Szombaton Budán sétálva benéztünk egy kis templomba.
A bejárati ajtónál egy jókora hirdetőtáblán a szinte már megszokott "NEM, NEM, SOHA..." szöveg fogadott egy Nagymagyarország térkép társaságában...
Egyszer - tán mert a Gyulay-félék meg a nyilas rendezvények tábori lelkészei felingerelték - mondott egy hülyeséget. El is ismerte. A környezetében is bírálták. Nincs miért emlegetnetek tovább.
A dolog legalább annyira igaz fordítva is: az egyházak macerálják a nekik nem tetsző pártokat.
Sosem mondtam, hogy az egyházaknak nincs joguk politizálni - nekem természetes, hogy tehetik.
De arról meglehet a véleményem, és el is mondhatom, mit tartok az egyházak 1938-as szellemiségű politizálásáról.
Attól, hogy egy intézmény monnyuk 2000 éves, még nem kell szükségképp avíttnak lennie, és nem kell a magyar szellemi-politikai kísértetjárásban tevékenyen részt vennie...
Semmi akadalya, politizaljon az Egyhaz a templomokban, de ugyanakkor csak a hivokre tamaszkodjon az Egyhaz es ne az allamra.
Egyebkent almoskonyvem szerint, ha az Egyhaz szukseget erzi annak, hogy beszalljon a napi partpolitikai csatarozasokba, annak hatalmas rakefeles lesz a vege, mert a sardobalasbol ohatatlanul kijut neki politikai aktivasanak megfelelo resz. Hallassa hangjat erkolcsi kerdesekben es hagyja a vilagi dolgokat a templon falain kivul.
Csakhogy mindez vonatkozik a pártokra és a civil szervezetekre is, ugyebár?
Nem vagy köteles sehova se járni, egyiknek a tevékenységében sem résztvenni, ha nem felel meg számodra.
Mindegyiket támogatod adódból is, annak ellenére, hogy nem az elveidet valják.
Akkor pedig ne tessék csak az egyházakat macerálni végnélkül ezzel a marhasággal!
Nem bánnám ha az mszp és a minden demokratájuk össze űlne, megbeszélné, és kihírdetni, hogy ki mit hova mikor és miért rakjon, mit mondjun és gondoljon. Mint a régi szép időkben.
Gyulay Endre püspök az egyház politikai szerepéről >>>
2005-02-19
– Püspök úr, ön szerint politizál-e a magyar katolikus egyház? – Más eredmény jön ki, ha 25-öt osztok 4-gyel, mint ha fordítva tenném. Az egyház meghirdeti a saját tanítását. Ez a számláló. Valamelyik párt felfedezi benne, hogy neki is vannak ehhez hasonló céljai. Ez a nevező. Az eredmény: az egyház pártpolitikát folytat. A dolog fordítva van: az egyház elmondja a tanítását, és nem átveszi valamelyik párttól. Az egyház már kétezer éve hirdeti ugyanazt, vagy ha tetszik, száztíz éve már, hogy a Rerum novarumban meghirdette szociális tanítását; akkor, amikor ezek a pártok még sehol nem voltak. Az a kérdés tehát, hogy melyik párt alakul az egyház tanításához. Egyébként is minden alkalommal, amikor a választások előtt a püspöki kar kinyilvánította véleményét, ismertette az egyház tanítását, és ehhez fűzte hozzá, hogy a hívek döntsenek lelkiismeretük szerint. Mindegy, melyik párt
– Van-e saját szabályozása az egyháznak a politikai megnyilvánulásokra? – A közügyekkel való foglalkozást az egyház nemcsak feladatának, hanem kötelességének is tartja. A II. Vatikáni Zsinatnak „Az egyház a mai világban" című dokumentumában benne van, hogy minden megkeresztelt katolikus ember köteles a közjóért dolgozni. A dekrétum arról is szól, hogy akinek érzéke van a politikához, az képeztesse ki magát, és korrupció nélkül, tisztességesen vállaljon politikai szereplést, aminek révén az egyház álláspontját ki tudja nyilvánítani. Az Egyházi törvénykönyvben olvasható, hogy a papság semmiféle vezető szerepet nem vállalhat, nem lehet országgyűlési képviselő, párttag, szakszervezeti vezető – csak egészen rendkívüli, különleges engedéllyel.
– A kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás idején ön is személyesen állást foglalt az „igen" mellett. Ezt nem tekintette politikai kérdésnek? – Lehet így is tekinteni. De ne felejtse el, a miniszterelnök úr sokkal később nyilatkozott arról, nem támogatja, hogy a kettős állampolgárságról törvényt hozzon a parlament; akkor állt elő ezzel, amikor az egyház már régen megszólalt, és a híveket a támogatásra kérte. Nem a Fideszről vagy az MSZP-ről volt szó, hanem egy olyan közösségről, amelyik a saját országában kellene, hogy megőrizze a magyar öntudatát és kultúrát.
– Amikor az egyház belekapcsolódik egy politikai diskurzusba, nem tart attól, hogy azonosítják a politika legtöbbször alázat nélküli módszereivel? Hogyan lehet ettől elkülönülni? – Ez valóban nehéz. De én soha nem mondtam, hogy bárki egy adott pártra szavazzon. Emlékszem arra a Tisza Szállóban lezajlott nagygyűlésre, amit Orbán Viktor a kampánya alkalmából rendezett; ott is leszögeztem: én nem azt mondom, hogy Orbán Viktorra szavazzanak vagy Horn Gyulára. Azt mondom, ami az egyház tanítása, s azt, ami szociális vagy oktatási kérdésekben ebből eredően megfogalmazható. Ezek – állítólag – politikai kérdések. De hát nem azok! Ma is az a legnagyobb gond a politikával, hogy senki sem arról beszél, mi a közjó. Minden megnyilatkozásban az van, hogy „…mert 2006-ban". Engem püspöki kinevezésemmel az egyház feje azzal bízott meg, hogy a közjó érdekében kiálljak, és nem érdekel, hogy melyik politikai párt valósítja azt meg.
– Elment volna egy baloldali rendezvényre is? – Általában elmegyek, ahová hívnak, ha hagyják, hogy kifejtsem, amit mondani szeretnék. A rendszerváltozás után a szegedi múzeumban is ott voltam, amikor a szocialisták vallási tagozata meghívott. Horn Gyula is jelen volt. Ott voltam, hogy elmondjam, amit az egyház tanításából el akartam mondani.
– A miniszterelnök vatikáni látogatása vitát keltett, miután bepanaszolta a magyar püspöki kart a pápánál. Milyen visszahangja volt ennek a Vatikánban? – A vatikáni diplomácia eléggé régi: megszokta már ezt a hozzáállást is, és megszokta a kulturált hozzászólást is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr előtt minden magyar kormányban megvolt a jóindulat, hogy a történelmi egyházakkal személyesen összeült, és beszélgettünk az ország dolgairól. E ciklus alatt is volt erre igény. Alsóbb szintű kezdeményezés volt, de folytatás nélkül. Pedig ott alkalma lett volna a miniszterelnök úrnak elmondania a véleményét az egyház közéleti szerepéről. Hogy miért nem így tett – ő tudja. Szerintem ez a vatikáni közjáték egy kezdő politikus – úgy értem, a nemzetközi politikában kezdő, mert a KISZ-ben, majd az MSZP-ben politizált azelőtt is – önálló kezdeményezése volt, amit nem egyeztetett senkivel.
6 millió megkeresztelt
– Ön nemrég a jobboldali Nemzeti Fórummal közös rendezvényen vett részt… – Bocsánat: meghívtak egy rendezvényre, ahol azt mondhattam, amit akarok…
– … és a médiában az terjedt el, hogy ott hatmillió megkeresztelt magyar emberre hivatkozott, akik elvárják az egyháztól, hogy közéleti kérdésekben véleményt nyilvánítson. Valóban ennyien hallgatnak a keresztény egyházak szavára Magyarországon? – Ez így félreértés. Én azt mondtam, minden megkeresztelt ember az egyházhoz tartozik. Ha valaki azt követeli, hogy az egyház ne politizáljon, akkor ez a hatmillió megkeresztelt ember nem szólhatna hozzá szociális, gazdasági kérdésekhez, sőt nem is szavazhatna.
ki mondta, hogy a templomokban nem lehet politizálni??? hol van ez kőbe vésve??? a pap talán ne is szavazhasson? esetleg a hívők sem? ha a templomban óhajtják megbeszélni a napi politikát, ki merészeli azt megtiltani??? talán egy ateista???
Több lehetőséged is van:
1. Ne látogass templomokat.
2. Gondolkodj el rajta, hogy hátha az odajárók ezt elvárják, neked meg semmi közöd hozzá.
3. Szólás és véleményszabadság van a másik oldal számára is. Ahogy Te/Ti is büntetlenül szövegelhettek (ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, ugyebár?), akkor miért várod el másoktól, hogy ne mondhassanak/irhassanak olyant ami neked nem tetszik? Kettős mérce?
Gyergyószentmiklós mellett egy kis faluban a helyi templom kertjében egy dombormű van kiállítva, amelyen a mai magyar címer látható Szent Koronával, hármas halommal stb. Tetején felirat: "Ember vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad."
Magyarországon a NEM, NEM, SOHA tényleg idejét múltnak tűnik, de erre a székelyföldi domborműre nem tudok így nézni. Pedig mindkettő ugyanarról szól, vagy nem?
Mivel a hit egyetemes, lehet-e "hazafi" az egyház olyan értelemben, hogy mindkét oldalon, tehát az ellenfél/ellenség - ahogy tetszik - oldalán is megáldják a fegyvereket Isten nevében... Rómából nézve sem hiszem, hogy jó szemmel néznének mondjuk egy revizionista szónoklatot, mert ez megosztaná az egyházat. Nem hiszem, hogy a szlovák egyház azt prédikálná a szószékről adott esetben, miszerint vissza a magyar területeket Magyarországnak.
Némileg más, de valahol idetartozó dolog. Nem szoktam templomba járni, de a napokban egy rokon gyermek keresztelőjére elmentem. A mise fő mondanivalója a "... Jézus kiűzte a kufárokat a templomból ... " lecke volt. Szépen beszélt a pap. Csak a vége, az ne lett volna. A mise végén ugyanis megemlítette hogy az egyháza újságjának legújabb száma megjelent és a végén a templomajtóban - de még belül /esett az eső/ - a neki segédkező férfi árulta az újságot. Elgondolkodtató.
Ez a templomos politizálós dolog ezért nem tetszik nekem, mert amikor az egyház beszól a politikának és meg akarja mondani azt hogy mi és hogyan legyen, akkor ezzel az egyház belépett a kocsmai verekedők közé pofoszkodni.
Ezzel még nem is lenne semmi baj, a baj ott kezdődik amikor a pofoszkodás hevében az egyház is kap néhány fülest, akkor egyből jönnek hogy üldözik az egyházat, meg ezeknek a rohadékoknak semmi sem szent.....
Na ez az ami nekem nem tetszik.
Be kell látni ha valaki beszáll a ringbe hogy pofonokat osztogasson akkor ne sírjon amikor neki is leosztanak néhány maflást.
Bár asszem erről valamikor a 90 -es évek elején valami Orbán Viktor nevü képviselő is így vélekedett :-)
Mert én úgy gondolom, hogy a magyar egyházfiaknak a magyar nemzeti érdekek mellett, és az azokat ért sérelmek ellen kell kiállniuk. Bárhol, akárhol, bármikor, mindenkor, beleértve az Isten házát is. Mint ahogy tette a Hány az óra vekker Úrban a plébánost játszó Kállai Ferenc.
