Tairának igaza van. Nekem volt könyv, amit nem kezdtem el fordítani (tehát munkám nem veszett kárba), csak győzködtem a kiadót, hogy fordítsuk le, és így is a guta ütött meg, amiért más csinálhatta meg. (Konkrétan A balek volt Hugh Laurie-tól. Dr. House hazai sikere előtt már vagy egy évvel ajánlottam több kiadónak is, nem érdekelt senkit. Pedig ha máshonnan nem, a Fekete Viperából és a Wodehouse sorozatból itthon is ismert volt Laurie.)
A másik: próbálj meg úgy elkészíteni egy fejezetet (ha nagyon biztosra akarsz menni, kettőt), mintha élesben csinálnád. Így azért valamennyire fel tudod mérni, mennyi időre van szükséged, és ennek függvényében vállalj határidőt. Egyébként, ha egy kiadó felvállalja a dolgot a próbafordítás alapján úgy, hogy tudják, nincs még gyakorlatod, valószínűleg türelmesek lesznek. Könyvkiadásban egyébként sincsenek olyan őrülten irreális határidők, mint a filmeknél. Azért mielőtt belevágsz, próbáld objektíven felmérni a választott könyv piacképességét, illetve gondold végig, mely kiadó(k) profiljába illeszkedik leginkább.
Fontold meg a következő szempontot: fordítod, csiszolgatod, élvezed a munkát -- egyszer csak egy kiadó tudtodon kívül megveszi a copyrightot, lefordíttatja és kiadja! A guta fog megütni...
Üdvözletem! Nagyjából egész délután a fórumot olvastam (pár hsz. kivételéve végig is néztem), több mindenhez is hozzászólnék szívesen, meglátjuk, mennyi maradt az eszemben. Az oktatáshoz: Most kezdem negyedik félévemet az ország (egyik) legnevesebb bölcsészkarán, angol szakon, a minor szakom is idegen nyelv: finn. Mindenképp fordítással szeretnék majd foglalkozni, bár tudom, műfordításból nemigen lehet megélni. (Talán ha finnből is elég magas szintre jutok, és lesz rá kereslet, azzal is tudok majd kezdeni valamit.) Én speciel szerettem volna most műfordító kurzust felvenni, de erre a szakon az új képzésben (bolognai...) nemigen van lehetőség, legalábbis nem ebben a félévben. (Ellenben fel lehet venni pl. mongol fordítási órákat vagy hindit. Talán az angol iránt nagyobb lenne az érdeklődés, persze ez csak az én véleményem... :)) Konkrétan műfordító szak amúgy nincs, a 3 éves BA képzés után (és persze felvételi után) lehet 2 évig fordító -és tolmácsképző MA-n tanulni. Műfordító kurzusok léteznek (gyakorlati is, ill. fut előadás a műfordítás elmélete (vagy vmi hasonló) címmel); író szakról pedig egyáltalán nem hallottam még. :) Fordítói, írói múltam nem nagyon van. Újságcikkeim jelentek meg a megyei napilapban, többnyire pozitív visszhangot keltve, illetve dalszövegeket fordítottam, ezeket teljesen független, általam ismeretlen emberek is dicsérik. Most szeretném nagyobb fába vágni a fejszémet. Van egy könyv, aminek tudtommal még nincs (készülőben sem) magyar fordítása, be se lehet itthon szerezni, csak külföldről. Én végre hozzájutottam, és szeretném lefordítani. Ezzel kapcsolatban lenne kérdésem: A tervem az, hogy lefordítom magamnak az egészet, egyfajta próbaként. Aztán, ha elégedett vagyok, akkor keresnék kiadót. Ez így nagy ostobaság lenne? Olvastam itt próbafordításról meg, hogy először kell a kiadót keresni, stb. Csakhogy eléggé kritikus vagyok magammal szemben, nem szeretek igénytelen, rossz munkát kiadni a kezeim közül, és nem szeretnék úgy járni, hogy (véletlenül) találok kiadót, aki (mondjuk 1 fejezet bemutatása után) vállalná a kiadást, aztán kapok egy határidőt, és csináljam.. Mert mi van, ha nem boldogulok vele, vagy lefordítom, de elégedetlen vagyok, és mégsem akarom kiadni? Érdemes így nekiállnom (lefordítani az egészet, aztán nézni lehetőségek után), vagy csak az időmet vesztegetném, és így semmi értelme nem lenne? Hálás lennék tanácsokért.
Hogy most mi a helyet, ismétlem nem tudom, de amikor én kezdtem az évtized elején, elég nagy volt a zavar a körül, hogy milyen tevékenységgel lehet fordítani. A kiadók se voltak egységesek, és a hatóságok se mindig tudták helyesen.
Akkoriban két féle fordítás létezett, legalábbis számlázási szempontból. A Fordítás nevű, ami a szakfordításnak felelt meg, és amit csak szakfordítói papírral vehetted fel a vállalkozásod tevékenységei közé. És volt az író-költői fő tevékenység alá tartoóó műfordítás. De mivel ez csak egy altétel volt, sokan nem is tudtak róla.
A Gabóban például rendre a Fordítás tevékenységet kellett számláznom, míg rá nem világítottam előttük, hogy azt csak szakfordítói vzsgával lehet felvenni.
Hivatali részről pedig az fordult elő több esetben, hogy a sima műfordítást nem akarták megadni szakfordítói papír nélkül. Mindezek miatt kértem anno írásos állsáfoglalást a minisztériumtól.
A kiadók szempontjából egyébként tök mindegy, mi van a számlán, valóban a fordítás minősége a lényeg.
a lektor a könyvkiadóban az olvasószerkesztőt jelenti. hogy a könyv eredeti, vagy fordítás, ebből a szempontból lényegtelen. de ha neked a kontrollszerkesztő jobban tetszik, azt is megértik.:)
Én is így tudtam sokági, de például a Belügyminsztérium másképp tudja. Néhány évvel ezelőtt ugyanis (hogy változott-e azóta a helyzet nem tudom) a lektorálás tevékenységhez épp úgy szakfordítói papírt követeltek, mint a szakfordításhoz. Én kértem tőlük írásos állásfoglalást, hogy akkor most hogy van ez. A válaszukban olyasmit írtak, hogy amit én csinálok (eredeti könyv elolvasása és vélelmezése) az nem lektorálás, lektorálás az az elkészült fordítás helyességének ellenőrzése (nem tudom, erre miért nem jó nekik a korrektúra kifejezés). És végül azt javasolták, az eredeti könyv elolvasását "egyéb irodaiszolgáltatás"-ként számlázzam. Ezt a tevékenységet nem vettem fel. Úgyhogy a mai napig a lektorálást én próbafordítás címen számlázom.
Lektorálni az általam ismert terminológia szerint) az eredeti könyvet szokás. A kiadó megbízza néhány megbízható emberét, hogy véleményezzék a beérkező műveket, és írjanak róla lektori jelentést. A lektor által kiadásra javasolt könyvet a kiadói szerkesztő átadja a fordítónak; a fordítás elkészülte után a kéziratot megkapja a kontrollszerkesztő, aki az eredetivel összehasonlítva olvassa-javítja végig, majd a szerkesztő, aki már túlnyomórészt csak a magyar szöveggel foglalkozik.
igazság szerint, ha húsz helyre mész, akkor van esélyed rá, hogy egy kiadó visszaszól neked, és ad valami jelentéktelen munkát. tkp. a kezdet a legnehezebb. ha már van valami referenciaanyagod, valamivel könnyebbé válik a dolgod. hozzátenném, nem a legszerencsésebb időpontott választottad ki. a gazdasági válság miatt most óvatosabbak a kiadók is.
Először fordíts le valamit (novellát, egy könyv egy fejezetét, valami rövidet), azután próbálj kiadóknál házalni vele. De elég nagy a kínálat angol és német fordítókból, szóval könnyen lehet, nem kapsz munkát rögtön az első helyen.
nna, az iro-kolto cuccot csont nelkul beirtak, es azt mondtak, hogy ha 2008. januar 1. elotti a vallalkozoi, akkor iden dec. 31-ig meg kell ujitani, egyebkent meg legkozelebb akkor kell vele foglalkozni, ha varialnak valamit.
Nem olyan bonyolult ez, mint amilyennek kinéz, az ügyintéző előtt ott lesz az egész lista számítógépen, kereshető formában, az aktuális elnevezésekkel és számokkal, amiket majd szépen felajánl neked, te meg bólogatsz. Szóval, ne aggódj. Viszont nem garantált, hogy rövid ideig fog tartani, úgyhogy fél órával későbbre ne szervezz randit. :)
Ha az idén átirattad az igazolványodat az új szakmakódokra, akkor semmit sem kell tenned. Ha nem, akkor a fene sem tudja, nyáron még irgum-burgum át kellett iratni, aztán jöttek a hírek, hogy jövőre már fel sem kell tüntetni, aztán meg az olyan hírek, hogy ettől függetlenül át kell iratni (vagy mégse). Ebben az országban az ember meg se próbáljon megfelelni az előírásoknak...
Az igazolványban pedig nem SZJ-számok vannak, de a szakmakódok sokszor (ám nem mindig) ránézésre ugyanolyanok, szóval, nem meglepő, ha megegyeznek.
A számlára, persze. Szóval nem kell semmit tennem? Mert a vállalkozói igazolványomban is csak szj szmok vannak. Vagy ha nem, akkor is megegyeznek az szj számokkal.
Hova írsz SZJ-kódot? Mert ha a számlára, akkor oké, azt meg kétlem, hogy hetente új vállalkozóid van. :)
(Amúgy a kettő elég hasonló volt eddig, mivel van köze egymáshoz, pont idén nem, mivel a TEÁOR változott, az SZJ pedig (idén még) nem, erről is volt vmi közlemény, de már nem találom a linkjét.)
Műford-hoz szerintem az írói-költői jó, eddig legalábbis jó volt, de mivel az új szerint nincs konkrétan ez a megnevezés (mármint a műfordítás) felsorolva sehol (bezzeg a gesztenyemassza-készítés saját termelésű alapanyagból...), gyanítom, az egyéb is megfelelne.
Sztem a főkategória nem lesz elég, az eddigi gyakorlat szerint az EVIG-ba a konkrét szakmakódokat vették fel, de a mostani zűrzavarban már semmin nem lepődnék meg. :)
(A nyelvi magánoktatás szakmakódja egyébként a 855903 a csak azért, hogy ha már ennyit beszéltünk róla, legyen megörökítve.)
