Velem (velünk) történt. Egy egyesület természetjáró szakosztályának vagyok a tagja. A Mecsekbe készültünk többnapos túrára. Jó előre megvettük a jegyeket. Megbeszéltük a pályaudvaron azt is, hogy mindenkinél legalább egy nagyméretű csomag lesz. Úgy tájékoztattak, hogy semmi külön intézkedés nem szükséges. Az indulási időpont előtt kb. fél órával már mindenki ott állt a kocsiállásnál.
Amikor beállt a busz, a következő történt.
A buszvezető leszólt emígyen: előbb a rendes utasok szálljanak fel, aztán a turisták! (sic)
Mi némi ellenmondást véltünk felfedezni a felszólításban.
Ugyanis:
1. Mi rendes utasok vagyunk, előre váltott jegyünk van, és messzire utazunk (Végállomástól végállomásig). A már említett elszállítási rend szerint is előnyben vagyunk több más utassal szemben.
2. Turisták vagyunk. A gépkocsivezető kívánsága szerint később kell felszállnunk.
Továbbgondolva a dolgot: a söfőrnek a fenti kijelentése csak személyes akció lehet, a szabályzatban ilyen nincs, tehát nem kell figyelembe venni.
Így el kezdtünk volna felszállni. A többi utas nem nagyon engedett minket. A vezető pedig nem volt hajlandó a holminkat elhelyezni a csomagtérben.
Némi tusakodás után végülis felszállhattunk.
A túravezetőt annyira felbosszantotta az eset, hogy bosszút állt a verekedő-veszekedő utasokon.
Ugyanis sokan nem jöttek el valamiért. 18 db helyre szóló jegyünk volt 10 utasra. A pénztár nem váltotta vissza a jegyeket. Ők azt mondták, hogy majd a buszvezető (!!!) Mivel ezt is megtagadta (Ezt szabályosan) így hasznosítottuk a szabad űléseket. Ott csücsültek a csomagok.
Több utasnak nem maradt szabad hely. Bár nem volt barátságos az eljárásunk, de szerintem indokolt. Ha mi mindent megtettünk saját kényelmünk érdekében, miért kellene megtűrtként utaznunk egy kiskirálykodó alkalmazott miatt?
soha nem utazom távbusszal, kéken is ért már meglepetés. csak a te leírásodra támaszkodhatom. lehet, hogy marhaságokat írok, nem kellő info birtokában. tehát, leányzó nagyon korán ott van. mi akadályozza meg, hogy helyre szóló jeggyel szálljon föl? több mint két óra, elég hosszú idő, én beszerezném a helyében. nincs neki, oké. írtad, a busz 150%-kal szokott menni(vagy ennyien próbálnak utazni). ezért föltételezem, a busz, indulása előtt 10 perccel már tömve van. említett leány miért bízik abban, hogy az általa elfoglalt ülőhelyre nem jelentkezik be senki, pl. 11 perccel az indulás előtt, oda szóló jeggyel?
kérik valhol, ezt a 10 percet, de vajon, le van írva az is valahol, hogy annak be nem tartása, az ülőhelyre való jog elvesztésével jár?
kb. ezek a kérdések merültek föl bennem, mikor olvastam a történetet. veled történt, vagy ismerőssel?
Hát tudjátok én ezt a toicot azért csináltam mert vicces azt láttni ahogyan az öreglányok versenytfutnak egymásal vagy lesprintelnek engem vagy akárkit és felszálnak a metróra vagy akármilyen járműre. Persze azoknak akik gyorsabban futják a 100m -t mint az olimpikonok azoknak én sem szeretem átadni a helyet de általában nem is szoktam leülni. Talán csak akkor ha nagyon van üres hely vagy sokat megyek -végálmástól-végálomásig-. Az is alap, hogy terhes nőknek átadom a helyem meg a kedves kis öreghölgyeknek akiknek nem az az első dolguk, hogy hol van hely hol van hely és mennek mindenkit fellökve és minden táskát leverve az emberek hátáról. Na nekik semmi probléma nélkül átadom a helyem és szerintem ezzel ti is így vagytok.
Na persze meg van arra is az okom, hogy ne adjam át a helyem mert amikor rá szorultam akkor azon vitáztak hogy kiadja át de ezt már emlitettem. Na már most hogyha egy ember -legyen akár 80 vagy fiatal- így viselkedik akkor én miért legyek vele rendes és adjam át a helyem?? Kapja be!! De ez nem csak velem fordult elő. Gondolom még sok olyan terhes vagy volt terhes hőlgyek is írtak vagy írnak ide akikel már előfodult már ilyen hogy senki nem adta át a helyet. Vagy hasonlókép járógipszre szorult egyének akik szivesen leültek volna mert már rohadtul fájt a lábuk. Tehát senki ne papoljon nekem arról, hogy milyen fárasztó meg fájdalmas lehet szegény öreglányoknak ott álni és nem ülni. Tehát ha egy 9 hónapos terhes egy 3 - 4 kg gyerekkel álni tudott vagy én 3 törött lábközép csontal akkor ök is kibirják ha már ilyen jó erőben vannak hogy futnak a helyért!!
Végülis nem titok, a Bp - Veszprém - Ajka - Devecser felé közlekedő járatról beszélek, amivel többé-kevésbé rendszeresen (1-2 hetente) utazok oda-vissza. Eddig a busz mindig beállt negyed órával a megállóba (pontosabban akkor már lehetett rá fölszállni), de volt, hogy már 20 perccel az indulás előtt a buszon ültem. Nem tudom, te milyen járattal szoktál utazni, lehet, hogy azon úgy van, ahogy mondod (én tényleg csak ezt az egy vonalat ismerem), de ennek a vonalnak a legtöbb buszán utaztam már, és ezeken mindig időben beáll a busz. És valóban úgy volt, hogy először a helyjeggyel rendelkezőket szólította, de miután ők fölszálltak (kb. 5 volt belőlük akkor, amikor az eset történt) jöhettek a többiek. Az idős nő konkrétan 2-3 perccel az indulás előtt érkezett, amikor már vagy 8-10 ember állt a buszon, mert az összes ülőhely foglalt volt.
Mire írtad azt, hogy "Egy újkeletű rendelkezés szerint a végállomáson ez már nem lehetséges"? A buszon történő jegyvásárlásra? Mert az még lehetséges, legalábbis a Népligeten tegnap még lehetett jegyet venni a buszon.
Én nem túl sűrün utaztam olyan belföldi busszal, ami az indulás elôtt 10 perccel elôbb beállt volna. 1-2 perc a leggyakoribb.
Ebben az esetben, amit leírtál, a buszvezetô is hibázhatott.
Van úgynevezett elszállítási sorrend.
Elsôként azokat kell felszállítani akiknek van elôreváltott jegye. Ezután (vagy ezekkel együtt) a bérletesek következnek, végül azak, akik a vezetônél veszik a jegyet. (Egy újkeletű rendelkezés szerint a végállomáson ez már nem lehetséges.)
A sorrendet még az is meghatározza, ki milyen távolságra utazik. Azok vannak elônyben, akik messzire utaznak.
Részletesen a menetrendkönyven le van írva minden.
A már említett nemzetközi járat egyébként más eset. Ezeken csak ülve lehet utazni.
Próbáld meg egy kicsit komolyabban venni, amit komolyan mondanak neked! Még az is előfordulhat, hogy nem mindig, nem mindenben neked van igazad...
Frimi
Nem is dicsekvésbôl írtam! Mondom, eldurrant az agyam.
Egy másik eset. Közvetlenül az ajtónál ülök a buszon. Egyszerre száll fel két olyan utas, akinek átadnám a helyet. De melyiknek?
Az egyik fürge mozgású idôs hölgy. A másik két mankóval közlekedô férfi. Én az utóbbi mellett döntöttem. A hölgy távolabb is le tud majd űlni.
Én felállok, megfogom a karját a férfinak, segítek leűlni. Azaz, csak segítenék. A néni ugyanis villámgyorsan becsusszant a félig már ülésbe görnyedt férfi alá.
Nem szóltam semmit, de a végállomásnál belém bújt megint a kisördög.
Leszállás után csendesen, mosolyogva megkérdem a hölgyet:
– Kellemesen tetszett utazni.
– Ó, igen kedvesem. mondja ô.
Aztán csendben alváltunk.
Ugyan ezen a járaton szemtanúja voltam egy olyan esetnek, amikor egy 35-40 kürüli hölgy elkezdett balhézni, mert senki nem adta át a helyét egy férfinak. A kiabáló asszony tudhatot t valamit, amit mi nem. A férfi sem idôs nem volt, sem betegesnek nem látszott. A nô viszont úgy óbégatot, hogy már egész lila volt a feje.
Valaki megunta a dolgot és felállva a férfi felé fordult: Tessék, parncsoljon ...
Itt elakadt a szava. Ugyanis az elôbb még tajtékzó hölgy szépen lehuppant a szabaddá vált ülésre és keresztrejtvényezni kezdet.
OFF
Színtén ezen a járaton történt. Egy fiatalasszony két kisgyermekével ül a busz végében. Mellettük egy nagymamakorú hölgy.
Késbôbb felszáll egy férfi. Megszólítja a mamát. Pár mondat után a magyanyó rárival a férfira:
– Miért tegezi ezt az asszonyt? Ezekben a mai fiatalokban semmi tisztelet sincs. És egyébként se zaklassa már ezt a nôt!
Erre a fitalasszony:
– Néni, kérem! Szeretnék a férjemmel megbeszéni valamit.
ON
"Amit édesanyád mondott az nem volt hülyeség. idővel - majd ha Apa/Anya leszel magad is, ezt talán másként fogod értékleni.." nno, szóval az a hülyeség, amit írtam, helyesen így szólt volna: hülyeség (remélem így már nem oly félreérthető..)
"én meg azt nem szeretem, hogy valaki ebben az "elvárást" látja meg, és nem a rászorultságot." sz'tem látszik, mikor várják el. és ez akkor sem tetszik (nem csak a tömegközlekedési eszközök helyelosztása során, hanem egyébként is, vagy egyébként sem, vagy mitt'omén..)
persze, lehet, csak az a baj velem, hogy túl fiatal vagyok.. már alig várom, hogy leteremthessem az udvariatlan, neveletlen, bunkó, stb. fiatalokat, akik majd jól nem fogják átadni a helyüket nekem >:->
"nem tudhatjuk, hogy milyen nem látható bajai vannak a fiataloknak/középkorúaknak (persze persze, nyilván kisebb az arány)"
Én voltam a valaki, azt hiszem és pont a zárójelben lévő megjegyzésre gondoltam!
"...édesanyámtól azt tanultam, hogy a kor nem valami érdem, csak egy állapot. meg hogy nem a kort kell tisztelni, hanem az embert. meg ilyesmi hülyeségeket..."
Amit édesanyád mondott az nem volt hülyeség. idővel - majd ha Apa/Anya leszel magad is, ezt talán másként fogod értékleni. Bár nem értek vele mindenben egyet, azért a kornak vannak bizonyos vonzatai, ami azért lehet tiszteletre méltó.
"...nem szeretem, mikor valaki elvárja, hogy helyet kapjon, csak mert öreg."
Bár öreg azért nem vagyok, de én meg azt nem szeretem, hogy valaki ebben az "elvárást" látja meg, és nem a rászorultságot.
"a'szem itt nem az öreglányokról van szó..."
Valóban, egyrészt idős nőkről, ugyanis általában a nők életük során számos alkalommal részesülnek udvariassági gesztusokban s a kor előrehaladtával a "vérükké" válik... (Pl. ha autót vezetsz, sokkal ritkábban kapsz fiatal nőktől elsőbbséget. Pedig nem tülekednek, csak megszokták.)
S az általad elmarasztalt magatartás ezért is inkább idős nőkre, mint idős férfiakra jellemző.
Frimi
kicsit OFF:
a'szem itt nem az öreglányokról van szó, hanem az emberekről..
van akinek szivesen adjuk át a helyet :), van akinek csak azért, hogy ugyan hallgasson már el..:(
END kicsit OFF:
nagyon OFF:
neveltetés: lehet, hogy engem neveltek félre, de édesanyámtól azt tanultam, hogy a kor nem valami érdem, csak egy állapot. meg hogy nem a kort kell tisztelni, hanem az embert. meg ilyesmi hülyeségeket..
END nagyon OFF.
hogy ontopic is legyen:
z) valaki írta, hogy nem tudhatjuk, hogy milyen nem látható bajai vannak az öregeknek..
nem tudhatjuk, hogy milyen nem látható bajai vannak a fiataloknak/középkorúaknak (persze persze, nyilván kisebb az arány)
a) nem szeretem, mikor valaki elvárja, hogy helyet kapjon, csak mert öreg (lásd még: kicsit OFF)
b) kicsit visszatetsző a 'cikázó' nénik magatartása is: felszáll, hely átad neki, leül (vagy megköszöni, vagy nem), utazik, majd, amint egy leszállónál lát egy olyan ülést, ami egyszemélyes/forgalommal_szembeni/stb. akkor usgyi oda (van aki, ezt meg is tudja ismételni..)
c) az emberek 90%-a a kétszemélyes helyeken a belső székre ül (értsd: nem az ablakhoz), mikor valaki (öreg, fiatal) megkéri, hogy ugyan engedné-e be, akkor a "van máshol is hely.." egyenválasz hangzik el..
Egyszer nem hagytam szó nélkül a közönyösséget. (Na nem csak 1x)
Egy kismama szállt fel a buszra. Egy ovodás korú kislány, egy karonülô kisbaba, egy meg a pocakjában. A terhesség vége felé járhatott már. A többi utas kb. 30 és 90 között, többségük középkorú. Senki nem állt fel.
Ekkor én, jó hangosan:
- Ha gondolják, korházzá nyilváníthatjuk a buszt. Úgy látom, itt mindenki halálos beteg.
Sajnos senki nem tudot magyarul, mert semmi nem történt.
Az-az mégis. A kismama elpirult kissé.
Én ugyan csak 46 éves vagyok, de már nekem is fáj itt-ott. A lábammal még nincs komoly gond, te születésem óta beteg a gerincem. Aki nem ismer, az csak annyit vesz észre esetleg, hogy csúnya a tartásom. (Nem púpos vagyok!!!) Nagyon tud fájni idônként. Ilyenkor se állni, se űlni nem jó igazán. Ülve viszont kevésbé érzem meg a borányosan rossz útak miatti rázkódást, de még így is szenvedek. Nemegyszer elôfordult, hogy korombe ffi, vagy nô rámszólt, hogy adjam át a helyem valakinek. Körülöttem egy csomó fiatal, meg külön ülésen pihenô táskák, szatyrok. Nem állok fel.
Volt, amikor kisebb baleset miatt fájós lábbal, sántikálva jártam munkába. Ekkor kezdtem megérteni azz idôsek helyvadászását. Normális vagy annál lassabb sebességgel teljesen reménytelen ülôhelyet szerezni.
Akkor talán le is zárhatnánk a témát!:-)
Hibás mindenki - fiatal-idős egyaránt. Nem lehet általánosítani sem a személyekben, sem az esetekben.
Hiába minden...
Frimi
A saját tapasztalataim alapján nem tudok általánosítani. Fiatal lányokat láttam felpattanni automatice, amikor egy idős ember szállt fel a metróra. Középkorú/idősebb emberek szartak felállni, amikor át kellett volna adni a helyüket. Fordítva is megesett, szerintem ez neveltetés kérdése.
Jó kis topic...
Komolyan, súlyos erkölcsi kérdések ezek, átadni vagy nem átadni, kinek és mikor, illetve az ifjúság önzése is terítékre kerülhetne, és hogy van-e ezzel teendő vagy nincs (lenne, de minek).
Kilenchónapos terhesen kezdtem érezni a probléma súlyát, amikoris mi tagadás, jólesett volna leülni a metrón, illetve szerencsés ötletnek tűnt volna elkerülni a tömegben a pocakonboxolódás lehetőségét is.
Terpeszkedik a tizen-huszonéves fiú az ülésen, lát, hogy ott állok, és látja az előrehaladott áldott állapotot, majd úgy tesz, mint aki nem vesz észre, illetve hirtelen elalszik - én tudom, hogy ő lát, és ő tudja, hogy én tudom, de mégis :-)
Nem haragudtam ezért sose, mert azért annyira nem volt fontos, jólesett volna leülni, de ha nem, hát nem, kibírjuk, és emlékszünk az agresszív öreglányokra is, az emberben legyen tartás, akkor is, ha nem szívesen ácsorog :-)
Végül majdnem mindig átadta valaki a helyét, de nem az atlétikus termetű fiatalok, hanem a középkorú hölgyek, vagy a szintén korosodó urak. Akiknek bőven lenne rá okuk, ürügyük, hogy NE álljanak fel.
Nem tudom, mi a tanulság, de szerintem: az ember legyen elegáns. Ha annyira fáj valamije, hogy nem képes állni, akkor kérjen meg valakit, hogy legyen szíves a helyét átadni, de ha nem ez a helyzet, akkor nem kéne a haldokló hattyút előadni, hátha megsajnál valaki.
Jó lenne, ha az általánosról beszélnétek és nem a kirívó esetekről!
Csak példaként - anélkül, hogy bárki fiatalt fiatalsága miatt ill. fiatalságában bántni akarnék - az az általánosabb, hogy fiatalok sok esetben nem adják át a helyüket (sőt inkább még egy másik helyet is elfoglalnak), és a náluk jóval idősebb előtt - azt szinte félrelökve - csörtetnek be egy ajtón, és nem az, hogy amint meglátnak egy náluk sokkal(!) idősebbet, azonnal felpattannának vagy esetleg udvariasan kinyitnák előtte az ajtót...
Persze nem vitatom, hogy olyan esetek is előfordulnak, amiket leírtatok az idős korosztály rovására. Modortalanok az ilyen emberek, kétségtelen! De mégsem ez az általános... Magam azt szeretném, ha az ilyen esetek lennének többségben és nem az, amit magam panaszolok.
Ami meg az idős hölgyek rúzs (meg egyéb szépítőszer) használatát illeti én ezt ifjú hölgyeknél sem kedvelem... Gondolom, hogy ezzel az egyensúly megteremtődött.
Frimi
Mert úgy gondolom, ha késve(!) érkezett mondjuk egy metró szerelvényhez a végállomáson és már nem kapott helyet, akkor kb. 2-3-4 percet még tud várni. S ha a mondjuk metrón képes közlekedni, akkor ezt a 2-3 percet még meg tudja várni.
Ez persze - mégegyszer mondom - a végállomásokra vonatkozik!
De - igazad van - hozzá tehettem volna, hogy ha éppen össze akarna esni, akkor én leszek az első, aki felugrik. Sajnos én, és nem a 20 éves...
Frimi
ez telejesen igy van a volánbusz nagyon szar anyian vannak rajta. én személy szerint nem nagyon használom de néha kikisérem unokatestvérimet a buszpályudvara amikor mennek haza este 6 körül és az a 150% lehet hogy akkor kicsit többis annál
Hogy én is mondjak egy példát arra, hogy nem mindenki érdemli meg, hogy átadják neki a helyet.
Volánbuszon történt az eset, aminek az első megállója kb. 2 órányi utazásra van a végállomástól. Egy lány még ennél is tovább utazott, tehát jó előre, a busz indulása előtt fél órával kint volt a Népligetben, hogy legyen helye. Persze még bőven volt, az elsők között szállt föl a buszra. Az emberek jó része az indulás előtt már 15-20 perccel kint volt a buszvégállomáson, mert tudvalevő, hogy a busz olyan 150%-os telítettséggel közlekedik, tehát induláskor már állóhely sem nagyon akad. Már rendesen tömve volt a busz, amikor 3 perccel az indulás előtt megjelent egy öreglány, fölcsörtetett a buszra, mindenkit félrelökött, majd megállva a lány mellett közölte, hogy neki oda szól a helyjegye, és hogy adja át. (Igaz, hogy előre meg lehet váltani a buszjegyet, és akkor valóban helyre szól, de világosan rá van írva a jegyre, hogy 10 perccel indulás előtt el kell azt foglalni.) Először nem akaródzott, de az öregasszony addig kiabált, mindenfélének elmondva szerencsétlen lányt, hogy az végül felállt, és átadta a helyét.
Szóval szerintem ez nagy bunkóság volt, mert egyrészt igaza sem volt, másrészt, ha valaki ülve akar utazni, az jöjjön ki kicsit hamarabb a buszhoz, ha egyszer tudja jól, hogy úgyis tömve lesz. Egyébként elég gyakran fordul elő, hogy az idősek egy része pont indulásra ér ki, és utána szemrehányóan néz, hogy miért nem adják át nekik a helyet, pedig ha korábban kijönne, mint sokan mások (idősek is!), akkor le tudna ülni.
Az esetek többségében én is át szoktam adni, de azt nagyon utálom, amikor azt látom, hogy valaki szó szerint kihasználja más udvariasságát.
Még egyszer mondom, csak azokkal van bajom, akiken látszik, hogy már otthonról úgy indulnak el, hogy "majd hülye leszek 5 perccel korábban elindulni, majd fölállítok valakit!"
akkor részemrôl bocs, hogy leokostojásoztalak, de nekem elég félreérthetô volt a topikindítód.
gondolom, a kérdésre a válasz nem lehet meglepô: azért sietnek, mert nekik minden perc számít, fáradtak, betegek, legszívesebben otthon ülnének.
nem érnek rá, és nem is tudnak ácsorogni.
Mindenkitöl bocs hogy csak most írok mert tudjátok iskola van reggel 10 órakór. :)
Az az igazság hogy én ezt tényleg azért nyitottam hogy beszélgessünk arról hogy miért futtnak a szerelvények után az öregebb emberek. És nem azért hogy a fiatalságot bántsuk. Persze hogy vannak olyan emberek akiről itt már emlités tettek. De én nem vagyok ilyen én sokszor átadtam már a helyem öregasszonyoknak a helyem.
Bár volt egy elég érdekes és örökre megmaradó élményem egy ilyen helyátadásos dologal. Ez az volt amikor én mentem 1 megálót 76 os trólival (tudom hogy ez a topic a metrokrol szol) és két öreglány azon kezdett el veszekedni hogy kiadja át a helyét nekem. Tegyük hozzá hogy pont akkor nem nagyon voltak fiatalabbak a trolin. És nekem meg elvolt törve a bal lábam meg a bal kezem. Szóval teljesen gipszben ott áltam és néztem hogy ezzek tényleg ilyen hülyék hogy ezen képesek össze kapni?? De aztán leszáltam mert csak egyet mentem de akkor is hogy lehetnek ilyenek már??
Elvből nem adom át az ilyeneknek a helyet... van egy 80éves nagymamám, aki nem úgy száll fel a buszra, hogy átttapos mindenkin és fürkészi a helyeket. Érdekes.. eddig mindig átadták neki a helyet....
Én ezeután sem fogom átadni a helyem a lökdösődö "banyáknak"
