Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
"Bennem is fölmerült egy időben, hogy jé, ez ugyan olyan mint a kos jele.
Egy baj van, hogy sehol sincs nyoma annak, hogy ez szarv."
Nem emlékszel rá, pedig kétszer is elmondtam:
V.G. Bronzkori magyar írásbeliség c. könyvének 92. oldalán olvasható:
"A székely "nt" mássalhangzós csoportjel párhuzamai a kínai fogalomjelek között "antilop, dámvad, juh" jelentésűek."
Kyril Ryjik nyomán mutat négy (3+1) rajzolatot, melyek az "nt" jelre hasonlítanak és a fent nevezett állatfogalmakat jelölik.
Ehhez fűztem a véleményem, miszerint szarvval rendelkező állatok általában hímneműek, következésképp a jel is férfi szimbólum lehet.
Szerencsére találtam egy írást ahol a hivatkozott rajzok szintén megtalálhatók a 14. oldalon.
A kínai jeleken külön van meghatározva a nőnemük. Anélkül szerintem hímneműek...
A 17. oldalon a kínai "élő fa" (életfa) piktogrammal is találkozhatunk, ami kísértetiesen hasonlít az "nt" jelre, de annak egymással szembe fordított változata.
Számodra is találtam érdekességet a 18. oldalon az oszlopokon lévő rajzok közt a kinagyított részlet Aranygerend felirattal.
Érdemes még a 19 oldalon a rövid összefoglalást is átfutni.
"itt látható, h megint mitoszokra vonatkoztatva akarod érvényesíteni, nem a valóságból."
Szerettem volna tudományos értekezésekből olvasni róluk, de ilyet nem találtam, maradtak a mítoszok, legendák... Meg az ősi ábrázolások, egyéb kultúrális hagyatékok...
Egyébként is ezekben találhatók a szimbólumok, máshol hiába is keresnéd...
Nem! A teremtő (anyagi világ) eredendően mindig férfi. A tudás, törvény, lélek pedig nő.
Később a nő lett a teremtő, az anyagi világ megszemélyesítője, a férfi pedig hordozza a korábban női jellemzőket.
Pl: A matéria anyagot jelent. Európa-szerte az anya az anyaghoz kötődik, mutter, mother, mater... stb. a magyar nyelvben pedig az égi anyához ana, anyu.
Ha mindegy lenne, hogy az anya mihez kötődik, (anyaghoz, vagy az égiekhez) nem lehetne időbeli sorrendet fölállítani, de így azonnal látható, hogy a magyar nyelv sokkal régebbi emléket őriz az európai nyelveknél.
"A te elgondolásod alapján nem létezhetne az sem, hogy a Tejút folyó is meg út is, meg fa is és egyben forgástengely."
A Tejút lehet folyó, mert az út szinonimája: vízi út. Fa is lehet, de nem ott, ahol útként értelmezik.
Olyan dolog ez, mint a betűk hangzósítása: Amit mi "c"-nek ejtünk, azt máshol "k"-nak, vagy "sz"-nek ejtik. Nem lehet fölcserélni!
Tőlem úgy értelmezheted, ahogy akarod, de borítékolom, hogy el fogsz veszni a lehetőségek sűrűjében, mert bármit ráhúzhatsz egy szimbólumra, ha nem figyelsz oda, s nem lesz a kezedben egy biztos pont, ami alapján eldöntsd az értelmét. Akkor mire mész vele?
"Nincs sehol megírva az, hogy hány ágúnak kell lennie egy életfának."
De igen, meg van írva: Az Inanna ábrázolásokon mindig sokágú. A menóra is sokágú. (az is életfa)
Az NT nem lehet sokágú, csak kettő, mert egy kosnak, szarvasnak csak két szarva van.
Az egy más lapra tartozik, hogy később milyen olvasatuk lesz...
"Az ábrázolások és az értelmezések nem elvágólag követik egymást hanem egymással
párhuzamosan létezik ez is meg az is."
Ma igen, de egykor nem így volt. 500 éve senki nem gondolt a náci pártra, ha meglátott egy szvasztikát.
Amúgy ma sem lehet tetszőlegesen összekeverni a két értelmezést...
Jól is néznénk ki, ha ma egy hindu templomban látott szvasztikát náci szimbólumként értelmeznénk...
"Sajnálom, hogy nem látod be azt, hogy nincs ilyen, hogy 23 óra 59 percig nő, aztán 24.00-tól férfi az értelme."
De van, Ha nem is óra, percre, de határozott idő választja el a kettőt egymástól.
Indiában az árja törzsek betörését követően, amikor az Upanisadokban a Purusa és Prakriti leírásában a két aspektus szerepet cserélt, vagy a héberek esetében, mikor az egyistenhitet megalkották, s Jahve mellől száműzték párját, Asérát, miáltal szintén szerepcsere történt. Vagy amikor Jézus vallása helyett Pál hite nyert teret...Ott is megcserélődtek a szerepek.
Sőt, ha már szóba került a szvasztika talán még napra, órára is meg lehet mondani, mikortól lett náci szimbólum.
Tehát nagyon nem mindegy, hogy egy adott időben, adott körülmények között milyen értelmet tulajdonítunk egy szimbólumnak. Nem lehet más tartalmat adni neki, csak azt, amit akkor és ott értettek alatta.
"A szerves fejlődés ilyet nem ismer."
A szimbólumok jelentésének nincs fejlődése, nem is lehet, azért szimbólumok. Csak az alakjuk fejlődhet...
Természetesen idővel át- vagy félreértelmezések okán megváltozhat a jelentése, de ez nem fejlődés. Lásd a szvasztikát.
