Köszönöm, nem árulom mivel nekem nincs is meg, csak láttam valahol, és én más lemezborítóra emlékszem, azért gondoltam, hogy valami ritkaság, vagy esetleg nem is eredeti.
Ritkaságnak számít, mivel 1977-ben - mikor megjelent - még a műsoros kazettákat elég kevés példányban gyártották le, (a kazetták pedig később a folyóiratok sorsára kerültek, azaz a legtöbbet kidobták) erről nem nagyon tudtam, hogy létezik, két éve fedeztem fel egy ismerősöm polcán. A saját példányomat pár hete szereztem be, ha árulni akarod, max. 1000 huf a reális ár, ha a kazetta cimkéje nincs letépve és a borító megvan, a szalag minőségétől függetlenül, viszont itt Magyarországon a régi kazettákat max. 5 ember gyűjti. Megjegyzem a legritkább hazai magnókazetta az Illés - Ne sírjatok lányok és az LGT - Mindig magasabbra albumok korabeli kazettaváltozatai. Ezekkel még a legfanatikusabb Illés- és LGT-rajongó ismerőseim sem találkoztak.
esetleg Szabadságdal? de az nem LGT (bár Presser-Sztevanovity). és nem is pont így van benne.
Rajta van a Szent István körút 14-en, illetve Zorán Körtánc- Kóló albumán
Én nem voltam még Párizsban én nem jártam még sivatagban s a tenger nagyon messze van de azt hallottam, ott is keresik
Én nem voltam még szabad madár én nem voltam még proletár én nem voltam még forradalmár de azt hallottam, ők is keresik
A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal a kottáját nem láttam sohasem, a szabadság, a szabadsaág egy nagyon édes dal megszédít, megcsal és szeretem
Én nem voltam még lázadó én nem voltam még elnyomó én nem voltam még alattvaló de azt hallottam, ők is keresik
A szabadság, a szabadság egy nagyon híres dal a kottáját nem láttam sohasem a szabadság, a szabadsaág egy nagyon édes dal megszédít, megcsal és szeretem
Én elmondanám, mit gondolok én megmutatnám, hogy milyen vagyok én megnyugodtam, hogy meghalok és ennél többet úgysem tehetek
(Kicsit off: visszatérve a "szurkálódós" riporter kérdésére, most általánosabban: egy remek interjú az általam nagyon kedvelt Roger Waterssel, s a mi érdekessé teszi, az PONT az hogy a kérdező nem fél feltenni az őt foglalkoztató "kellemetlenebb" kérdéseket sem, s így válik a beszélgetés VALÓDI eszmecserévé, izgalmas és valódi részvételt, gondolkodást, jelenlétet kívánó interjúvá:
(ja, ez amit írsz egyébként az "igazam van és kész, és nem akarok/tudok tovább érvelni" rövidebb megfogalmazása. A te választásod - ahogy te írod. :-) így van.)
különbözőek vagyunk, másra vagyunk érzékenyek: nekem a Te megjegyzésedből a "hazug, aljas, ostoba" sokkal fájóbb, bántóbb és (bocs) faragatlanabb, mint bármelyik sugalmazása vagy sejtetése, piszkálódása az interjúnak. Gondolom ezt azért is mert az én szótáramban a "hazugság", az "aljasság" az emberi értékek (hiányának) legalja, ezzel nem dobálózik az ember. A kérdésekre meg próbálok, de fikarcnyit se tudok rosszallóan nézni: sokan mondták tőlem függetlenül, hogy ez egy csipkelődősebb rovat, ilyen volt mindig is, szerettem is mindig is (amíg rendszeresen olvastam). Nem hallottam még SOHA bárkitől hogy ez így kiverte volna bárkinél a biztosítékot, ahogy te reagálsz.. De mondom: nem vagyunk egyformák! :-)
Nem, nem ezek voltak az első szavak amik eszembe jutottak. Csak alaposabb átolvasáskor fogalmazódott meg bennem.
A kérdező egy kérdését kivéve (médiaösszekapás) egy állítással próbálja meg szembesíteni az alanyt. Az állítások azonban minden esetben hazugságon alapulnak. Ezek a hazugságok egy távoli, egyhe állítástól egyre közelibb, trágárabb, sértőbb kijelentésig fokozódnak az interúban előrehaladva.
De igazad van, nem ostoba és primitív, inkább rafinált és aljas. Nekem ez jön le.
A HVG-ben (nem tudom most is az utolsó oldalon vannak-e), de mindig ilyen rövid provokatív kérdésekkel tűzdelt interjúk voltak (vannak) és politikusoktól kezdve művészekig sokan voltak a vendégei ennek az oldalnak.
Nekm nincs bajom a kérdésekkel, sem a válaszokkal.
A beszélgetés és az interjú között azért van különbség. Más leülni csipkelődni egy korsó sör mellé és más az, hogy pénzt kapok érte. A csipkelődést is lehet kulturáltan csinálni, de ez nem az volt.
A médiumoknak óriási a hatalma - sajnos - és a felelőssége is, hogy milyen képet rajzol az alanyokól. Még azt is el tudom képzelni, hogy ki lettek színesítve a mondatok, de azt is, hogy nem, az utóbbi esetben piros pont az újságírónak, hogy felvállalta a bunkó kérdéseit és nem szépítgetett rajtuk.
És ne felejtsük el, az interjúalany elsősorban ember. Van az a határ, amit, ha az újságíró átlép, az embert sérti és nem azt, amit az illető képvisel. Arra viszont kell reagálni. A kérdező lehet cinikus, a válaszadó nem? Miért is??
"Ha egy neked nem tetsző beszélgetés kapcsán Neked az első szavak amik eszedbe jutnak a "hazugság", az "ostoba", a "primitív", azt én elég szomorúnak tartom - de nem vagyunk egyformák. :-)"
már a konkrét interjún túllépve: nem kell hogy egyetértsünk, de szerintem nagyon sokféle beszélgetés van: párhuzamos gondolatok felvetése, az egyik gondolatainak megjelenítése, ehhez a másik (akár-ritkán) be-becsatlakozik, lehet vitatkozni, lehet figyelni a másik önellentmondásaira és arra figyelmeztetni őt - satöbbi, hosszan folytatható (Vitray Tamástól lehetett hosszas sztorikat hallani, hogy készült egy-egy beszélgetésére). A beszsélgetésnek egyik lehetséges változata a csipkelődős, a másiknak úgy teret biztosító hogy a (vélt vagy valós) vitapartnereinek az érvrendszerét kínáljuk fel neki. Megjegyzem, ez az esetek többségében magas labda, nem túl nehéz jól kihasználni, hisz én vagyok az interjúalany, én vagyok a centrumben, én reagálhatok a másokban rólam élő képre. Szerintem ez az igazán remek interjú-alaphelyzetek egyike.
Ha egy neked nem tetsző bezsélgetés kapcsán Neked az első szavak amik eszedbe jutnak a "hazugság", az "ostoba", a "primitív". De nem vagyunk egyformák. :-)
Én másként látom. Két fajta társalgás van. Az egyik őszintén érdeklődő, a másik vitatkozó. (ok, van egy harmadik, a parancsoló, de az nagyon egyirányú)
Ha mint írod, az újságíró "szembenálló álláspontot" alkalmaz, akkor az vita. Szerinted Picibácsit az újságíró vitára kereste meg?
Továbbra is állítom, a kérdésekben hazugságok állítása történt finoman elrejtve amire reflektálni kellett, de hát tudunk a sorok között olvasni. Persze ilyenkor, szerecsenmosdatáskor előnyös az ostobát megjátszani hogy nem is az van odaírva. Tisztára kijött a képlet, egy primitív ember megpróbált cselesen beolvasni, de nem sikerült neki. Szegény, így járt :-)
"kérdésben megfogalmazott hazugságnak" - azért ez kicsit durva, nem?... Az újságírás mindig kicsit "ellenzéki", szívesen vesz fel "szembenálló" álláspontot, pont azért hogy valódi beszélgetés jöjjön létre, hogy elhangozzék az is amit az alany egy monológban nem mindana el, hogy választ kapjanak az ott-jelen-nem-lévő kritikus habgok is, satöbbi. Egy profi interjúalany ezt kiválóan tudja kezelni... A HVG meg direkt szeret kicsit csípkelődős lenni - bevallom, régen volt a kezemben, de az utolsó oldal interjúja rendszeresen és következetesen a "szemtelen" álláspontból közelített, rendszerint nagyon izgalmas, karakteres eredményt hozva - és aki oda ment interjút adni, az tudta mire számíthat.
Visszatérve az indítógondolatra, a magam érzéseinek okát is keresve: egy régebbi kollégámra emlékeztet, aki kiváló képességű volt mindig is, de lehetetlenség volt vele egy lelkes, odaadó beszélgetést folytatni (szakmáról, kedvtelésről, bármiről). Minden mondata álmos, minden mondata kijelentő és rövid, nem nagyon de érezhetően és konzekvensen lekezelő, magától párbeszédet nemigen kezdeményezett, magától nem lelkesedett semmiért és senkiért, beszélgetésekben a "végül is nem mondom hogy rossz" volt a legnagyobb dícséret bárki felé. Nem volt igazán rosszindulatú, nem mondom hogy sértő, mégis rossz volt vele beszélgetni: élettelenség, kis flegmaság, közöny... Inkább mentem lelkes emberek közé. :-)
