A Ponal a Henkel "ipari" márkája, és Németországban piacvezető. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a barkácsáruházak basznak forgalmazni Magyarországon, de attól még kapható:
Faforgácslap is ragasztható (btw, elég erősen), a hátfal ráadásul HDF, az ilyen szempontból még sokkal jobb, mert egy jóval homogénebb, tömörebb anyag. Lapjával ragassz rá egy hátlapot bármilyen fára és próbáld meg szétszedni.
Nem is ez volt a baj, hanem az, hogy a műanyagon nem fog a 10 perces PVAC :)
Sosem hallottam még erről, de ha henkel akkor gondolom hozza az elvárt szintet.
De. A pattex sem szar, a D3/D4 ragasztóit használtam, pont olyan mint az összes többi. A titebondot csak azért szeretem jobban, mert fasza a kiöntő nyílása.
Mondjuk baromi szkeptikus vagyok én is a 10 perces PVAC ragasztóval, aminél csak az egyik felületnek kell nedvszívónak lenni. Inkább várok 1 órát valami rendes PVAC-re.
Enel leginkább azt baszarintotta el, hogy a fényes felületre kente, azon semmi nem marad meg tartósan.
Havonta átkeveréssel 15 fok felett évekig bírja, alkalmanként kevés vizet is igényel. Nekem még mindig van 8 éves belőle és jó, a töréstesztnél most is a farostok szakadnak szét nem a ragasztó .
Én "ősidők óta" kerek tiplit használok (6-os, 8-as) és valóban probléma a pontos befúrás - főleg az élből. Nem a jelöléssel van probléma, a leírt tüskés megoldás szerintem jó. Hanem a fában a fafúró fúrás közben elmászik. Szinte mindegy, hogy állványról vagy kézből fúr az ember. Fenyőben, ahol a keményebb évgyűrűk távolabb vannak és a kemény-lágy részek között nagyobb a különbség, ott jobban elviszi a keményről a lágy felé, de kemény fában is elmászik. Próbáltam fémből készült, pozícionáló hüvelyt is, de az sem volt sokkal jobb. Nyilván a bútorgyárban igen merev megvezetésű, nagy fordulatú fúrót használnak, nekik ilyen van.
2 - nem ezt mondtam, csak azt, hogy rideg a pillanatragasztó, amikor megköt. A fa túl rugalmas és túl sokat mocorog ahhoz, hogy tartós legyen. Csomó másra teljesen jó, sőt, ha jól emlékszem az egyik legerősebb ragasztóanyag.
Annyit tennék hozzá, hogy a pillanatragasztó baromi erős, de elég rideg, a kötéseket el lehet törni szabad kézzel.
Olyan videót még nem láttam, ahol pillanatragasztó ÉS tűszeg is lett volna, általában vagy-vagy, de mindkettőt arra használják, hogy ne kelljen szorítani, amíg a PVAC (mezei faragasztó) megköt.
A spriccelős az egy aktivátor, amitől a pillanatragasztó még gyorsabban köt.
Van akinek a zselés pillanatragasztó bejön, de szerintem mindenképp a folyékony az igazi. Megteheted hogy összeállítod, csipeszekkel vagy súlyokkal rögzíted, leellenőrzöd, és akkor a találkozáshoz teszel egy csepp pillanatragasztót. A kapilláris hatás berántja a résbe, tízig számolsz, és kész is vagy.
A mezei fehér pvac ragasztó is jó, rá kel érezni mennyi a megfelelő mennyiség. Utánna ráteszed a keretet, lesúlyozod, megigazítod, és egy órára ott hagyod.
"...nem is túl pontosnak találtam ezt a módszert."
Attól, hogy nem találtad túl pontosnak, az még egy kiváló módszer, amivel lehet pontosan dolgozni. Az más kérdés, hogy magasabb (lehet) az emberi hiba faktor benne, mint mondjuk egy lapostiplizőnél, de maga a módszer kiváló, asztalossághoz elegendő pontossággal bír :) Szerintem :)
Tüskéket használtam. Nem mondom, hogy minden kötés tökéletesen síkban maradt, de egy 80-as papírral- excenterrel- össze tudtam simítani. Az összejelölendő elemeket közös referenciasíkra fektetve tehetsz a legtöbbet a pontosságért. Egy határozott kalapácsütésnél többet nem kér, mert a hosszas nyomkodás hatására elmászhat a jelölés. A fúrásnál pedig figyelni kell a merőlegest. A ferdén álló tipli nyilván eltolhatja az illesztést. Tapasztalatom szerint a ragasztás során még így is lehet egy picit - talán fél mm-t - kényszeríteni a végső illeszkedésen. Ezt a kényszeríthetőséget tapasztaltam lapostiplinél meg hengeres tiplinél is - valószínűleg a furatok meg a tiplik sem tökéletesen egyezőek átmérőben plusz a ragasztótól meg elkezd megdagadni a fa.
Ha nem ilyen nyomi szituációban kell tiplizni akkor viszont tipliző sablont használok.
Érdekelne, hogy a tiplik helyes pozicionálását, hogyan oldottad meg, hogy a lábak pont sikba essenek...stb.
Korábbi munkámhoz használtam ilyen tüskéket, amiket a furatba lehet belerakni és átfordítva nyomot hagy a másik oldalon, de nehézkesnek és nem is túl pontosnak találtam ezt a módszert. Ha van jobb megoldásod, szívesen venném, ha megosztod.
Sziasztok! Jó régóta vagyok gyakorlatilag readonly, gondoltam bemutatkozásként csatolok egy kis házi projektet (scrapwood challenge).
Éjjeli szekrény készült zsalukő és angol dió felhasználásával. Alapvetően hulladék anyagokból készült az egész. Az építkezésből kimaradt zsalukövek felületminőségét glettbetonnal javítottam. A dió mellett tölgyből is volt kis hulladékom.
A fedlaphoz táblásítani kellett, a lábakhoz pedig a végső formához közeli előgyártmányt ragasztottam.
A lábak másolómarása nagyon jó érzés volt. Tiplikkel összeragasztottam az összekötőket és már szinte kész is volt. Egy csomó élmarás meg csiszolás után lehetett is olajozni.
Építési ragasztóval hozzáragasztottam a zsalukőhöz majd használatba vettük (legalábbis kettőt).
