Mondtam én, hogy menjen oda? Annyit mondtam, gondolkozzon el arról, hog mit tud csinálni?
Én valszeg a pasit küldeném azzal a szöveggel, hogy "Kérlek, keresd fel a lányt, és tisztázzátok ezt az ügyet egyszer és mindenkorra. Ha sikerült lezárnod, visszajöhetsz. Nem tudom, egy óráig, egy hétig vagy egy évig tart, és azt sem ígérem, hogy megvárom, amíg visszatérsz, de amíg nem zártad le, addig nem akarok találkozni veled. Ennyivel tartozol neki is, és nekem is."
Nagyon megértő voltam egy éven át. Gyerek ügy megjelenésekor nagyjából hasonlóan viselkedtem, mint művészmama.
Nem vagdalkoztam és toporzékoltam eddig soha. Miért?
Mert tudom, hogy a kedvesem alapvetően sérült az emberi kapcsolatait illetően. Nem ilyennek született, és sosem panaszolta, de látom.
Naív lennék? Lehet.
De az az ember, aki nulla forinttal jött át a határon élete virágában, majd a semmiből és becsületesen épített egzisztenciát két év alatt, miközben néhány millával megcsappantotta a legjobb barátjának vélt ember, miközben az exneje lelépett gyerekestül egy másik pasashoz, előző nap még szerelmet hazudva, akit az édes testvére kisemmiz az örökségéből és még sorolhatnék ilyeneket az életéből... Nem balek, csak egy jóindulatú, nagypofájú farkas.
Szal, az az ember türelemet érdemel, és azt, hogy valaki által újra megtanuljon bízni, hinni, már ha ez egyáltalán lehetséges a fentiek alapján.
És türelmes voltam, ami nem jelentett terhet a számomra.
Bízik bennem, és nincs ebben az országban senkije rajtam kívül, akit a barátjának nevezne.
Tudom, mert minden cimboráját ismerem. Velem jön - megy, nekem meséli el még azt is, ha hasmenést kapott. Ő ugrik nekem, ha elfogy a pénzem, ha rosszul szigetel az ablak, és az ő vállán bőgök, ha beszól a főnököm. És én ebben a szeretetben hiszek.
Nincs mentség, gerinctelenül viselkedik ebben a helyzetben. Mert valamit nem képes egyedül megoldani. Nevezetesen leányka psychojának pszichévé lényegítését. Mégpedig kapszulamentesen.
És én nem tudom, tudok - e neki segíteni.
Mielőtt megteszed, egy sztori. Művészcsalád van az ismerettségi körömben. Művészpapa szeretőt tartott X-ben, művészmama megtudta. Művészpapa égre-földre esküdött, hogy nem szereti a nőt, csak a művészmama érdekli, vissza akar jönni, visszafogadták. A szerető terhes lett, művészmama megtudta. Mit csinált? Művészpapát elküldte a szeretőhöz, és rápirított, hogy akár szereti, akár nem, most már felelős a másikért. Végül minden jőra fordult, senki nem utált meg senkit, művészpapa is szépen el lett osztva, pedig rázós szitu volt.
Szóval próbálj megértő és nagyvonalú lenni, lehet, hogy ez jobban bejön, mintha toporzékolnál, vagdalkoznál.
Deeee:)
Ott, fenn a falvédőn.
Gyere drága a vállamra!
Belépő: öngyi - és barátnő mentes életforma.
Na, jössz a falra negyediknek? Nem mered, mi?
Komolyan: Úúúúgy, de úúúúgy örülök, hogy még ebben a takonyfolyamban is humoromnál vagyok. Vagy ez túlzás?
Bár ma még lehet. Reggel megyek homályosítani.
Híd:
Szülők kilakoltatták leánykát az öngyije után.
"Addig ide be nem teszed a lábad, míg ezzel a büdös csatornapatkánnyal jóba' vagy!!!" -stílusban.
Hát nem megvan a megoldás? Csak rosszban kell lenniük.
Ha én eccer kinyitom a szááámat! Ha én ecccer eeelkezdek beszééélni!
Holnap.
Kerge nő.
Ez meg mitől olyan evidens? Hmm?
Persze majdnem. Mármint majdnem harminc vagyok. A középkor meg úgy ötvennél kezdődik, nálatok, férfiaknál. A negyvenes az érett(?????) de még fiatal kategória. Annál is inkább, mert ez a balfácán tőlem akar gyereket. A forgatagba' benne...
De eeeezt bonyolítani? Uggggyan menj már. Esélytelen. Ui. már kulminált.
De majd szólok, ha leányka felhomályosítása után pasival való kapcsolatom is homályba vész.
Nagyanyám úgyis mindig azt mondta:
"Eeeej, kislyányom, jegyezd meg jól, akkor leszel túl egy kapcsolaton, ha már kiheverted a következőt is!"
Okos öregasszony volt, nnna.
Nem velem hidegháborúzik, hanem öngyikével otthon. Azaz direkt hideg passzivitással várja gyermek hazacuccolását.
....morbid humor: leányka valszeg örömködik, mert neki a hidegháború már a mennyek országa az eddigi zivatarokhoz képest.
Veled is hidegháborúzik?
Úgy gondolja, hogy baj, ha beszélsz a lánnyal?
De Parni! Ez a te életed! Te is benne vagy a szituációban! Akkor pedig jogod van legjobb tudásod szerint alakítani a dolgokat, hiszen az életedről van szó. Nem?
Különben mindig annak a rosszabb, aki több információval rendelkezik (jelen esetben neked a lányhoz képest). És az baromi frusztráló, ha nem tehetsz semmit, csak történnek a fejed fölött a dolgok.
Ki vagy szolgáltatva érzelmileg annak, hogy a pasi hogyan viszonyul a másik lányhoz, képes-e elhagyni, képes-e egyértelműen kimutatni, hogy vége a dolognak, és mindezt normálisan végigcsinálni. És ez a kiszolgáltatottságod a pasi "se veled se nélküled"-ezése miatt, amit a másik lánnyal játszik, megdögleszti a normális egyenrangú partnerkapcsolatot köztetek szép lassan.
A kérdés az, van-e kedved ezt megvárni? Vagy teszel ellene? Nem biztos, hogy jó ötlet beszélni a másik lánnyal, de te biztosan érzed, mit tehetnél.
Rali! Kopp az orrocskádra! Még, ha előtte becéztél volna kicsit:)))De mostmár nehogy!
És nem vagyok okos.
Ha az lennék, érdemi ötleteim lettek volna pami számára, aki szintén nem tűnik hülyének, csak össze van zavarodva. Még naná...
De, hogy miként lehet megfékezni egy potenciális öngyit, még én sem tudom. Pedig ez az alaptéma? Ugye, okosok?:)))
Remekül! -mint a mellékelt ábra mutatja. Amúgy világ életében zabálta a nőket. Most negyvenegy, és én learatom az összes korábbi tapasztalata babérjait...
....azaz álmodik a nyomor:))
Annyiban, hogy az én barátom faxni nélkül sem tud dönteni. Csakhogy megtanultam a következő egyenletek lebontását:
Nem tudok dönteni=nem akarok dönteni
Szörnyű ez a helyzet=szörnyű, hogy folyton nyafogsz
Veled jobb az ágyban, mint vele= frenetikus, hogy még választhatok is!
stbstb...
Pamikám, ne csüggedj, kimászni ugyan én sem tudok belőle(azaz nem akarok????) de majdcsak lesz valahogy.
Amíg még így is kell neked, szegénységi bizi, vagy sem - addig maradsz. Ha meg tele lesz végre a hócipőd, akkor úgyis páros lábbal rúgod ki.
Kérd meg a dramaturgodat, hogy a bírom, meg a páros láb közti időintervallumot rövidítse le neked kicsit.
Én is ezt teszem a tiédhez nagyon hasonló helyzetemben. Ámbár minden efféle szitu egyívású hellyel - közzel. Max nincs benne öngyi.
Tanács:
Ha komolyan, és a szerelmedet félre pakolva, tehát pusztán emberi szeretetből tudod azt gondolni, hogy segítesz a gyermeken, ha az orrára kötöd a tényeket, akkor tedd.
De csak akkor, ha nem azért vágsz bele, hogy magadhoz kösd a pasast, hanem, ha akkor is megtennéd, ha ezzel vége lenne a kapcsolatotoknak.
Zárójelben: jobban járnál vele.
Látatlanban megmondom, hogy a szenvedélyes kapcsolatok általában alkalmatlanok az együttélésre. Mennél nagyobb az a láng, annál fájóbb lesz majd, hogy csak parázs marad belőle a rutinkeddekre.
Tudom, most nem lettél boldogabb, de higgy nekem: hosszú távon éri meg gondolkozni itt is, mint az életben mindig.
Mókuska, a sorstárs.
