Miért? Szerinted pl. beülhetett volna bárki következmény nélkül az apostolok közé azzal, hogy a bálványimádókat is szeretni kell...?
Nem tartom kizártnak. Lásd Pál apostol athéni beszéde.
Mindamellett én nem azt akartam mondani, hogy az apostolok jobbak lettek volna, mint Kovács 123 János mainapság. Merthogy szvsz nem voltak jobbak. Én Nemthominak arra a kérdésére reagáltam, hogy szerintem miért nem ment át a "szeretet üzenete" az embereknek. Egyszerűen azért, mert az isteni szeretet idegen tőlünk emberektől.
Én a jézusi szeretetre gondoltam. Azt ugyanis erősen hiszem, hogy ha az Úr Jézusnak azt mondtad volna, hogy a bálványimádókat is szeretni kell, akkor nem lepődött volna meg. Lehet, hogy azt mondta volna, hogy a pogányok szeretete most konkrétan kemény szavakat jelent, vagy mittudoménmit, de azt gondolom, hogy nem véletlenül mondta el a samaritánus példázatát, nem véletlenül szólított fel az ellenség szeretetére.
Kedves nemthomi, emberi erővel akarsz a Mennyországba jutni? Emberi elhatározással, emberi erőfeszítéssel, emberi akarással? Nagy tévedésben vagy, én úgy vélem. Mindannyian Isten irgalmára vagyunk szorulva. Az is aki akar és az is, aki nem. Az is, aki a nap minden percében foházkodik és az is, aki soha nem gondol Istenre.
Gondolom, téged elsősorban a Biblia érdekel, azért én idemásolok egy kis anekdotát. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell törekedni. Csak azt, hogy az emberi törekvés nem bérlet az üdvösséghez.
Meghal egy öregember, és a mennyekbe jut. Fogadja Szent Péter, és mondja, hogy csak 1000 pontot elér, akkor mehet be. Az öregember nekikezd: - Minden vasárnap becsülettel elmentem misére Szt. Péter: - Jó, ez 2 pont - Segitettem a szegényeken amikor csak tudtam - Ez is 2 pont Öregember kezd nagyon megijedni, hogy sosem fogjamösszeszedni azt a 1000 pontot. De azért még próbálkozik. - Havonta eljártam gyónni - hm. 1 pont - Feleségemmel jól bántam, szerettem és jó házasságban éltünk - 1 pont - A bűnnek és a csábitásnak ellenálltam - 2 pont - Oh Istenem segits, sosem fogom elérni azt a 1000 pontot... Szt. Péter arca felderül. - 1000 pont
A fórumon bárki írhat, Jézus is. Ma pedig már senkit nem feszítenek keresztre ha untatja a közönséget. Szabad mondani bármit, és annak az ellenkezőjét is. Ez a demokrácia.
Vagy vegyük azt alapul, hogy ha ez olyan egyszerű lenne, akkor miért nem értette meg az a sok ember Jézus mondanivalóját? Miért kellett valakit keresztre feszíteni, aki a szeretetről beszélt?
A dolog pedig szvsz elég egyszerű. Jézus nem általánosságban beszélt a szeretetről, hanem nagyon konkrétan. Ráadásul nem arról, hogy a többieknek szeretniük kell téged, hanem arról, hogy neked szeretned kell a többieket, alkalmasint az ellenségeidet is.
Próbáld ki. Ülj be egy mélymagyar gyűlésre és beszélj nekik arról,hogy a románokat szeretnünk kell. Vagy ülj be egy liberális, kozmopolita társaságba és beszélj nekik arról, hogy a magyar gárda tagjait szeretni kell. Vagy ülj be a görög szurkolók közé és mondd el nekik, hogy a törököket szeretni kell. Vagy ülj be a karrierre szakosodott fiatal nők közé és mondd el, hogy a nagycsaládos anyákat szeretni, támogatni kell.
Hamar meg leszel te is feszítva. :-)
Mert a szeretet csak addig kell nekünk, amíg a mi kisstílű emberi félig önzés - félig szeretetünkről szól. Az isteni szeretet ma se kell senkinek.
Amúgy az egész ügyet a Szentírás az eredendő bűnnel adja elénk. Az ember képtelen felfogni, magáévá tenni Isten dolgait, mert más világba születik més világra szocializálódik.
Sokszor azon gondolkodom, hogy ha Jézus ejönne közén ismét, vajon megismernénk - e? Vajon feismernénk - e? Megértenénk - e amit mond, vagy ismét " keresztre feszítenénk" ? Ha bemenne egy templomba, vajon hagynánk -e prédikálni, vagy azt mondanánk neki, hogy ülj le te csvargó, és hagyd, hogy a mi papunk megtartsa a ceremóniát. Nem szégyelled magad, hogy ilyen toprongyos ruhában jössz be az Isten házába? Vagy, ha beírna nekünk a fórumba, az Ő véleményét legalább elfogadnánk, vagy ugyan úgy bánnánk vele mint egymással! Vajon megmagyaráznánk - e neki, hogy mit akart közölni velünk 2000 éve? Vajon mit mondana Ő nekünk? Egyáltalán engednénk szóhoz jutni? Mit gondoltok?
Igen tudom. De csak addig, amíg nem fogadjuk el a lélek elsőbbségét a testünkkel szemben. Ez, egy kicsit nehezebb, hiszen álandóan ezt a világot érzékeljük, de ha egy kicsit is belegondolunk, hogy, hogyan is lehet felrepülni a Mennyekbe, akkor rá kell jönnünk, hogy csak is szellemben tehetjük meg ezt. Ellenkező esetben, elég komikus lenne. Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor máris leegyszerüsödik a képlet és nem tűnik már olyan keszekuszának, zavarosnak az, amit én mondok. Vagy vegyük azt alapul, hogy ha ez olyan egyszerű lenne, akkor miért nem értette meg az a sok ember Jézus mondanivalóját? Miért kellett valakit keresztre feszíteni, aki a szeretetről beszélt?
Mifelénk ezt - általában - úgy hívják, hogy: "spekuláció". A Bilbia egyszerű embereknek íródott általában véve, és teljesen felesleges "túlmagyarázni". De ha neked így jó... Persze nem azt mondtam, hogy nincsenek benne részigazságok, amiket mondasz...Csak - szerintem - kissé zavaros...
A lényeg az, hogy "testben". Mivel ugyebár Jézus is testben támadt fel, amikoris feltámadása után együtt evett és ivott a tanítványaival az Ő "megdicsőült" testében.
Köszönöm a válaszodat. Had reagáljak ismét, egy kicsit másképpen. Tegyük fel, és most tényleg csak a példa kedvéért, szóval tegyük fel, hogy a Biblia nem más, mint példabeszédek, hasonlatok, metaforák formájában elmesélt történetek, amik megmenthetik a lelkünket a pokoltól. Hogy miért a lelkünket, azt már egypárszor említettem. Tehát nem csak az a példabeszéd, amit a Biblia magyarázók annak gondolnak, hanem minden egyes szava az. Hiszen mondja is nekünk Jézus, hogy példabeszédekben beszél hozzánk, hogy akinek van füle hallja, akinek van szeme lássa. Sőt azt mondja, hogy csak is példabeszédekben szól hozzánk. Nos, ha ez valóban így van, és elfogadjuk az én gondolatomat, hogy a Biblia csak is a léleknek szól, akkor el kell azon is gondolkodnunk, hogy mit ehet egy lélek. Mivel nem anyag, valószínű nem földi ételekre éhezik, hát akkor milyenekre is? Szerintem lelkiekre. A Biblia Kenyérnek nevezi azt a lelket, amelyet megtörve és szétosztva, Jézus átadhatja nekünk azt a tudást ami egy egészséges, tanulni vágyó léleknek elengedhetetlen. Amikor pedig a szomját oltja, a bor nem lehet más, mint az Ige maga, azaz a Törvény. Ez az a bor, amit a lelkünknek fogyasztania kell élete minden egyes pillanatában. Nos ezzel én nem azt mondom, hogy Jézus nem volt jelen köztünk testben, hanem azt, hogy a Biblia egy teljesen más világot akar nekünk elmagyarázni, viszonylag érthető formában azáltal, hogy a világ metaforáit használva magyarázza el nekünk a mennyei dolgokat. Tehát az utolsó vacsora sem vacsora volt, hanem mise, csoportos imádkozás, vagy lélekáldozat, kinek, hogy tetszik jobban. Nos ezek miatt a gondolatok miatt hiszem, és tudom, hogy sokan félreértik a Szentírást. Tudom, hogy ez így nagyon meredek álláspont, de hidd el, higgyétek el, hogy nekem is nagyon sok időre vol szükségem, mire idáig eljutottam. Én most már érzem azt a boldogságot, amelyről Jézus beszélt. Itt van belül!
Hogy "húsvér"-e vagy nem, arra nem tudok válaszolni. A lényeg az, hogy "testben". Mivel ugyebár Jézus is testben támadt fel, amikoris feltámadása után együtt evett és ivott a tanítványaival az Ő "megdicsőült" testében. Nyilván felesleges azon töprengeni, hogy milyen is az a test, mert Pál apostol is csak annyit mond, hogy: "amiképpen hordtuk a földinek ábrázatát, azonképpen hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatát is."
" A napfényben lebegő porszem ábrázatjából is Igaz Bölcsességet találhatsz, mert ugyan azaz Erő tartja fenn, mint az égen a napot, a holdat és a csillagokat. "
Nem történt meg. Sajnos még nem, de azaz út amit választottam, oda visz. Olvasd el mégegyszer, és rájössz, hogy én nem mult időben beszéltem. Sőt én azt mondtam, hogy egy sima egyszerű megtért ember vagyok. A megtérés pedig, csak az első fázis az Úr követésében. De ha nem helyezem magam elé, akkor, hogyan követhetném? Ez a világ, ellentétben a te gondolataiddal azért van, hogy szabad akaratból válaszhass Isten azaz Lélek, vagy Világ azaz ördög között. Ha te a világot választod, akkor arra fordítasz több időt, hogy a fizikai valódat tápláld jobban, szebb autód, házad, nyaralód legyen....stb. És közben azért mellékesen eljársz templomba is, hogy megadd az Úrnak is, ami jár neki. De tényleg ennyi jár neki? Szerintem a nap minden egyes pillanatában rá kell gondolnunk, azaz arra törekednünk, hogy evangéliumi életet élhessen a lelkünk, hogy ne a világi dolgokat helyezzük előtérbe, hanem az Istenieket. Aztán adjuk meg a császárnak, ami jár neki. Ettől lesz igazán nehéz a Mennyországba jutni. Ha ez nem így lenne, akkor már régen megtellett volna olyan lelkekkel, akik "egy kis istennel" is beérték. De oda, csak a " Tökéletes " lelkek juthatnak fel. Azok, akik legyőzték a világot. És amikor te ezt megkérdőjelezed, de nem utasítod el teljes egészében, akkor máris imádkozol az Úrhoz. Mert ezek a gondolatok lesznek később azok, amelyek meggyőznek, és Isten felé fognak egyszer teljes valódban fordítani. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy a pár évvel ezelőtti gondolataim, kisértetiesen hasonlatosak voltak a tieidhez.
azt mondtam, hogy a lelkünket kell teljes mértékben megtisztítanunk, hiszen az mehet fel a Mennyországba. És, ha ez megtörtént, mármint, hogy megtisztítjuk a lelkünket, akkor bizony a porhüvelyünk felett is teljes hatalommal bírunk. A lelkünket pedig csakis úgy tudjuk megtisztítani az ördögeinktől, ha mindíg Istent, azaz a Törvényt helyezzük legelőre. Nos így talán érthetőbbek a gondolataim.
...igen és ez az, amivel nem értek egyet. Megrötént, hogy teljes mértékben megtisztítottad a lelked és megtörtént, hogy teljes hatalommal bírsz a porhüvelyed felett? Hiszen te magad is írod, hogy nem tartod magad tökéletesnek!
Az ember önmaga nem végezheti el mindezt és főleg nem ebben az életben. Istent szeretni és akarni az akaratát - ez a legtöbb, amit ember tehet szerintem.
Itt és most bizony az anyagi világban élünk. Az ember test lélek és szellem egyszerre. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.
De ha a jót akarom, akkor nem én vétkezem, hanem a bennem való bűn.
Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint;
Tehát cselekedetben nem ura az ember önmagának. Bizony vétkezünk mindannyian, az is aki Istent első helyre akarja tenni életében, aki a mindennapjaiban törekszik a törvény megtartására, mert jónak tartja.
Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.
Tehát a test bűnös, de aki lélekben akarja Isten törvényét, az jár lélek szerint.
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
Érthetőbb, hogy miért kérdeztem, illetve miért szóltam közbe...?
"A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol." Bocsáss meg, de nem értem én sem, hogy ezt miért nekem mondod, amikor egyfolytában azt akarod nekem bebizonyítani, hogy amit Jézus mondott, azt úgy sem lehet betartani. Az én idézetem arról szólt, hogy ha valaki nem hall Istenről, mégis keresztényebb életet él a keresztényeknél, az valóban tetszik az Úrnak, ahogyan azt te is / bár egy kicsit másképpen/ mondtad. De, ha valaki hallotta már a Törvényt, és mégis inkább a saját feje utánn megy, az tékozol, hiszen többre tartja a maga törvényét, mint Istenét. Egyébként amikor arra válaszoltam neked pár napja, hogy hogyan élek Isten szerint, az a te kérdésedre volt a válaszom. Hiszen arra voltál kiváncsi, hogy a mindennapjaim hogyan tengetem. De emlékezzél vissza, hogy én annakelőtte azt mondtam, hogy a lelkünket kell teljes mértékben megtisztítanunk, hiszen az mehet fel a Mennyországba. És, ha ez megtörtént, mármint, hogy megtisztítjuk a lelkünket, akkor bizony a porhüvelyünk felett is teljes hatalommal bírunk. A lelkünket pedig csakis úgy tudjuk megtisztítani az ördögeinktől, ha mindíg Istent, azaz a Törvényt helyezzük legelőre. Nos így talán érthetőbbek a gondolataim. Én álltalában nem a világi életünkről beszélek, nem az anyagi világról, hanem a szellemiről. Ha jól olvasod a Bibliát, rá kell jönnöd, hogy Jézus is ezt tette, hogy csak azok lássák, akiknek van lelki szemük, és csak azok hallják, akik megnyitották az Úr felé lelki füleiket.
Bocsánat, lemaradt a mondat vége: És csak ismételni tudom, aki nem hisz, de a lelkiismeretére hallgat, ugyanúgy Isten akarata szerint szándékozik élni.
A tökéletes ember dolgában, pontosabban hogy nincs ilyen -- úgy vélem egyetértünk. Azért utaltam erre, mert ha neked ténylegesen Isten lenne az első, akkor sosem vétkeznél. Mivel azonban ilyen ember nincs, ezért csak akani lehet, a szándék lehet meg. Pont ettől lesz valaki újjászületett, hogy akarja a jót, még ha nem is sikerül mindig. Tehát úgy vélem, szerencsésebb lenne úgy fogalmazni: akarod, hogy Isten az első legyen az életedben. És csak ismételni tudom, aki nem hisz, de a lelkiismeretére hallgat, ugyanúgy
A Nap mindenkire egyformán süt, akár hol van, akár milyen szinten. Szerintem nem az a fontos, hogy mennyi ideig éri a fény és a meleg, hanem az, hogy azt hogy hasznosítja. Ami a hegyet illeti -- megint ott vagyunk, hogy a csúcsra ember fel nem jut itt ebben az életben. Csak törekedni lehet felfelé, az pedig nem ugyanaz, mint a hegytetőn lenni. És ezért áldott a Nap, hogy mindenkit egyformán ér, akár hol tart éppen az élete útján.
Nem értem, miért söpröd félre az Ábrahám-féle dolgot. Hiszen ő aztán igazán bizonyította, hogy számára Isten a legfontosabb az életében.
Nem, konkrét szavakkal valóban nem mondtad, hogy különbnek érzed magad másoknál. Viszont az írtad, Isten törvényeinek betartása számodra nem lehetetlen. Ezt pedig erősen kétlem. Azt nem vitatom, hogy sok dologban örömöd leled a megtartásban, de hogy maradéktalanul megtartod és ez számodra nem lehetetlen - ezt nem hiszem.
Egyébként nem értem pontosan, miért idézted, amit idéztél. Jézus azt is mondta: A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
Igen, a szeretet parancsa élő, de ettől még Isten minden törvényének és akaratának megtartása csak szándék lehet az ember számára. A "számodra nem lehetetlen" miatt szóltam csak közbe.
Nyugodtan oktass ki, amivel építesz, az nekem csak hasznomra válik. Egy kicsit türelmetlen vagyok, ez igaz, de megpróbálom behúzni a féket. Remélem sikerül.
A tökéletes emberekről azért ejtsünk egy pár szót. Mondj egyet Jézuson kívűl, akiben biztos lehetsz, hogy az volt. Az apostolok hite tökéletes volt? Mert ha igen, akkor miért árulták el Jézust mindannyian?! Ha pedig nem voltak tökéletesek akkor miért követjük az ő Biblia magyarázataikat? Hiszen szerinted akinek Isten az első, az nem hibázhat. Vagy egyáltalán mi a tökéletesség? Szerintem ezt majd az Úr fogja eldönteni a maga idejében, ahogyan ezt az apostoloknál, azaz tanítványainál, tehát minden olyan embernél megteszi, aki meg akarja érteni, és nem rest erre időt, energiát áldozni. Egyébként nem hiszem, hogy valaha is említettem azt, hogy különbnek érzem magamat másoknál.
"Olyasmi ez, mint amikor valaki verejtékezve (bár szívesen és örömmel) feltörekszi magát egy magas hegyre és ott aztán azt hiszi, hogy közelebb van a Naphoz, mint aki a völgyben kucorog. Pedig a Nap egyforma erővel süt le mindenkire."
Biztos vagy te abban, hogy aki a hegy keketi lábánál áll, az ugyanannyi napsugarat lát egész nap, mint aki a tetején van? Hidd el nekem: A hegy metaforája a Bibliában a Sion. Szerinted miért akart mindenki felmászni a csúcsára, ha odalent is megtalálhatták volna, ugyanazt a bölcsességet?
"Én úgy vélem, aki nem is hiszi Istent (mert a hit adomány) de a lelkiismeretére hallgat, annak számára Isten ugyanugy fontos, ha nem is tudatosan. Hiszem, hogy Istennek ugyanúgy kedves. Én hiszem Istent, hiszem hogy Ő maga a szeretet, az igazság. Ugyanakkor azt is hiszem, ha az életemben fontosnak tartom mindazt amiért felelős vagyok, akkor nem kell rangsorolnom. Én úgy hiszem, Isten nem vár el ilyesmit. Azt igen, hogy ne legyenek idegen istenek, de az Ábrahám-féle gyermekfeláldozásra nem tartott igényt. Igen, Istent szeretni csodálatos adomány. De itt és most azt az életet kell élnünk, amiben vagyunk."
Nos ezt az Ábrahám féle dolgot haggyuk, én biztos, hogy nem utaltam rá. Az is igaz, hogy Jézus azt mondta: " Aki nincs ellenünk, az velünk van. " A Többire csak annyit: Halld ó Izrael! Szeresd Uradat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, minden erődből, és csak Neki szolgálj.
Nem akarlak kioktatni, de megint lenne egy közbeszúrásom, amivel kezdj amit jónak látsz. Ez itt nem mindenkinek cset és nincs mindig mindenki fórumközelben. Tehát ha nem kapsz azonnal választ, az nem jelenti azt, hogy elhagyják a topikot. Légy kicsit türelmesebb, akit érdekel a téma az úgyis visszajön.
Azt írod: Én, már nem tartozom azok közé, akik azt mondják, hogy ez lehetetlen. S bár mint mondtam, nem vagyok tökéletes, életem minden egyes pillanatában arra törekszem, hogy legalább is megközelítsem az Úr Akaratát.
Márpedig amíg nem vagy tökéletes és nem is hiszed, hogy az lehetsz, addig lehetetlen Isten minden akaratának/törvényének megfelelnie embernek. Addig csak a szándékod lehet a törekvés. Addig nem vagy különb másnál. Ha vétesz, akkor már nem első számodra Isten - és ha mégis ezt vallod, akkor vagy hazudsz, vagy képmutató vagy önmagad számára is. Ha azt mondod, akarod, hogy Isten legyen életedben a legfontosabb, az már sokkal hihetőbb és közelebb álló legalábbis számomra. Olyasmi ez, mint amikor valaki verejtékezve (bár szívesen és örömmel) feltörekszi magát egy magas hegyre és ott aztán azt hiszi, hogy közelebb van a Naphoz, mint aki a völgyben kucorog. Pedig a Nap egyforma erővel süt le mindenkire.
Én úgy vélem, aki nem is hiszi Istent (mert a hit adomány) de a lelkiismeretére hallgat, annak számára Isten ugyanugy fontos, ha nem is tudatosan. Hiszem, hogy Istennek ugyanúgy kedves. Én hiszem Istent, hiszem hogy Ő maga a szeretet, az igazság. Ugyanakkor azt is hiszem, ha az életemben fontosnak tartom mindazt amiért felelős vagyok, akkor nem kell rangsorolnom. Én úgy hiszem, Isten nem vár el ilyesmit. Azt igen, hogy ne legyenek idegen istenek, de az Ábrahám-féle gyermekfeláldozásra nem tartott igényt. Igen, Istent szeretni csodálatos adomány. De itt és most azt az életet kell élnünk, amiben vagyunk.
Valószinűleg nem analitikus tipus vagy, hanem intuitív válaszokad adsz és vársz is el. Hangsúlyozom, ezt nem tartom "baj"-nak, hanem gondolkodási típusnak! Annyi következménye lesz, hogy az analitikus tipusú emberekkel kevésbé lesznek szikronban a gondolataid, de ez egyáltalán nem szükséges a napi élethez, hacsak nem vagy tervezőmérnök. Valószinűleg nem eléggé alkalmazkodtam hozzád - mert még nem annyira ismerlek. Annyi remélem egyértelmű volt, hogy én magam nem gondolok semmit ilyen valaminek amit kérdeztél, a többit pedig hagyd figyelmen kívül.
Most csak annyit, hogy mind a lelkünk, mind a testünk romlandó a bűn miatt. Ahogyan a lelkünket újjászüli az Úr az Ő Szent Lelke által, ugyanúgy kapunk majd új testet is ("mennyei test" - mondja Pál) feltámadásunk után, ami szintén megígértetett Jézus Krisztusban, aki "az első zsenge", aki megdicsőült testben támadt fel...
És ismét beszélgettünk egy jót. Nos, ha ti nem, akkor kénytelen leszek én válaszolni a kérdésemre. Persze szerintem az egyetlen ok, amiért erre a világra születtünk, az a megtérés, visszavágyódás a Paradicsomba, tehát az Isten keresése. A Bibliában a tékozló fiú esete próbál rámutatni arra a kérdésre, hogy, hogyan is kell élnünk, és ezt mivégre is kell tennünk. Hogy érthetőbb legyek. Amikor a Biblia az emberről beszél, akkor mint már az előzőekben is említettem a lelkünkre gondol. Így a szereplők teljesen mások, mint ha húsvér emberekre kellene gondolnunk. Ugyan is a tékozló fiú mi magunk vagyunk, egészen pontosan az a lélek, amely sátánhoz hasonlóan eljött a Paradicsomból, mert azt hitte, hogy ő okosabb az Atyánál. Ebből, egyértelmüen következik, hogy az elhagyott szülő nem más, mint maga az Úr. Bár azt pontosan nem tudhatom megfogalmazni, hogy miért is tettük ezt mi mindannyian, ha belegondolok, hogy egy kamaszodó gyermek, hogy viselkedik szüleivel, mennyire ki tud fordulni magából, akkor naggyából eltudom képzelni, hogy ez Odafenn, hogyan is történt. De számunkra, nem is ez a legfontosabb, hiszen megtörtént, hanem az, hogy, hogyan juthatunk vissza Oda. Nos, ahogy a tékozló fiú belefáradt a világi életbe és annak hajhászásába, úgy mi magunknak is rá kell jönnünk, hogy ez a világ, soha nem lesz tökéletes. Amikor a testünk megöregszik, vagy megbetegszik, hatványozottabban érezhetjük azt, hogy mennyire is értelmetlenek azok a dolgok, amelyek eddig fontosak voltak számunkra. Mind ez azért van, hogy keressünk más menedéket, mint a pénz, a biztos megélhetés, világi hatalom stb... Hiszen ezek vajon meddig nyújtanak élvezetet nekünk? Talán 120 évig, bár ahhoz már nagy " szerencse " kell? De mi az, az örökélethez képest? Azt jól tudjuk, hogy a testünk romlandó. Azt viszont megígérték nekünk, hogy a lelkünk akár örökké is élhet. Ha a tékozló fiúnak volt mersze visszatérni az attyához, akkor a mi lelkünknek is meg kell ezt próbálnia, hiszen az Atya vár minket Odaát. Csak azokról a dolgokról kell lemondanunk, amelyek nem is olyan fontosak, csak az ördögeink akarják elhitetni velünk. Szerintem érdemes megpróbálni, végigjárni azt az utat, amit a próféták és Jézus raktak le nekünk. Lehet, hogy egy kicsit szűk, lehet, hogy egy kicsit meredek, de ne felejtsük el, hogy a hegy tetejéről mindent láthatunk. Míg a lábánál eléggé korlátozottak a lehetősségeink.
Nos, szerintem ezért kell követnünk az Urat és Törvényeit, hogy aztán ne kelljen megbánnunk földi ittlétünket.
Én konkrétan semmilyet. Ilyen ember is van bőven, nem kell tőle megijedni. Van élet oszt jónapot. Következménye bizonyos dolgoknak, amihez nem kötelező tulajdonításokat hozzágondolni (pl cél vagy értelem) Mitöbb egyáltalán gondolni sem muszáj ezekről semmit.
Megint mások pedig gondolnak emezt vagy amazt az élet értelmének. Ha már így akarja valaki gondolni, akkor érdemes feltenni először a kérdést mitől az "élet értelme" valami (azaz definiálni mire is gondolunk amikor szavakat mondunk, különben esetleg olyan választ kapunk, hogy a sör vagy kirándulni a hegyekbe vagy futni a mezőn, vagy pl hogy "piros" ..stb). Aztán amikor tudjuk mit gondolunk a fogalom alatt, akkor tudjuk megnézni, hogy mi is az ami esetünkben ennek megfelel. Egyáltalán ez egy tárgy, személy, létezés vagy cselekvés ...?
Azért sarokpont a fogalmi egyeztetés, mert különben félreértenénk egymást. Tahát - szerintem - szükséges egy olyan kritérium ami alapján eldönthetjük, hogy egy más által bemondott dolog valóban az "élet értelme"-e ... legalábbis számára. Ami ha nem lenne vagy amit nem tenne, akkor ... ???? Nos akkor mi lenne?
Ha a fogalom jelentésében sikerül is megegyezni, korántsem biztos, hogy annak a tárgya azonos lesz a különböző személyeknél. És ami figyelemreméltó: nemigen lehet ezt elvitatni.
Mivel nagyon elültünk, feltennék egy kérdést, hátha megmozgat valakit. Szerintetek mi lehet az élet értelme, ha nem az Isten követés. És, ha elmondjátok a véleményeteket, akkor kérlek indokoljátok meg, hogy miért ?
