A demokrácia szép idea, de a gyakorlatban nagyon sebezhető. A mai, ún. „tömegdemokráciák” súlyos válságtüneteket mutatnak. Hívjuk föl egymás figyelmét ezek veszélyeire!
Attól tartok, a sikerorientáltság és az eszközökben nem válogató érvényesülési kényszer erősebben motiválja az embert, mint az elvekhez való következetes igazodás! És meglehet, hogy az államunk formája köztársaság, mégis van egy király, amelynek az uralma alatt szolgálunk mindannyian: ez a király pedig a pénz, amelynek a mindenkori hatalom csupán az udvatartása.
Ha tájékozatlan a politikában milyen alapon tud majd politikai jellegű döntést hozni? Lehet próbálkozni szimpátia alapján való szavazást, de épp ezt a döntést manipulálják a pártok. (Ha a jelöltek őszintesége alapján próbál dönteni, akkor sajnos nem lesz kire szavaznia =:/ )
pl.: Soroljon fel legalább 5 pártot Párosítsa a következő politikusokat és pártokat .... Jelölje be Brüsszelt az alábbi térképen..."
Na ezt én hülyeségnek tartom.
Miért pont az ilyen (politikával kapcsolatos) kérdéseket? Mi haszna van valakinek abból, ha ezekre tudja a választ?
Ezzel az erővel lehetne ilyen kérdés is:
Miben különbözik a mangalica a többi sertéstől? Milyen hegesztőpálcával hegesztene öntöttvas lemezeket? Mikor lehet szarvasbikára vadászni? stb
Ismerek nem egy olyan embert (pl juhászt), aki jószerivel írni, olvasni nem tud, de az állataihoz úgy ért, hogy egyetemen taníthatná és gondolkodása tisztább, mint az összes politikusé együttvéve.
Itélőképességét is sokan megirigyelnék.
Az biztos, hogy a politikának nevezett úri huncutságokban járatlan, de talán az ő döntése igazabb, mint a Tied, vagy az enyém.
“Az eszköz határozza meg a célt, és az eszköznek hasonlónak kell lennie a kitűzött célhoz. Az olyan eszközök, amelyek lényegesen különböznek a kitűzött céltól, magukhoz hasonló célokat teremtenek, nem olyanokat, amilyenek elérésére segítségükkel törekedtek.”
/Aldous Huxley (1894-1963) korának egyik legműveltebb írója
“A demokrácia és a plutokrácia (gazdagok uralma) egyjelentésűek. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint szándék a valósághoz, elmélet a gyakorlathoz, ismeret az eredményhez… [A demokrácia] eszményéhez hozzátartozik mind a nagy számok tisztelete …, mind a közvélemény szabadsága, mindenekelőtt a sajtószabadság. Ezek eszmények ugyan, de a közvélemény szabadságához valójában hozzátartozik e vélemény kidolgozása is, ami pénzt igényel, a sajtószabadsághoz a sajtó tulajdona, ami úgyszintén pénzkérdés, és a választási joghoz a választási harc, amely mindig is a pénzt biztosítók igényeihez fog alkalmazkodni. A liberalizmus és szocializmus valamennyi fogalma csak pénz segítségével hozható mozgásba, mégpedig a pénz érdekeinek megfelelően.
… a sajtószabadság eszményével együtt arra a tényre is rájöttek, hogy a sajtó azt szolgálja, akinek tulajdonában van. A sajtó nem terjeszti, hanem előállítja a “szabad véleményt”…
Nem párbeszéd zajlik az emberek között; a sajtó és vele együtt az elektronikus hírszolgálat egész népek és kontinensek éberlétét elvek, jelszavak, álláspontok, jelenetek és érzések állandó bénító pergőtüze alatt tartja, napról napra, évről évre, úgy, hogy az egyes egyének fokozatosan valamiféle félelmetes szellemi gépezet puszta funkcióivá válnak…
Ma szinte ellenállás nélkül annyira e szellemi tüzérség befolyása alatt élünk, hogy a menetébe való belelátás hiányában e színjáték félelmetes voltát képtelenek vagyunk akárcsak felfogni is. A tisztán demokratikus álruhában fellépő hatalomakarás azzal teljesíti ki mesterművét, hogy ezzel a valaha létezett legteljesebb szolgasággal az objektumok szabadságérzületének még hízeleg is. A liberális polgártudat büszke a cenzúrának, az utolsó korlátnak az eltörlésére, miközben a sajtó diktátora olvasóinak rabszolgaseregét vezércikkeinek, közleményeinek és illusztrációinak a korbácsa alatt tartja…
Mi az igazság? A tömeg számára az, amit naponta olvas és hall… Amit a sajtó akar, az az igaz. A sajtó parancsnokai hozzák létre, alakítják át, cserélik ki az igazságokat. Három hét sajtómunka, és az egész világ megismeri az igazságot. Érvei mindaddig megcáfolhatatlanok, amíg pénz van rá, hogy szakadatlanul ismételje őket…
A sajtó dinamikája tartós hatásra törekszik; a szellemet állandóan befolyása alatt kell tartania. Érvei megdőlnek, ha az ellenérveket nagyobb pénzerő hitelesít, és gyakrabban jelennek meg a szem és a fül számára. A közvélemény mágnestűje minden pillanatban az erősebb pólus felé fordul…
A sajtó ma egyfajta hadsereg; gondosan megszervezett fegyvernemekkel: az újságírókkal, mint tisztekkel és olvasókkal, mint katonákkal. Itt is, mint minden hadseregben a katona vakon engedelmeskedik… Nincs félelmetesebb szatírája a gondolat szabadságának, mint ez. Egykor meg sem kísérelhették az emberek, hogy szabadon gondolkodjanak; most megtehetik, csak éppen képtelenek már rá. Arra gondolnak, amire gondolniuk kell, és ezt érzik szabadságnak.
/Oswald Spengler (1880-1936), a XX. sz. egyik legnagyobb kultúrtörténésze/
“Korunknak az a jellemzője, hogy a közönséges lélek nemcsak tudatában van közönségességének, hanem van mersze, hogy jogot követeljen a közönségességnek, és mindenütt azt érvényesíti.”
Zavarba hoztál, mert az topiuknyitóval vitatkozni lenne kedvem egy kicsit, de ha az is pl. Dosztojevszkij, akkor inkább behúznám fülem farkam, mert hát olyan ember aki olyat ír mint a háború és béke ;-), az az nálamnál nagyobb ember, és vele nem mernék.
“Nagyon nehéz megmenteni egy civilizációt, amikor az a demagógok hatalmába került. A demagógok mindig is nagy civilizációrombolók voltak. A görögök és rómaiak is ennek az undorító állatfajnak estek áldozatul, mely Maculayt erre a megállapításra ragadtatta: Minden században a demagógok között találjuk az emberi természet leggyalázatosabb példáit.”
/José Ortega Y Gasset (1883-1955) spanyol író, gondolkodó/
Meng-ce, Liang királya, Huj elé járult. A király így szólt:
- Ezer mérföldet nem átallottál megtenni, öreg, hogy ide gyere; biztosan van valami tanácsod, amivel birodalmamnak használhatok.
Meng-ce így felelt:
- Miért beszélsz a haszonról, király? Tulajdonképpen az emberiességről és a jogról kellene beszélned. Mert ha egy király azt mondja:
"Mi az, ami birodalmamnak használ?" - akkor a nemesek is arról beszélnek: "Mi az, ami házamnak használ?" - és a nép is arról beszél: "Mi az, ami nekem használ?" A magasrangú és alacsonyrangú mind a hasznot keresi, s így a birodalomban úrrá lesz a zavar.
/Meng-ce (Kr.e.371-289?) Konfuciusz tanainak gyakorlati érvényesítője az államéletben/
“A tömeg természeténél fogva nem tudja irányítani sorsát.”
“Fontos különbséget tennünk a szabadság és a szabadság gyakorlásának feltételei között. Ha valaki túl szegény, tudatlan vagy gyenge ahhoz, hogy éljen törvényes jogaival, mit sem jelent számára az a szabadság, amellyel ezek a jogok ruházzák fel”
“Mi a társadalom, ha nem az ész fogja össze, ha az érzelem nem teszi érdekessé, s ha nem kellemes gondolatok s igaz jóindulat kölcsönös cseréje? Vásár, játékbarlang, korcsma, vadon, bordély és tébolyda: csakis ez, sorjában, mindazok számára, akikből összeverődik.”
/Nicolas-Sébastian Roch Chamfort (1741- 1794) francia moralista író, gondolkodó/
“A demokrácia és a plutokrácia (gazdagok uralma) egyjelentésűek. Úgy viszonyulnak egymáshoz, mint szándék a valósághoz, elmélet a gyakorlathoz, ismeret az eredményhez… [A demokrácia] eszményéhez hozzátartozik mind a nagy számok tisztelete …, mind a közvélemény szabadsága, mindenekelőtt a sajtószabadság. Ezek eszmények ugyan, de a közvélemény szabadságához valójában hozzátartozik e vélemény kidolgozása is, ami pénzt igényel, a sajtószabadsághoz a sajtó tulajdona, ami úgyszintén pénzkérdés, és a választási joghoz a választási harc, amely mindig is a pénzt biztosítók igényeihez fog alkalmazkodni. A liberalizmus és szocializmus valamennyi fogalma csak pénz segítségével hozható mozgásba, mégpedig a pénz érdekeinek megfelelően.
… a sajtószabadság eszményével együtt arra a tényre is rájöttek, hogy a sajtó azt szolgálja, akinek tulajdonában van. A sajtó nem terjeszti, hanem előállítja a “szabad véleményt”…
“Nem párbeszéd zajlik az emberek között; a sajtó és vele együtt az elektronikus hírszolgálat egész népek és kontinensek éberlétét elvek, jelszavak, álláspontok, jelenetek és érzések állandó bénító pergőtüze alatt tartja, napról napra, évről évre, úgy, hogy az egyes egyének fokozatosan valamiféle félelmetes szellemi gépezet puszta funkcióivá válnak…
Ma szinte ellenállás nélkül annyira e szellemi tüzérség befolyása alatt élünk, hogy a menetébe való belelátás hiányában e színjáték félelmetes voltát képtelenek vagyunk akárcsak felfogni is. A tisztán demokratikus álruhában fellépő hatalomakarás azzal teljesíti ki mesterművét, hogy ezzel a valaha létezett legteljesebb szolgasággal az objektumok szabadságérzületének még hízeleg is. A liberális polgártudat büszke a cenzúrának, az utolsó korlátnak az eltörlésére, miközben a sajtó diktátora olvasóinak rabszolgaseregét vezércikkeinek, közleményeinek és illusztrációinak a korbácsa alatt tartja…
Mi az igazság? A tömeg számára az, amit naponta olvas és hall… Amit a sajtó akar, az az igaz. A sajtó parancsnokai hozzák létre, alakítják át, cserélik ki az igazságokat. Három hét sajtómunka, és az egész világ megismeri az igazságot. Érvei mindaddig megcáfolhatatlanok, amíg pénz van rá, hogy szakadatlanul ismételje őket…
A sajtó dinamikája tartós hatásra törekszik; a szellemet állandóan befolyása alatt kell tartania. Érvei megdőlnek, ha az ellenérveket nagyobb pénzerő hitelesít, és gyakrabban jelennek meg a szem és a fül számára. A közvélemény mágnestűje minden pillanatban az erősebb pólus felé fordul…
A sajtó ma egyfajta hadsereg; gondosan megszervezett fegyvernemekkel: az újságírókkal, mint tisztekkel és olvasókkal, mint katonákkal. Itt is, mint minden hadseregben a katona vakon engedelmeskedik… Nincs félelmetesebb szatírája a gondolat szabadságának, mint ez. Egykor meg sem kísérelhették az emberek, hogy szabadon gondolkodjanak; most megtehetik, csak éppen képtelenek már rá. Arra gondolnak, amire gondolniuk kell, és ezt érzik szabadságnak.
/Oswald Spengler (1880-1936), a XX. sz. egyik legnagyobb kultúrtörténésze/
Ha a szavazóknak lenne itélőképessége, akkor a mostani választási kampány programokról szólna, nem egymás (és saját maguk) lejáratásáról.
Szóval szerintem a többségnek nincs.
Valószínű nekem sem :)
Lehetne esetleg a szavazati jogot iskolai végzettséghez kötni, de sajnos az iskolai végzettség és az itélőképesség nem jár együtt. Meg lehet ezt a változást nem szavaznák meg...
Fontos, lényeges kérdéseket feszeget. Sajnos a fikázás lehetőségei itt nem veszik fel a versenytársakét, ezért lehet hogy nem lesz 10k+ hsz. hosszú ez a topic... :-)
Összegyűjtöttem néhány eltérő jellegű és különböző nehézségű szöveget, idézetet, amelyek értelme a társadalomtudományokban járatlan ember számára nem egykönnyen hozzáférhető. De reményeim szerint játékos kedvvel, egy kis türelemmel, a hétköznapi feladatoknál olyan jól használható józan paraszti ésszel, némi képzelőerővel, egyénenként változó mértékű erőfeszítéssel és egy valóban jóra törekvő szívvel a szövegek jelentése megfejthető.
Annak ajánlom ezt a topicot,
aki hajlandó elhinni, hogy léteztek és léteznek valóban nagy műveltségű és igazán értelmes emberek, akiknek tudása elképzelhetetlenül magasan fölülmúlja a pénze, kötelességei és szórakozásai után rohangáló átlagember lehetőségeit;
akinek van elég bátorsága és jókedve ahhoz, hogy kipróbálja saját szellemi képességeit;
aki nem tartja mindegynek, hogy gyermekei és unokái majd milyen világban és hogyan fognak élni.
Akinek valóban sikerül megfejteni a szövegek értelmét, az garantáltan rájön arra, hogy neki ez tényleg sikerült, és kétely nélkül meg fogja érteni, hogy mit nyert vele.
Amennyiben ez az érzés elmarad, akkor a kedves játékos kedvű választópolgártársam biztos lehet abban, hogy a feladatat megoldásához valami még hiányzik. De ne adja fel! Nem könnyű gondolkodni, de érdemes…
Aki tud, segítsen hasonló színvonalú gondolatokat gyűjtögetni. Olyan szövegekre gondolok elsősorban, amelyek egyébként nem juthatnának el az átlagos lehetőségekkel rendelkező választópolgárokhoz.
Ne rakjuk egy oldalra ötezer éves történelmünk legnagyobb gondolkodóinak szavait huszadrangú zsurnaliszták és politikai bestsellerek idézeteivel!!! Ha nem értik, hát nem értik. Híg moslékot minden utcasarkon árulnak…
Idézetekhez folyamodni éppen nem szerénytelenség – mint ahogy azt itt néhányan feltételezik. Ezáltal saját személyünk háttérben maradhat, és így valóban a gondolatokra lehet összpontosítani.
De azért majd okoskodom egy kicsit magam is és produkálja magát mindenki kedvére. Hiszen tudjuk, hogy a fórumokban éppen a megnyilatkozás – és az anyázás - lehetősége a legvonzóbb…
De társadalomtudományi evidenciákról vitatkozni semmi kedvem...
(Egyébként a szövegek megértését általában nem is annyira a szükséges előzetes ismeretek és a hatékony értelmi képességek hiánya jelenti elsősorban, hanem inkább egy reflexszerű pszichés mechanizmus, amellyel a legtöbben még a gondolkodás megkezdésének lehetősége előtt elzárkóznak a kényelmetlen megállapítások elől. “Ez kérem nem rám vonatkozik, itt valami félreértés történt, ez hülyeség…)
BÁTORSÁG TESÓKÁIM! AZ IGAZSÁG KERESÉSE ELŐSZÖR BIZONY KÉNYELMETLEN DOLOG, DE RÁ LEHET KAPNI AZ ÍZÉRE!
