Nemrég olvastam Dawkins Az önző gén című könyvét. Olvasás közben sokat bosszankodtam a szerző önhittséggel párosuló szűklátókörűségén, ami feltételezésem szerint a könyv olvasói egy részének nem tűnik fel. Dawkins összekeveri az eszközt és a célt, az okot és az okozatot, amikor így ír: "A test nem más, mint a gének eszköze a gének változatlan megőrzésére". Lorenz, Ardrey, Eible-Eibesfeldt könyveiről így ír Dawkins: "A baj ezekkel a könyvekkel az, hogy szerzőik teljesen és végletesen félreértették az evolúció működését. Az a feltevésük hibás, hogy az evolúcióban a faj (vagy a csoport) s nem az egyén (vagy a gén) java a fontos." Mondandóját alátámasztani hivatott példái szelektívek, egyik mondatban rovarokról, másikban egy konkrét rovar fajról, harmadikban emlősökről beszél, a sokmillió fajból tetszés szerint válogatja. Hibásan nevezi "elméletnek" véleményét; ez nem elmélet, hanem bizonyos megszűrt, csoportosított tények egyfajta értelmezése. A "Mémek: az új replikátorok" fejezetben nem hivatkozik becsületesen elődeire, a fejezet semmilyen újdonságot nem tartalmaz, leszámítva egy nyelvi újítást, a "mém" kifejezést.
1. Az "a nehéz tárgyak vonzzák egymást" állításnak valóban semmi értelme, illetve pontosan annyi értelme van, mint annak, hogy "a sikeres egyedek szaporodnak el".
2. Az F=m x a összefüggésben az a lényeg, hogy az erő nem a mozgásban tartáshoz szükséges, mint azt hétköznapi tapasztalataink alapján gondolnánk, hanem a mozgásállapot megváltoztatásához, a gyorsításhoz. Amikor egy test tömegét az erőből és a gyorsulásból kiszámítom, akkor éppenhogy nem önmagával definiálom, hanem két másik mérhető mennyiség alapján.
3. Azt, hogy a fitnesszt egy génhez rendelik, abszolút nonszensz, hiszen ugyanaz a gén, ugyanazzal a fitnessz értékkel lehet sikeres mondjuk Afrikában, és lehet totálisan sikertelen az Északi-sarkon. Hogyan lehet egy gén fitnessz értékét meghatározni? Egyáltalán mi annak a mértékegysége?
,,Dehogyis nem állítottad, itt az idézet tőled: "az, amelyik sikeresebb, életben maradt, kiszorította a többit, stb...". Mivel a "sikeresebb" fogalomra eddig nem sikerült értelmes definíciót találni, csak azt, hogy "amelyik életben marad", így a mondatod lefordítva így hangzik: "az, amelyik életben maradt, életben maradt, kiszorította a többit, stb...". Ez pedig így nem tudományos állítás, körülbelül olyan, mintha azt mondanám, hogy a fehér az fehér."
Persze, hogy nem tudományos megállapítás, nem is akart az lenni (nem is vagyok tudós). Akkor ez helyett: "a sikeres kiszorítja a többit", "egy változat kiszorítja a többit". Így remélem már megfelel. Most pedig légyszi olvass tovább!
az elsőre lehet intézményeket iparszerűt , telepíteni , több pénzre - ha jól csinálják - több eredménnyel válaszol , lehet piacosítani ,,,karrier lehetőséget stb -t ad minőségi urgást viszont csak a másodiktól lehet remélni , ha a tudományos megközelités módja fejlettebb akkor az az összes addigi eredményt is újjraértékeli .
alapvető kérdés a tudomány fejlődése szempontjából nem a
1. a tudomány módszertanának rutinszerű alkalmazása különböző problémákra ez mennyiségi növekedés, keresek egy problémát és megoldom , pl ha sok vegyületet vizsgálok a rák szempontjából feltehetősen sokféle dolog derül ki róluk .
hanem a 2 . a tudományos megközelités módszerének elméletének fejlesztése önkorlátainak a feltárása , ez meg minőségi fejlődés... magának a tudományos módszernek a fejlesztése .
A fitnessz (magyarul inkább rátermettség, semmint sikeresség) egyszerűen egy, az evolúciós modellben a génekhez rendelt tulajdonság. A kifogásod teljesen értelmetlen; olyan, mint ha azt mondanád, hogy "semmi értelme annak a definíciónak, hogy a tömeg az erő és a gyorsulás hányadosa, mert a tömeget csak úgy tudjuk megmérni, ha a kiszámítjuk a hányadost, tehát önmagával definiáltuk". Vagy hasonlóan fel lehetne vetni, hogy "a nehéz tárgyak vonzzák egymást" állításnak semmi értelme, mert onnan tudjuk, hogy nehezek, hogy vonzzák egymást. Aki ilyesmiken kötözködik, az valószínűleg nem érti, hogy működnek a tudományos elméletek.
Úgy működnek, hogy felállítunk egy modellt, és megadjuk annak a módját, hogy hogyan lehet a modell egyes paramétereit a valósághoz rendelni (azaz a mérési eljárásokat). Aztán jó esetben meg tudunk jósolni különféle dolgokat a modell segítségével. Pl. meg tudjuk jósolni, hogy egy adott változás növeli vagy csökkenti a fitnesszt, vagy hogy adott fitnessz-értékek mellett hogy változik majd a populáció összetétele. Nyilván nem a fitnessz definíciója lesz az önmagában, amiből ezt ki lehet olvasni...
Dehogyis nem állítottad, itt az idézet tőled: "az, amelyik sikeresebb, életben maradt, kiszorította a többit, stb...". Mivel a "sikeresebb" fogalomra eddig nem sikerült értelmes definíciót találni, csak azt, hogy "amelyik életben marad", így a mondatod lefordítva így hangzik: "az, amelyik életben maradt, életben maradt, kiszorította a többit, stb...". Ez pedig így nem tudományos állítás, körülbelül olyan, mintha azt mondanám, hogy a fehér az fehér.
Érdekes kérdés... íme egy mésik hasonló (Örkény István):
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú. Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú. Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami. Hát akkor mi? Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányba haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
Ezt írod: "A darwini természetes szelekció azt mondja, hogy ha megjelenik egy populációban egy sikeres tulajdonság (változat), akkor az elterjed, mivel hordozói sikeresebbek lesznek, és így több utódot hoznak létre. (Eddig remélem oké.)"
Eddig sem oké. Mégpedig azért, mert ez egy visszacsatolt, önmagyarázó magyarázat. Azt írod: "hogy ha megjelenik egy populációban egy SIKERES tulajdonság" (kiemelés tőlem), csakhogy az, hogy melyik lesz a sikeres tulajdonság, azt nem lehet előre tudni, az csak később dől el a környezettel való kölcsönhatás során. Tegyük fel, egy gén mutálódik, viszont éppen semmilyen előnnyel nem jár az általa kialakított tulajdonság. A gént sikertelennek nevezzük. Aztán hirtelen jön egy változás, egy eljegesedés, egy üstökös, vagy egy járvány, és hirtelen az a tulajdonság értékes lesz, azaz a gén hirtelen sikeressé válik. Hogy nevezhetünk így egy gént önzőnek, ha azt sem tudjuk megmondani előre, hogy sikeres lesz-e vagy sem, mert az csak utólag dől el.
Na akkor még egyszer, amit a 141-ben már leírtam. Az "önzőség" nem egy Dawkinsáltal kitalált metafóra!!! A darwini elmélet feltételezi, hogy az evolúció bizonyos egységeinek "önzőnek" kell lenniük, és itt az "önző" jelentése: "az, amelyik sikeresebb, életben maradt, kiszorította a többit, stb..."
A darwini szelekció így működik. Akkor, ha megengeded, teszek egy kitérőt, hátha segít a megértésben. Oké? De csak jó szándékból!
A darwini természetes szelekció azt mondja, hogy ha megjelenik egy populációban egy sikeres tulajdonság (változat), akkor az elterjed, mivel hordozói sikeresebbek lesznek, és így több utódot hoznak létre. (Eddig remélem oké.)
Viszont Darwin korában hiányzott egy fontos felfedezés, ami őt is igen elbizonytalanította. Mivel 1830-40 körül (vagy mikor is élt Darwin...) még nem ismerték, hogy a tulajdonságokat meghatározott, diszkrét egységek határozzák meg. Ezt Mendel fedezte fel, és csak a XX. sz. elején vált ismertté.
Miért is lenne gond, ha nem így lenne? Mert ha egy élőlény rendelkezik egy pozitív tulajdonságával (és egyedül van a populációban, vagy nagyon kis számban), akkor biztosan (jó eséllyel) olyan másik egyeddel párosodik, amelyikben nincs meg ez a tulajdonság. És Darwin nem tudta biztosan, hogy akkor az utódok nem fognak átmenetet képezni a tulajdonság szempontjából, azaz a jó tulajdonságot csak félig fogják hordozni. Az ő utódaik csak negyedrészt stb... Tehát a lényeg, hogy Mendel kiderítette, hogy nem így működik a szelekció, hanem úgy, hogy az utódok fele teljes mértékben, a másik fele (statisztikailag) pedig egyáltalán nem hordozza.
Ha nem így lenne, az egész darwini kép összeomlana. Ami miatt mégis működik, azok a gének, az öröklődés alapegységei. Ezt az egészet azért írtam, hogy érezd, a gének milyen fontos szerepet játszanak az öröklődésben, és - ezt, és csak is ezt állítja Dawkins!!! - az evolúcióban!
Ugyanis elméletben úgy műxik az evolúció, hogy a sikeresebb kiszorítja a kevésbé életképeset, ezért nevezhetnénk elnyomónak, zsarnoknak, gonosznak, akárminek, de úgy alakult, hogy önzőnek nevezték el, és ehhez Dawkinsnak még semmi köze nem volt.
Viszont a valóságban mik is azok az egységek, amelyek önzők? Elsőre az tűnik a legkézenfekvőnek, hogy az egyedek. Csakhogy akkor miért van az, hogy az egyedek nagyon sok esetben nem önzők fajtársaikkal, hanem segítenek neki, gyakran rontva az életbenmaradási esélyeiket (idegen majomkölyök nevelése, államalkotó rovarok...). Erre jött a csoportszelekció elmélete, ami szerint az egyedek önzetlensége segíti az egész csoport életbenmaradását, ezért hasznos. Most ne részletezzük, miért tarthatatlan a csoportszelekció, de már szint mindenki egyetért abban, hogy csak egészen kivételes esetekben jelent valódi előnyt (elsősorban a fejlett idegrendszerű és kommunikációjú élőlények közt).
Az egyedek önzősége (ismét kisebb kitérő), azaz ennek elmélete olyan támadásoknak is kitette a darwinizmust, amit nem is érdemelt meg, ezeket a dolgokat (amiket nem is állít az elmélet, csak belemagyarázzák) nevezik vulgárdarwinizmusnak. Pl. olyankor, amikor a darwinizmust okolják a rasszizmus, a fajgyűlölet miatt (és néha minden rossz miatt, ami a világban van..., no comment), mivel az egyed önzőségébe vetett hitből sokan erre a következtetésre jutnak. Csakhogy az egyed nem lehet az evolúció alapegysége, ezt már régóta tudták.
Namost ezt azért írogattam le, hogy megértsd, annak, hogy "önző", a biológiában már hosszú előélete volt, Dawkins nem önkényesen, szenzációhajhászás miatt választotta az önző gén címet, hanem csak össze akarta kapcsolni az elméletét az eddig is ismert és vitatott véleményekkel. Az "önző" tehát nem csak annyit jelent, amit az átlagembernek, hanem fel kell idéznie azokat az elbukott, vagy vitatott, vagy valós elméleteket, amelyek alapján eljutott addig a felfedezésig, hogy az evolúció alapegysége a gén.
A csillagoknak nem szaporodnak, stimmt? Nincs sem öröklődés, sem gén, sem alkalmazkodás, sem semmi hasonló. Ettől még nevezheted őket önzőnek, mert ha önzetlenek lennének, nem pazarolnák el az értékes hidrogént... pl a Jupiter egy önzetlen csillag...
Ezt írod: "Tudod, ez olyan egyszerűsítés. Mert ha valamit egyszerűen is el tudunk mondani, akkor minek túlragozni."
Persze, csakhogy vannak hibás és káros egyszerűsítések is. Például emiatt létezik a fajgyűlölet, emiatt létezik az etnikai tisztogatás, emiatt jöhettek létre a koncentrációs táborok is. Emiatt mondhatja a jobboldal, hogyha én nem hordok kokárdát, akkor nem vagyok magyar. Ez is leegyszerűsítés, méghozzá a legkárosabbak közül való. Dawkins leegyszerűsítése nem ennyire káros, de akkor is hibás.
Pontosan hogy nem én tulajdonítok élő tulajdonságot bizonyos atomcsoportoknak, hanem Dawkins. Azért önzőnek nevezni valamit, mert a véletlen évmilliárdokig tartó összjátéka során elszaporodott, felesleges és pontatlan túlzás, megalománia. A csillagokat miért nem nevezzük önzőnek, belőlük is van éppen elég. Megszületnek, élnek, elpusztulnak. Senkinek sem jut eszébe önzőnek nevezni őket csak azért, mert léteznek. Erre persze mondhatjátok, hogy a csillagok nem változnak, nem mutálódnak, meg a többi. Én meg erre azt mondom, azért, mert nincs rá szükségük, ők az adott környezethez maximálisan alkalmazkodott létezők, több milliárd évig élnek.
,,Mégis, honnan a nyavalyából tudjuk, hogy ez jó nekik? Azért, mert a véletlen évmilliókig tartó munkája során éppen ők maradtak meg, teljesen és totálisan véletlenül? Mitől lenne ez nekik jó?"
Igazad van, eltaláltad, a szóhasználatunkban a "jóság" egyenlő azzal, hogy a gén fennmaradt. Természetesen ez is áttvitt értelmű dolog, pláne, ha belegondolsz, hogy a "gén" ráadásul egy elméleti valami, mivel nem egyenlő a DNS szakaszt alkotó molekulák összességével, hanem azzal az információval, amit hordoznak.
Egyébként én nem gondoltam, hogy valakinek is ekkora gondot fog okozni ez a szóhasználat. Persze, leírhatnánk, hogy nem "jó neki", hanem "éppen ő maradt fenn a fenotípusos hatásai által", vagy hasonló (ráadásul egy génnek önmagában nincs is hatása, csak a többivel együtt, meg egy csomó dolog bonyolítja a dolgot). De azért az fura, hogy valaki úgy fogja ezt föl, hogy annak a molekuladarabnak talán vannak gondolatai (vagy legalábbis azt hiszi, hogy más ezt hiszi), meg érzése, és azon akad fenn, hogy mégis hogyan lehetséges.
Tudod, ez olyan egyszerűsítés. Mert ha valamit egyszerűen is el tudunk mondani, akkor minek túlragozni. Mivel senki nem gondolja, hogy atomcsoportok éreznek, gondolkodnak (főleg előre), ezért az ilyen egyszerűsítések a legtöbb esetben hasznosak. Ez a topik azon példáknak a gyűjteménye, amikor az egyszerűsítés épp többletmagyarázást von maga után. (Pl. a fenti 3 bekezdés, meg persze az eddigi legalább 200 hozzászólás.)
Az előző hozzászólásom végén található zárójeles megjegyzés. A kedvedért azért kifejtem.
1. A junk DNS ("A") eredetileg hasznos gén volt. Amikor a körülmények megváltoztak, a szelekció az A-t nem tartalmazó egyedeknek kedvezett. Ez kétféle mutációval jöhet létre: B megjelenésével, illetve A eltűnésével. GOTO 272.
2. Jellemzően nagytestű állatok kislétszámú populációiban fordulhat elő, hogy a kismértékben káros gének is véletlen okokból elterjednek. Minden populáció életében vannak ugyanis olyan válságos időszakok, amikor a populáció létszáma hirtelen a töredékére, mondjuk a korábbi létszám néhány százalékára csökken. Ez egy kisebb létszámú populáció esetében néhány száz példányt vagy még kevesebbet is jelenthet. Egy kismértékben káros mutáció (aminek hatására mondjuk az egyednek átlagosan várhatóan 0.001%-kal kevesebb esélye van a következő generációban utódokat hagyni) azonban véletlen ingadozások következtében rövid távon elterjedhet akár néhány száz példányra is. Kis létszámú populációkban pedig könnyen előfordulhat, hogy egyéb okokból a néhány száz túlélő mindegyike hordozza ezt a hibás (azaz: gyakorlatilag szinte semleges, csak nagyon kismértékben hibás) gént. Amikor a populáció ismét eléri korábbi százezres létszámát (mivel az összes ős rendelkezett A-val, ezért a százezer egyed mindegyike is rendelkezik vele), akkor viszont valahol mutáció következtében megjelenik egy B-vel is rendelkező egyed... GOTO 272.
3. Igen, előfordulhat, hogy egyszerre jelenik meg A és B. Lehet, hogy utána az esetek 99.9%-ában el is tűnik. De a maradék 0.1%-ról még mindig fölteszed a kérdést, hogy "de hát ez miért van itt."
4. Előfordulhat, hogy A eredendően semleges hatású volt eredetileg, aztán később lett káros, akkor jelent meg B. (Ez az 1. pont variációja tkp.)
5. Előfordulhat, hogy B nemcsak A, hanem egy másik junk szakasz ("C") blokkolását is végzi. (C és B szimbiózisa kialakulásáról lásd az első négy pontot.) Mondjuk, olyan módon, hogy a kromoszómán mindent blokkol, ami egy bizonyos konkrét szakaszt követően található. Ami azután jön, az blokkolva van. Amikor C-hez hozzácsatlakozik A, akkor az is blokkolva lesz.
6. Előfordulhat, hogy B, amellett, hogy egy bizonyos szakasz ("D"; Teve példájával legyen ez az 5. kromoszóma 10-20. bázispárja) blokkolását végzi, még mellékesen valamilyen hasznos hatással is jár, mondjuk elősegíti egy bizonyos fajta betegség elleni antigének termelődését. Tegyük fel, hogy D blokkolásának hatására meg mondjuk egy másik (kevésbé súlyos) betegség antigénje nem termelődik. Ez azt jelenti, hogy B nettó hasznos gén, mert ugyan D-t blokkolja, de cserébe ő maga hasznosabb, mint D, ergo B el fog terjedni.
Namost, egy mutációval megjelenik ("beszúrással", nem tudom, mi a szakkifejezés) A, azon a helyen, ahol korábban D volt. (5. kromoszóma, 10-20. bázispár.) Ezzel D eggyel arrébb tolódott (most már 21-31. bázispár), most már B A-t blokkolja, D-t pedig nem blokkolja semmi. Teljesen mindegy, hogy micsoda A, a lényeg, hogy B ettől kezdve nem D-t, hanem a D helyén álló (D-t eggyel arrébb lökő) A-t fogja blokkolni. D pedig ismét teljes erejében virul. Ergo A elterjed. Így hát van megint egy A-B párunk.
Nem. Ha hasznos tulajdonságot kódol egy gén, akkor nem változik meg (csak ha már környezeti változás miatt nem lesz hasznos az a tulajdonság az egyednek), mert több egyedben is jelen van, és ha egyikükben mutálódik, a többiben nagy eséllyel változatlanul fennmarad. Ez nem érvényesül az inaktív részekre, mert ha mutálódnak, az nem befolyásolja az egyed tulajdonságait.
Ha valaki ilyesmit ír, hogy "jó a génnek", akkor meg is kell magyaráznia mit ért ezen. Talán olvasd el a könyvet, vagy legalább ezt a topikot... "jó a génnek" az, amitől több másolatban (azaz élőlényben) megmarad.
a gének mutációit a VÉLETLEN irányítja, és valamelyik élőlény megmarad, a másik nem. Tökéletesen a véletlenen múlik, melyik gén sikeres, és melyik nem, mivel a környezet változásai is a VÉLETLEN-en múlnak. Lehet hogy mondjuk a jégkorszakok véletlenszerűen jönnek, és az is lehet hogy a szőrnövesztő mutáció is véletlenszerűen jön, de az biztos hogy ha már egyszer jön a jégkorszak, akkor az a gén fog inkább megmaradni, amelyik hosszabb szőrt ír elő az állatnak.
A magyarázatod tökéletesen érthető, egy gond van vele: ha probléma az, hogy az A és B géneknek egyszerre kellene "távozniuk", akkor a fordított helyzet legalább ekkora gond. Vagyis, hogyan jelent meg egyszerre az "A" és a "B". Ha "A" jelent meg először, és nem volt ott "B", akkor a junk gátlás nélkül tönkretette az egészet. A "B" nem jelenhetett meg először, mert nem volt "A", amit gátolnia kellett volna. Tehát amikor megjelent "A" és "B", ez csak szimultán történhetett. Így az eltűnésük és lehetne szimultán mutáció eredménye.
Egyébként a különvéleményem az, hogy nem tudunk eleget a junk DNS-szerepéről sem, és arról sem, valójában hogyan kódol a DNS.
Ha valaki ilyesmit ír, hogy "jó a génnek", akkor meg is kell magyaráznia mit ért ezen. Már írtam, hogy ha valami metaforákkal és nem pontos fogalmakkal dolgozik, akkor az nem tudomány, hanem irodalom.
Ezt írod: "Nem, kis önkéntes tudósom, nem véletlenül maradnak fenn a gének... ez egy újabb dolog, amit meg kellene értened: azok a gének maradtak fenn amelyek egymással együttműködve az adott környezetben legjobb testfelépítést+viselkedést írták elő az élőlénynek."
Az, hogy egy adott környezetben mi a legjobb testfelépítés és viselkedés, azt nem lehet előre tudni, az csak akkor dől el, ha a valóságban kipróbálják. Tehát a gének mutációit a VÉLETLEN irányítja, és valamelyik élőlény megmarad, a másik nem. Tökéletesen a véletlenen múlik, melyik gén sikeres, és melyik nem, mivel a környezet változásai is a VÉLETLEN-en múlnak.
Van a junk DNS, nevezzük "A"-nak. Van egy gén (nevezzük "B"-nek), "aki" azzal foglalkozik, hogy "A"-t blokkolja. Az a kérdésed, hogy miért vették be a csapatba B-t, ahelyett, hogy A-t kidobnák onnan. Nos, a válasz egyszerű: ha van a csapatban egy DNS-szakasz, A, aki fölösleges, akkor kétféleképpen lehet tőle megszabadulni:
- vagy bevesszük a csapatba B-t, aki A-t blokkolja, akkor viszont Holden fölteszi a kérdést, "miért van itt A is és B is, amikor tkp. egyszerűbb lenne mindkettőt kidobni,"
- vagy kirúgjuk a csapatból A-t, akkor viszont már egy generációval később sem lesz ott sem A, sem B, így Holden nem tesz fel kérdéseket.
Lehet, hogy az esetek 99.9%-ában az evolúció a második fajta megoldást választja, és csak 0.1, vagy éppen 0.0000001%-ban választják a másodikat. Ám ha egyszer a másodikat választotta, tehát már van A mellett B-nk is, akkor már nehezebb megszabadulni tőlük: ha először B-t dobjuk ki, akkor megint ott lesz A, akit nem akarjuk, hogy hatása legyen. Ha A-t dobjuk ki először, akkor ehet, hogy B helyette valaki mást fog blokkolni. Lehet, hogy egyéb hatása lesz. Legrosszabb esetben is A kidobása után még ott van a B-nk. Szóval, ha egyszer az első megoldás valósult meg (túlélés szempontjából a kettő egyenértékű), akkor az ott marad, jó eséllyel, ha nem is az idők végezetéig, de nagyon sokáig, évmilliókig, talán százmilliókig is. Ha pedig véletlenül mégis eltűnik, akkor pedig megintcsak nincs ott semmi, így megintcsak nem kérdezed meg, hogy "hogyhogy ez nincs itt?"
Namost, valószínűleg igen gyakran "akar" az evolúció megszabadulni egy géntől. Ha csak 0.00000001%-ban az első módszert választja, ezek a junk A-B párok akkor is folyamatosan halmozódni fognak. A "semA-semB" párok meg ugye nem halmozódnak, mivelhogy nincsenek, jobban nem tudnak nemlétezni, mintha sohasem is lettek volna.
Ezért aztán vannak junk DNS-ek, és vannak, akik megkérdezik, hogy "dehát ez miért van ott." Lehet, hogy sokkal több junk DNS nincs ott. De ez mindegy.
Meg tudjuk magyarázni, hogy B miért van ott, A pedig valahogyan odakerült. (Régen hasznos volt, B akkor jelent meg, amikor fölösleges lett. Egy véletlenül odakerült kicsit hátrányos mutáció volt, ami elterjedt a populációban, és az A-t tartalmazó populációban B könnyen elterjedt. Satöbbi.)
Pontosan ez az az áltudományos és kártékony szemlélet, amit nem lehet elfogadni. Mert miféle megállapítás az, hogy "ez így jó a géneknek". Megkérdezte őket valaki, vagy tudjuk valahonnan, hogy ők ezt baromira élvezik? Mégis, honnan a nyavalyából tudjuk, hogy ez jó nekik?
Te tényleg ilyen lassan értesz meg bármit is? Az "önző gén", "a gén érdeke", "jó a génnek" meg a többi nem szó szerint értendő, hanem metafora: összevont hasonlat - igazából a gén nem gondolkozik, nincsenek érzelmei, nem önző stb.
Azért, mert a véletlen évmilliókig tartó munkája során éppen ők maradtak meg, teljesen és totálisan véletlenül? Mitől lenne ez nekik jó? Nekem sem jó, ha fáj a fogam, mi van, ha a géneknek sem annyira jó?
Nem, kis önkéntes tudósom, nem véletlenül maradnak fenn a gének... ez egy újabb dolog, amit meg kellene értened: azok a gének maradtak fenn amelyek egymással együttműködve az adott környezetben legjobb testfelépítést+viselkedést írták elő az élőlénynek.
Azt írod, hogy az inaktív szekvenciák előbb-utóbb megváltoznak. Nos elárulom neked, ugyanez igaz az aktív, kódoló szekvenciákra is, azok is előbb-utóbb megváltoznak. Csakhogy őket önzőnek nevezi Dawkins, az inaktívakat meg nem. Vajon miért???
miért éri meg a junk DNS fékentartó mechanizmusokat fenntartani, ha el is lehetne távolítani a junk DNS szekvenciákat? Talán mert nem lehet eltávolítani? Képzeld el, mi lenne ha olyan metagének lennének a genomban, amelyek ilyen DNS-vagdosó fehérjéket szintetizálnának! Mondjuk lenne egy DNS-kivágáz-5-10-20 nevű enzim, amelyik nekiesik az ötös kromoszómának, és kivágja belőle a 10 és 20 közötti sorszámú bázispárokat... rendben megtörtént, junk eltűnt, mi következik ezután? Kivágja a maradékból a 10 és 20 közötti hasznos bázispárokat, akik eredetileg a 21-31 közöttiek voltak és így tovább, míg az ötös kromoszómából csak az első 9 bázispár marad.
Ezt írod: "ez így jó a géneknek, tök mindegy, hogy közben mennyi szenvedést, értelmetlen küzdelmet okoznak".
Pontosan ez az az áltudományos és kártékony szemlélet, amit nem lehet elfogadni. Mert miféle megállapítás az, hogy "ez így jó a géneknek". Megkérdezte őket valaki, vagy tudjuk valahonnan, hogy ők ezt baromira élvezik? Mégis, honnan a nyavalyából tudjuk, hogy ez jó nekik? Azért, mert a véletlen évmilliókig tartó munkája során éppen ők maradtak meg, teljesen és totálisan véletlenül? Mitől lenne ez nekik jó? Nekem sem jó, ha fáj a fogam, mi van, ha a géneknek sem annyira jó?
