Hát Alizka ezt nem osztom! Nem igazán tartozik másra az én ruhám, más foglalkozzon a saját ruhájával... Persze egy kicsit más a dolog, ha üldöznek.. Akkor esetleg lehet fontolkodni...
Na ez az... és mi van, ha én ugyan jól érzem magam egy ruhában, de mindenki másnak visszatetsző vagyok benne? Mert egy ruhának azért nemcsak az a dolga, hogy ápoljon és eltakarjon, hanem esztétikusan is fedje el a fázó testrészt... nem?
Szerintem nem ugyanazt mondtátok Alizka! Akinek önállo gonndolkodása van, az a saját utját találja meg elsösorban, és ennek lehet része lehet egy vagy több vallás, esetleg az ateizmus.. A lényeg a saját uton van! A saját ut szvsz olyan, mint a ránk szabott ruha.. Tök jol érzed magad benne, és a szétszakadásig hordod..
Igen, bar van, amikor az embert megfogja egy filozofiai iranyzat, vagy egy vallas, esetleg egy vilagnezet, es sokaig (akar elete vegeig) azt koveti, es gondolja esetleg tovabb.
A ketsegbevonas mindemellett szerintem magatol erthetodo, hiszen a gondolkodas minden emberben elindit egy folyamatot. Hogy ebbol hol vitak keletkeznek, hol puszta hajtepesek, az egyeni belatastol es vermerseklettol fugg... En nem vagyok ellene a vitaknak, hiszen ha kulturalt, es kellemes hangnemben folynak, konnyen epithetik az embert, es tagitjak a latokoret.
Vagy: akinek önálló gondolkodása van, az ezt v azt a világnézetet a gondolkodás KERETÉNEK, és nem egy szó szerinti használati utasításnak tekinti. Mert ugye hiába mondja a tábla, hogy "kötelező haladási irány", azért lehet mellette állni is. Vagy tolatni. Vagy (mondjuk gyalog) ellenkező irányba is menni.
"A buddhizmus elég szájbarágós, bár a többi vallás még sokkal inkább az.
Gondolod, hogy ez annyira jó?
Az embernek sok mindent kell meg tapasztalnia, átélnie. Anélkül nem élet az élet. Nem biztos, hogy célszerű mindig megmondani, hogy mi a helyes."
Termeszetesen nem. En ugy gondolom, aki ezt nem szereti, az nem ezt fogja valasztani. Ez lehetoseg, es nem kotelezo dolog. A buddhizmus nem allitja, hogy egyetlen "udvozito" vallas, igy nem is hirdeti, hogy csak ezen az uton jar jol az aki jar.
Egyebkent fontos dologra tapintottal ra, az onallo gondolkodasra. Hiszen ha kapsz valaszt, akkor ket dolgot tehetsz. Elfogadod, vagy atgondolod, es belatasod szerint elfogadod vagy sem. Ez utobbit a buddhizmus direkt tamogatja is. De nem csak a buddhizmus. A materializmusnak is ez sajatja, es az ateizmusnak is egy alapkove a ketelkedes es a szkepticizmus. Nem negativ ertelemben.
"az élet egy dinamikus dolog, túlságosan is dinamikus , épp ezért nem lehet az ember mindig nyugodt, mindig mosolygós, mind higgadt, bölcs, meg egyebek. aki ezt nem tudja elfogadni, az nem sokat tud róla. ezért mondom, hogy a szövegeik nagy része üres szócséplés."
Egy buddhistat is er fajdalom, szenvedes, arra tanit a buddhizmus, hogy hogyan kezeljuk ezeket a helyzeteket. A keresztenysegben ez altalaban ugy van, hogy ha valami faj, vagy rosszul esik, az vagy a Satan muve, vagy Istene, es celjai vannak. Mas kultura, mas magyarazat, mas szokas. Kinek melyik tetszik. Az ember valaszthat. Ugyanigy krealhat maganak mas magyarazatot, vagy ha nem igenyel, hat szenvedhet. Nincsen megszabva. (most olvasom csak, Szpoj szinte u.ezt irta a legutobbi hozzaszolasaban. :-)
"az élet egy dinamikus dolog, túlságosan is dinamikus , épp ezért nem lehet az ember mindig nyugodt, mindig mosolygós, mind higgadt, bölcs, meg egyebek"
Javaslom elolvasni Őszentsége a Dalai Láma Út a boldogság felé című bárhol beszerezhető könyvét. Ő abban elmondja, hogy egy buddhistát éppen úgy érnek impulzusok a külvilágból, sőt még az előző életéből is, mint egy nem-buddhistát. A feladat éppen az, hogy felismerjük, mi felette álluk ezeknek a dolgoknak stb. Most nem taglalnám, mert akkor az egész buddhista rendszert le kéne írnom. Mindesetre vannak technikák, amelyekkel felül lehet kerekedni a bennünket befolyásoló tényezőkön. Saját érdekünkben. Mert ha hagyjuk, hogy minden hatással legyen ránk, akkor olyanná válunk, mint a viharos vízen hánykolódó csónak.
"Hát az csak a teste, amit megölök, a lelke viszont halhatatlan...",
Ez a moöndat majdnem így, szó szerint szerepel a Bhagavad Ghítában, ahol Ardzsuna azzal szembesül, hogy a testvéreit kell megölnie a végső győzelemhez.űMielőtt kitörne a botrány: a Bahagvad Ghíta egy allegória, az egész arról szól, hogy az egész énünket fel kell adnunk ahhoz, hogy közelebb jussunk a teljsességhez. a testvérek itt a saját tulajdonságainkat jelölik.
Hebehurgyán regáltam, nem olvasva még a második reagálást. Persze, szkepszissel, hiszen nagyon nehezen -vagy tán nem is- bizonyítható a mémelmélet. Mindenesetre számomra sokszor ad magyarázatot. Mint a topik címében megfogalmazott kérdésre is. Szinte kínálja magát.
Nem állítottam, hogy én találtam ki, csak azt, hogy el tudom fogadni az elméletet az erkölcsre, mint szabályrendszerre, továbbá ennek replikátor jellegére vonatkoztatva.
Csak csatlakozni tudok Daikini korábbi hozzászólásához: a buddhizmus is sokarcú, sokféle, különböző igényszintű embereknek különböző szintű válaszokat is adhat, nem-teista rendszerként akár még a teista értelmezést is elfogadhatja, satöbbi. Ezért nehéz róla egy mondatban kijelenteni bármit is, mindenesetre (mégis egy mondat) úgy gondolom, hogy messze nem szájbarágós: van-e még vallás, amely nyitva mer hagyni kérdéseket? (Koanok) Amely a kérdésre, a talányra, az önálló hmm, nem is megértésre, talán megélésre ekkora hangsúlyt fektet?
az élet egy dinamikus dolog, túlságosan is dinamikus , épp ezért nem lehet az ember mindig nyugodt, mindig mosolygós, mind higgadt, bölcs, meg egyebek. aki ezt nem tudja elfogadni, az nem sokat tud róla. ezért mondom, hogy a szövegeik nagy része üres szócséplés.
tudod, korábban én is kacsingattam a buddhizmus felé.
de aztán rájöttem, egy csomó "bölcsességük", elírásuk vagy tanításuk egész egyszerűen NEM MŰKÖDIK a való életben, a mai világban, ilyen körülmények között, főleg olyan szituációkban, amilyenekkel én találkozom. (persze, kétezer éve még lehet, hogy működött). ezért szoktam emlegetni, hogy a buddhista tanítóknak, bölcseknek nincs sok érzékük a valósághoz.
A buddhizmus elég szájbarágós, bár a többi vallás még sokkal inkább az.
Gondolod, hogy ez annyira jó?
Az embernek sok mindent kell meg tapasztalnia, átélnie. Anélkül nem élet az élet. Nem biztos, hogy célszerű mindig megmondani, hogy mi a helyes.
Valoban, a materializmus nem vallas. De a vallas amugy is elegge kodos gyujtofogalom, szivesebben hasznalnam a vilagnezetet. Ilymodon minden vallas a vilagnezeteken belul gyujtofogalom, hiszen mashogy latja Istent egy protestans es egy katolikus, sot akar ket romai katolikusnak is eltero lehet a vilagkepe, megis keresztenyek alapvetoen. A buddhistaknal is igy van. A materializmust nem pejorativ ertelemben hasznaltam, csak ramutattam, mi nincsen benne. Ez persze nem jelenti, hogy csonka lenne barhol is. Lehet igy erteni, szerintem nem igy van. Egyszeruen arrol van szo, hogy vannak fogalmak, amikkel nem foglalkozik, es rahagyja "kovetojere". Ilyenek az elet leelesehez szukseges szabalyok, az alapveto etikett, es meg nehany dolog. Az, hogy tobb a buddhizmus, azt ugy ertettem, hogy tobb kerdesre ad valaszt (jot, vagy rosszat, mindegy), amit egy fiatal ember feltesz, ha nem erti a vilagot.
Ez a mondatom onmagaban nem ervenyes, csak a tobbivel, igy nem erdemes kiragadni. Mint irtam altalaban az egyenben van szocializacio, es erkolcsi erzek, de ezt nem a materializmusnak koszonheti. Termeszetesen igazad van, ha azt mondod ez a mondat igy serto. Mint irtam, a tobbivel egyutt ervenyes. A materialista vilagnezet onmagaban nem tartalmaz erkolcsi megfontolasokat, es szabalyokat az elet leelesenek mikentjerol. Igy a gyilkossagot sem tiltja. Ez nem jelenti azt, hogy minden materialista hidegveru gyilkos. Az emberi esz a legtobb esetben felfogja, hogy a gyilkossag sulyosan serti az aldozat, es nem utolso sorban a sajat erdekeit. Csak azt mondtam ez a belatas nem a materialzmusbol ered.
Es mint irod, a vallas sem teszi az embert erkolcsosse, ezt is irtam, a ketto kozott nincsen nagy osszefugges.
"A materializmusnak nincsenek erkolcsi megfontolasai, nincsen hatarozott ertekrendje, a buddhizmusnak igen. Lehet vitatkozni, ez jo-e vagy nem. Szerintem mindenkeppen tobb. "
1. a materializmus gyűjtőfogalom. azokat a filozófiákat/nézeteket soroljuk ide, melyek szerint nincs szellem, lélek, isten, satöbbi.
NEM egy konkrét vallásról/filozófiai ágazatról van szó, tehát még szép, hogy nincs egy határozott értékrendje. de a materializmuson belüli ágazatoknak van.
2. de ott az idealizmus, mely szintén gyűjtőfogalom. NEKI SINCS határozott értékrendje.
a különböző ágazatainak van csak. érted? a buddhizmus is csak egy ágazat.
"Egy kokemeny materialistanak nem gond, ha meg kell olnie valakit, maximum a torveny az, ami visszafogja."
látod, ez egy nagyon ostoba és sértő hazugság. iszonyatos csúsztatás, vulgarizálás. egy kőkemény materialista is szeretheti, tisztelheti az életet, és, mivel ő nem hisz a túlvilági kárpótlásban, talán, ha van benne némi emberiesség, mások életét is jobban tiszteli.
sok vallásos ember meg arra hivatkozva, hogy "Hát az csak a teste, amit megölök, a lelke viszont halhatatlan...", néha sokkal nagyobb kegyetlenségekre vetemül.
Barátaim!
Az éj közepén olvasom, amit írtatok. Izgalmasabbnál izgalmasabb gondolatok. Boldog vagyok, hogy ilyen elmékkel cserélhetek eszmét. Most lezsibbadtam, de délelőtt próbálok reagálni mindenre.
Köszönöm az érdeklődéseteket!
Ez egyszerű (szerintem):
Azért pont a fejen, meg ugye más... (nyelés)pontokon maradt meg, mert ezek a legfinomabban hangolt, legérzékenyebb szervek. A szőr a nagy hőingadozásokat lesimítja, illetve a nagyon hideg ellen is jó. Egy ideig.
Másfelől viszont érdemes lenne azt is megkérdezni, hogy mért kopaszodtunk meg máshol? De ez már ténnyleg nem ez a topic...
És különben is: Mért a borotvált a divat?! :)))
ferkopa: az előzőt persze még úgy írtam, hogy nem olvastam el a következő beírásod. Örülök, hogy benned is megragadt az az elmélet. Annak még inkább, hogy hasonló szkeptissel álsz hozzá:)
ferkopa, ez nagyon izgalmas, amit írsz. És had én gratuláljak elsőnek ahhoz, hogy magad találtad ki a mém-elmélet kulcsgondolatát:)))
A "mém" szót a kultúr-génekre Dawkins használja, de vannak más elnevezések is. (OFF:Itt jegyezném meg Bereckei: "A génektől a kultúráig" című zseniális könyvét.)
Az egész elmélet egy gyönyörű "üveggyöngyjáték"-ra hasonlít, persze egzakt tények nincsenek.
Aligha gondolom, hogy el bírnánk dönteni, hogy az erkölcs genetikai vagy teremtett vagy mittudomén. Szerintem az egész mélyén a felelősség van, emögött pedig az öntudat: Ha tudok magamról, tudomást veszek társas igényeimről, van képem a jövőről (az állatoknak nincs), sőt: a SAJÁT jövőmről, kialakul bennem a felelősség. És (ki tudja?) nem ez maga az erkölcs? Mert azt én ellenezném, hogy az ilyen házasságot, az olyan brutalitást nevezzünk erkölcs-környékinek. Az erkölcs nem konkrét tettet, hanem viselkedést, helyesebben viszonyt jelent. És: felelős viszonyt. Tehát: tudok magamról és a társaimról, kötelességem a köztünk levő kapcsolatra is vigyázni, ez a másikra való figyelést a másik tiszteletét jelenti. Erre szükség van, pölö a túléléshez. Namost hogy ezek után ez evolúciós-e vagy teremtett?... Ezt mindenki világnézete alapján fogja megválaszolni. Asszem.
A belső és "külső", szabállyá merevült erkölcsről (is):
És egy öreg pap így szólt: beszélj nekünk a vallásról.
És ő mondá:
Beszéltem-e néktek a mai napon akármi egyébről? Nem vallás-e minden tett és gondolat,
És ami nem gondolat, és nem is cselekedet, hanem csoda és meglepetés, mely szakadatlanul árad a lélekből, még akkor is, ha a kéz követ farag vagy a szövőszéket hajtja?
Ki választhatja el vallását a cselekedeteitől, hitét az elfoglaltságaitól?
Ki képes napjának óráit kiteríteni maga elé, mondván: ez az óra itt Istené, ez a magamé, ez a lelkemé, ez a másik meg a testemé?
Óráitok szárnyak, melyek lélektől lélekig szállnak a téren át. Az aki az erkölcsét ünneplő ruhaként hordja, jobban járna mezítelenül.
A szél és a nap nem tépi fel a bőrét.
És akinek viselkedését erkölcs szabja meg, énekes madarát kalitkába zárja. A legszebb dal nem rácsok közül száll fel.
És akinek az imádság ablak, mely kinyitható, de be is zárható, az nem látogatott még el lelke házába, hol az ablakok hajnaltól hajnalig érnek.
Mindennapi életed a te templomod és vallásod.
Valahányszor belépsz, vidd magaddal mindenedet.
Vidd az ekét és a szekercét, a kalapácsot és a lantot.
Mindazt, amit szükségből vagy kedvtelésből formáltál,
Mert az álmodozásban eredményeidnél magasabbra nem emelkedhetsz, sem kudarcaidnál alább nem merülhetsz.
És vigyél magaddal minden embert.
Mert az imádságban az ő reményeik fölébe nem emelkedhetsz, sem csüggedésüknél lejjebb magadat nem alázhatod.
És ezért, ha Istent megismerni akarjátok, ne talányok megfejtésével foglalkozzatok;
Inkább tekintsetek magatok köré, és meglátjátok Őt, amint gyermekeitekkel játszik.
És nézzetek fel a légbe; megtaláljátok Őt, amint a felhőn jár; villámlással kitárja karját, s az esővel visszaszáll a földre.
Látni fogjátok, amint a virágokban mosolyog, azután fölemelkedve felétek int a fákban.
Ha már ott tartunk, hogy evolúció, meg gén... szóval van nekem egy problemám ezzel is, lehet hogy off leszek evvel kicsit, és azért se haragudjatok, ha túl nagy marhaságnak tűnik, amit itt irni fogok.
Ugye az evolúció során az ember lejött a fáról, megtanulta az eszközhasználatot stb... az idők során elvesztette a szőrzetét... de mindig arra gondolok, hogy MIÉRT PONT A FEJÉN MARADT MEG A HAJ AMI ÁLLANDÓAN NŐ IS? Néha az az érzésem, hogy valakik valamikor egy sikeres génkisérletet csináltak az emberszabású majmokkal, amibe kis hiba csúszott. Semmi nem magyarázza meg azt, hogy az ember pont a feje tetején őrizte meg a szőrzetét, holott mindenütt máshol elvesztette, így tulajdonképpen az időjárás miatt el is kellett volna pusztulnia.
Ezt nem én találtam ki, hanem egy Richard Dawkins nevű illető, aki írt egy könyvet az evolúcióról. Ez olvasható magyarul is a címe "Az önző gén".
Arról ír, hogy a darvini evolúciós elmélet még ha alapjaiban igaz is, sok furcsaságot rejt, ezért teszi fel hogy az evolúció egysége nem a faj, nem is az egyed, hanem a gén. Definálja a replikátor fogalmát, ami első közelítésben egy molekula, ami folyadékban le tudja másolni önmagát. Ismerünk ilyesmit, a DNS az. De elvileg a replikátor nem csak molekula lehet. Bevezet példaként egy másik replikátort így :"a mém a kulturális öröklődés hipotetikus egysége, amely a génnel volna analógia, és aszerint szelektálódna, hogy milyen "fenotípusos" hatást gyakorol saját fennmaradására és replikációjára az adott kulturális környezet viszonyai között" (Dawkins 1989: Az önző gén). Namost szerintem az erkölcsöt alkotó szabályok is ilyenek. Az öröklésük persze nem automatikus tanulás útján terjednek, sokkal sérülékenyebbek, mint a Gének.
Tudom ez csak teória, lehet, hogy annak is gyengécske. De nézzétek el nekem
