Valóban nem láthatja úgy az életet mint egy multik által megnyomorított gyári munkás. Valóban nem láthatja azt a küzdelmet amit egy olyan ember vív a lelkében akit egy életen át félrevezettek, s 55 -65 évesen rájön hogy hazugságokat hitt el. Hitt egy rendszerben, próbált azonosulni, megérteni, alkalmazkodni. Ezek után jött egy rendszerváltás, elvették a munkáját, mindenki azt mondja rá hogy ő fölösleges, túl öreg, túl képzett, túl messze lakik és sokba kerül utaztatni... Megöregedett és csak pár éve van hátra nyomorogva.... Az a " közhelyszerű tézis" hogy a média és az oktatás elbutít, sajnos nem közhely hanem a mai magyar valóság.
A (nem mondom meg melyik aki visszaolvas rájön) jogi egyetemen, pár hónapja egy vizsgázó hölgyike kimondta a szájával, hogy szerinte a nyilas keresztes párt vezetője Kádár János volt, javítási lehetőséget kapott és megnevezte Rákosit... még egyszer hangsúlyozom magyar egyetem!
Neves gimnáziumban 17 éves leány kijelenti az osztálynak, hogy de igen is, a tojás az zöldség, mert a zöldségesnél lehet kapni!!! Amikor a többiek nevetgélnek jön a válasz tőle, " Mos' mééér énnnem vagyok vidééééki paraszt! " Ő egy jól szituált gazdag városi vállalkozó imádott gyermeke.
Igaz hogy én nem vártam és nem várom az oktatástól, hogy gondolkodni látni tanítsa a gyermekeimet. Véleményem szerint az erkölcsi nevelés életre nevelés (és nem gyerek tenyésztés) legfőképpen az anyák felelőssége és kutya kötelessége! Nem hárítható a felelősség a médiára oktatásra, pláne az ilyen silány minőségű oktatásra.
30 évvel ez előtt az a vicces mondat forgott a köznyelvben, hogy aki ért valamihez az csinálja, aki nem ért semmihez az elmegy tanárnak mert oda bárkit felvesznek.
Bizony egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány igazi tiszta szívű rátermett, gyerekszerető tanítóval és tanárral találkoztam az elmúlt 20 év alatt. Voltak akik miatt a 6 éves gyerekemmel a hazugságról, bosszúállásról, aljasságról, lelki betegségekről, lustaságról kellett beszélgetnem, hogy a gyerekem lelke ép maradjon a közelükben.
De volt és szerencsénkre van köztük néhány olyan csodás ember, akik nélkül a gyerekeim soha nem válhattak volna olyan színes gondolkodó egyéniséggé mint amilyenek most. Nekem is voltak az életemben meghatározó tanár egyéniségek. Hálás vagyok nekik a mai napig. De nem megbocsájtható az hogy azon a pályán nincs megfelelő alkalmassági szűrés. Nem szeretnék általánosítani. Akinek nem inge, ne vegye magára!
Jól érzi az elkeseredettséget. Két három fecske (kiváló pedagógus) nem csinál nyarat. Egy példamutató program a médiában mint például ez http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=6095 nem jut el mindenkihez. Épp ezért fontos, hogy mit kérdezünk és hogyan. Gyönyörű magyar nyelvünk lehetővé teszi, hogy egy kérdés, csupán a hangsúly miatt lehet egyben vád, megvetés kifejezése, de szeretetteljes odafigyelést is sugározhat. Persze kérdezni kell. Aki mindig sikeres, befutott emberekkel beszélgethet az talán nehezen fogja fel, hogyan látják a világot azok akiknek a verejtékén él ez a közösség. Demján úgy fogalmazott ( nem szó szerint idézem) hogy ma magyarországon, minden olyan ember aki valóban pénzzé tehető terméket állít elő a saját két kezével, (olyat amit kézbe lehet venni, meg lehet enni, inni stb. szóval termék és exportálható, és pénzt jövedelmet lehet érte kapni, ami aztán adóvá, fogyasztássá válik) 19 másik embert tart el. Nem kell elhinni, számolni kell. Vagy kérdezze meg Demjánt is a műsorban :)
Nem szeretném bírálni Önt. A blog szerintem arra való, hogy gondolatokat osszunk meg egymással. Leírtam pár gondolatot, tapasztalatot ami alátámasztja a véleményem igazát. Egy egy félmondatot kiragadva ezekbe bele lehet kötni, és másképp értelmezni mint ahogy azt én szántam. Itt nincs tér a félreérthető mondatrészek részletes magyarázatára. Minden rossz tapasztalat mellett ott van a jó is, ami reményt ad, s erőt hogy leküzdjem az elkeseredettségemet. Egy a fontos. Ne tévesszünk célt. Igyekszünk egy közösség épülésért dolgozni úgy, hogy a saját életünk is élhető maradjon. Ehhez egyensúlyt kell fenntartanunk, közös nevezőre jutnunk, felismerni kimondani, gondolkodni, megoldani, megváltoztatni, megtenni. Nehéz, mert a maga élethelyzetéből nézve a másiknak is igaza van, meg nekem is. Megint hosszú lett ez a bejegyzés, de vagy írok rendesen, vagy nem írok semmit.
Én úgy gondolom, hogy nem én mondok ítéletet. Soha nem is tenném, hiszen nem ez a dolgom, és nem is érezném igazságosnak. Pusztán kérdezek. Ennyit szeretnék azért leszögezni. Azt hiszem, tán nem is találna olyan interjút, ahol én ítélkeztem volna a vendégem felett. Ez fontos.
És nem vetem meg azokat, akik abban a rendszerben éltek, hiszen én magam is szüethettem volna korábban. DE. Nekem nem mindegy, hogy ki merik-e ezt mondani, vagy megpróbálják elkenni az elkenhetetlent. Ebből a szempontból semmi mást nem várok, mint őszinteséget. Így vagyok a megalkuvással is. Azt hiszem, az életben mindenki megalkuszik. csak merje kimondani, és néha nem megtenni.
A kérdései között találok nagyon jogosat is, nyilván lehetne ezekről vitatkozni elég hosszan. Csak általánosan reagálok rá, hogy igazából én elsősorban elkeseredettséget érzek, és sok- sok kérdésben olyan állítást, melyekkel magam nem tudok azonosuln, mert máshogy látom a világot. (Ilyen például az a közhelyszerű tézis, hogy a média meg az oktatás csak elbutít, vagy direkt félretájékoztat,meg a multik kizsákmányoló gonoszsága... én ezeket a kérdéseke nagyon, gyökeresen máshogy látom) Viszont vannak olyan kérdései is, amelyek izgalmasak, és órákat lehetne beszélni róluk (pl a két elnyomó rendszer megítélésének kérdései, vagy az állaimi korrupció).
Ja, és a gyávaság elleni háborút különösen izgalmasnak találom. :-)
Persze magamnak is feltehetem a kérdést, mit keresek véleményemmel egy fan-klubban, főleg ha az nem éppen kedvező. Beütöttem a google-ba: Sugár ANdrás, Záróra, s ezt a helyet találtam, ahol véleményt lehetett írni a műsorról. A tévé honlapján nem sikerült efféle lehetőségre rálelnem.
Nekem nem esett nehezemre végigolvasni. Remélem, Alinda is vette magának a
fáradságot hozzá, ha egyes fórumozók nem is tették ezt.
Igen, ezt mind meg lehetne kérdezni valakiktől, mert nemcsak a negyven feletti korosztály kérdései ezek, hanem a fiataloké épp úgy. Köztük is ezrével vannak, akik alig vagy egyáltalán nem kapnak lehetőséget, hogy megmutassák, mit tudnak, mire képesek.
A "merész dekoltázs" nem biztos, h kárhoztatandó. A "kihozni a sodrából" viszont picit pejorativnak hangzik. Az 1600-as években pl. jezsuita tudósok válaszoltak volna riportalanyként, mert sokan nagyszerű jezsuita tudósok voltak. Ha lett volna ilyen dekoltázs, bizony, utána elvonulnak szerzetesi magán-cellájukba, és bizony, megoldva köntösüket, ki tudja mit művelnek. Én nem vetném meg őket ezért.
Dehogynem. K. Géza a humanista tudós, akit még a merész dekoltázs sem tudott kihozni a sodrából. A maga egyeletes, moderato tempójában mondta a mondanivalóját, Alinda staccato kérdéseire akkor válaszolt, amikor az előző választ befejezte. Nagyon szimpatikus volt, amikor — mintegy mellékesen — megjegyezte, hogy a tanítványa meg tudta valósítani azt, amit ő nem. Ezt nem büszkén, nem is irigyen közölte, hanem szenvtelenül, tárgyszerűen, mint egy tudományos tényt. (Hiszen lényegében az is.)
Az előző riportalany rendszerváltás előtti munkássága olyan volt, amilyen abban a korban lehetett.
Felkészült, képzett, kulturált külpolitikai újságírókból nagyon jól állt az ország (mert a belpolitika volt a sikamlós terület). Kalmár György, Polgár Dénes, Heltai András, Kulcsár István, Pálfy József, Gárdos Miklós... ennél sokkal hosszabb a névsor. A szófukar ewi26 kedvence egy volt közülük. Nem jobb, nem is rosszabb. (Néha nevetségesebb. Ha Brezsnyev temetésén kellett pityeregni, ő még erre is hajlandó volt.) Igazán gyomorforgatóvá a rendszerváltás utáni néhány évben vált, azóta vagyok engesztelhetetlen iránta és az egykori Panoráma néhány más embere iránt. Kár volt előhúzni a múltnak kútjából, és újra kitenni a képernyőre.
Én láttam az interjút (Sugár András), és valóban egy, a többitől eltérő interjút láthattunk, de szerintem ez nem baj. Véleményem szerint semmi gond nincs azzal, ahogyan Alinda a kérdéseket feltette. Látszódott, és érződött rajta, hogy nem élt abban a korban, de ez nembaj. Szerintem sokkal inkább izgalmas egy ilyen interjú, mivel így a kérdező felteszi azokat a kérdéseket, amiket lehet egy idősebb korosztályból származó ember nem tenne fel, mivel ő elfogultabb lehet ezzel kapcsolatban, máshogy látja a dolgokat. Alinda úgy tette fel a kérdéseket, hogy nem próbálta meg megjátszani azt, hogy ő de mennyire érti, hogy mi volt abban a korszakban, ő inkább próbált nyitott lenni, és egyértelmű kérdéseket tett fel, amit azok tennének fel, akik szintén nem éltek akkor, és azt ne felejtsük el, hogy akkoriban más volt a természetes, mint most. Alindának megvolt a kellő felkészültsége az interjúhoz (mint általában mindegyikhez), és ez az ami számít. Szerintem ez egy olyan interjú, amit a mai fiatalabb korosztály is érthet. Szerintem egyébként az egy pozitívuma a műsornak, hogy Alinda nem próbálja megjátszani magát a műveltsége terén, hanem, ha valami számára nem világos, akkor arra igenis rákérdez. Ezt sajnos ma már kevesen teszik így a hétköznapi életben, inkább mindenki okoskodik, és a végén koppan egy nagyot.
Kicsit más: Egy kérdésem lenne Alindához: Te mennyire játszol szerepet a műsor összeállításában? Értem ezalatt a meghívott vendégek névsorát. Én úgy veszem észre, hogy azért eléggé szép beleszólásod van ebbe.
Igen, szubjektív a levél, mert minden néző a saját szubjektív szempontjai szerint láthatja az Ön műsorát. Mindenki a saját értelmi és műveltésgi szintjén, társadalmi és szociális helyzete alapján annyit fog fel belőle szubjekitve amennyit tud. Aki érti és értékeli az végig nézi. Aki nem érti nem nézi.
Természetesen sok szempontból igaza van! Az, hogy nézem a műsorát, azt jelenti, hogy hibái ellenére kedvelem amit csinál, elismerem a munkáját. A maga nemében az Ön műsora kiváló, s kiemelkedik a mai magyar média "Győzike" produkciói közül. Ezt mindenki látja és a közösség kifejezte elismerését, tiszteletét Ön iránt.
Az hogy nem értek egyet mindenben, részemről nem jelenti azt, hogy nem ismerem el a munkáját. Sőt! Méltónak tartom arra hogy kritizáljam itt ott. Igen is tud kérdezni méghozzá jól. De az, hogy mit tud megkérdezni és hogyan, az bizony az Ön ismereteitől gondolkodásmódjától műveltségétől élettapasztalatától érdeklődési körétől függ.Vagy attól hogyan, milyen forrásból tudott felkészüli a riportalanyból.
Aki ilyen jó szakember mint maga, nem engedheti meg, hogy a kérdésben egyúttal vádakat is megfogalmazzon. Ezt hagyja meg a magamfajta amatőröknek.
Ott van a kérdései mögött az érdeklődés. Mégsem tudott úgy kérdezni, hogy megnyíljon az alany. Ez azért van, mert nem értette meg azonnal a válaszait.( Sugár interjú) Nem hagyta kibontakozni. Úgy tűnt az Ön számára, hogy az alany mellé beszél. :) holott ő tényszerűen és őszintén beszélt. Ezt azok a nézők érezték át, akik éltek abban a korban.
Mindenkinek ott és akkor kell élnie az életét ahol és amikor született. A gyerek nem tehet arról hogy az anyja mivé neveli. Talán évek múlva felismerhettük hogy a Kádár korszak gyermekeiként mekkora hazugságokat nyomtak le a torkunkon, beálltunk a tornasorba, elfogadtuk az akkori társadalmi normákat, hiszen gyermekként, nem volt más lehetőségünk. Rájöttünk, hogy huszonévesen kezdhetjük újra a történelem tanulását ha nem akarjuk vakon leélni az életünket.
Elhittük hogy lehet szabadon élni. S most mi történik? Azzal hogy előveszünk pár nyugdíjast és a szőnyeg szélére állítjuk őket mire jutunk? Igen tisztázni kell mi volt. Elrontottátok. Ez van. De az igazi kérdés az, hogy mi lesz? Hogyan tovább? Mit hagyok a gyerekeimre? Mi a helyes választás? Dolgozzak csendben minimálbérért egy multinak, aki állami támogatást kap az Új Magyarország programban, miközben a cég magánvagyona többszöröse Magyarország teljes vagyonának? Nyeljem le hogy csökkentik a béremet? Hogy az egy főre jutó jövedelmünk a létminimum két harmadát éri el akárhogy küzdök dolgozom éjjel nappal? Miközben az állam részére fizetett adó a bérköltség 62 % -a a maradékból meg 25 % áfával kifizethtem a rezsit, és bármit vehetek?
Vagy kezdjek ordítani, hogy emberek! Mi magyarok megtermeljük azt a pénzt és befizetjük azt az adót ,ami az egészségügyre a nyugdíjakra, a szociális kiadsokra elegendő, csak évről évre kihordják a országból a multik, és korrupt állami tisztviselők szebeiben landol? Embertelen az életünk! Mitől? Ki teszi ezt velünk? Miért engedi a törvény hogy félre vzessék a hitelezők a magyar polgárokat? Ki uszítja egymásra a magyarországi magyar és roma lakosságot?
Tegyem fel azt a kérdést hogy miért van az, hogy a holokauszt feletti fájdalmunkat hangoztatjuk évről évre, s emlékműveket emelünk a tiszteletükre, de senkinek nem fáj, s nem emlékezik meg arról, hogy a mi földműves nagyszüleinket láncra verve vitték el, hogy bekényszerítsék őket a TSZ -be. Aki akkor az életet választotta és belépett, az áruló, megalkuvó? Szégyellje magát mindenki aki akkor képes volt túlélni, mert azt megalkuvás útján tehette? Amikor végre a fiak és unkokák visszakaphatták a földet, rövid időn belül ellehetetlenítették a magyar mezőgazdaságot! Ezt már a demokráciában tették velünk! Aztán akinek nem tetszik el lehet menni?!
Tegyem fel a kérdést hogy hová tűnt több száz kiváló roma üvegműves mester munkahelye észak magyarországon? Vagy hová tűntek az alföldi libák és libatenyésztők? Miért dolgoznak két diplomás jogászok, közgazdászok , újságírók 420 forint órabérért betanított munkásként egy multinak 3 műszakban? Miért hallgatnak a végletekig sanyargatott adófizetők?
Magának gondolkodnia kellene arról, mit jelent az emberek számára itt és most a félelem, a megalkuvás, az elhallgatás, a félretájékoztatás, mi folyik ma ebben az országban? Melyek azok a fel nem tett kérdések amelyek miatt virágzik a korrupció, protekció, a magyar nemzet igába hajtása?
Ön tud kérdezni? Képes az empátiára? Mit ismer a mai magyar valóságból? Lehet hogy csak a saját (feltételezésem szerint igen izgalmas pörgős lehetőségekkel és kihívásokkal teli) életét ismeri.
Ön lehetőségekhez jutott, s keményen dolgozott. Ön sikeres! És ez jó.
Mire való a siker? Van vele valami célja? Mit szeretne ÖN elmondani a közösségnek? Csupán néhány kellemes mesedélután, egy kis szórakoztatás lenne a program? Néhány fogatlan tigris megalázása? Csodáljuk meg még egyszer ragyogó tehetségeinket? Igen erre is szükség van.
Ön már elérte azt az elismertséget, amely miatt bármit megkérdezhet élő közvetítésben? Akkor valóban az vált fontossá, mint már korábban írtam, melyek a lényeges kérdések. Hiába dobálózunk a szavakkal hogy itt demokrácia van! Meg hogy „Én ebben nem vagyok benne” Dehogy nem! Mind benne vagyunk, akkor is ha nem tudunk róla, ha nem ismerjük föl. Én is azt hittem, hogy nem vagyok benne. Becsülettel dolgozom, fizetem az adót hogy legyen rendőrség, államapparátus, és televízió, iskola, amit arra használnak hogy engem egzisztenciálisan, fizikailag és mentálisan manipuláljanak, annak érdekében, hogy minél engedelmesebb rabszolga legyek. Lehetőleg ne gondolodjak és főleg ne kérdezzek semmit! Vásároljak! Csak az a gond hogy nincs miből!
Emlékszik erre a mondatra? "Ha látni akarja a jövőt, akkor képzeljen el egy csizmát, amint az nember arcát tapossa -örökké”
Olvassa el Drábik-tól az Orwellia című kötetet, vagy Bogár-tól bármit. S ha nem hiszi el amit írnak üzenjen. Elvezetem magát a pokol olyan kiszolgáltatott és megalkuvó mai magyar multinacionális bugyraiba, ahol nagyon sok jó kérdés eszébe fog jutni ha felfogja mi történik valójában. De vajon meg merné kérdezni őket? Talán tudom, hogy miért félnek kérdezni az emberek.
Müller Péter mondta nem szó szerint idézem, hogy a gyávaság és a megalkuvás ad lehetőséget arra hogy a szar mindig fennmaradjon. Igaz. Adófizető polgárként dolgozni és tűrni gyávaság és megalkuvás? Együttműködés az elnyomó hatalommal? Ez ugyan az mint a hetvenes években? IGEN. Még rosszabb? Ki ítélhet felettem? Ki mutatja meg a helyes utat, a felismerés fényességét? Hogy hozhatom ki én az állampolgár, a helyzet adta korlátok és lehetőségek között a legjobbat az életemből? Mivel tartozom a közösségnek? Mivel tartozom a következő nemzedéknek? Aki megpróbál ember, gondolkodó ember maradni én azt akkor is tisztelem ha végül elbukik.
Szubjektív véleményem: A múlt rendszerben sem és ma sem lehet megalkuvás nélkül élni. Sugár és még pár panorámás újságíró megalkuvásai ellenére, arra használta az akkori tehetsége tudása révén megszerzett lehetőségeit, hogy egy szürke elbutított generáció szemét rányitotta a világra, kultúrában és politikában egyaránt. Finom kis fricskákat adtak a debil nehézkes hatalom orrára. Ők, akkor , úgy tudtak helytállni, és nekünk nézőknek, melósoknak, vasutasoknak, TSZ parasztoknak, ez nagyon sokat jelentett nagyon szerettük a műsoraikat!
A tehetséges embereknek akkor is voltak, és ma is vannak rosszindulatú irigyeik, akik nagyképűnek önteltnek látják azt, aki 10 nyelven beszél, 5 hangszeren játszik, vagy Junior Prima díjat kap szorgalmas munkája elismerése képen. A sikeres ember talán nem szorul rá egy ismeretlen védőbeszédére, s talán lepereg róla egy ismeretlen kritikája is. Nekem sem érdekem bárkit vádolni vagy védeni, de most nem bírtam ki hogy ne tegyek megjegyzést. Az én számomra ilyen gondolatokat indított el az az interjú.
Én mint néző és csakis mint néző, nagyon nagyra becsülöm Sugár András általam ismert munkáját. Nagyra becsülöm Alinda munkáját is, és azért írtam, mert nem tartom helyesnek, hogy egy fiatal sikeres újságíró élőben akarjon számon kérni, megalkuvással vádolni, egy világszerte elismert tapasztalt sokak által kimondottan kedvelt életútja vége felé járó kollégát, aki tanúja tolmácsa és tudósítója volt egy történelmi korszaknak.
Én kor szerint a két generáció között helyezkedem el. Az idősebbet végre képes vagyok elfogadni és megérteni, (talán megbocsátani neki?) továbbra is dolgozom, tűrök, fizetem az adót, én ennyit tudok hozzátenni a jövőhöz, hogy felnevelem azt a generációt, Alinda generációját, aki talán képes lesz megvívni a gyávaság és megalkuvás elleni háborút. Ennyi.
A jövőben is nézem és másoknak is figyelmébe ajánlom a Zárórát.
Nem baj az, hog yitt írta le a gondolatait, mert van néhány dolog , ami szerintem mindenkire tartozik.
Burokban élnék? Lehet. Az én generációmnak nem feladata ítélkezni, de felteheti a kérdéseket, melykeet a nálunk idősebbek nem tesznek fel, mert maguk is kompromittálták magukat.
Másrészt ha ön belemegy abba a komrpomisszumba, hogy ma sem lehet mindent megkérdezni, szíve joga. Szerintem pontosan ez az attitűs tartja fenn a régi viszonyokat, a korrupciót, a protekciót, és így tovább. Én ebben nem vagyok benne. Nekem még soha nem mondták, hogy mit nem kérdezhetek, vagy ha valaki mégis megszabta volna,az az interjú nem készült el. Régebben rúgtak ki egy kicsi televíziól azért, mert olyat kérdeztem, ai valakinek nem tetszett. És egy pillanatra sem bánom. Továbbra sem hiszek ebben az elhallgatósdiban.
A levele többi része meglehetősen szubjektív, hiszen nem szereti az én stílusomat. Ön egy olyan műsort látna szívesen, amelyből a kérdezőt kivágják. Ilyen is van, az is egy technika, többnyire forgatott és vágott. De ez nem a Záróra. Úgyhogy ezen tényleg nem segíthetek. Azt meg csak sajnálom, hogy Ön úgy látja, hogy ez egy könnyen jött sker pusztán a meghívottak miatt, mert én tényleg úgy hiszem, hogy egy beszélgetés milyensége nagyon sok dolgon múlik, és mindenképpen két félen , de ezen nem fogunk összeveszni, hiszen alapvetően máshogy látom, ráadásul régebben ugyanezen topikon volt már erről egy nagy vita, hogy a műsorvezető legyen csöndben és csak hallgatni van jelen, vagy irányítson egy beszélgetést. Én az utóbbit próbálom, néha jól, néha meg nem jól.
Nem láttam még ezt a műsort, véletlenül kattintgattam, mikor észrevettem Sugár Andrást. Alinda elég idegesítően viselkedett, kvázi rikácsolt néha, bután, erőszakosan bizonygatni akarta vélt igazát. Koromnál fogva jól emlékszem a Panorámára. Egy tény, ki kinek szimpatikus vagy sem: Sugár András anno remekül felkészült, profi partnerként, kiváló riporterként beszélgetett a leghíresebb keleti-nyugati államférfiakkal, politikusokkal. Én a helyében nem vállaltam volna Alindával beszélgetést, messze nem egy súlycsoport vele. Sugár András higgadtan tűrte a fricskákat, mert tudta, egy bizonyos IQ fölött kortól függetlenül minden néző érzi szellemi fölényét.
Kicsit oldom a topikot. Ma (Komoróczy Géza) - Alinda mélyen és vállig kivágott erotikus kivágatban (!) engedte feltárulni fehérségeit. Nem láttam a melltartó vállpántját. Van ilyen, hogy nem hord? Elképesztő! Ne csak Komoróczy térdig érő szakállát csodáljuk! Sugár Andrásról magánvéleményem van. Majd ha utólag megnézem, nyilatkozom.
Ellentétes állásponton vagyok. Tegnap este úgy éreztem, Alinda még így is túlságosan kesztyűs kézzel bánt ezzel az emberrel. Örültem, hogy ennyi év után egyáltalán akadt valaki, aki felteszi neki ezeket a kérdéseket, de az önhittség falán Alindának nem sikerült rést ütnie. Most már úgy gondolom, hogy kár is volt megpróbálni.
Látványos volt a kérdéseiből hogy milyen fiatal, s mennyire nem érzékeli mit jelentett a megalkuvás 1957-ben, 1968-ban vagy 1990 ben, de talán azt sem igazán érzékeli, hogy most és itt 2009-ben ugyan ezzel a megalkuvással él a magyar társadalom nagyobbik része. Kedves Alinda! Az a bizonyos megalkuvás, a túlélés, pontosabban a puszta fizikai túlélés egyetlen, ismétlem egyetlen lehetősége volt, a többség számára.
Minden áron oda akarta vezetni az interjút hogy Sugár András annak a rendszernek kiszolgálója kellett hogy legyen, hiszen ki kaphat lehetőségeket abban a diktatúrában... Egy kicsit ellenségesnek éreztem, és kifejezetten idegesített Alinda attitűdje. Érzéketlen maradt az interjúban említett családi tragédia iránt.
Bármilyen hihetetlen Sugár András az igazat mondta el arról milyen bugyuta propaganda árasztotta el az akkori sajtót illetve az egyetlen televíziót. Az agymosás netovábbja. Valóban a hetvenes nyolcvanas években Sugár András műsorai magasan felülmúlták az akkori média teljesítményét. A panoráma volt a fény az éjszakában, a maga rendkívül finoman, a sorok közé bújtatott társadalomkritikájával, ismeretterjesztő jellegével, tényszerűségével.
Abban az időben Alinda, nem volt olyan egyszerű híreket közölni mint most. Akkor volt a kimondott szó, és mindig volt egy olyan tartalom a sorok között, amihez már csak a kifinomultabb intelligenciával rendelkező, figyelő, értő ember fért hozzá. Nem kifejezetten az értelmiségre gondolok. Alinda hivatkozik a sajtószabadságra, etikára, tisztességre? Milyen naiv! Burokban él?
Nem tudja kedves, hogy ma sem lehet bizonyos kérdéseket feltenni? Nem tudja hogy ma milyen kizsákmányoló aljas módszereket alkalmaznak a kifosztásunkra? Olvasott már a munkaerő kölcsönzés intézményéről? Tudja hogy amit a jog megfogalmaz, meg ami a valóságban történik az homlokegyenest ellentétes egymással? Van fogalma arról hogy mit adnak fel emberek, milyen kemény megalkuvásra kényszerülnek a puszta túlélés érdekében? Sokszor megfogalmazta ebben az interjúban hogy „ Nem érti...” Valóban. Nem érti, de nem is akarja érteni. Nem érzi, nem is akarja érezni. Sajnálom hogy ennyire kibukik ez a szociális érzéketlenség.
Nagyon sok kiváló embert láthatunk Önnél, gyakran megnézem a műsorát, s bevallom, gyakran előfordul velem, hogy nem akarom hallani Alinda következő kérdését. Szívesebben hallanám, ha hagyná érvényesülni többet beszélni az alanyt, ha észre venné hogy vannak pillanatok amikor nem kellene félbeszakítani a mondatot, s belekérdezni.
Én láttam Sugár András munkáját. Láttam pl.: Brezsnyev temetését, mit egyszerű állampolgár, megéltem azt a kort. Példát adott az az ember. Kiváltságok? Valamit tudni kell. Alig volt anno olyan polgára az országnak aki nyelveket beszélt és bármely nemzetközi fórumon megállta volna a helyét. Alinda történelemkönyvből, vagy mások elmondása alapján ismeri azt az időszakot amit mi, és az általam már akkor is tisztelt Sugár András a bőrén érzett, megélt. Higgye el Alnida, nagyon sokan irtó nagy átverés áldozatai voltunk akkoriban. Hazugságokkal voltak tele a történelemkönyvek, és éreztük, a szüleink hallgatnak valamiről. Ez a nemzet Trianon óta tűr és hallgat, talán hazudik saját magának, és a gyermekeinek. Könnyű azt mondani anyáinknak hogy szégyelld magad mert megalkuvó voltál beálltál a sorba. Vegyük észre, hogy mi és Ön is Alinda, ennek a nagy megalkuvásnak a leszármazottai vagyunk. Egyesek, a szerencsésebbek akkor is és ma is lehetőséget kapnak, hogy kiálljanak a többiek elé és valamiféle utat mutassanak. Ők nem engedhetik meg maguknak az ítélkezést mások döntései felett. Ön se ítélkezzen. Ön már nem tud olyan finoman a sorok között megfogalmazva kritikát gyakorolni mint ahogyan azt annak idején Sugár András tette. Szerencsére az Ön nemzedéke nyíltan kimondhatja amit akar. Az a kérdés mit tart fontosnak kimondani. Mit vesz észre abból ami Maga körül folyik.
Sikeres népszerű emberekkel, akikre mindenki kíváncsi, interjút készíteni jó döntés. Így rajtuk keresztül lassan Ön is a figyelem középpontjába került és rövid idő alatt sikeres lett. De ezt az ön sikerét az alanyok népszerűsége, életük munkájának elismertsége alapozta meg. Én a néző nem magára vagyok kíváncsi amikor a műsorát nézem, hanem az alanyokra akiket meghív.
Az ő tetteik túlélésük küzdelmeik érdekesek számomra, nem Alinda arrogáns ítélete a múltjukról vagy érthetetlen döntéseikről. Ön nem sokat kockáztat amikor őket meghívja a műsorába. Csak engedje őket mesélni. Sokszor nem kérdez meg kézenfekvő dolgokat. Beszorul a saját gondolatköreibe, és makacsul ragaszkodik hozzájuk, pedig olyan könnyed és élvezetes lehetne a beszélgetés.... ha ráhangolódna az alanyra.
Nézze vissza magát néha, mondjuk egy év múlva, lehet hogy meglátja megérzi miről beszélek.
Gratulálok a műsorához, nagyon jól választ vendéget. Ezt szeretem a Zárórában. Sajnálom hogy nincs egy elérhető e-mail címe ami kimondottan a műsorához kapcsolódik. Ezt a levelet nem nyilvános fórumon közöltem volna.
hm, magammal beszélgetek..nem értem, miért nincs itt más???
Tibuszbol is miket kihoztál most, jó volt nagyon. tetszett, amikor látszott rajta, hogy meglepődött hogy miket kérdezel - azaz nem is kérdeztél, inkább témákat váltottál.
Alinda, gondolom, az egész magyar mérnöktársadalom nevében mondhatom, köszönjük az obádovicsot. (a kisbetű direkt, tiszteletből, mert kb ez a legnagyobb, amit ember elérhet, hogy sima köznév lesz a neve, az obádovics ilyen..... :)
És mennyi mindent megtudtam róla.
Jó voltál, de azt hiszem, mindenki aki rajta nőtt fel, most őt figyelte...
én nem vettem észre semmi ilyet, főleg nem leleplezést (nem is lehetne, meg nem is kellene ha lehetne-se ilyen műsorban), de azt igen, hogy jólsikerült műsor volt.
November 19-én (csütörtökön) este Alinda Kampis Györggyel beszélgetett. Zseniális volt, mert úgy leplezte le a nagyképű "tudós" kamuzását, hogy közben végig megtartotta a kulturált hangnemet, példát adott abból, hogyan illik vitatkozni.
Kár, hogy a vendége annyira el van telve magától, hogy nem valószínű, hogy tanul belőle :-(
Örülök, hogy tetszett, szerintem ilyenkor van azon ritka, és nekem is feledhetetlen pillanatok egyike, amikor az interjúalany annyira őszinte, hogy engem is meglep. Az, hogy ez a beszélgetés ilyen lett, szerintem elég jelentős részben ezen múlt. Nagyon hálás vagyok Haumann Péternek, hogy ekkora élményt adott, azért ez nagyon- nagyon ritka.
