Én most kezdem kedvelni (eddig nem kedveltem, de korai művei kifejezetten inspiráló hatást tettek rám), bevallom, nekiláttam én derekasan a HC-nek, de eluntam, na de most, hö?
Ps.: Üdv. :) Rég láttalak. Mesélj (ez itt gyakorlatilag egy halott fórum, ahogy iago írná, egy sivatag. Eztet csak azért írom, mert ez azt jelenti: nyugodtan offolhat, nincs, ki leszarja). Vagy ne mesélj, légy a vendégem itt is. Szóval üdv. :)
Ps-vége.:
Ja még valami, amit viszont már nagyon rég kedvelek E. P. írásaiban: az interpunkció, különösen a vesszőhasználat gyakorisága. Hallottam valakitől E. P. interpunktív vesszői in concreto fallikus szimbólumok, hö meg bánjg.
Nem akarok én itten most politikai kiterjedést adni a topicnak
(dehogy akarok én, hö, még a végén egy modi - van még itt egyáltalán modi??? - jó kupán vág, szóval hogyanis-jönnék-én-ahhoz)
de tisztelettel megjegyezném:
ennek egész ügynökösdinek a lényegévé a III/III-at teszik (ami tényleg, megpikkelyesedett gecihalom, etc.), de ebből a regényből fényesen kiderül
ezeket a genyóságokat a kémelhárítás (III/II) spiclijei is elkövették.
Hogy is van ez?
Miért nem vonatkozik a törvény a kémelhárításra is? Vagy a katonai elhárítás spiclijeire (pölö sorkatona-ügynök, aki felnyomja a katonatársát, mert szidta Czinege Lajos nagynénjének a térgyekalácsát), vagy a hírszerzés gennyládáira?
A regény közepe és vége, khmmm, már szárazabb. Az az érzésem, Szerző elkezdte élvezni a sztorit, már amennyire ezt élvezni lehet. Előbújt belőle az őszinteségiparos. Egykori szerkesztőjéről már egy szó sincs. Belefeledkezik a sztoriba, ami tényleg hátborzongató.
Apa kimegy NSZK-ba, és gyakorlatilag az a feladata, hogy kezdje el riszálni a hátsóját. Vagyis: hogy egy nyugati cég kivesse rá a hálóját.
Na, innentől nagyon kemény, még aljasabb a dolog. Egy ügynök, az egy ügynök. De potenciálisan egy kettős ügynök, az meg mi?
Ma délután a p7-esen kivégeztem a könyvet (ajakbaharapás).
Meg még elolvastam néhány recenziót, TGM és Bojtár jót írt az És-ben, Schein és Szijj nem nagyon érdekelt. (Bojtár azért jó, mert végre valaki a szövegbők indult ki, TGM meg szokásához híven ingerkedik, de ez az ingerültség jó: kissé nem-alátámasztottan mázol fel a falra egy új megközelítést, de legalább egy új megközelítés. Nevezetesen: a titokhordozó ügynök nem kutyább annál, aki nyíltan vállalta az átkost. Nem egy nagy durranás, nem ment fel senkit, de az eszébe jutott. Méltányolandó. Méltányolandó akkor is, ha nem feszegeti a árulás-etikai vonatkozásait. Szóval az egész cucc egy kicsit amorális, vagyis történelemfilozófiai szemszögének mintha nem lennének húsvér erkölcsi vonatkozásai, vagy mi a lóf4sz.)
Ami ínycsiklandó ebben a könyvben, E. P. úgy a 76. oldal környékén írja le, hogy konspirációs okokból kizárja a JK történetéből addigi szerkesztőjét (egyben a Harmonia... szerkesztőjét, bizonyos Zs-t.
Könyvpolcókból azonosítani lehet, ki ez a Zs.
No meg az MNO-n végrehajtott könnyű keresésből.
Ez a Zs.: K. Zs., aki E. P. sok könyvének szerkesztője, mellesleg az utóbbi időkben O. V. tanácsadója (volt). Kormányfőtanácsos, vagy mi a lóf4sz.
De erre könyvre szánok időt, amennyi van, amennyi kiméretik.
Mondom most: a 200. oldal könyékén járok, és egyre inkább elhiszem azt, ami van (volt).
Eddig kétségekkel hitványkodtam, na nem, ezt a pasinger nem csak úgy kitalálta,
de
ahogy olvasom,
és egyre konkrétabbá válik, úgy kezd meggyőződésemmé válni, hogy tényleg - ez a harmadik, száznyolvan fokos fordulatom ebben a topicban - regényt írt ez az Esterházy.
Ez az Esterházy. Mert azért ez az E. P. mégis trükkös csákó.
ilyenkor bánom, hogy nem mélsz.
mert talán ott kevesebb rövidítéssel lennél egyértelműbb. így belefáradok a dekódolásba.
már kérdezni sem tudok. talán az igéket értem még...
Most nem nézem meg, mert kevés az időm, de szvsz Zs. munkássága figyelemmel követhető a Magyar Nemzet Online-on, amelynek URL-jét elvből nem kopizom ide.
Ki ő?
Miért nem szerepel a JK impresszumában a neve?
Lehet, hogy odahagyta E. P. könyveinek szerkesztését?
Miért nem ír arról E.P., hogy ki volt, ki lett könyveinek egykori szerkesztője?
A cucc eleje rendben van, de ahogy eljutottam a harmadáig, rájöttem, hogy unalmas, erőltetett.
Sőt: melodráma.
A mű szempontjából - őszintén megvallva - nem érdekelnek a szerző megfontolásai. Engem a mű érdekel. Ehhez képest engem mint olvasót megterhel a szempontjaiból, nem tudja eldönteni, én-regényt ír vagy regényt vagy non-fictiont.
Valahogy az az érzésem, ez az egész nem hiteles.
Valahogy az az érzésem, hogy elő kellene venni Kenedi J. Állambiztonsági Olvasókönyvét, és nekilátni egy kis stíluselemzésnek - ez alapján.
Ps.: Persze megengedem: nem minden regény jó első olvasatra. Számtalanszor jártam már így, a dolog csak másodszorra jött össze. A kérdés: érdemes lesz-e másodszor is nekilátni az olvasásnak. Most per pillanat a szöveg olyan, mintha egy jobb minőségű topicot olvasnék a Tasztalon. No, nem a Tasztalt akarom fikázni - mert elvileg ott gyorsan kell cselekedni, ez az E. P. pedig legalább két évet tökölődött ezzel (vagy ahogy ő írná: evvel). Evvel a könyvvel, hö.
tudod te mit művelsz? bélabácsizol itt, és közben E. P. apjáról kiderül, hogy egy bélabácsi volt.
nem te vagy maga E. P?
namost én meg ma olvastam a népszabóban a részletet e.p. könyvébôl. megrendített - és arra sarkall, hogy megvegyem. merthát szinte ugyanezt éreztem a magam apjával, bnoha persze nem ilyen intenzíven.
hogy miért?
ne kérdezd.
„De ez a kisebbik félelem, kis alázattal (ahogy leírtam ezt a szót, röviden felnevettem, már írnám is: hö-hö, de bizonytalan vagyok, mint még soha, ezen írás stiláris követelményeiben) megoldható.”
Nézzél utána
- írta Béla, a Nyelvészeti Támadólagos Elhárítás egykori főbuherátora -
eme idézet forrásának.
Nem azért írtam, hogy válaszolj.
Utóirat: ha megdugod Ibolyát, szétverem a pofádat, széttaposom a szemüvegedet.
