Nyíl a fehér szekfű, nyíl már az esőbe szerelmes
nárcisz, nyílnak már a hegyi liliomok.
Nyílik már a leány, rózsák rózsája, s a szívben
a fiatal vágyak drága virága kihajt.
...Ó ragyogó, zöldfürtü mezők, be hiába nevettek!
Szebb csokor ő, mint méz-illatu bokraitok
Nemely kutatok ha jol emlekszem az anyarozs parazitaban latjak Demeter istenno "kikeonjanak" hatoanyagat, melyet Iambi kinal neki, illetlen, pajzan tanc kisereteben, bufelejtokent, vigaszatalaskent, mikor a Szomorusag Koven ulve elveszett lanyat siratja. Iambi, akit Vernan Baboval is azonosit (A halal pillantasa), mokazasaval, ruhajat megemelve megmutatja 'Meduzajat' is. A meduza fo sikoltasat idezi az aulos hangja, Athena pyrrichio harci tanca. A tanc es a hangszer is az istenno lelemenye, emlekeztetven a szorny legyozesere, amint az kileheli lelket.
(lat. Somnus), az alvás istene, Nyxnek (éj) fia, a halálnak (Thanatos) ikertestvére, mert a halált is alvásnak tartották a görögök. H. ura mindenkinek s még Zeust is hatalmába keríti (l. Iliasz). A művészet H.-t és Thanatost szép szárnyas ifjaknak ábrázolta; H.-nak a halántékán volt a szárnya, Thanatosnak pedig a vállán; azon kivül. H.-nak kezében egy mákszál és szaru van, amelyekkel álomba meríti az embereket. Ikertestvérekül már Kipselos ládáján (Olimpia) szerepeltek H. és Thanatos, ahol egyik fehér, a másik fekete szinre festve, anyjuk karján pihentek; de jó korán vázákon is előfordulnak kettesben. Később egymaga van megjelenítve meztelenül, amint a földre zajtalanul röpül; igy bronzszobrocskákon Bécsben és a brit muzeumban. Szarkofágokon is előfordul, de szakállasan, ülő v. lépő helyzetben v. álmatagon; szárnya v. a haján v. a hátán van. Az alvással járnak az álomképek: Oneiroi, amelyek v. hamisak v. igazak (Odisszeia 19, 562.).
Nyx: az éjszaka görög neve. Megszemélyesítve is elképzelték az éjszakát, mint sötét női alakot, mely szárnyait a világ fölé borítja. Azokat a jelenségeket, melyek az éj sötétségével vannak kapcsolatban, vagy amelyeknek képzetével a sötétség borzalmainak képzete szokott társulni, a görögök szimbolikusan a Nyx gyermekeinek szerették nevezni. Így pl. Nyx gyermekei Hypnos (az álom), Thanatos (a halál), Nemesis (az istenek haragja), az öregség stb. A világ keletkezésére vonatkozó antik elmélkedések (l. Kozmogónia) a sötétséget a világ egyik alkotó ősprincipiumának tekintették s ezért azt mondták, hogy Nix közvetlenül a Chaos-ból kelt ki s tőle és Erebostól (a halálország sötétségétől) származott Aither (a levegő) és Hemera (a nappal). - A latinok Nox-ra (az éj latin neve) a görög Nyx motivumait ruházták rá. [Révai nagy Lexikona
--------------------- Érdekfeszítő könyv látott tavaly napvilágot.
Igaz, könyvesbolti forgalomban nem kapható, csak véletlenül találtam rá én is, kaptam kölcsön.
Elsős gimnazistáknak talán nem is ajánlanám, de úgy érettségi környékén már jelenthet olyan ismeretanyagot, amivel már talán jól fogunk bánni.
Feldmár magyar pszichológus Vancouverben. 1992-ben előadássorozatot tartott Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, " A tudatállapotok szivárványa" címmel. Lenyűgöző stílusát, megnyerő személyiségét nem lehet betűkbe írni, de nagyon sok átjön mindabból a sajátságos világlátásból, ahogyan ő felépítette tér- és környezetérzékelését.
Magam már megtanultam, hogy egy könyvet az utolsó oldalon illik fellapozni, esetleg a tartalomjegyzéknél.
Tizenegy tételbe szerkesztették az előadássorozatot, amelyből most címszavakat idézek, a teljesség igénye nélkül:
A szavak szerepe,
Hipnózis szülő és gyerek között,
Van-e elmebetegség?
Ki a normális?
Szeretünk-e félni?
Két hopi és egy kígyó,
LSD a pszichológiában,
A sejt bölcsessége,
Van-e idő?
Homoszexualitás és kultúra,
Börtön-e a Föld?
LSD és terápia,
Szerelem és rabszolgaság,
Set és setting,
Álmodozás és imagináció,
Miért jó depressziósnak lenni?
Ellenség-e a gyerek?
Az álom rétegei,
A petesejt félelme,
Hipnózis-e a szerelem?
Születés abortusz után.
E felsorolás tán nem mutatja, hogy nem egy beketyózott lélekkuruzsló kábította a jónépet. A könyv valójában egy szemináriumsorozat szerkesztett változata, ami ugyan előadás volt, de mégsem csak az. Sok diák kérdezett, szólt közbe, élő csevej volt, semmint ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás.
Első olvasatban lenyűgöző minden oldal. Félelmetes szellemi cikázás élet és halál, boldogság és elmeháborodás, szerelem és a hétköznapi nyomor között. Mindezt magával ragadó stílusban.
Ébresztő! Mondja Feldmár minden oldalon, de mindig másképpen:
"Engem már kora gyerekkoromban nagyon érdekelt a hipnózis, de soha nem azért, hogy valakit hipnózisba vigyek, hanem azért mert én akartam fölébredni. Hypnos görögül alvást jelent. Hypnos Thanatos öccse volt. Thanatos a halál, tehát az alvás a halál öccse. Abban a pillanatban tehát, amikor hipnózisról beszélünk, egyúttal a halálról is beszélünk. Engem azonban nem altatni kell. Altatni könnyü. Felébredni nehéz. Ha pedig az ember felébred, nagyon nehéz vigyázni arra, hogy ne aludjon el újra, pláne akkor, ha mindenki el akarja altatni. Ha mindenki altatót énekel."
S csakugyan, minden szülő úgy van vele, hogy a gyerek az aludjon. Etetés, tisztába rakás, és alvás..."minden szülő azon munkálkodik, hogy minél előbb elaltassa a gyerekét, és minden gyerek fel akarja ébreszteni a szüleit", mihelyst hajnalok hajnalán kinyitotta a szemét. És tényleg így volt. Így van.
Csak a többedik újraolvasásnál kezdtek kétségeim lenni, amire amúgy sűrűn bíztat is a "tanár úr". Ami a leginkább gyanús, a minden tételben feltűnő utalás, érvelés az LSD fogyasztása, helyesebben a felhasználása mellett. Ez sem igaz így. Helyesen talán úgy lehetne leírni, hogy Feldmár a praxisban használja e szert, kontrollált, laboratóriumi körülmények között, s eredményei nagyon érdekesek. S mint tapasztalt ismerője ennek a terápiának, sőt: mint fogyasztó veszi védelmébe a lyzergsavat. Az anyag felfedezéséről így ír:
"Ha már beszéltem az LSD-ről, beszélnék kicsit többet. 1940-ben, úgy emlékszem, úgy emlékszem, hogy akkor fedezték fel az LSD-t, amikor születtem. Egy Hoffmann nevezetű ember Svájcban kisérletezett valamin, nem is tudom min, de összeállított LSD-t, ami nem csak szintetikus, mert egy penészben található, amit ergonnak hívnak. Ez a rozspenész, ebből csinálta az LSD-t.Ez tehát egy étel. Ha a rozsból lehet kenyeret, akkor a rozspenészből lehet LSD-t csinálni. És főzni is kell. Úgy látszott, nem volt jó,állatokon kipróbálta,de nem nagyon érdekelte, s aznap, amikor hazabiciklizett - biciklin járt haza a laboratóriumából -, úgy félúton elkezdett hallucinálni, a fák elkezdtek hullámzani, a föld megnyílt előtte, s nem tudta, hogy mi van vele.Gyorsan hazament, lefeküdt az ágyba, és ott hallucinált vagy négy órát...
...A másik hely, ahol LSD-t lehet találni, a szülő anya. Van a szülésnek egy késői része, ahol nagyon sok nő - nem mindenki, de sokan - úgy érzi, mintha megbolondult volna. Nem tudják, hogy most szülnek, vagy ők születnek, nagyon összekeverednek az élményeik. Ilyenkor jó, ha valakinek megfoghatja az ember a kezét, ha valaki lélegzik vele, mert a szülő nő ekkor elfelejti, hogy lélegezni kell. Ez azért történik, mert az LSD-hormon emlékezteti a szülő nőt a saját születésére."
Komolyan zavarba hoz minden adata. Feldmár az LSD-t például nem nevezi kábítószernek, terápiás segédeszközként alkalmazza. nagyon pontosan mért adagokat használ egy-egy alkalommal, és a trip segítségével hatol páciensével a lelki történések szintjeire, hogy feloldást találjanak a nyomasztó problémákra.
A címszavakból, idézetekből is látszik, hogy az élet, a gondolkodás, az emberi vágyak, félelmek, örömök minden pillanatáról van véleménye ennek a korántsem öreg, de bölcs embernek. A vicces az, hogy minden szava és annak fordítottja is megáll a lábán. De erre csak az utánolvasáskor jöttem rá. Bizonyára fészket vert bennem szkepticizmusa, mert miközben elfogadhatónak érzem, amit mond, megjelenik bennem a vélekedés ellenkezője is. Magam könnyen elfogadtam már régebben azt a lélektani leleményt, hogy nem nagyon vannak ömagukért való betegségek, mind valami lelki baj testi jele, tehát csak akkor van gyógyulás, ha a lelki sérülést ápoljuk. Persze lehet ezt Kalmopirinnel is, de csak akkor működik, ha megfelelő hittel nyelem a tablettákat, mert valójában placebóról van szó, még ha nevet is adtak a pirulának.
Feldmár rátesz erre egy lapáttal, s azt is kijelenti, hogy maga a megfoganás, a méhen belüli élet is, de leginkább a szülés is okoz bennünk "valamit". Nem nevezi ezt az állapotot betegségnek (egyáltalán, nagyon óvatosan kezeli ezt a kifejezést), de tudatosítani igyekszik, hogy a petesejt már az első osztódás pillanatától kommunikációra képes. Elemi, sejtszinten is információt gyűjt és visszajelez. Ha lehet is benne egy kis adag misztikum, meggondolásra érdemes, hogy hiszen miért is ne lehetne hatással a magzatra, ha nem akarják őt? S ha ezt elfogadom, akkor innen már csak egy ugrás addig a hitig, hogy egy elabordált kistestvér üzenetet hagy maga után leendő testvérének.
Hátborzongató.
Minden oldalról nem idézhetek, nem marad más, mint a bíztatás: aki kételkedni akar megkeményedett hiteiben, annak segít a tudatállapotok szivárványa.
http://www.akg.hu/press/9798_3/98apr7.htm
