az előbbi kijelentésedet eccerűen telepatikusan megéreztem a házidoli írás közben, aszonta a fejem: lefele zsosz éppen nem olvassa el azt a jókis hosszú cuccot, amit beraktam neki.
dirr
lefagyott arcomról a boldog mosoly
erre idekapcsolok, és láss csudát, hát télleg nem hajlandó elolvasni. őrület.
kedves kicsi zsosz, vigya meg összeakaszkodik a bajszunk!!!
Amikor már teljesen feladtam a reményt, hogy újabb találkozásban legyen részem, akkor történt életem legjobb, leghihetetlenebb, legfantasztikusabb esete. Ez valóságos csoda volt, ami valamiféle spirituális forgószelet keltett bennem.
Már húsz hónap telt el a legutolsó találkozásom óta. Miután elköltöztünk New York-i lakásunkból, véget értek a heti, sőt gyakran napi látogatások. A Texasban töltött évek alatt csupán kétszer kerestek meg az idegenek. Az első évben éjszakáról-éjszakára meditáltam, de gyakran dühbe gurultam, majd reményvesztetté váltam. Éjjel gyakran a saját zokogásomra riadtam fel és persze felébresztettem a feleségemet is. Végül összeszedtem magam és újból dolgozni kezdtem. Megértettem, hogy egy olyan félelmetes háború katonája vagyok, ami az emberi lélekét folyik. Mivel én a jók és szabadok oldalán állok, az a sorsom, hogy megvessenek, zaklassanak és gyűlöljenek. De minden durvaság, amit el kell viselnem, valójában egy, a mellemre tűzött érdemrend. Amikor rájöttem erre, azt is megértettem, miért nevezett egyszer egy látogató a szerencsések legszerencsésebbikének.
Amikor már teljesen feladtam a reményt, hogy újabb találkozásban legyen részem, akkor történt életem legjobb, leghihetetlenebb, legfantasztikusabb esete. Ez valóságos csoda volt, ami valamiféle spirituális forgószelet keltett bennem.
Torontóban voltam, egy szállodaszobában. Az új könyvemet bemutató turné utolsó napja volt, amikor hajnali háromkor arra ébredtem, hogy valaki kopog az ajtón. Felkeltem, először azt hittem, hogy elaludtam és a reggelit hozó pincért hagyom ácsorogni. Kikiáltottam neki, hogy borzasztóan sajnálom és máris kinyitottam az ajtót. De nem a szobaszolgálat volt, hanem egy sötét ruhát viselő férfi surrant szobába. Alacsony volt, alig százhúsz centis lehetett, arcvonásai élesek voltak. Kétségkívül valami humanoid lény volt. Utánamentem, már teljesen felébredtem, szó sem volt semmiféle megváltozott tudatállapotról. Egy félórát beszélgettünk. Amikor megkérdeztem tőle, honnan jött, azt felelte, Torontóból. Aztán afelől érdeklődtem, vajon emberi lény-e, igenlő választ adott, de hozzátette, hogy nem fizet adót. Az is érdekelt, élt-e valaha a Földön kívül. Azt mondta, hogy létezik egy magasabb világ, s valamikor talán az emberek is megszerzik a jogot, hogy még életükben beléphessenek oda.
Aztán a látogatóm azt mondta, hogy a világunk visszavonhatatlanul elveszett. Szerinte azok, akiknek az adót fizetitek, az utcára fognak kerülni, mielőtt ez a szenvedés véget ér. Miféle szenvedés? – kérdeztem. – Meg fogjátok látni a jelet a tűzben. Bolygótok élete fordulóponthoz érkezett. Sokan el fognak pusztulni.
Minden általa kiejtett szó mögött rengeteg, ki nem mondott kijelentés rejtőzött, amik, miközben beszélt, behatoltak az agyamba. Gyorsan előkaptam egy sárga jegyzettömböt és felírtam pár dolgot. Megkérdeztem, be fognak-e avatkozni a látogatók? Nem. Ha képesek lennének rá, elvinnének-e innen bárkit? Csak némán bámult rám, a tekintete vágyakozónak, esetleg szomorúnak tűnt. Valójában nem is tudom, hogyan írjam le, mit éreztem, ahogy nézett engem.
Aztán felmerült bennem egy régi emlék, és hirtelen rájöttem, ki ez a teremtmény. Azóta, amikor 1971-ben először találkoztam vele a Central Parkban, én huszonhét éves, viszonylag naiv, új házas fiatalember voltam. Azóta megtudtam, hogy létezik egy hihetetlenül titkos földönkívüli csoport, amely ismeri az emberi lélek igazi ösvényét. Akkor azt mondta nekem, hogy egy napon szerepem lesz abban, hogy ez a rejtett út napvilágra kerüljön. Megtanította nekem, mit kell tennem, én pedig elraktároztam azt a memóriámba. Majd megkérdeztem, mit kell tennem, de ő csak a fejét rázta.
Mielőtt vendégem távozott volna, megitatott velem valami folyadékot. Emlékeztetett rá, hogy gyermekkoromban is ugyanilyet kortyoltam. Közölte, hogy a lé életem struktúráit tartalmazza, egészen a mai éjszakáig. Azért jött ide, hogy átnyújtsa a második csészét, ami mostantól a halálomig tartó időszakra szól. Azt is tudatta velem, hogyan és mikor fogok meghalni, de azt is hozzátette: ne felejtsd el, hogy küldetésed van. Világotok agonizál. Akik ma uralkodnak fölöttetek, azokat a jövő ezernyi generációja fogja megvetésével sújtani. Nevük korokon keresztül fog visszhangozni, akár a pokol legsötétebb démonaié.
Ugyanakkor az örvényen keresztül vezet egy út, s akik keresztül jutnak rajta, azoknak gyermekük lesz, és az emberiség fennmarad. De csak a puszta életüket tarthatják meg.
Elmondta nekem, mi fog történni és felhívta a figyelmemet a bekövetkező jelekre. Rémületes módon találkozásunk után egy hónapon belül kettő már fel is bukkant: a nagy tüzek és a nyugati óceán vizében a hideg.
A bemutató turné végeztével hazatértem, s utam egy olyan városba vezetett, ami fölött füstfelhő derengett, mivel Dél-Mexikóban és Közép-Amerikában hatalmas tüzek söpörtek végig. Aztán megtudtam, hogy a valaha feljegyzett legerősebb La Nina lehűtötte a Csendes-óceánt és megtizedelte a tenger élővilágát.
De azt is megtudtam, mit jelent mindez a jövő számára és mit tehetünk, mit kell tennünk azért, hogy a velünk élő fajok legalább egy részét megmenthessük, mielőtt belezuhanunk az eljövendő káoszba.
A magam részéről mindig túl önhitt voltam ahhoz, hogy higgyek a millenniumban. Nem fogadtam el a nagyképű, jóslatoknak álcázott jövő-látomásokat, amik mindenféle katasztrófákat jövendöltek. Vendégem nem beszélt a víziókról, csupán világossá tette előttem ama csodálatos esetnek a titkait, ami 1971-ben történt velem. Most már rátaláltam az igazsághoz vezető rejtett ösvényre.
Tehát a következő, s vélhetően utolsó könyvem ezzel a találkozással foglalkozik majd, az emberiség mivoltának rejtett jelentésével. Ó, ha mindenki megértené, miről is van szó...
bezzeg én nem!
de tökjó, hogy felhoztátok a topicot, mert elfelejtettem, hogy megakartam nézni azokat a nasás oldalakat, amiket ott lennebb olvasni, hú de jó lesz.!
Szóval azért ajánlom ezeket a NASA oldalakat, mert így ki lehet szűrni melyik a földi eredetű és melyik az idegen eredetű objektum. Szóval erre egy profi UFO megfigyelőnek mindenképpen szüksége lehet.
:)
Ez egy aranyos kis oldal különféle földi eredetű űrobjektumokkal ill. azok helyzetét és pályáját ábrázolja. Az is megtalálható rajta, mikor melyiket lehet az égen látni.
Szóval ha minden igaz a Nemzetközi Űrállomás új napelemei fogják letükrözni néha a nap fényét.
debonyolult az elet :))))) lakotelep rulez, de az ujsagban nem olvastam, h ott tobb lenne az ufo :D megaztan nem surgetlek, es en is tudom, de azt hittem, h tudod, h tudom, h tudod, h tudom, najo, mi lenne, ha elmennek olvasgatni egy kicsit? ez lesz :)
zsosz neked semmi az én éjszakai élménybeszámolóm??? hát itt a lakótelepen azóta megváltozott az élet, semmi sem a régi.
kiskegyeddel meg mit sürgetsz? ahhoz, hogy belinkeljem a képet valami site kéne, ahova felrakom előtte, hogy tudjak linket csináni, ezt mindenki tudja! jaaaj zsosz!
hat nem tom, de igazabol aztat vettem eszre, h ti abszolut amator ufomegfigyelok vagytok :)))) najo, csak mint en :)))))) hol vannak az elmenyek a mar latott ufokkal kapcsolatban???? elmenyeket varok, hosszu tomott sorban!!!! :)))))
zsosz
p.s.: sista, te meg igyekezzel azzal a kiskegyed osszessel, mar egy csomo ismerosom kerte a fotokat :DDDD
Akkor elárulom a titkot! :)
Gondolom az említett magazin(ok) figyelembe vették, hogy hamarosan elkészülnek az űrállomáson az új napelemek felszerelésével. Állítólag ez lesz az esti égbolton a legfényesebb látványosság.
Nos, aki ezt nemtudja és figyelgeti az UFO-kat, annak valóban nagy élmény lesz addig, amíg meg nem tudja, mi is az, amit lát.
No, hát ez igen zsúfolt éccaka volt, gondolom ti is láttátok a rengeteg repülő csészaljat, nálunk egy egész regiment körözött a lakótelep felett, megszólalt az összes kocsiriasztó, aztán a szemben lévő tízemeletes felrobbant, de aztán kiderült, hogy az nem az ufók miatt, hanem isteni igazságszolgáltatás, ott lakott a helyi maffia ugyanis. Aztán az ufók leszálltak közénk, mi hálóingben kivonultunk a játszótérre, és együtt elénekeltük az univerzum himnuszát! Jó volt.
aztán beszédbe elegyedtem az egyikkel, ilyen kis zöld hapsi volt, aszondja, hogy néha integrálásnak álcázza magát! szal mulder asszem jó úton jártál!
Alexa, remélem neked is részed volt ebben a szó szerint (ejha!) földöntúli élményben, és a te szívedben is kisarjadott a világbéke és szeretet virága.
Már hajnali kettő óra van. Arcom az ablaküvegre tapadva és várom az ufókat, hátha:o)))
Ha jönnek, írjak neked mailt? :o))
Fontos kérdés: felhívjam az elnököt? :o))))
(szia!) Köszi az infót!
Amúgy ez jó ötlet volt, mert aki kipróbálja, az
szerintem tuti, hogy látni fog valamit, ami kezdetben talán nagy élmény.
Tud ez a magazin!
