Mindenkinek vannak feladatai ebben az életben (is), amiket jobb minnél előbb felfedezni, hogy a saját utunkat járjuk, ezzel megvalósítva önmagunkat, és megteremtve a lehető legboldogabb élet lehetőségét
btw. azt tudod, hogy a quarelin-t kulfoldon sok helyen betiltottak, mert a hatoanyagarol kimutattak, hogy nagy mennyisegben sulyos mellekhatasai vannak?
szoval idonkent lehet szedni, de mondjuk surun nem.
azt nem tudom, hogy ha valaki mondjuk sok evtizedig havonta par szem quarelint vesz be, akkor annak mennyi kovetkezmenye lehet.
siman atmentunk "jotanacsok ivaszathoz" topicba, mert a topic inditojarol kiderult, hogy nem sok ertelmes kerdest tud feltenni, es a valaszokkal sem tud mit kezdeni. mas meg nem akar ertelemset kerdezni.
en ugy gondolom, hogy sehogy sem kerulheto el a fajdalom, ha az ember agymosasig issza magat, es masnapos tipus. egyszeruen az embernek fajni kezd a feje a denaturalizaciotol.
hasonloan egy nagy sejtpusztula sutan mindenkeppen mozgaskoordinacios zavarok lesznek.
szerintem jo hangulatig lehet ugy inni, hogy a dologbol semmi baj nem lesz, mert nem pusztitunk semmit el, csak kicist megzavarjuk a dolgokat.
egyebkent eleve perverz egy dolog azert megzavarni az agyunkat, hogy jobb legyen.
en ha iszok, akkor azert, mert az izet szeretem, mert a tarsasagi dolgokhoz hozzatartozik hagyomanyosan.
meg valamit. a fejfajasok oriasi resze gyomori eredetu. en emiatt szoktam nagyon masnapos lenni. mondjuk a zsir es cukor ezen is segithet.
"Egyik haverommal nem lehet inni, mert elalszik, egy másik meg durva lesz. Én szexuálisan eresztem el magamat, vagyis trágárkodok, meg ilyesmi. Jó az, ha hasonló és „megértő” társakkal tud az ember részegeskedni."
Én szeretem a sört, a búzát is, csak nagyon felpuffaszt és sokat kell búznom. A bor az sokkal jobb. Szerintem társaságban a fröccsözés a legjobb, ami tartósan képes a hangulatot fenntartani, meg nem is árt meg. A tiszta borozgatás sem rossz, csak akkor max. 1,5 decis adagokban, nem túl gyorsan, kóstolgatva élvezetes. Beinduláshoz egy kis rövid nem árt. Nekem elsősorban a körte, barack és szilvapálinkák jönnek be, meg a gyomorkeserűk.
Meg hát jó önmagunkkal tisztába lenni. (meg az ivócimborákkal) Egyik haverommal nem lehet inni, mert elalszik, egy másik meg durva lesz. Én szexuálisan eresztem el magamat, vagyis trágárkodok, meg ilyesmi. Jó az, ha hasonló és „megértő” társakkal tud az ember részegeskedni.
ok, ok, igazad van. akkor módosítanám: minden zsírcukorvíz csak lefekvés előtt, a másnaposságot megelőzendő. reggel kaja, több liter kávé v kóla, aspirinquarelin, vízvízvíz.
de a helyzet az, hogy tulajdonkeppen ezek a vedointezkedesek az alkohol "agymoso" hatasat fekezik. szival meglehetosen baromsagnak tunik, ha valaki egyszerre var az alkoholtol egy hatast,masrestz megakadalyozza azt.
Nyár óta nem csináltam agymosást. Szombatra azt tervezem, hogy átmosom magam alkohollal. Mit javasoltok, hogy ne legyek rosszul se buli közben, se másnap? Mit igyak? Mit egyek?
(Amúgy, ha nem lett volna világos sör, arra céloztam, hogy szerintem az egyén önmegvalósításának és az állami szerepvállalásnak vannak azért közös pontjai, még ha nem is annyira lényegesek)
h elbasztad-e az életedet, azt csak a halálos ágyadon ítélheted meg, addig meg még van időd, úh azt javaslom, h kapd össze magad gyorsan, és találd ki, h mire vágysz a legjobban a világon. sok sikert.
Azért próbálom rákenni az államra, mert nem tudom elfogadni, hogy elbasztam az életem. És nagyon szar érzés, hogy egyedül vagyok a világegyetemben a problémáimmal. Anyám is hibás, mert nagyon elkényeztetett, mindent megcsinált helyettem. Lehet, hogy most is arra várok (10éve), hogy valaki megcsinálja helyettem. Ezt most megpróbálom tudatosítani magamban.
„Én azt tartom ésszerűnek, hogy az állam mindenkinek felkínálja a lehetőséget arra pályaválasztás előtt, hogy átmenjen egy alapos képességvizsgálaton, mert szerintem az emberek igen jelentős része nem ismeri a saját adottságait.”
Én Carnappal ellentétben nem gondolom, hogy az államnak nem kéne az egyénekkel foglakoznia. Ennek ellenére én is azt gondolom, hogy az önmegvalósításhoz nem sok köze van, egyszerűen azért, mert nincsenek ehhez eszközei. (valamennyi azért van, de nem itt bukik meg a dolog)
Pár érv:
1. Ha lenne is olyan módszer, ami kimutatja, hogy ki miben tehetséges, akkor sem lennénk előbbre, így kár azon filózni, hogy ki fizesse ennek a költségeit.(az állam vagy az egyén) Pl. hiába derülne ki, hogy hurkatöltésből én vagyok a világ legtehetségesebb embere, nem sokra mennék vele. De azzal sem, hogy ha kiderülne, hogy hátrafelé ugrásban használatos izmaim különösen fejlettek.
a) ezzel csak azt mondom, hogy a „képesség” társadalomfüggő elmosódott fogalom.
Ráadásul a szociológiában komparatív előnyről beszélnek. Ez azt jelenti, hogy hiába vagyok tehetségesebb A, mint B, akkor is a B-t érdemes választani, ha éppen erre van kereslet. Ha a 10 millió magyar a világ 1. 10 millió legtehetségesebb kőművese lenne, akkor sem lenne jó 10 millió kőműves országában élni.
b) ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem csak a tehetség számít.
2. A tehetséget nehéz mérni. A tehetség elsősorban érdeklődést jelent, örömöt egy adott tevékenység során. Ez élethelyzetekben derül ki, nem teszteken. Ha örömöt okoz a zongorázás, felvetődik, hogy legyek zongorista. Ha kedvvel oldom meg a matekpéldákat, felvetődhet egy műszaki pálya lehetősége. Ha valamit ki sem próbálok, akkor sohasem fog kiderülni, hogy tehetséges vagyok benne. Ez elsősorban a szülő felelősége, hogy egysíkú neveltetést adjon, hanem próbáljon minél több dolgot élethelyzetben is kipróbáltatni. Sok tehetséges zeneszerző nem lett azért zeneszerző, mert nem volt otthon zongora.
a) ezzel csak azt akarom mondani, hogy lehetőséget kell adni egy gyermeknek, hogy „megtapasztalja az életet sokszínűségét”. Ebben részben van állami felelősség is. (pl. sportolási lehetőségek, zeneiskolák stb. biztosítása)
Ha valamiben tehetséges valaki, és ezzel kapcsolatos pályát választ, tisztában kell lennie a pálya egyéb körülményeivel. Ez szintén szülői és részben állami felelősség. Ha valaki szereti a biológiát, még nem elég ahhoz, hogy pl. jó orvos legyen. Ehhez sok minden kell. Sok dolgot előre lehet látni (pl. hová kell benyúlni, milyen a várható fizetés, mennyi nyalásra van szükség az előrejutáshoz stb.), de sok mindent meg nem.
b) ezzel csak azt akarom mondani, hogy a pályaválasztás igen komplex dolog. Valamilyen irányú tehetség befolyásolhatja, de sok körülményt figyelembe kell venni, és garancia nincs semmire. (pl. lehet új világcsúccsal másodiknak is lenni stb)
3. Az önmegvalósítás szubjektív érzés. Bill bácsi sem biztos, hogy milliomos akart lenni. Lehet, hogy kondásként boldogabban élne. Még ha valakinek határozott céljai is vannak (pl. legyen autóm és egy kis lakásom, nem kell palota…), akkor is relatívan ítéli meg a helyzetét. Ha a szomszédnak jobban megy az vacak, ha nekünk megy jobban az jó érzés. (mondjuk)
Ebbe most nem mennék bele, hogy ki mikor érzi azt, hogy „megvalósítja önmagát” vagy hogy egyáltalán kell-e ilyesmivel foglakozni. (végül is erről szól ez a topik:) Ezen a téren az állami felelősség szinte teljesen kizárható.
" már rég hasznos tagja lehetnék a társadalomnak, ha nem magamtól kellene átküzdenem magam az önmegvalósítás nehézségein."
- Van egy rossz hírem: ha nem fogod magadtól megoldani, akkor ez így fog maradni. Ugyanis rajtad kívül a kutyát nem érdekli, hogy mi lesz az önmegvalósításoddal. Szándékosan - de megértést remélve - fogalmaztam ilyen bántóan sarkosan (bocs), dehát tudod, hogy mennyi ember van a földön? .. és mit számít abból egy? .. vagy száz? vagy százezer? Az égvilágon semmi nem omlik össze, ha valaki nem valósítja meg önmagát - vannak mások akik majd megteszik maguknak ezt a szívességet. Kérdezd meg azokat az embereket, akiket önmegvalósítottnak tartasz, hogy ki küzdötte át őket a nehézségeken!
de tkp. mit szeretnél? h elmondhasd vkinek, mihez értesz és mire vágysz, ő pedig megtervezze a további életedet???
(legalábbis a munka szintjén.)
***
szép-szép dolog a meditálás, az önmagunkba nézés és a belső (mer milyen van még?;) igazság keresése, de az is lehet, h a topiknyitónak egyszerűen csak új állásra/lakásra/ismerősökre/élményekre lenne szüksége;)
nem magyarazom tovabb. nem figyelsz. lathatoan nem az a celod, hogy kerdeseidre valaszt kapjal.
nem jutottal meg el oda, hogy olyan szervezett modon gondolkodjal, hogy tudjad, mik a kerdeseid, miert azok a kerdeseid, hogy valaszt keress rajuk, es a valasszal tudnad, hogy mit kezdjel.
Igen, az én felelősségem, de már rég hasznos tagja lehetnék a társadalomnak, ha nem magamtól kellene átküzdenem magam az önmegvalósítás nehézségein. Nem tetszik ez nekem, hogy mindenki csak magáért vállal felelősséget. Ezt önzőségnek nevezem. Kéne alapítanom egy céget, aminek a fő profilja az önmegvalósítás támogatása képességtesztekkel. Vagy ezt nevezik "önismereti tréning"-nek? (..ami ezt a célt szolgálja)
