Pár másodperc a Furcsa pár – Furcsán! előadásból, és beszélgetés az öltözőben:
„Műsorvezető: - A színház nagyon hiányzik Dobó Katának, ezért az elmúlt hónapokban rengeteg előadást nézett meg. Legutóbb a Madách Színház sikerdarabját, a Furcsa párt Gálvölgyi Jánossal és Szervét Tiborral. Kata és Tibor évekkel ezelőtt a Pinceszínházban találkoztak először a Libikóka című darab kapcsán, ahol a hosszú próbafolyamat alatt az ismeretlen ismerősből jóbarátok lettek.
Szervét Tibor:- Ez azért nagyon aktuális most, mert ugye Gálvölgyi Jánossal is végtelen módon egymásra vagyunk utalva a Furcsa párban, pedig ott azért még van, de a Libikókában nincs más szereplő. Egy ilyen kétszereplőst úgy csinálni, hogy csak egy konvencionális, kollegiális kapcsolat van közöttünk, az majdnem lehetetlen.
Műsorvezető: - Természetesen Tiborral is személyesen közölte az örömhírt, de azt is megbeszélték, hogy jövőre folytatják a közös munkát.
Dobó Kata: - Annyira jólesett, hogy úgy ujjongott a telefonba, hogy hát "ez a legszuperebb dolog, ami történhetett veled!", ez volt a reakciója."
Szervét Tibor:- Igen, így is gondolom. Most, ahogy mesélte, hogy most van ideje színházba járni, gondoltam, hogy esetleg én is bevállalok még egy babát, mert akkor legalább nekem is lenne időm megnézni a kimaradt, nem tudom hány évet.”
A miskolci pályázatáról Kiss Csaba a Minap Online-nak is nyilatkozott:
:)
„Emlékszem, hogy annak idején, milyen sokat jelentett számomra az a szeretet, amellyel a város a színészeket befogadta. Szervét Tibor Miskolcon már ünnepelt és népszerű művész volt, amikor országosan még szinte nem is ismerték. Szeretném, ha a következő időszakban is lennének színészek, akiknek a pályája a miskolci színházból indul. Az első közönség szeretete nagy felhajtó erő tud lenni.”
Bujdos Attila: Az értelem és az érzelem színháza = Észak-Magyarország, 2012.01.10. p.7.
Ma érdekes interjú jelent meg Kiss Csabával, a Miskolci Nemzeti Színház vezetői posztjára pályázó rendezővel. Izgalmas, szép színház-alkotói tervei vannak, bár azon nagyon töprengek, hogy hogyan lehetne olyan rendezői gárdát a színházhoz kötni akik egy évadban legalább hat-hét hónapot a városban töltenek.
Egy színdarabot említ meg:
„Miskolchoz számtalan pozitív élmény köt. Erős, izgalmas évad volt 1992-ben, életem máig meghatározó időszaka. Dramaturgja voltam a Schiller Stuart Mária című művéből készült előadásnak (Varjú Olga, Margittai Ági és Szervét Tibor főszereplésével), amelyet Telihay Péter rendezett.”
A Magyar vándor látható ma este a Film+ tévén 18:50-kor
„Huba monoklival és raccsolva minden magyar arisztokrata ősének tekinti magát, aki mindig udvarias, csak a folklórműsorokat nem szereti (Szervét Tibor kitűnő poentírozásában)” (Napi Gazdaság, 2004. február 5.)
A "nagy" karácsonyi forgatagban véletlenül találtam rá az eredeti, radnótis Anconai szerelmesek dvdre. Valahogy eddig ez kimaradt az életemből (ill. volt egy kedves, baráti, de silány felvételem a darabról). Gyorsan megleptem vele magam és aznap este nosztalgiáztam egy kicsit és feltöltődtem. És nagyon szívesen újranézném élőben is ezt a darabot. SzT-hez most illene igazán Tomao szerepe. :)
És megragadnám az alkalmat, hogy Minden Kedves topikolónak és természetesen Szervét Tibornak is Nagyon Boldog és Áldott Ünnepeket Kívánjak!
Tegnap este megnéztem a FP Furcsán!-t. Nagyon-nagyon jó volt. Egy írtó fárasztó nap után SzT-t kapni mikulásra...kevés jobbat tudok elképzelni. :)
Laza volt és fantasztikus. Nekem ebben a szerepében jobban tetszett, mint Felixében. Valószínűleg, mert Oscar férfiasabb férfi, azthiszem én is takarítanék utána. :) Ugyanakkor tény, hogy Felix szerepében színesebb-szélesebb skáláját tudja/tudta megmutatni tehetségének. A tegnapi előadás csúcspontja szerintem az volt, amikor Oscar veszekszik Felix-szel a balul sikerült dupla-randi miatt. Akkor Oscar sugárzott és geszikulált és magyarázott teljes átéléssel. Az utolsó jelenetben pedig egy pillanatra kiesett a szerepéből, elrontotta az ex-felesége nevét...a többiek kisegítették, szinte észre sem lehetett vanni a bakit, csak azt, hogy Laklóth-Murray dől a nevetéstől. Nagyon kedves volt az egész. :)
És mókuslekvár helyett cicavirág volt... (Oscar-ok viccelődése Murray feleségével a telefonon.)
És egy-két szót Gálvölgyiről is: megintcsak szubjektív vélemény, neki is jobban állt Oscar szerepe, SzT Félixe hihetőbb.
„Egy rajongó barátom a 32. előadásnál tart és excel-táblát vezet róla. Bevallom, kezdetben nem hittem neki, de öt Madách-beli és két londoni látogatás után már pontosan tudom, miről beszél. Érdekes látni, hogy ugyanazt a karaktert mennyire másként játsszák el a színészek, melyiküknek áll jól és kinek nem a szerepe. Sőt, minden egyes előadást össze lehet hasonlítani a hibáival és az erényeivel együtt. A rontásokat, a tévesztéseket és az esetleges eltéréseket. Jó játék!
Idővel persze mindenkinek lesz kedvence, ahogy nekem is.
Szervét Tibor (Artúr király) és Polyák Lilla (a Tó úrnője) párosa utoléri Tim Curry és Hannah Waddingham alakítását, sőt simán lenyomja, ahogy a Madách Színház előadása a londoni változatot.”
„A Furcsa pár (Furcsán) előadásunkra a nagy érdeklődésre való tekintettel egy nézőnk maximum 4 jegyet vásárolhat. Megértésüket köszönjük!” :)
„A Spamalot februári előadásaira december 1-től válthatók jegyek.
Előadások: február 18.z, 19. dupla, 20.z, 24, 25. dupla, 26.”
(A többes szerepek beosztását bezzeg csak az utolsó héten lehet majd tudni. Most mégis megpróbálom 'tétre-befutóra' megtippelni legnagyobb Arthur királyunk előadásait: február 19 du, 24, 26.)
blill, a kívánságod parancs: ma simára borotvált arccal :D
kesergett, sértődött kicsit és nagyon Felix, a nézőtér érzelmi hullámzásai közepette.
El lehet mondani, hogy az érzékeny Felix szerepe a legbonyolultabb, legnehezebb ebben a darabban. Szervét Tibor pedig játékosan, magával ragadóan brillírozott, és a nézők ezt nagy tapssal jutalmazták előadás közben, ma is.
(SzT fő-társulati igazgatója is megnézte őt - minden oka meg lehetett arra, hogy féltékeny legyen a konkurrens színházra! ;))
„Szente Vajk: - Tíz nap állt a rendelkezésére Gálvölgyi Jánosnak és Szervét Tibornak, hogy abszolválják a Furcsa párt Furcsán. Milyen volt ez a tíz nap?
Szervét Tibor: - Heroikus. Most, hogy mondod, tényleg csak tíz nap állt a rendelkezésünkre.
... nem is mondanám, hogy beugrás, ez egy teljesen új szerepnek a felvétele úgy, hogy közben az ember tudja a körülményeket. De magát a szerepet tulajdonképpen elölről kellett kezdeni szövegestül, tartalmastul, mindenestül úgy, hogy hogyan húzza azt az ember magára, vagy hogyan bújik bele.”
Színpadon a Furcsa pár - Furcsán! = Madách-TV, 2011.11.02.
- Még 15-20 évvel ezelőtt azon kaptam magam, hogy mint Félix, egyfolytában rendet csináltam, mindenkivel összevesztem, mindenkit pontosságra kényszerítettem, autót mostam, meg minden ilyeneket. Most ez kevésbé van. Kimegyek az erdőbe, vagy elmegyek úszni, és az olyan sokat számít, mert olyan régóta tapasztalom ennek az előnyeit.”
„Gálvölgyi és Szervét pedig simán veszi az akadályt ...és, ami ennél is nagyobb teljesítmény: Felix és Oscar is teljesen más személyiséget kap a két felosztásban.
Ez pedig még akkor is tiszteletre méltó, ha a Furcsa pár mégiscsak egy habkönnyű vígjáték, nem a Hamlet újraértelmezése.”
Gyükeri Mercédesz: Szerepjáték – Gálvölgyivel és Szervéttel
A Radnóti Színházban megkezdődtek Térey János: Protokoll című darabjának próbái. Színpadra írta: Térey János és Kovács Krisztina, rendező: Valló Péter. Bemutató: 2012.01.22.
„Mátrai Ágoston protokollfőnök az állam lakája, szürke eminenciás. Jó családból származik, művelt, sármos, biztos anyagi háttérrel rendelkezik és hiperérzékeny. Elég ennyi a boldogsághoz? Mit kezd a felelősséggel, a zárt életével, a szorongásaival? Térey János verses regénye a mai Budapest középrétegének apró részletekig cizellált lát- és kórképét adja, betekintést engedve a művészvilág kulisszái mögé is.”
„Neil Simon klasszikus komédiája jutalomjáték a két kiváló főszereplő, Gálvölgyi János és Szervét Tibor számára – Szirtes Tamás színigazgató ötletére a Madách Színház nem elégedett meg azzal, hogy egy színpadra állította őket. Néhány este „furcsán” játsszák el az előadást, a két színész szerepet cserél: Szervét kártyázik a haverokkal, Gálvölgyi kezeli a porszívót. Hogy ez a csereberebravúr miképpen működik, és milyen különleges színészi koncentrációt igényel, azt eddig sehol sem próbálták ki. [...]”
Most mégis kifejtem a 6064-es bejegyzés rébuszait (finoman fogalmazott jelzéseit) - hátha jön hozzá tapasztalat, vélemény...
... pedig ebben a színházban sem Montfleuryk mutatványoznak,
Mint ahogy a többi színház is megbecsüli a színészi alkotó munkát, a Madách Színház sem alacsonyíthatja le a színészeket mutatványosokká
akiknek a produkcióját dróton rángatott csavarásokkal, jegyvásárlási trükkökkel kellene érdekesebbé tenni...
oly módon, hogy a szerepcserén túl még azzal a csili-vilinek(?) látszó bizonytalansággal is terhelné őket, hogy „még a színészek sem tudják, hogy aznap melyik szerepet fogják játszani”. (Pedig például Márkus Lászlóról is lehetett tudni, hogy már jóval előbb mennyire éli a következő előadás szerepét...).
Nem beszélve a nézőkről, akik ha mindkét szerepcsere-előadást látni szeretnék, a kiszámíthatatlan előadások jegyének árát - a kellő tájékoztatás híján - hányszor fogják tudni kifizetni? A jegyvásárló nézőknek alapjoga a megfelelő tájékoztatás. És egyáltalán a nézők szeretnének-e adminisztratív módon megkavart, frusztrált előadásokat nézni? Az ilyen nézőellenes módszereket tapasztalva nyilvánvalóan a bizalmukat vesztik.
(Hasonló a gond a Madách Színház többi dupla-szereposztású előadásánál is - pedig a jegyelővétel kezdetén kiadott információ nyomán, akár a „színház változtatási jogának fenntartása” mellett is, sokkal több néző láthatná azt az előadást, amelyiket látni szeretné.)
mi színházrajongók ugyanis a Színészek varázslatos alakításai miatt járunk oda...
A nézők a Színészektől megszokott magas szintű teljesítményért szeretnék megnézni az előadást, nem pedig a többet/jobban eladható jegyek átlátszó trükkjeiért – még a porondon sem jöhet be az ilyesmi.
Pápai Ildikó: "A nézőnek minden poén jár!" - Szervét Tibor interjú = pink.hu, 2011.11.[05.]
„Dédelgetek magamban terveket, amelyek a rendezéshez kapcsolódnak, de ezekhez sok idő, és másfajta felkészülés szükséges, mint egy szerephez. Ha néha azt mondom, hogy túl sok a munkám, akkor azonnal eszembe jut, hogy milyen szeretett feladatok, nagyszerű kollégák vesznek körül, amikor szemmel láthatóan az emberek többségének nagyon nehéz boldogulnia.”
„Szervét Tibor például egészen kiválóan adja a sértődésből sértődésbe, pániktünetből pániktünetbe menekülő Felixet: igazi tüchtig mintafeleség ő, görcsökből és kényszercselekvésekből összekomponálva, s persze roppant szórakoztató modorban elővezetve.”
Az RTL-interjú végén hangzott el, hogy aggasztja a színészeket a színház ötlete a váratlanul kiosztható szerepcsere-napok tervéről. (ld. 6063. bejegyzés)
Egyébként ’Montfleury’ a Cyrano előadás egyik szerepe, egy ’bikkfanyelvű’ poéta, közönséges mutatványos.
(Szívesen kifejteném konkrétabban azokat a leírtakat, ám most igyexem visszafogni magam. -;))
„Szente Vajk: - Tíz nap állt a rendelkezésére Gálvölgyi Jánosnak és Szervét Tibornak, hogy abszolválják a Furcsa párt Furcsán. Milyen volt ez a tíz nap?
„Szervét Tibor:
