Végülis Cs mindig leköti magát valamivel, unatkozni nem láttam, akkor inkább olvasgat, vagy leül a számitógép elé és játszik egy stratégiai, városépitős játékkal.
Nincs két egforma gyermek, igy igazán nem is lehet őket összehasonlitani. Másként nevelödik egy elsőgyermek, másként egy olyan, aki sokadikként érkezik. A sokadikat szoktam én Varga Domokos után szuperegykének nevezni.
Azt hiszem azért abban, hogy a mi gyermekeink sokkal határozottabbak nagy szerepe van annak az alig élhető világnak, amelyben élünk, amelyben látják a mi tiprodásainkat, hogy a becsület mezején maradjunk miközben látják jozano, hogy a becsület mezején van még adoságunk.
Az, hogy minden gyermek más még egy családon belül is szembeötlö. A nagy a szervező, de hát rá is volt erre szorulva, hisz önkéntelenül is idönként segítenie kellett a 4 kissebbet. A középső az érzékeny, a kis simlis, de hát tudjuk, hogy a helyezkedés mindig a középsöknek a legnehezebb, ők azok, akik a se nem nagy se nem kicsi kategoriába csusztak.
Öten ötfélék, mert kapnak arra lehetöséget, hogy mások legyenek. Azt hiszem miden gyermek, akit ugy nevelnek, hogy engedik neki szárnyprobálgatásaikat, kiknek nem a szülök mutatják az irányt, mind mind kicsit másabbak, mint az átlag ( ha van olyan, hogy átlag) gyermekek. ettől még vannak tehetségesebbek, kevésbé tehetségesek, kinek az iq-ja kinek az eq-ja jobb.
Nálunk nincs hivatalosan egy "normális" gyerek se. A részképességek szerint a tesztekben, amiket csináltattak velük, mindegyik produkált minden irányban egy-egy extrát. Szerintem ez igy jó, de lehet, hogyha másként állunk a neveléshez, akkor minden szinten hozták volna az átlagot. Bár ketten közülök tényleg talán okosabbak, gyorsabb észjárásuak, de ez talán azért is van igy, mert az ő tehetségük egy olyan területen mutatkozott meg, ami a szakemberek szerint is hamarabb válik nyilvánvalóvá. A logikai kézség, a matamatikához való tehetség nyilvánvalóan hamarabb mutatkozik meg, mint pl a nyelv kézség, az irodalomhoz való fogékonyság.
A két eszesebbnek tünö gyermekem közül viszont tény, hogy Cs, aki a tanitónéni szerint indigo, a bölcsebb, és az eltökéltebb és tényleg még a mi kategoriánk szerint is másabb.
Azt hiszem az ő kategoriájába tartozó gyermekeket nehéz nevelni, de nehezebb elviselni s, ami talán számunkra szülök számára nem olyan gond, de a tágabb környezet sok sebet adhat még.
Azt irtam, hogy Cs késön kezdett beszélni, késön lett szobatiszta, de ennek ellenére iszonyuan figyelmes baba volt ( ezért voltam abban biztos, hogy nem sérült). 2 évesen csak könyvvel a kezében volt hajlandó aludni menni, ugy csinált mintha olvasna. Nagyon sokáig tudott egyedül is játszani és kicsiként ilyenkor nem igazán lehetett zaklatni, mert akkor dühös lett. Mi ezt itthon tiszteletben tartottuk és ezért sosem volt gond, de az oviban első nap leütötte az egyik kisfiut. Leült épitözni a lába közt egy csomo kockával, egy kissrác meg elakarta venni az egyik kockát, amire ő orrba vágta ( mi addig nem láttuk verekedni)
Vesziteni nem tudott, de öszintén a gyerekek többsége sokáig nem tud. Ezt áthidalta azzal, hogy ő talált fel éves korától ársasjátékokat. Van olyan, ami kártya és a sakk ötvözete, kicsit bonyolult, de van benne ráció, ráadásúl, ha vesztet akkor kitalálta a következöt....
Van benne eröszakosság, de sosem durva. Inkább ha közölni akar valamit, akkor azt közli mindenféleképpen. Nem ugy mondanám, hogy szófogadó, hanem az indokokkal alátámasztott érvekkel nem száll szembe és nagyon jó indulatú, figyelmes.
Szembeötlö tulajdonsága, talán, hogy közlékeny, föleg a felnöttekkel szemben, de nem tekintély tisztelő. A tanitónénijét szereti, de nem azért, mert tanitó néni, hanem mert komolyan veszi őt.
Nagyon bölcselkedő, föleg globális dolgokban és meglepő dolgokat is mond, s ezekért kész vitázni akárkivel. Nehezem magáz valakit, ami az ő korában már fontos lenne. Van benne egy sajátos felsöbbrendüség is, ami nem gögöség, inkább a magabiztosság igy tükrözödik. Igazán nem hagyta magát nevelni, hanem neveljük egymást, valahogy em tünt fel, hogy eddig neveltük volna. Neki nem kellett nem szabadottakat mondani, vagy csak ritkán, valahogy adta magát minden dolog, s erre nem is igazán tudom a választ. Ő nyugis gyerek, nem nyüzsög, figyel, szemlél és véleményez ( ebben szilárd)és ugy beszél, mint aki igét hirdet, iszonyú komolyan véve a dolgokat. A szabályokat igazán nem szegi meg, bár nem sok van, amit igazán szigoruan veszük. Rendetlen viszont,de ő tudja, hogy mi hol van ( csak mi nem ). Azt hiszem mi addig mig nem árt vele magának vagy másnak többnyire szabad döntést adunk a gyerekeknek. Nem kötelező fözeléket enni, ha nagyon utálja, de akkor oldja meg (egyen melegszendvicset) Bizonyos keretek között minden gyermeknek lételeme a szabadság.
Szerintem egy isten igazából szeretet gyermek sosem fog elveszni, ettől ne félj, szeresd és a szeretet kellön bölcsé tesz, ahhoz, hogy tud mit kell tenned.
Örülök, hogy nyílt egy ilyen topik, és újabb információkat kaptam arról, amivel anyukám már jó ideje "bombáz"
Ő rettentően elkötelezett híve az ezoteriának, mélyen beleásta magát a tanfolyamoktól kezdve a könyveken át, minden lehetőséget megragadva. Nos, ő mondta a nagyobbik fiamról, hogy biztos indigó gyerek.
Rá eléggé ráillik a O. hozzászólásban leírt félelmek pár része, pl. ha nem adunk neki értelmes feladatot, agresszívvá válik, unatkozik. Ha leköti valami vagy valaki, és érdekli, nagyon beleássa magát.
Ő az első gyerek, így a tesóig (2 év), minden figyelmet és rengeteg foglalkozást kapott. Nagyon hamar tudott önállóan játszni, ez ma is jellemzi.
Amúgy én nem érzem átlagon felettinek, de tény, hogy rendkívül nehéz nevelni.
Mondjuk jó rajzképesssége van, imád is rajzolni, a fizika iránt már most nagyon érdeklődik, és részletes magyarázatot kér mindenre (5 éves). Ő is dús fantázájú, de van nála is egy visszatérő motívum: mégpedig ő élt már korábban egy másik bolygón, akkor az anyósomék voltak a szülei. (és még sok mindent mondott mi volt azon a bolygón, de azt már aktuális eseményekhez lehetett kötni)
Még sorolhatnám, vannak érdekes tulajdonságai, és tényleg figyelemre méltó a kölyök. Én is kicsit úgy érzem, nem tudok annyit energiát rá áldozni, aminnyit tényleg kellene, de akkor ez biztos elveszik? Amúgy az agresszivitását (tesó fele is, bár már jó a viszonyuk), szófogadatlanságát nehéz kezelni, az ovi sem a legjobb (bár ő szívesen jár)
Bár én nem érzem őt rendkívülinek, talán hihetek anyukámnak? Így leírva kevés az infó, de milyen odafigyelést indokol egy indigógyerek?
anyabanya!
A Te 8 évesed szófogadó volt? Tudtátok terelgetni? Hagyta magát nevelni? Mennyire hagytatok rá mindent?
(az enyém ha engedünk, még egy kicsit akar, ha kérdezünk, alkudozik, a "vereséget" nem viseli stb)
Ha szabadon hagyjuk, hogy fogja tudni később betartani a szabályokat??
Anyabanya,
A napokban hívták fel a figyelmemet erre a topikra. Röviden nem is tudnám leírni, mennyi gondolatot ébresztett bennem. Most is csak azt mondhatom Rólad és a családodról, hogy nagyszerű emberek vagytok. Szerintem a családon belül minden gyereknek ilyen szabadságban és szeretetben kellene felnőnie, akkor lenne esély a negatív társadalmi jelenségek (pl. erőszak, bűnözés és egyéb "ártalmak" mellett a kicsinyesség, aljasság, stb. )minimalizására. Le a kalappal, hogy a gyerekeitek és saját boldogságotokat ennyire az anyagi nehézségek felé tudjátok helyezni. Érdekes - legalábis én ezt figyeltem meg - hogy az átlagon felül értelmes és jóakaratú/-szándékú emberek valahogy sosem képesek a "tehetségükből eszükből" meggazdagodni, viszont ő belőlük a nem észlény rámenősebbek annál inkább:-)
A topik fő témájára visszakanyarodva, nekem elég vegyesek az érzéseim ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Szerintem a genetikai adottságokon túl minden gyerek nagyon fogékony, fantáziáló és az anyabanyáékhoz hasonló családokban komoly esélyt kapnak, hogy a későbbiekben kibontakoztathassák képességeiket és fejlesszék tudásukat. Nem feltétlen kell az átlagnál értelmesebb gyerekeket természetfeletti lényként kezelni. Ez szerintem hit kérdése, ami az előző hozzászólókban nyilván erősebb az átlagnál.
És egy összetartó és szerető családban a kisebbeknek sokkal könnyebb dolguk van a "tudást" hamarabb felszedni, mert a kisebb testvérek óhatatlanul is eltanulnak a nagyobbaktól valamit, amik aztán tovább fokozzák az amúgy is érdeklődő emberke kiváncsiságát a világ dolgai iránt.
A kisfiúnk, Marci (3 éves lesz okt-ben) szintén nagyon sok megnyilvánulásában elgondolkodtatott minket, hogy kicsit más, pl. érdeklődőbb, fantáziálóbb, kreatívabb, mint a kortársai. A fejlődéséről annyit: ő is alig sírt csecsemő korában, aztán nagyon korán elkezdett mozgolódni, 2 éves korára néhány hét leforgása alatt tanult meg mondatokban, jól ragozva beszélni, de ezek mellékesek, voltak negatív és pozitív oldalai. Mindig nagyon fejlett volt a játékkészsége, egyedül, néha csak fantázival pl.képzeletbeli kockákból képes építeni, általában szétszed kész játékokat és többől egy újat rak össze, meg ilyenek. De talán nem is ezek miatt más (ha egyáltalán "ilyen más". Sokkal inkább szembetűnőbb az "érettebb viselkedése", ha kortársak is jelen vannak, vagy csak idegen helyre visszük. Pl. a dokik - ahova többször vittem magammal - szoktak elcsodálkozni, mennyire toleránsabb és érettebb a hasonszőrűekhez képest.Egyszer a gyógytornásznál egy amolyan "parajelenség hölgy" mondta róla, hogy abból a pár mondatból, amit váltott vele, kiderült számára, hogy nagyon tehetséges gyerek. (Hozzáteszem mégegyszer, én nem hiszek ezekben a természetfeletti dolgokban.)És akkora,de akkora a szeretete a kistesója felé, hogy sokszor elérzékenyülök miatta :-)
Mi is elég nagy teret engedünk neki, hogy felfedezze a világot és megtapasztalja a dolgokat (ésszerű határokon belül). Mi sem szeretnénk elnyomni fantasztikus kis személyiségét, de néha, így a hisztiknél -főleg a türelmetlenségünk miatt - elveszítjük szem elöl ezeket a fontos dolgokat.
Egyelőre csak azon és csak kicsit aggódunk, hogy vajon jó vagy rossz irányba viszi-e el a jelenlegi kis személyisége, vagy egyáltalán hogyan éli meg, ha letörik néha a szárnyait a fantáziálása miatt akkor, ha pl. bekerül majd oviba, a más érdeklődésű gyerekek és a ki tudja milyen szemléletű, elvű ovo nénik közé.
Mint írtátok Ti is többen, a gyerek minden szülőnek különleges és sokszor egy kis csoda, vagy ahogy valaki elnevezte, "indigó" (de miért pont az??). De nem szabad se magunknak bebeszélni, sem vele azt éreztetni, hogy valamilyen "különlegessége" folytán az ő sorsa megpecsételődött és valamit meg kell váltania a világban. Különben csak ártunk neki és magunknak is.
Az én lányom nem indigó, azaz nem foglalkoztam vele eddig. Meg persze mindegy is, nekünk különleges így is, úgy is. Mint mindenkinek a sajátja.
Mi sem vagyunk vallásosak. Jobban mondva hiszünk, de nem istenben, hanem valamiben. Én meggyőződésesen hiszek a reinkarnációban. Sőt, inkább belátom, mint hiszek benne. Ennél fogva a leányóznkat is így neveljük, hogy ez elfogadott tény, és beleépült a kis 3 éves világképébe.
Sokat szokott furcsa dolgokat mesélni. A minap például államünnepre készült.
Majd egyik fürdéskor, még pár hónappal ezelőtt mesélte, hogy amikor felnőtt volt, akkor volt három gyereke, akik mérgesek voltak rá, csúnyán néztek rá, mert nem volt szépen felöltözve(?)
Sokat mesél valami földről, ahová dolgozni járt és voltak tehenek is. Fene tudja, lehet hogy csak belemagyarázzuk, de én elhiszem neki.
anyabanya: Amiket a fiad mond, a halálról és a világ rendjéről, szinte pontosan így van megfogalmazva azoknál a filozófusoknál, sőt azoknál az embereknél, akik átéltek halál közeli élményt.
Talán attól is más kicsit az itt gyakorta emlegetett negyedikem, hogy másfél évesen komában volt 3 napig. Az egyik heréje beszorult a hasfalba és ettől rettenetes fájdalmai lettek, amit mérgezésnek néztek, és gyomrot mostak a szükséges kezelés helyett, amitől felment a vércukra és cukros komába esett. Ez utóbbi a másik furcsasága, életében háromszor fordult elő vele, hogy valami hirtelen és számára ijesztő dologra extrém módon felment a vércukra, amire a doki is csóválta a fejét, mert ez nem jó dolog és számára különös tünet is volt ( föleg egy másfél évesnél), mert egyébként normál értékű a vércukra. A doki azt mondta, jó lesz vigyázni rá, mert talán tényleg túl érzékeny. S még egy ritka dolog, több forgója van a fején ( ha punk lesz, akkor könnyebben csinálhat nagy tarajat)
Ja és ma van a szülinapom. Kaptam a férjemtől egy Vakondos video kazit ( mesefilm). Az itt sokat emlegetett fiacskama 9 éve szülinapomon fogant :) Nálunk ezek a mesék az igazi ászok, ezeken föleg a Süsün nöttek fel a gyerekek.
A gyermekeink ma mások. ( talán) Ezt sok pedagógus, nevelő, sőt még bölcsődei gondozónő mondja. A mi világunk már nem az, amiben nevelkedtünk. Mi még nem is igazán tudjuk felvenni a ritmust, de számukra ez a természetes. S az eredendően különleges gyermek, aki bár belőlünk táplálkozik a gének által, s általunk s velünk nevelődik mégis tőlünk függetlenül is részese a nagy egésznek. A mi dolgunk, mint már sokszor írtam itt, hogy megtaláljuk azt a módot, ahogy őt nevelni kell. Van, akinek szigor kell, van kinek nem. Van kit simogatni, kell, van kit nem. S végtelen a lehetőségek tárháza. Számomra ez a nevelés nagy misztériuma, ez a felfedezés, miként rátalálunk a gyermekünkhöz illő módra. S ha ez megvan, akkor a gyermek is szabadon szárnyalhat a magával hozott lehetőségek tárházában. Talán attól különleges ily látványosan egy gyermek, mert az irány számára már megtaláltatott. Talán egy tehetségesebb, vagy látványos dolgokban tehetségesebb gyermeknél könnyebb, mert már maga a tehetség is irányt ad. S maga szeretet is nagy segítő, mely lépre csalta Móra Ferit, Arany Jánost és az ezernyi végtelenül elkényeztetetett zseninket, miként nem tudjuk, hogy hány zseniális emberpalántában fojtotta meg az érdektelenség a talentumot. A gyermekeink ma mások, talán sokkal több káosszal kell szembe találkozniuk, talán sokkal nehezebben találnak rá a csendre, talán nehezebb is nekik, s ettől talán nekünk is nehezebb megtalálni a hozzájuk vezető utat, melyen igazi ECCE HOMOVÁ válhatnak, olyanná, aki együtt szenved, együtt örül, együtt épít, gyógyít, szeret és válik emberséges emberré ezen a kesze kusza zsörtölődő világon.
Vagy csak mi akarjuk hinni, hogy nehezebb, hogy így bocsánatossá tegyük bűnünk, hogy az igaz utat nem leljük. S talán gyermekeinket túl korán taszítjuk az útra, melyről Dante is ír. (az ember életnek utjának felén egy ….)
Bocs ha túl lelkis lett
Egy pillanatig sem gondoltam, hogy halandzsa :) az enyem is meredek dolgokat mond folyamatosan. Ot sem torkoljuk le, ha igy gondolja, hat az o dolga. Nalunk vallas nincsen, de az tenyleg furcsa lenne, csak egy ember vallasos igazan a csaladban es vele sem talalkozik gyakran. Iskolaban ez meg nincsen.
Az enyem sem volt 3 evesen szobatiszta, ejjelre meg 4 evesen sem. Beszelni keson kezdett, igaz nem ennyire, de mi a ketnyelvusegre (haromnyelvusegre) fogtuk.
Amikor már vagy 1 honapja beszélt, akkor elmentünk nyaralni egy camgigbe, Felsötárkányba. Volt ott egy család 4 felnött emberrel. A mi kicsink jóba lett velük s átment hozzájuk beszélgetni. Ők hittek ilyesmiben. A fiunk mesélte neki a történeteit, valamint azt, hogy miket látot lélek korában, s miként született meg és miért közénk, stb. Mesélt neki, majd széttárta a két kiskarját s azt mondta, hogy csak az a baj, hogy túl nagy e világon a káosz...
A család azt kérte tölünk, függetlenül attól, hogy hiszünk e neki vagy sem, hogy ne fojtsuk el benne ezt. Mi azért vittük szakemberhez, aki széttárta a karját s azt mondta, hát talán kinövi, ha nem vigyük vissza néhány év múlva.
Mi meg hagytuk, és ő egyre érthetöbb dolgokról regél.
Mint mondtam én magam sem vagyok tisztában azzal, hogy konkrétan mit takar az indigokékség. A tanitónéni mondtza rá, aki komolyan hisz ezekben a dolgokban, s aki egyébként nagyon jó pedagogus.
Arról, hogy mit miért mondott azért nehéz beszélni, mert sokáig azt sem tudtuk, csak sejtetük, hogy mit is ért. 4.5 évesen kezdett beszélni. A meséi többségé ekkor mondta el, a bolygokról, az ürhajoról késöbb ezekről nem igazán beszélt csak a hitéről, a feladatáról és a nagy általánoságokról. Magam sem hiszem, hogy UFO-t nevelek, csak egy gyermeket, akire figyelünk, aki kicsit talán más, de ez még nem minöségi különbség. Ettől még mondhat meglepő és tanulságos dolgokat, amikkel legalább nekünk segített tudtán kivűl átevezni a nehéz idökön, amikor egymás után halt meg apukám s a testvérem ( a gyönyörködés, az emlékezés, a szeretet)
A hatások amik érik bizonnyára sokfélék, de nem néztünk dinos filmeket, nem vittük dinos muzeumba és nem bántunk vele másként, mint a többiekkel. Arról irtam itt, hogy miként élünk, hogy ugy gndolom, hogy minden egyes gyermek egy csodálatos ajándék, különleges képeségekkel, kiket kölcsön kapunk és nem tulajdonba. Igazából rengeteg témát ő hozot fel a családba. Mi nem jártunk templomba, ő jár a suli után. Mi nem irattuk hittanra, ő iratkozott be egyedül. Kicsiként mi nem igazán adtunk neki feladatokat, ő állitotta, hogy dolga van a világon.
S állitja mai napig s. Bizonyos értelemben önjáró, akiről sokáig csak én hittem, hogy egészséges, hisz 3 évesen még nem volt szobatiszta, négy és félévesen még nem szólt egy szót sem. Amikor megszólalt, akkor mondatokban kezdett beszélni. S elsöként arról, hogy azért választotta a mi családunkat, mert ugy látta, hogy mi jó emberek vagyunk. Lehet hogy ez halandzsa, de annak nagyon szép és nem éreztem magam felhatalmazva arra, hogy egy 5 éves meséjét, vagy talán igazságát az én földhöz ragadt gondolkodásmodommal elrontsam.
Egy pillanatig sem akarva megkerdojelezni majdnemlegkisebb gyermeked kulonleges kepessegeit, szerintem amiket leirtal rola, azok eleg sok ertelmes gyerekre jellemzoek. Ahhoz, hogy a gyerek "furcsasagait" ertelmezni lehessen, szerintem tudni kellene, miket mondtok neki ti, milyen egyeb hatasok erik, konyvek, filmek, iskola, baratok, teve. Az en gyerekem is "urhajos" mostanaban, epiteni fog nekunk egy nagyot pl es azzal repulunk a Holdra es ott fogunk elni, mert itt a Foldon nem lesz mar hely. Maskor meg dinozik, kifejtette, hogy a dinokbol lettek a madarak. De pl ehhez tudni kell, hogy jarunk sokat a "dinomuzeumba" es pont ott lattunk egy dino-madar osszefuggeses kiallitast, amibol azt hittuk, nem sokat ert, hat lehet, hogy megis ertett :). Aztan volt a kisbaba a pocakomban korszak, de tudjuk, hogy nagyon szeretne kistestvert es mi is szeretnenk, szoval ez is tema gyakran. Es persze ott vannak a filmek, videok amiket lat, az ovi.
Szerintem mi figyelunk a gyerekunkre (es szerintem ti is), mar ugy komolyan, engem tenyleg erdekel, milyen a gyerekem, miket gondol. Szeretek neki meselni, magyarazni es szeretem hallgatni. De nem hiszem, hogy foldonkivuli kepessegei lennenek. Kis Buddhanak szoktuk hivni, mert ha osszeugrunk a parommal, megfogja a kezunket es mindkettonket felvaltva puszilgatja. Es ha mergesek vagyunk (nem ra, hanem barmi mas miatt), akkor o annyira "jo" lesz, el sem hiszem, hogy a lakasban van. Mintha nem akarna a gondjainkat szaporitani, csendben eljatszik.
Szoval engem komolyan erdekelne, mit is takar a topiccimben levo megjeloles, kik azok a csillaggyerekek, indigogyerekek es mitol indigo?
Valaki irta a parnapos babarol megallapitani. Hogy lehet? Mitol mas? A fiam 3 honapos koraig sosem sirt, akkor is csak az oltas miatt. Ez valami extra tulajdonsag? :)
Csak azért kérdeztem, mert egész okos dolgokat mond a kölök. MI sem vagyunk vallásosak pl. de sokat beszétünk a hitről, hogy az milyen fontos az ember számára, meg a hit kialakulásáról stb...
Azért ő talán azért is ilyen, mert mi sem vagyunk hagyományos család. A 13 éves Orwellt olvass (1984), a 12 éves baromira jól látja a történelmet, a 10 éves 6 évesen már iskolai rajzversenyt nyert (ovis volt), a 8 évesről írtam már, a 4 éves irtó közvetlen, és nagy színész. Nem különlegesebbek ők, csak talán (s csak talán) bizonyos keretek közt szabadabbak…
Nem mondhatnám, inkább olyan Isten keresö, Isten félő valakik, de nem igazán oktatjuk ilyesmire a kölököket. Ő viszont beiratkozott hittanra magától, s jár is rendesen és szereti is.
A méltatlanokhoz szerinte türelem kell, mert ha megértik egyszer, hogy mi is a jóság, akkoor ők is lehetnek még jók és mindenki megjavulhat, amig él, s mindenkire vigyáz egy amgyal, aki segííthet óvá válni. Bár évről évre kevesebbet bölcselkedik hangosan, de a lényeg benne nem változott.
Tavaly bátyám halála utn egyszer azt mondta, hogy három dolog kell a boldog élethez:
1- gyönyörködni Istenben
2-emlékezni azokra, akiket szerettünk
3- szeretni azokat, akikkel együtt lehetünk
S tud Isten annak kis szemüveges akkor még csak 7 évesnek, aki olvasni sem tudott igaza volt. Gyönyörködés, szeretet, s emlékezés....
Valami olyasmit mond, hogy mindenki választhat a jó és rossz között, a gonoszság és a jó szándék között. A legfőbb baj, hogy ha mi döntünk gonoszul, rosszakarattal, mert az a mi felelőségünk. Többnyire lenyeli a gonoszkodást,de ezt látja tőlünk is. Mindig azt tanítottam és azt vallottam, hogy nem az a baj, ha velünk szemétkednek, hanem, ha mi szemétkedünk. Itthon nem igen találkozik a testvéri piszkoskodáson kívül más rossz szándékkal, de azok nem komoly dolgok. A suliban viszont volt olyan, hogy szabályosan „leszúrták” egy hegyes ceruzával úgy, hogy a hátában maradt a cerka hegye. Igazán nem haragudott érte. Azt mondta, hogy ideges volt a gyerek és nem tükrözte Isten szeretetét, valahogy olyan hittel gondolja ezt, hogy az megvédi a társai által okozott keserűségtől. A lányok nagyon szeretik, s néhány fiúval is jóban van, de van egy-két gyerek aki nagyon nem állhatja. Kívülről nézve ezt értem is, mert szinte semmit nem hagy szó nélkül. S gyerekként engem is bosszantana, ha egy szemüveges kicsit beszédhibás kölöktársam mindenért csesztetne. Szól a gyerekeknek, ha túl zsírosat esznek, hogy ezzel ártanak az egészségüknek, ha korláton hintáznak, hogy vigyázzanak, mert, ha hanyatt esnek, akkor az agytörzsük sérülhet, ha nem fogadnak szót, hogy ez helytelen, ha gonoszkodnak valakivel, hogy ez megszomorítja az Istent és jó lenne, ha imádkoznának. Néha olyan, mint aki felsőbbrendűnek, bölcsebbnek tartja magát, bár nem gőgős és jó szándékkal szól, de nem mindenki állhatja. Az osztályfőnöke szereti és ráadásul ő az, aki indigókéknek tarja én inkább azt mondom, hogy egy tehetséges gyermek, aki valamilyen csodás módon már magán hordozza az Isteni szeretet áldásait és plusz ajándékként a tehetséghez egy küldetés tudatot. Persze vannak tanárok, akik nem állhatják és fogalmam sincs miért. Az egyik ilyen, aki ráadásul nem is tanította a beszédhibára hivatkozva megvétózta az olvasás dicséretét, ettől szomorú lett. Kért, hogy vetessem ki az orrmanduláját, mert akkor tisztábban beszélne, de aztán megbeszéltük, hogy egy ember ilyen ítéletére még akkor sem kell adni, ha következménye van. Különben is az igazán fontos dolog az, hogy tud folyékonyan olvasni Aztán már nem is foglalkozott ezzel, elkönyvelte azon dolgok közé, ahol az isteni szeretet nem mutatja meg magát. Ilyenkor inkább sajnálja azt, aki ártott, mint haragudna rá. A tananyaggal meg most még ugy van, hogy arra neki szüksége van, mert a feladatát csak akkor tudja elvégezni, ha jó tanuló lesz. Aztán később, mi lesz azt én nem tudhatom, de reménykedem…
Én...
Annyi gonoszsággal találkozom mostanában, és csak most kezdem érteni a gonoszság törvényeit. Félek, hogy a fiad tényleg hinni fog az emberekben, válogatás nélkül. Ha csalódik, vagy szenvedést vállal ! valakikért, akik nem értik őt meg, ne adj isten szekálják, akkor kérlek beszélj neki arról, hogy nagyon várja valaki, vagy többen is várják őt itt a földön.
Őrájuk nézzen, ne vesztegesse el az erejét azokra, akik méltatlanok!
Nagyon nehéz végigküzdeni az emberi testben a felnőtté válás élményeit, pusztán az életkori sajátosságok miatt is, ezek szinte akadályozzák... a küldetés teljesítését...
Pláne milyen nehéz lesz azt a fiadnak elviselni, ha a tananyag nem arról szól, mint ahova neki el kell jutnia mindenképpen...
Nem merek beszélni, annyi gonoszsággal találkoztam mostanában... Szerinted a fiad értené, amit beszélek?
Cak ugy röviden a korai mesékről, amiket az én fiacskám mondott. az ember ugy születik, hogy elötte megszemléli és kiválasztja azt, hogy hovákerüljön. Akkor még lélek és csak a lélek dolgait látja, igy került ő közénk, mert lűátta, hogy jó lelkü emberek vagyunk ( pechére az anyagias világ a lelket nem izgatja, ezért nem tudott az anyagi helyzetünkről). Az emberi világon túl is vannak világok az ő meséiben. Vannak bolygok, ahol csak állatok élnek, békében, mint a paradicsomban. Vannak bolygok, ahol gonosz dögök vannak és örökön tart a marakodás. Hasonloképpen vannak bolygok csak jóságos embereknek és egy másik a gonoszoknak. A halál után a jó lelkek és a jószándékuak angyalá válnak és dolguk lesz az, hogy egy egy földi lélekre, mindenki a sajátjára vigyázzon és segítse abban, hogy jól döntsenek az életük során, ha elrontják a dolgukat és a lélek véglegesen és menthetetlenűl gonosszá válik, akkor bizony ujra kell kezdeni az egészet és ujra meg kell születni, hogy megküzdjön azért, hogy jóvá váljék megint. Az élet, amugy nehéz szerinte, mert túl nagy a káosz a világon ( mondta ezt alig 5 évesen). Ő egyébként volt ürhajos kapitány, de rossz volt a tömités és felrobbantak, meghaltak mind a heten. Régen volt tengerészkapitány is, s felfedeztek egy földrészt, de sajna zátonyramentek és akkor is meghaltak. Mondtam is neki, hogy drága fiam nincs az a jármű, amin mögéd ülök.... Persze ezek egy kis alig 5 éves egy-két honapja beszélő ember dolgai. A lényeg az, mint mondta, hogy az emberek feladatot kapnak az Istentől, mikor megszületnek, és ezt teljesiteni kellene, mert minden életnek célja van. Neki is van feladata, a gyógyitás és a környezet védelem. Kicsiként mesélt egy korházról, ahol lesz 10 szoba, amiből egy az ő kutató laboratoriuma lesz. Valami erdővel lesz körbevéve, és szegények lesznek a betegek, akiket ő fog gyogyitani. s a rák gyógyszere valami növény keverékben van el rejtve, ami a csontvelöben képzödö akármire hat ( itt már nem igazán értettem meg). Mi ritkán fogjuk látni, de büszkék leszünk rá.
A fura igazán a szó használata volt, káosz, célok, a lélekdolgai, stb... és hogy bizonyos dolgokban nagyon, de nagyon komoly. A hidegrázos dolga az volt, amikor a testvéremnek a halála elött kétnappal azt mondta, hogy most fog meghalni, mert cigizik. Infarktusba halt meg. A lüke dolga, hogy ha nem figyelünk, akkor tökidegenekhez is oda megy és szól nekik, hogy ne dohányozzanak, mert az veszélyes, vagy szól, hogy ne járjanak annyit autoval, mert szenyezik a levegöt és pusztitják a fákat, amik viszont kellenek a jó levegöhöz. Van benne a testvéreitől eltéröen egy magával hozott Isten hit, ami eszméletlenül erős és határozott, amit a sok gonosz dolog látványa sem renget meg, mert azt is eltudja rendezni valahogy valahova. Ami talán fura, hogy a suliból hazajövet mindig be kell menni a katolikus templomba és ott hosszasan imádkozik csendben, térdepelve. Mi pedig nem vagyunk igazán templomba járok és ráadásul nem is katolikusok. Ő térdel a templomban a nagy tudálékos fejével és imádkozik, ment egy kis szent és tényleg megprobál jó lenni, és jó szándékú.
