Mindevvel CSAK azt akarom mondani, hogy az emberek saját fajtájukból, saját korukból is szeretnek látni jó példákat, ami azt bizonyítja nekik, hogy mûködik a "rendszer".
Ha így kérdezed akkor persze.
Nagyon sok " példaképem " van.
Még az a sportoló is aki gyorsabban fut nálam vagy kitartóbb az edzésben.
Még az a háziasszony is aki szorgalmasabb vagy jól főz.
Vagy azok az emberek akik valamiben valami példát mutattak akár emberségből akár becsületből, szeretetből, hűségből és sorolni lehetne sokmindent.
Már az általános iskolában is iratnak fogalmazást arról, hogy ki a példaképed és abban szerepel a tudóstól a költőig és a hadvezérig mindenki.
Ide ebbe a besorolásba akár befér az egyházi vezető is aki valóban tud jó példát mutatni, mondjuk valamiféle hitbeli dolgokban is.
Mert ő ilyenekkel foglalkozik őrá ezért figyelünk- mondom iskolásmódra.
Bár most élő emberekkel kapcsolatosan ez sokszor kétséges lehet és legtöbbször az idő dönti el, hogy valóban példakép volt-e az illető.
Valamint a cselekedetek.
Ezért könyebb talán a történelmi bevállt példákra tekinteni, mint az apostolokra .
Mert én beszélhetek arról, hogy milyen óriási hitem van, mondják mutasd meg a cselekedeteidből!
Akkor pedig a cselekedeteimből bizony nem látszik meg hogy nagy hitem volna, mert én például sokszor kétségeskedem hitetlenkedem, nem bízom teljesen Isten gondviselésében.
Én tudom, hogy nekem nem igazán erős és nagy a hitem.
Ami erős és valós hit vagy reménység az pedig úgysem tőlem van, hanem Isten ajándéka.
Míg például mások, hiába beszélnek nekem arról, hogy ő nekeik micsoda hitük van.
Többezer fős gyülekezetetket hoztak létre és milyen nagy tetteket hajtottak végre...stb.
Ha közben a világot szereti a világtól veszi a vigasztalását a világra figyel és sok más cselekedetéből kitűnik, hogy nincs erős hite az Istenben.
Ahogy másoknak sem.
Mert ha csak egy piciny hitünk is lenne akkor azt mondanánk a szikláknak, hogy dőljenek össze és összedőlnének.
De egyikünknek sincsen ilyen hitünk.
Én nem ismerek egyetlen ilyen embert sem most.
Ha lenne ilyen élő valódi hitű, mint például Pál vagy az apostolok akkor bizonyára ő elmondhatná magáról, hogy az ő hitét kövessük.
De mások nem.
Különben is ami hite van valakinek az szintén ajándék és a több ezer megtért ember is Isten munkája és gondviselése minden egyes ember irányába.
Ki a példakép hitbeli dolgokban?
Jézus példakép és Pál apostol és a többi apostolok vagy mártírok.
Mert ők a cselekedeteikkel is bebizonyították a hitüket vagy a reménységüket.
Vagy a történelemből tudnék még pár példát sorolni, mert az elmúlt idő ezeket az embereket igazolta az egész életpályájuk méltó és következetes volt.
De a mostani emberek közül akik dicsekedve hirdetik, hogy ők a hitesek közé tartoznak.
Vajon ha olyan nehézségek vagy üldözések lennének mint régebben.
Mennyien maradnának hűek?
Azt tudom, hogy Pál hű maradt.
Míg volt aki azt mondta, hogy hű marad de a végén nem állta ki a próbát.
Vagy volt aki hű volt majd megrettent de a végén mégis jól cselekedet.
Vagy számomra példának tekintett valaki hibázik valemeky más dologban mégis bizonyos cselekedete példaszerű marad...stb.
Rengeteg féle variáció és példa van.
Tehát példát mutathatnak más emberek nekünk nagyon sok dologban akár, megkockáztatom hitbeli dolgokban is, de az nemcsak a szövegen kell, hogy alapuljon hanem a cselekdetekből is ki kell ábrázolódnia.
A példa pedig csak bizonyos tulajdonságok és cselekedetek bemutatása mint hűség, reménység hit lehet..stb.
De még mindig azt mondom, hogy ezt a cselekedetekből kell valahogyan bemutatni.
Legtöbbször és leghitelesebben akkor ha valahogyan a példamutató személye életete követhető valahogyan a számunkra.
Ha meg lehet győződni arról, hogy őszinte és igaz a bizonyság.
Ha ismerem és figyelemmel tudom követni az életét vagy hiteles beszámolók vannak róla.
Mert valaki mondhatja, hogy ő hűséges volt 60 évig miközben végig utálta a házastársát és csak a szokás és az érdek miatt volt hűséges.
Ez milyen hűség nem inkább valami más?
Most csak ez az idétlen példa jutott az eszembe.
Ilyen emberek mondhatják, hogy ők a hűség példaképei, ha mondjuk egy konferencián felszólalnak és az ő hűséges életükről beszélnek.
De nem igazán tudod, ha nem ismered őket jobban, hogy őszinte-e a bizonyságuk vagy csak szöveg és képmutatás.
Nem akarok nagyon rosszindulatú lenni, de én már nem nagyon hiszek az emberi szövegeléseknek.
Felőlem mondhat bárki bármit, bármilyen szép és megható szöveget.
A cselekedetei számítanak.
Főként pedig nagyon érdeeks ahogyan sokszor a krízishelyzetekben ábrázolódik ki nagyon pontosan, hogy valójában mi lehet valakinek a szívében.
A többi csak duma.
Így tehát nagyon sok példaképem van, a cselekedeteit figyelve valakinek.
Aki bátrabb és bizakodóbb szorgalmasabb...
Abban igazad van, hogy az emberek figyelik a többieket és amiben jobbnak látják a másikat azt értékelik és követni szeretnék.
De hitbeli dolgokban hogyan lehet ez?
Még mindig nem értem.
Persze figyelem azokat akik különbek valamiben mint én.
De leginkább csak a cselekedeteiről tudom megállapítani milyen, mert a szövegeknek nem igazán hiszek.
Mondhatja valaki, hogy ő ilyen és ilyen jó ember.
Arról nem is beszélve, hogy néha még a cselekedetek is félreérthetőek.
( Vagy eszembe jutott, ha véletlenül valaki mondjuk az én hitbeli példámat akarná követni, mert arra az eredményre akar jutni amire én.
Az most mit csináljon?
Sarkítva és rövidítve: Vesszen össze a főnökével és a környezetében élő majd minden emberrel és vonuljon el önkéntes számüzetésbe, ne legyen bejelentett munkahelye évekig és akkor ugyanazokat a hitbeli kincseket találja mint én?
Micsoda hülyeség lenne ez! )
Mondjuk valaki súlyos betegségből meggyógyult.
Az az ember lehet hitbeli példakép?
Lehet de nem automatizálva az ő példáját.
És akkor ha magában az az ember érett , bölcs tisztességes becsületes ember .
De a kevésbé jók és tisztességesek is meggyógyulnak.
Mert nagy hite volt valakinek és azért gyógyult meg?
Ez sem mindig egyértelmű ahogy én olvasom a Bibliában.
Mert nagyon sokféle gyógyulás és hitbeli történet van, nem igazán tudnék egy általános módszertant találni hacsak azt nem, hogy nem szabad módszertant keresni.
Meg kell tőle kédezni, hogy vajon mi a titka, hogyan csinálta.
Erre az egyik ember azt mondaná, hogy ő ugyan nem csinált semmit csak egyszer imádkozott utána el is felejtkezett a problémájáról és csak bizalommal várta a gyógyulását.
Nem is foglalkozott sokat azzal és mégis meggyógyult.
Míg a másik ember azt monja, hogy ő bizony addig bőjtölt és imádkozott hónapokig amíg nem kapott választ.
( Mindkettő konkrét általam olvasott történet/bizonyság. )
Mindenkinél más, most melyik módszert kövessük?
Sorolhatnék még ennél is több példát a Bibliából.
Most akkor melyik a példakép?
Szerintem - én úgy értettem meg a Bibliából, hogy hitbeli dolgokban ez mindenkinél más és egyéni, ahogy a Szellem adja.
Világos követendő útjelzők a Bibliában olvashatók és ott fel van sorolva pár példakép vagy olyan cselekedet ami példát mutatott és ezt kell tanulmányozni és a környezetünkben élő emberek mintáját.
De a mostani emberek közt nem tudok hitbeli példaképet mondani.
Lehet, mert túl közel van és látom a hibáit is.
Persze van hívő emberek közt akit becsülök, jó példát mutat de ezt inkább abban látom, hogy kedves becsületes emberek, jó házasságban élnek és jól nevelik a gyerekeiket.
De látom a hibáikat is a butaságukat vagy tévedéseiket is.
Ilyen sok van.
Vagy pedig az utóbbi időben amikor én a H.Gy.-ből eltávozva újra olvastam és újra értelmeztem a gyülekezeti sablontól megszabadítva az Újszövetséget akkor például itt a fórumon emberekkel beszélgetve, leginkább Cserfával, sokféle jó és hasznos mondanivalót találtam.
Sokmindent ami megegyezett az én hitbeli gondolataimmal.
De ez nem azt jelenti, hogy olvastam valakinek a véleményét hitbeli dolgokról és azt pontról pontra ugyanúgy akarnám követni.
Vagy Cserfa írásait olvasva azt bemagolnám és azt hinném mindenben minden úgy van és annak vagy más dogmának a követője akarnék lenni.
Hanem valóban annak a történetnek/embernek/ cselekedetnek az igazságát megértve és annak a példának a megértett igazságát ! követve és nem a jelenlegi példaadó személyt.
Mert ő is csak valamiképpen közvetítője volt és az igazságnak nem abszolút hordozója vagy tulajdonosa.
Mert az a személy más dolgokban tévedhet vagy nem pont mindenben példakép.
De valamiben példát tudott mutatni, igazságra tudott mutatni.
Például kövessük azokat az igazságokat amelyekre Pál tanított minket, ilyen értelemben legyünk az ő követői, annak a hitgyakorlatnak a követői amiről ő ír.
Ezenkívül pedig minden emberben található olyan érték ami figyelemre méltó.
Nemcsak a gyülekezeti vezetőkben nemcsak a nagyon bölcs és művelt emberekben hanem nagyon sok emberben.
Hitbeli gyakorlatban pedig nem sok új van szerintem azok már mind leirattak.
Más hitet más példát nem hiszem, hogy kapunk mint az apostoli.
Ezt kellene követni.
