Az úgy már inkább hihető. Nagyanyámék a Trombitás utcában laktak, ha ott voltunk, napi rendszerességgel láttam a Fogast, és nem úgy emlékeztem, hogy ilyen lerongyolt állapotban közlekedett volna. Sikerült alaposan leamortizálni, mire kicserélték, de nem ennyire.
Biztosan nem '71-es. '73-ban cserélték le a járműveket, és arégiek nem azonnal kerültek ilyen állapotba. Minimum 4-5 évvel későbbi a kép, tehát 1977 körülire saccolom. (A MILLFAVos járművek - egy másik képen - szintén nagyon széthullott állapotban vannak. Meg van narancsvörös M31-es is a képek között.)
Azért itt látni a különbséget. A fenti képek 2015-ösek, a lentiek 2020-asok.
A kocsikról azóta lejött a molyzsák, és az őrizet sem lehet valami áthatolhatatlan védővonal, mert az emberiségnek az a kortól-vallástól-nemzetiségtől-politikától független része, amelyet a "rúgjunk szét mindent" ősösztöne vezérel, ide is csak bejutott.
Amúgy az egész Poprad-Depo csendesen pusztul a parajosban.
Nagyon durva, hogy a 2007-ben leváltott siklók mily hitvány állapotban vannak. Pedig az volt a terv, hogy az egyik múzeumba kerül, a másikból pedig valami kajáldát faragnak...
Nem, ez a poprádi kocsiszín. A csorbai (ha megmarad egyáltalán) funkcióját veszti, hisz az új járművek karbantartását Poprádon végzik majd. Nameg a fogaspálya sem járható még.
Már nem tudom, ki írta a történetet. Kint voltak Svájcban, és valahogy felmerült a kérdés, hogy ki Svájc elnöke. (lehet, hogy volt előtte egy kis szokásos magyar politizálás is). A házigazda, miután se ő, se a felesége nem tudták, azt mondta, átmegy a szomszédba, és megkérdezi. Másfél óra múlva jött vissza, kb. a huszadik szomszédtól, aki azt mondta, hogy valami Schaffner, de ő se biztos benne.
Egyébként ott még van Volkswirtschaftsdepartement, szó szerint népgazdasági minisztérium.
Le azok... de hát Brazíliából még a Pályaőrök se naprakészek.
És bizony le fogják a tátraiakat is. A nagyvasúton építenek egy alagutat, és kiegyenesítik ezt a szakaszt, a régi nyomvonalán pedig meghosszabbítják a fogast, hogy a csatlakozás továbbra is megmaradjon. Idén májusra ígérték; hogy éppen most hol tartanak vele, nem tudom. Látványtervek már vannak:
> De biztos volt néhány buzgómócsing, akik a valamelyik KB ülésen bedobták – és ezzel nyertek egy-két pirospontot az illetékes értékeléseken.
Nem feltétlen volt buzgómócsingság egy ilyen ötlet, egyszerűen a korszak működött ennyire visszásan.
Egyrészt az országnak takarékoskodnia kellett a tőkés devizával, azt stratégiailag fontosabb (de szocialista relációban beszerezhetetlen) termékekre (pl. M61, Voith hajtóművek, BBC turbófeltöltők), vagy a jobban "fialó" licenciavásárlásokra (pl. V43, Pielstick, MAN) kellett fordítani.
Másrészt a szocialista import esetén is ügyelni kellett a cserearányokra, ezért onnan sem lehetett egyszerűen beszerezni, csak tényleg "zöldbabért, konzervért" cserébe.
Harmadrészt, mint lejjebb is említettem, a KGM-irányította, az iparpolitika szolgálatában álló hazai gyártóknak egy ilyen kis példányszámú, de aránytalanul sok mérnökórát igénylő megbízást csípőből vissza kellett utasítaniuk, még a nagyobb igényeket is csak a fogukat szívva és aránytalanul drágán vettek munkába (ha egyáltalán).
A fentiek alapján egy tényleg felelős, a fogas sorsát szívén viselő, bármennyire kevéssé politikaivezérelt vezetőnek is szűk lehetőségek között, "összekötözött lábakkal kellett táncolni" és vélhetően a tőkés import igényét is csak az után terjeszthette elő, ha igazolta, hogy már minden más lehetőséget kipróbált, azaz akár adott esetben a zsebében volt egy elutasító válasz a Masinoekszporttól.
> Azt se feledjük, hogy a csehszlovák elvbarátaink sem Tiszacsernyőn fogadták 1969-ben az újjáépített tátrai fogaspályájuk koptatóit, hanem valahonnan nyugat felől...
A csehszlovákok már 1961-ben Ausztriából vásárolták a T 426.0 sorozatú fogasdízeleiket. A cseh Wikipédia cikke szerint pedig ezt a ČSD a hazai ČKD cég előzetes "engedélyével" tette.
Hát, mi oda Floridsdorfból vettünk mozdonyt, az újjáépített, és kicsit megváltoztatott vonalvezetésű pályára
SLM / BBC vonatok kerültek, kemény három darab, ČSD EMU 29.0 / ŽSSK 405.95 osztályjelzéssel. Svájcot nem zavarta, hogy csak ennyi kell, igaz, a Rigi-fogasokra is ezeket gyártották.
A világ tudomásul kellett vegye, hogy Svájc fogaskerekű-nagyhatalom, ők pedig azt, hogy ez egy kicsi, de jól fizető szegmense a piacnak.
Brazíliában, a Corcovado-vasúton ugyanígy SLM-szerelvények járnak, háromfázisú váltakozó árammal, de, ha a régebbieket megnézzük, a mi számunkra az SLM-Oerlikon He 2/2 mozdonyoknak elég ismerős a formája.
A Transandino Kitson-gőzöse mellett a villanymozdony megint csak svájci, csak hát azt a vonalat hagyták, hogy megegyék a farkasok, meg az időjárás.
Hm... régi, de most jutott eszembe:
Az Úristen lent sétál a világban, és találkozik a svájcival. Mondja neki:
-Svájci, te mindig kedves emberem voltál, ha van valami kívánságod, mondhatod, és teljesítem.
-Hát, Uram, én egy tehenet kívánnék, meg egy legelőt is hozzá.
Eltelik egy-két év, az Úristen megint arra sétál, megkérdi a svájcit, hogy él mostanában. -Köszönöm, Uram, megvan mindenem. Ad a tehén tejet bőven, nem akarod megkóstolni?
Az Úristen meg akarja, a svájci ad neki egy kannafedéllel. -Ez nagyon finom volt, svájci, köszönöm. Kérsz-e még tőlem valamit? -Igen, Uram. Egy frank húszat.
Szerény személyem is úgy tudja, hogy a szovjet fogas ötlete érdemben el nem hangzott. De biztos volt néhány buzgómócsing, akik a valamelyik KB ülésen bedobták – és ezzel nyertek egy-két pirospontot az illetékes értékeléseken.
De.
Azt se feledjük, hogy a csehszlovák elvbarátaink sem Tiszacsernyőn fogadták 1969-ben az újjáépített tátrai fogaspályájuk koptatóit, hanem valahonnan nyugat felől...
Annyiban viszont jó tanmese, hogy megmutatja: a KGST mennyire nem tudott mit kezdeni a tömeggyártáson kívüli igényekkel, nem csak tervezési, de gyártási szinten sem.
Lásd például a Ganz-MÁVAG hozzáállását a CsMG2-esekhez, ami alapján kész csoda, hogy a jelenlegi MillFAV-szerelvények kifejlesztésére egyáltalán hajlandóak voltak - és persze nem véletlen, hogy ezek is CsMG2-derivációként születtek. Vagy mint ahogy csak a D1-esek farvizén jöhetett létre az MDa is.
Ekkoriban a gyártók, illetve az üzemeltetők céljai és lehetőségei sokszor csak a végtelenben találkoztak.
A szénre, vasércre, földgázra sincs ráírva hogy honnan van, de általában igyekeznek az adott körülmények között a legkedvezőbb forrásból beszerezni. Hosszan el lehetne vitatkozni arról persze hogy milyen mérlegelés alapján kedvező, a 170 forintért kiizzadt és 30 forintot érő dollár is nagyjából erre mutat rá.
Abban az időben a vaj, hatósági áras alapvető élelmiszerként, ha úgy tetszik akkor stratégiai jelentőségű "nyersanyagként" kb. hasonló importcikk lehetett. A minősége valószínűleg nem tért el a hazaitól, de bizonyára nem is ez volt a dolog alapja, hanem esetleg az hogy hazai nem volt elég.
Visszatérve a Fogasra, ilyen barterüzletek nem szükségszerűen csak a KGST sajátjai voltak akkoriban. Ausztriában nem egy vasúti műhelyben a közelmúltig biztosan üzemben voltak magyar gyártmányú esztergagépek is. Ez csak egy példa amit akár a Fogasokért is cserébe adhattunk volna - de valószínűleg nem így történt.
Ez viszont annak fényében hogy a szovjet ipar sem 7 darab, sem 700 darab fogaskerekű vasúti járművet nem gyártott lényegében sohasem, tényleg UL sorsra van kárhoztatva.
Mivel a teljes SzU területén nem volt egyetlen - a mi fogalmaink szerinti - fogaskerekű vasút sem. Fogaskereket használó speciális vasutakból néhány, de esetünkben teljesen irrelevánsak. Siklókból, kötélpályákból van viszont nem kevés.
Van itt néhány érdekes dolog. Az új-zélandi vajat elvileg adhatták volna új-zélandi vajként jó borsos áron, az ír vajat se árulják most magyar gyártmányként, magyar árfekvéssel.
"A mozdonyból a MÁV összesen 20 darabot vásárolt. Annak ellenére, hogy a NOHAB gyár készen állt volna további járművek gyártására és leszállítására, a politikai körülmények nem tették lehetővé a beszerzésüket. A szovjet vezetés ugyanis nagyon rossz szemmel nézte, hogy egy semleges ország elragadja tőlük egy szövetségesük piacát, ezért a magyar államnak 25 mozdony árát kellett kifizetnie, pedig csak 20 mozdonyt kapott."
Eszerint pénzt fizettünk, de nem értem a különbözetet, a svédek bánatpénzt számoltak fel, vagy, ha daruval fizettünk, az oroszok ennél az állásnál vágták el az üzletet?
Abban az időben egyébként valami KISZ-okosítón mesélték, hogy az országnak nagyon rossz a devizakihozatali aránya, mert 1 dollár megtermelése 170 Ft-ba kerül. Bankban akkor olyan 30 Ft volt. Nem ismertem azt a fogalmat, hogy államcsőd, de mondom, akkor tuti, hogy odafent néhány ember nagyon hülye, mert ezt normális ésszel nem csinálhatja senki.
Az akkor annyira nem lehetett jó biznisz. "Tőkés exportra" egyértelmű az állam devizaéhségének csökkentésére kellett szállítani, akár jelentős ráfizetés árán is - többek között emiatt ment csődbe Ganz-MÁVAG is.
