Nullinka, ne építsd az életed a netre, mert egy habkönnyű illúzió a egész. ahhoz igenis kell a személyes kapcsolat, hogy érdemi barátságok alakuljanak ki.
persze arra jó, hogy elodázza a problémáidat, ne egyszerre zúduljanak a nyakadba, de nagyon meglepne, ha itt bármit is meg lehetne oldani.
(csak mert én iz zuhantam betonkeményre netbarátság kapcsán.)
Mi bajod a nettel ? Ideális az ember kommunikációs igényének kielégítésére. Persze nem mondom hogy élőszóban nem kellemesebb társalogni egy kellemes hűvös helyen egy jó kis söröscske mellett pláne egy csinos hölgy társaságában, de a semminél ez is sokkal jobb. És teljesen fakultatív: ha megunod a beszélgetőpartnert elég kiadni egy init 0 parancsot a konzolon vagy windows esetén meglátogatni a start menü kikapcsolás nevű menüpontját. Külön öröm hogy nem igényel semmilyen megjelentést az illetőtől, nem számít hogy hogy mennyi idős vagy, hány kiló vagy hogy nézel ki, csak az amit gondolsz és leírsz, illetve ahogy leírod.
Azért még messze nem vagyok túl rajta. Hogyis mondjam, magán az emberen sem, de a csalódáson azon végképp nem. A hitem vesztettem el, és az nem jön vissza csak úgy zsipp-zsupp. Bár már találkoztam pár emberrel, akik elkezdték visszafelé forgatni ezt a folyamatot.
"való világ" ? Van olyan is? Nekem csak a net maradt? Tavaly még egyetemre jártam, egész napom egy nagy városban töltöttem, barátok, emberek közt. Most meg egy kis faluba, egy házba vaygok bezárva, és csak a net a világ.
Néha úgy érzem, csak az, hogy itt kell élnem, elég a halálvágyhoz. Jó persze, ha szeretnének, ha lenne egy társ, ha kimozdulhatnék néha... Szóval nyílván összeadódnak ezek a dolgok. De néha úgy érzem, megőrülök.
Az életfelfogásom, az értékrendem, a hülye gyerekes álmaim, nem kellettek. Még a leghűségesebb barátaim (itt) is besokalnak, ha magamat adom. Kiszállnak, nem bírják tovább.
Erre gondoltam. Addig vagyok érdekes, amíg meg nem tudják, milyen "hülye" vagyok.
Sok erőt kívánok, ha már az igyekezet megvan.
Bocs, ha indiszkrét vagyok, a súlyoddal van gondod neked is, azért nem kellesz a férfinak akinek szeretnél? Csak a nickedből gondoltam.
Úgy gondolom, hogy az internetes közösségek (?)lehetnek fontosak, de ami igazán...vagyis inkább egyedül számít (nekem), az a "való világ". hehe. Bár azt se tagadom, hogy a múlt héten, amikor veszélyesen közel álltam, hogy vmi visszavonhatatlan marhaságot csináljak magammal, nagyon sokat segített, hogy írhattam pár sort az öngyilok topikba, és ebből néhányat észre is vettek.
Azt akarom ezzel mondani, hogy nem kellene annyira túlértékelni ezt az egészet, mint ahogy te teszed. És ne beszélj kivert kutyákról, hiszen hozzád rengetegen szóltak (akár +, akár - hangnemben, de legtöbbször segítő szándékkal) - sokan felfigyeltek rád, úgyhogy nem értem, miért írod, h nem kellettél senkinek. Fura kicsit...
A másik:
Azt az örömet már nem kéne megadni, hogy látszodjon rajtunk, hogy fáj.
Hadd higgyék, hogy nem is akkora veszteség, ami minket ért. :-)) Nem a látszat számít!!!! Ha színlelünk, abból előbb-utóbb összeomlás lesz.
Belül kell elrendezni. Jó, hogy neked már sikerült, én még távol vagyok tőle. De igyekszem...
Kedves Macskosz!
Nem erről van szó. Azt, hogy neki nem kellettem, azon már túl vagyok. Annyira biztos nem fogja senki más szeretni, mint ahogy én szerettem.
Hiszem, hogy erre ő is rá fog jönni. Csak már késő lesz.
Én kifejezetten az indexen, meg más fórumokon gondoltam. Tisztelet az egy-két kivételnek, csak akkor álltak szóba velem, ha szidhattak, kritizálhattak.
Már indulásként is nullának éreztem magam, ezen még lendítettek egy kicsit.
A topik címe, meg azért lett ez, hogy valahogy összegyűjtsem az ilyen "kivetett kutyákat", mint amilyenek mi vagyunk.
Szóval gyere csak nyugodtan. Mutassuk meg, hogy legalább egymásnak kellünk. :-)))))))))))))
És akkor már úgysem igaz, hogy nem kellünk senkinek, és akár majd gondolhatsz is rá.
Az utolsó gondolatoddal mélységesen egyetértek.
Ezt tanulom én is, most. Nagy ívben.....
És csak azért is!
Azt az örömet már nem kéne megadni, hogy látszodjon rajtunk, hogy fáj.
Had higgyék, hogy nem is akkora veszteség, ami minket ért. :-)))
én lehetnék akár a topic reklámarca is, annyira illik rám. Tudod, miért nem írok? Mert az, hogy már nem kellek senkinek, pontosan az a gondolat, amit leginkább el akarok felejteni, mert... mert önbecsapás. Arra jöttem rá, hogy amikor kimondom: senkinek nem kellek, akkor egy emberre gondolok, arra az egyetlenre... mint ahogy te is arra az egyre, a tiédre gondolsz. Pedig közben ott vannak körülöttünk azok, akiknek igenis kellünk. Csak nem vagyunk képesek felfogni, érezni, tudni ezt...
Nem kéne, hogy egyetlen ember jelentse a világot, ha már csak a hiányával van jelen.
Igen, nagyon sok örömet okoznak.
De tudod, kicsit morbid, hogy a tőlük kapott boldog percek segítenek abban, hogy elviseljem az életet, amit miattuk kell élnem.
de jó:)) hisz akkor még pont abban a korban vannak amikor még rengeteg örömet okoznak, ehh neked van kiben gyönyörködnöd, irigyellek bmennyire furcsa ez neked
amúgy velem is ugyanez a helyzet: én is mindig megkapom, az a baj h mindig van egy sötét pillanatom amikor reménykedek egy kicsit, de ilyenkor gyorsan pofára is esek megint :((((((((
már nagyon elegem van :((((((
nekem is közel, de én attól félek hogy még mindig gyáva vagyok (ráadásul még nagyon fiatal vagyok, engem ez nem zavarna, az zavar hogy egyszerűen nem tehetek ilyet a szüleimmel - pláne most / bár ezt most nem akarom kifejteni/)
van benne olyan kérdés amire nem tudok válaszolni mert nem tudom eldönteni mit válaszoljak és van olyan amelyikre effektíve nem tudok válaszolni, mert az tartalmi "csalás" lenne (10.kérdés)
azon gondolkodtam, hogy lehet-e olyan nicket csinálni, amiben nem látható karakter van, mert akkor két látszólag azonos user kedvére skizozhatna... :-))
