilag követendő, hogy pl. roma gyerekek azonos osztályba járjanak nem romákkal. Kizárólag oktatási szempontból nem biztos, hogy ez jó megoldás!
Pedig a tanítóknak ezt kell tenniük, együtt kell tanítani őket. Nem véletlenül került bele a KT-be a buktatás tilalma, a szöveges értékelés.
Bizony, az iskolába lépés pillanatában a gyerekek közötti különbség a képességeik szintje között kb 5-6 év; van olyan, aki 3 éves szinten van, és van olyan, aki 9 éves szinten.
Ezeket a gyerekeket együtt kell tanítani, fejleszteni.
Óriási feladat...nem a betűtanítás, mert az egy idő után rutin, hanem az, hogy egyénre szabott feladatokat kell adni, mindenkinek a megfelelő szinten.
És ez a pedagógia.
Ez a feladat nem oldható meg 30 fős osztályokkal, moint itt néhányan javasolták.
Ha ugyanis tényleg a tanár munkájában van a hiba, akkor be kell látni, hogy azt kizárólag a javadalmazással lehet " kijavítani"!
Eddig én pl. azt hittem hogy a rendszerben vannak problémák !
Mondok egy példát!
Társadalmilag követendő, hogy pl. roma gyerekek azonos osztályba járjanak nem romákkal. Kizárólag oktatási szempontból nem biztos, hogy ez jó megoldás! Adott 30 fős osztály, benne 10 roma. 20-an már rég folyamatosan olvasnak, míg a 10 roma gyermek éppen a betűk felismerésénél tart. No fel van adva a lecke a tanárnak!
De nem írható a tanár rovására, hogy az osztály nem halad előre a magadott ütemben.
Más:
Gyermekem a 80-as évek közepén volt kisiskolás. Tantónéni előtt le a kalappal, még soha nem találkoztam nála lelkiismeretesebb pedagógussal !
Szóképolvasás, olvasási gyorsaság mérésével!
Gyereket minden olvasási gyakorlatnál köhögés fogta el ( gondoltam, ez kezdetben direkt "időhúzás " lehetett, ) később görcsös rohammá változott!
Végül úgy oldottuk meg a problémát, hogy otthon is " mértünk" de én mindíg a fele időt mondtam, mint amennyi alatt valóban olvasott.
Nos úgy tudom, hogy éppen ennek a korosztálynak enyhén szólva SZ...r a szövegértése. Márpedig, ha nem értik a szöveget a tanulás nem fog menni.
Bocsánat, félreérthető voltam. A gyengébb képzettség alatt nem a pedagógiai képzettséget értettem. Nyilván a problémás gyerek több törődést, türelmet, szakmai és emberi tapasztalatot igényel. De nem feltétlenül kell az adott tanárnak olyan mélyreható ismeretekkel rendelkeznie, mint az -általam nem kedvelt és téves útnak- ámde szinte elkerülhetetlen jelennek és jövőnek látszó- elit iskolában. Nem vagyok benne biztos, hogy a problémásabb gyermekekkel foglalkozó iskolában többet ér az, ha valaki Goethe, Villon, Byron műveit eredetiben olvassa, mint ha tudja, hogyan kell egy gyereket együttműködésre rávenni.
Egyetértünk, a feladatnak ugyanannak kell látnia, de megvalósítása más-más eszközöket igényelhet.
A mozgóbér önmagában helyes, de a bértábla -mai formájában- figyelembe véve az összes körülményt, ma nem jelent megoldást, sőt -szerintem- akadálya az előrelépésnek.
A tanár milyen mércével méri a magatartást és a szorgalmat? Rajz, ének, testnevelés?
A pedagógiai program határozza meg a magatartás, szorgalom értékelésének kritériumait.
Pl.
Magatartás
Példás (5)
Jó (4)
Változó (3)
Rossz (2)
1.
Aktivitás, példamutatás
átlagosnál jobb
átlagos
gyenge
negatív, vagy romboló
2.
A közösségi célok érdekeinek figyelembevétele – munkában való részvétel
igen
élen jár
ellene nem vét
aktívan részt vesz
ingadozó
pözömbös
szemben áll
érdektelen
3.
Hatása a közösségre
pozitív
pozitív befolyást nem gyakorol
nem árt
negatív
4.
Törődés társaival
gondos, segítőkész
segítőkész
Iiadozó
közömbös, gátló
5.
Házirend betartása
betartja, arra ösztönöz
betartja
részben tartja be
sokat vét ellene
6.
Viselkedés, hangnem
kifogástalan
kívánnivalót hagy maga után
udvariatlan, nyegle
durva, goromba
7.
Fegyelmezettség
nagyfokú
megfelelő
gyenge
elégtelen
A tantárgyak követelményrendszere a helyi tantervekben meghatározott, a pedprogram pedig rendelkezik arról, hogy ezek milyen szintű teljesítése szükséges az egyes érdemjegyekhez.
Lehet, hogy egy ún. elit iskolában ugyanakkora gyereklétszámra érdemesebb egy jól megfizetett magyartanárt felvenni, míg egy problémásabb gyerekekkel foglalkozó iskolában ehelyett két türelmesebb kevésbé képzett és megfizetett tanárt alkalmazni.
Alapvetően hibás.
A problémásabb helyekre kell a sokkal jobban képzett tanár. Az elit iskolábana gyerek szinte "magától " hozza az eredményt, egy HH esetében a közepes szint eléréséhez is sokkal több pedagógiai hozzáadott érték kell, mint egy elit gyerek egyetemre juttatásához.
Ha azt tesszük, amit javasolsz, vagyis gyenge helyre gyenge tanerő, szted mi lesz ?
Még inkább felerősödik a HH. ahelyett, hogy a közoktatás kompenzálná.
Ezt várhatjuk a kormánytól, de ők nem ismerhetik a Bélatelep-Alsó vasútállomás helyzetét, a tiszacsegei általános iskolát stb.
Tény. De nem lehet 3200 féle iskolát létrehozni. A kormányzatnak azt kell tudnia, hogy mit vár el a közoktatástól, az intézményeitől, függetlenül attól, hogy az intézmény Alsó-Bélatelepen vagy Szegeden van. A feladatnak a közoktatásban mindenhol ugyanannak kell lennie. És nem szabad kiszolgáltatni a helyi alkuknak.
Ezért elvileg az lenne a helyes lépés, ha a döntéseket azokra bíznák, akik ismeretekkel rendelkeznek az adott helyzetről. Ez már közelebb visz a megoldáshoz, azonban mivel olyan intézményfenntartót még nem látott a világ aki meg akarná szüntetni a gondjaira bízott intézményt, ha erre nincs valamilyen kényszere, olyan szabályokat kell hozni, amik a gazdaságos és ésszerű fenntartásra ösztönzik az intézmények fenntartóit. Ez ma elsősorban finansziális kényszerrel oldható meg.
A szabályok tulképp léteznek. A kistérségi társulások létrejötte, a társulásokban benne levő önkormányzatok + támogatása jó lépés.
Ebbe a képbe a bértábla nem illik bele.
De beleillik. Csak mozgóbért kellene hozzátenni, hogy a minőségi munkát el lehessen ismerni.
Nem ártana megnézni azokat az indokokat, amelyekkel 1992-ben a KJT megalkotásakor a bértömeggazdálkodást felváltották a bértáblával...
a., Az egész önkormányzat ls annak intézményrendszere működését világították át. Ha ez hasznos volt, akkor a 12 millió nem túlzott. Egy 2.500 fős önkormányzat éves költségvetése is 400-900 millió forint között van, tehát már 5%-os éves megtakarítás esetén is megérte. Ha szakszerű, pontos, és az eredményeit fel is használják.
b., Az iskola működését világították át ennyiért. Ebben az esetben két dolgot tudhatunk biztosan, és egyet majdnem biztosan. Vagyis, hogy az önkormányzatnak van pénze, a képviselő-testület mint olyan alkalmatlan a feladatára, és valakinek vastagabb lett a pénztárcája.
Őszintén szólva, én a meghatározott időnként történő átvilágítást kötelezővé tenném, és eredményeit nyilvánossá. Legalább azoknál az önkormányzatoknál, amelyek tartósan veszteségesek vagy éves költségvetésük 30%-át meghaladóan eladósodtak. Bár leginkább mindegyiknél. Legalább lenne minek alapján választani.
" (No pláne, hogy az sincs egyértelműen megmondva, hogy mit vár el a társadalom az iskolától, mi a megrendelés tárgya.)"
Pontosan ezt állítom. A teljesítmény-mérésének ez a kiinduló pontja. Valaki -bocsánat már nem emlékeszem ki volt az- azt mondta, van abban társadalmi közmegegyezés, mik a közfeladatok és mit várunk az azokat ellátó intézményektől. Hát, ez sajnos egyáltalán nincs így. Sőt, azt is csak egyéni tapasztalatokból tudjuk, mennyire eredményes egy adott szervezet. Velünk. Gyerekünkkel, rokonunkkal. Ezek nem objektív mutatók.
Adott tehát egy átláthatatlan rendszer, amiről gyakran a működtetőnek is csak torzított adatai vannak. Ilyenkor a legegyszerűbb egy vadonatúj rendszert kiépíteni, nem a régit toldozni-foltozni. De új Magyarországot mégsem vehetünk a boltban, hát akkor mégis a meglevőt kell feljavítani. Ezt várhatjuk a kormánytól, de ők nem ismerhetik a Bélatelep-Alsó vasútállomás helyzetét, a tiszacsegei általános iskolát stb. Ezért elvileg az lenne a helyes lépés, ha a döntéseket azokra bíznák, akik ismeretekkel rendelkeznek az adott helyzetről. Ez már közelebb visz a megoldáshoz, azonban mivel olyan intézményfenntartót még nem látott a világ aki meg akarná szüntetni a gondjaira bízott intézményt, ha erre nincs valamilyen kényszere, olyan szabályokat kell hozni, amik a gazdaságos és ésszerű fenntartásra ösztönzik az intézmények fenntartóit. Ez ma elsősorban finansziális kényszerrel oldható meg. Nyilván helyben is számos téves döntést hoznak, de könnyebb egy adott település polgármesterével csatázni mint Gyurcsánnyal.
Nem vitás, társadalmi konszenzus kellene a fontossági sorrendről, a mindenkori kormánynak ennek alapján kellene tevékenykedni, figyelembe véve az őket megválasztók preferenciáit és a mindenkori külső-és belső körülményeket, az önkormányzatoknak a helyi preferenciákat is figyelembe kellene venni, az intézményeknek pedig a szabályzók a megrendelők és saját igényeiknek megfelelően kellene működni. Ez persze leegyszerűsített leírás.
Viszont: Ebbe a képbe a bértábla nem illik bele. Lehet, hogy egy ún. elit iskolában ugyanakkora gyereklétszámra érdemesebb egy jól megfizetett magyartanárt felvenni, míg egy problémásabb gyerekekkel foglalkozó iskolában ehelyett két türelmesebb kevésbé képzett és megfizetett tanárt alkalmazni. Döntse el az intézmény finanszírozója, fenntartója, üzemeltetője és a munkaerőpiac. Ne a bértábla. A rögzített minimálbér pedig a te terved szerint vagy olyan alacsony lenne, hogy -jogosan- megalázónak tartanád, vagy ismét megegyezne a tényleges bérrel.
Hangsúlyozom, nem gondolom, hogy a közoktatást piacosítani kellene. Azt viszont igen, hogy rögzíteni kell a feladatát, mérni a teljesítményét, és racionalizálni a működését.
Aki él, az nem mentes mindennemű befolyásolástól. Az is kétségtelen, hogy lehet hangulatot gerjeszteni, de amikor igénybe veszel valamilyen közszolgáltatást -kórházban fekszel, iskolába jár a gyereked, felülsz a villamosra, építési engedélyre vársz- akkor nem az befolyásol, mit olvastál az újságban, mit láttál az óriásplakáton. Akkor közvetlenül ítéled meg a szolgáltatás milyenségét.
Ez az elmélet az ellenséges érzelmek felszításáról pedig egyszerűen nem igaz. Pusztán arról van sz, hogy mindenki tudja, változásokra van szükség, és ez persze akkor kényelmes, ha máséval verik a csalánt. Egyszerű érdekellentétről van szó, fel kellene ismerni, hogy az egész rendszer minden elemében változásra van szükség, nem lesz elég a vállalkozók vagy az orvosok vagy a tanárok vagy a ... működését érintő lépés, minden területen váltani kell, különben kezdődik a vegetálás, aztán jön a csőd.
