Sziasztok!
Ha lenne pénzem, megvenném, de most speciel nincs: Bruce Springsteen:Video Anthology 1978-2000 DVD, 3800 Ft, tibda@freemail.hu, (06-30/238-5794)
Regisztrálni kell, ezért vágtam be ide a hirdető címét, számát is. Hátha valakit érdekel... :)
Robi
Hollandia tuti.
Ott még úgy sem voltunk koncerten....
2003 ROTTERDAM DATE ANNOUNCED
We've known for months now that The Rising tour would be continuing into 2003 (with an Australian leg in the works, as well as a return to Europe and more extended stands in the States). Bruce took to closing the recent European shows with "see ya in the spring," but no one was sure exactly when more details would be announced. The first detail has come just one day after the end of the 2002 European leg: Springsteen and the E Street Band will return to Rotterdam on May 6, 2003, with a show at Feyenoord Stadium "De Kuip." Tickets go on sale this Saturday, November 2. For more information, go to www.mojo.nl.
The Rotterdam stadium show is the first (and currently only) date to be announced for 2003 so far. While persistent rumors have suggested that the 2003 tour would bring the show to stadiums, it's too soon to say what kind of venues we'll be seeing in the U.S. or elsewhere. As soon as we know any additional tour intinerary info, we'll post it right here.
- October 28, 2002
A Pony Express Records adta ki 99-ben, dupla CD Bruce korai dalaiból, melyeket a Steel Mill végnapjaiban ill. utána írogathatott, mikoron is először próbált szólóban nyomulni. Ez olyan 71-72, nagyjából. Appelhez is ezekkel kopogtatott, meg a Hammond-demók is gyakorlatilag ezt fedik. Ha megvan neked a bővebb tracks, ott az első 4 dal való ebből a szériából.
Ami ezen a CD-n van: Lady and the Doctor/Southern Son/War Nurse/Prodigal Son/Eloise/Jesse/Border Guard/Camilla Horn/Family Song/Marie/Randolph Street/Hollywood Kids/If I was a Priest/
Cowboys of the Sea/Baby Doll/Two Hearts in True Waltz Time/Tokyo/Zero & Blind Terry/
Bishop Danced
Szóval Bruce egyszál gitárral, fiatal hanggal, de nagy elszántsággal és Blinded by the light-os végtelennek tűnő, néhol elég szürreális szövegekkel. Nem véletlen, hogy Hammond mindjárt Bob Dylan II.-t akart belőle csinálni.
Viszont amiért hírhedt lett ez az anyag: ez a kis new jersey-i kiadó hivatalosan jelentette meg a felvételeket, viszont Bruce beleegyezése nélkül, ráadásul nem sokkal a Tracks kiadása előtt.
Tán azt gondolhatták, ami nincs lemezen, az szabad préda. Springsteen viszont beperelte szegényeket, s meg is nyerte a pert, a Before the Fame-t kivonták a forgalomból.
Szóval Bruce-nak igaza lett, viszont a Before the Fame szerencsére azért járja a maga útját. :-)
S pont emiatt nagy érték, ha valaki eredetiben birtokolja.
Sajna, nem tartozom ezen szerencsések közé, de felírva megvan. Érdekel?
Mellesleg az ötlemezes Unsurpassed a fellelhető összes korszak-beli dalt tartalmazza, ez nekem csak részben van meg, viszont tudok egy biztos tippet, találd ki :-)
Üdv.
Andrással és Ádámmal tervezünk egy hosszabb beszámolót a koncertekről meg a két útról a brucespringsteen.hu-n, de nem állom meg, hogy ne írjak azon frissiben néhány dolgot, ha már Palásti kolléga is így belevágott.
Mit lehet mondani... Bruce koncert Itáliában...
Párizsban töltöttünk három napot, ami már csak a város miatt is nagy élmény, aztán a koncert a Bercy-ben, szóval szenzációs volt az egész, de ez a bolognai koncert egészen speciális volt, tele olyan elemekkel, amelyek messze túlmennek azon, hogy egy profi előadó keményen megdolgozik a pénzéért a színpadon.
Az olasz közönség eleve, mint messzire szakadt honfitársát, fogadta Bruce-t.
Welcome home Bruce Zerilli volt olvasható egy nagy vásznon, de mindenütt feliratok lógtak a korlátokról, a túláradó szeretet mindenféle megnyilvánulásaival. A csarnok előtt is pólóárusok erdeje Párizsban egy se volt, csak a hivatalos felhozatal odabent s a tumultózus kapu előtti tömörülés is felemelő látvány volt a Bercy előtt kanyargó illedelmes sorhoz képest. És micsoda vokális közönség: minden pillanatot kihasználtak, hogy ütemes Bruce, Bruce... v. E Street Band, E Street Band... kiáltásokkal töltsék ki a csöndes részeket. A Marys place alatt Bruce szokásos ssssssss!!! - felszólítása is kevés volt, végül mosolyogva, olaszul próbált egy kis csendet kicsikarni. Máskor meg egy-egy zenei témát kapott fel a tömeg, s mint a meccseken, énekelték. Bruce pedig ennek megfelelően még rátett egy lapáttal, látszott, a begyakorolt figurák rendre megspékelődtek, eleve bulizósabb műsort hozott, s színpadi munkája, akár a huszonéves Springsteené. Egy bedobott kalapban grimaszolt a Waiting On végén, virággal a fogai között vonult peckesen a Ramrodban, ami egyébként is egy óriási Rocknroll színjáték, benne a szokásos műbalhéval, hogy most már aztán menni kéne haza, mert idő van, de persze Steve, meg a közönség minduntalan marasztalja, míg végül mit ad isten, beadja a derekát, two, three, four... és végeláthatatlan tánc, csúszkálás, pózolás a színpadon. Őrület.
2 x 4 dalnyi ráadás. Ennyit írt fel nekünk Dr. Zoom Bolognában, benne a Stand On It, mely úgy indult, hogy a töksötét színpadra bejött Prof. Roy és egy elképesztő magánszámba, egy fergeteges rokiba kezdett egyszál zongorán, mintha elfelejtette volna, hogy most az öltözőben kéne pihennie. Ezen még a digók is meglepődtek. Mire mindenki ocsúdott volna, belopódzott a zenekar a sötétben, Bruce pedig megkopogtatta a professzor úr vállát: Fiú, kezdünk. De Roy folytatta, míg végül pillanatnyi hatásszünet után, mialatt Bruce a mikrofon előtt kezdőállásba merevedett, belevágtak: Well, Jimmy Lee was hookin round the far turn of a funky Southern Florida dirt track.
Jómagam eddigre már felére eléggé előrefurakodtam, mert a lassú számok alatt mindig lazult a tömeg, amikor pedig Springsteen - sportnyelven szólva - kihúzódott a szélre egy kis közönség-gerjesztésre, rendre nagy tolongás támadt az adott irányba, melyet remekül ki lehetett használni a távolság lefaragására. A Risingot még vagy 15 méterről hallgattam Bodusékkal, a végére meg már ott volt Bruce három-négy sornyira. Óriási ennyire közel lenni, a színpadon lévők minden rezdülése látszik, a zene teljesen körbevesz.
Aztán a Dancing in the dark a Barcelonai live szellemében, végén páros lábbal ugrált a Boss, lányt most sem vitt fel, bár volt nagy visongás elöl, hátha.
A szokásos műsorzáró Land of Hope and Dreams után is érezhető volt, itt lesz még valami, a meghajlás után tulajdonképpen nagyon le sem vonultak a fiúk, Bruce mutatta, hogy na jó még egy, de tényleg csak egy és már villant a kezében a szájharmonika, villany le, egy erős spot az arcon és... Thunder Road!!! Mindent elsöprő lelkesedéssel énekeltek a digók, (megjegyzem, az új számokat is kívülről fújták), a dal utolsó témáját pedig még akkor is nyomták, mikor már megjelentek a technikusok és felgyúltak körben a fények.
Ekkor pedig Bruce még egyszer meglepett mindenkit, mert visszajött, beugrott a zongora mögé és széles vigyorral az arcán játszotta a jól ismert részt a tömeggel két-három kör erejéig. Hát ezt sem volt akármi élőben látni.
Még a műsor érdekességei: A 3. és 4. dal a legtöbbször szereplő Prove it all Night, Darkness páros helyett: Night és Something in the Night!
(azért maradt a sötét témáknál :-) )
Különösen ez utóbbi meglepetés, s mivel a Darkness a kedvenc albumom, külön örültem, hogy egy ilyen csemegét hallhatok élőben.
Aztán ott volt még a You can look, melyet szintén nem reméltem, s a For You, Bruce-szal a zongora mögött. És mondom, ezek csak a meglepetések voltak, a No Surrender, a Badlands, a Backstreets, a Shes the One, a Born in the USA, a Born to Run - a régebbi dalok voltak Párizsban is, s már ott is nagyszerűen szóltak mind, talán a USA az, mely nem volt annyira hatásos, mint amilyenre számítottam a Human Rightsos emlékeimből, de a gitárszólót azért rendesen megrázta Bruce a végén.
De tényleg, minden kritika és kekeckedés azonnal romba dől, mihelyst Springsteent valaki megtapasztalja élőben. Egyszerűen elsöprő az az energia, ahogy teljes beleéléssel interpretál egy-egy dalt, s bár itt-ott apróbbakat változtat a prozódián, másképp hangsúlyoz, azért alapvetően a régi fényükben csillognak a nagy kedvencek, a régi jó Bruce-számok.
Még egyszer külön köszönet Andrásnak, aki végül is leszervezte ezt az olasz jegyet, utat.
Talán a legérdekesebb és legkötetlenebb Springsteen koncertem(-tünk) volt ez a bolognai.
Folyt köv. és üdv
csabingo
u.i.: Egyébként pár ottani elvetemült fan bizton állította, hogy június 5., Róma, Olimpiai stadion...
Oda kéne szervezni a III. Cadillac Ranch-t, ezt a show-t mindenkinek látni kell!!!
A Worlds Apartot lezáró hosszú tus aztán átment egy közismert, zeneileg szintén tussal kezdődő dalba: BADLANDS! A szokásos közönség-énekeltetés, ó-ó-óooó :-) Jó volt. Ami ezután jött, viszont még nekem is új volt (a The Rising dalain kívül az egyetlen, amit erről a koncertről még nem hallottam élőben korábban...): She's the One. Album-verzoióhoz közelálló nagyon rocker előadás, ennél a pontnál már kezdtem kifáradni a sok ugrálástól és tánctól... ;-)
Aztán jött az, mi a számomra a koncert csúcspontját jelentő két dal közül az egyik lett... amit azonban csak legközelebb fogok tudni már csak leírni, mert most sajna, mennem kell...
A Darkness után röviden franciául kezdett el beszélni (fejből, nem papírból, és nem látszódott előtte teleprompter sem) és Pattivel egy gyönyörű falsetto-s felvezetéssel a Tom Joad-turnéra emlékeztető zenei rendezésben, akusztikusan lement az Empty Sky. Nekem így jobban tetszik, embeközelibb, mint az album-verzió - ez egyike azoknak a daloknak, amelyek élőben új értelmet nyertek. Gyönyörű volt hallani kettejük kórusát - nagyon tiszta volt a hangzás, és Bruce-nak egyre inkább bejön ez a lágy magas hangú éneklés is.
Aztán a You're Missing következett, ami szintén szép volt, majd pedig egy meglepő dolog történt: a Waitin' On a Sunny Day-t adta elő nagyrészt végig felkapcsolt fényekkel közönség-énekeltetéssel, ütemes boldog végigtapsolással, a közönség részéről hullámzással,stb. Úgy látszik, ez a dal - ami szerintem egyike a gyengécskébb eresztéseknek az albumról - élőben nyeri el igazi értelmét, és - hangzásában és helyiértékét tekintve is - átveszi a Hungry Heart helyét.
Ezután megint egy régi és jól ismert dal következett: The Promised Land. Ezt profi módon lenyomták - nagy sikerrel. Majd jött a hosszú és arabos hangzásokat felvonultató bevezető és as Worlds Apart. A dal nagyon jól, azonban az albumon szerintem élvezhetőbb: egyszerűen nehéz azt a tiszta és ütős hangzást visszaadni élőben, ami a lemezen szerepel. Egyrészt a keleties éneklést itt elnyomta a hangszeres intro, és ezért kevésbé volt hallható, másrészt az igazi ütős bedurrantás ("Where the distant oceans sing") itt kevésbé volt tiszta. Mindenesetre ettől függetlenül nagyon ült a dal.
A második dal: Lonesome Day - hasonlóan előadva az album-verzióhoz, bár élőben erőteljesebb és ütősebb hangzású. Aztán, rögtön harmadikként egy nagy meglepetés: No Surrender! Először nem is akartam hinni a fülemnek - de igen, valóban az! Hatalmas őrjöngés, ugárálás - ez a dal egy absolute crowd-pleaser. Megjegyzem, nekem úgy tűnt a koncert során többször is, mintha Bruce nem bízna annyira a francia közönségben, ezért hozna elő régi jól bevált dalokat is az új album dalai mellett. Ennek van némi alapja - a franciáknál tényleg nem megy annyira, mint máshol, amit jól bzonyít az is, hogy a koncert hivatalos kezdése (19.30) után még egy-másfél órával is jó áron ( hivatalos ár alatt!!!) lehetett számtalan jegyet venni jegyüzérektől, akik örültek, ha megszabadulthattak a jegyektől - ami meglehetősen megnehezítette számomra is a fölösleges jegy eladását - ellentétben pl. a Wembley-vel vagy akár az olasz vagy holland Bruce koncertekkel. Mindettől függetélenül jó volt hallani egy ilyen veterán dalt is. (Csabinak: a matrix közelről mutatta, hogy Nils hogy pengeti a fő dallamot - mit gondolsz róla? Két húron pengette - ez kicsit csalódás volt -, mert arra vártam, hogy teéjes akkordokat fog pengetni - tí-di-díditt-tí-di-díditt-tííí - .)
A negyedik dal - na, ennél kezdtem igazán belejönni - Further On!!! Az album verzióval egyező, ütős rocker. Aztán jött az - ami nekem egyébként a mindenkori legkedvesebb dalom - ami teljesen tűzbe hozott: Darkness!!!!! Az E-Street-tel végignyomta a Darkness-t! Ennek nagyon örültem.
Közben itt megállok egy kicsit - a hangzás és az előadás mellett kiemelést igényel még két dolog, ami nagyban hozzájárult a koncetrélmény teljességéhez: az egyik a mátrix. Sokféle kameraállásból nagyon sokféle és változatos módon kivetített képet lehetett látni a koncert közben. A másik pedig a arendkívül alaposan megkoreografált világítástechnika. Nagyot lendített az egész élményen a fények játéka a tull-house light-on-tól a kis spot-okig, ami tökéletesen követte az egyes dalok és a mondanivaló érzelmi hullámzását. Lehet, hogy ez így apróságnak tűnik, de technikai értelemben ez nagyon fontos a produkció teljességét tekintve.
Bruce a meghirdetett 19.30 helyett 9 körül kezdett- Nem baj, addig nekem el kellett adnom Ágicám jegyét, aki sajnos mégsem tudott kijönni, meg az eladómmal és feleségével (hi, Paul and Jo!) elfogyasztottunk két sört és egy jót beszélgettünk. Mindezalatt Andrásék nagy mázlista módjára a leggyengébb szekcióba szóló jegyükkel belógtak közvetlenül a színpad elé... Elképzelhető az öröm és a vigyor... :-)
A színpadtól jobbra fent, az 1. kategóriás ülőhelyekre szóló jeggyel nem foglaltam el végül a helyem, hanem az ülőhlyeket tömörítő részek közötti folyosón álltam, ott lehetett ugrálni, táncolni, őrjöngeni... :-) A látvány nagyszerű volt, a teljes színpad viszonylag közel, abszolút színpadkép, a hang teljesen tiszta és nagyon ütős, a matrix pedig közel hoizta a részleteket. És mindemellett széles horizontú rálátás a teljes közönségre (ilyenkor nem csak Bruce és a színpad látványa az élmény, hanem az egyszerre ugráló, hullámzó, éneklő, öklöt lendítő és táncoló tíezezrek látványa is).
A nagyon hosszú várakozás után elsötétül a nézőtér és a sznípad, és spot-lightban egymás után elkezdenek kijönni, a közönség őrjöngésbe kezd - ennek a hangjára mentünk mi be Paullal és Jo-val a söröspulttól, amik sora rögtön az emeleti kijáratok (A-E) mellett volt.
Első dal: The Rising. Ez megadta az alaphangot, bár tulajdonképpen csak "bemelegítés" volt. A The Rising albumról voltak dalok, amik plusz értelmet nyertek élőben, voltak, amelyek ugyanúgy hangzottak, mint az albumon, és voltak, amelyek talán egy kicsit jobbak az albumon. A The Rising mint dal az első kategóriába tartozott - az album verzióval nagyon egyező módon ment le. Mindenesetre a közönség már erre nagyon belendült, jó kezdés. Érdekes egyébként, hogy ahhoz képest, hogy ez a The Rising album turnéja volt, a játszott 24 dalból csak 11 volt az albumról való, tehát a dalok többségére a reunion-tour hangulata volt jellemző.
Jó, hogy újra írtál!
Most berohantam az office-ba Párizs és Bologna között, hát gyerekek Bruce óriási volt.
Szerencsére bejutottunk a küzdőtérre, kb 10 m-re álltunk tőle. Egy két érdekesebb dal: She's the one, Backstreets, My Hometown, Dancing, Badlands (de milyen!!) és a csúcspont: vagy 10-12 perc Ramrod!
Írunk majd hosszabb beszámolót a két koncertről, reméljük tavasszal veletek együtt valahol!
Gyerekek, ki ne hagyjatok, aki tudja fogni az MTV Europe-ot (UPC Direct, de talan sima digitalis belterivel is?) ma ELOBEN adjak a barcelonai koncertet (legalabbis az elso 1,5 orat), 21:00-tol, elotte 20:00-tol 1 oras "keszulodes" musor. "Sima" MTV Germany-n (analog) holnap leadjak a koncert-musort.
Udv mindenkinek Parizsbol egy nyilvanos terminalrol. Mindenki szerencsesen megerkezett , varosnezes, Eiffel torony, Concorde ter miegymas. A jegy meg megvan, meglatjuk, holnap mi alakul... Udv - Gabor
Sajnos az utolsó pillanatban kiderült, hogy a kedvesem mégsem tud jönni Párizsba, ezért van egy fölösleges jegyem, amit itt szívesen felkínálok megvételre bárki érdeklődőnek. A jegyet én magam is viszonteladónál foglaltam le. Ára: 90 Euro. A két jegyet Párizsban veszem át valamikor a koncert előtti napokban, és legkésőbb a koncert kezdetekor tudom odaadni annak, akit érdekel - hacsak nem jön ki a reménybeli vevő is pár nappal korábban. A jegyekhez előleg szükséges, ez a fölöslegessé vált egy jegy esetén 45 Euro. A jegy ülőhelyre szól, az 1. kategóriába. A nézőtér elhelyezkedése és az egyes kategóriák megtekinthetőek itt:
Ha valakit érdekel, kérem, itt (az Indexen) jelezze! Ha esetleg több személyt is érdekel, akkor abba a kellemetlen helyzetbe kerülök, hogy nekem kellene kiválasztani azt, akinek eladom - ezt pedig nem vállalom fel. Azaz marad a régi módszer: ebben az esetben árverésre bocsátom a jegyet. Ha esetleg ez lenne a helyzet, akkor ide jöhetnek a licitek, szerda d.u. 4-ig.
Én is egyet szeretnék érteni Barbival. Nem is értem, hogy miért írtam 7-8 oldalt a Risingról....
A "festményes hasonlatban" minden benne van. Telitalálat, sokat gondolkodtam ezen.
!!!!!!!!!!!Holnap után indulunk a Springsteen koncertre!!!!!!!!!!
promise
Az én barátom is elég független Bruce halgatóság.
Bár ilyen alaposan nem fejtette ki a véleményét mint ti, azért pár szót mondott az albumról, és Bruce-ról. Neki különösen tetszett, de főleg a hétvégi buli óta dícséri folyamatosan. Sosem halgatta (én sem) ilyen aprólékossággal a számokat. A hangulat, a zene varázsa volt a fontos, hogy ha reggel felébred, és én halgatom (üvöltve) egyáltalán nem zavarja. Sőt.
Igaz a mondanivalója is fontos, de ha már zenéről beszélünk, legyen az is fontos.
Én festészetet tanultam, de sosem néztem úgy egy festményre, hogy hol találok hibát, rést a tökéletességben. Egy zene, vagy egy festmény azért jó, mert lelke van. A festő a lelkét, gondolatait festi le. Önmagát hibáival együtt. Egy igazi zenész sem tehet másképp. Bruce egy amerikai ember tele amerikai érzésekkel, amerikai multja van ás amerikai jövője.nAmerika egy külön világ, és örüljünk hogy megszült egy olyan zseniális zenészt mint Bruce. Most kit szeretnénk ha nem lenne Amerika. Ő pont azért ilyen, azért énekelt eddig is igy mert amerikai.
Hozzá kel tennem, kevés dolog van ami amerikai, és tetszik. De egy biztos van, és az nekem negyon fontos. :)
Különben is az a lényeg hogy akik ide beírnak, tuti szeretik a Brucet, sőt szerintem egyenesen imádják. Biztos vagyok benne, hogy egy két év múlva mindenki ugyan olyan imádattal fog értekezni
- pozitívakat elsősorban - a Rising-ről, mint a régebbi albumokról.
Azért élvezet volt olvasni az eszmefuttatásokat. :)
Ötlet: ha valakinek túl steril a lemez, vegye át kazira és a szalagot gyepázza meg egy kicsit, máris kap egy kis régis hangzást. esetleg énekeljen fel mellé egy + vokált, és már is hamis is lesz a zene. :)))) És a probléma meg van oldva.
Na ezt irtam a multkor sikeresen a Kerekparos Topic-ba - de most is all:
Jajj!
Van egy ötletem - független és pártatlan véleményezőt fogok felkérni a Rising értékelésére.
..
Bazzeg - most hogy írok egyből elindult a helyi rádióban a Hungry Heart - betojok az idozitestol - nincsenek véletlenek.
..
Mégpedig a nővéremet kérem fel! Ő felületesen ismeri Springsteen-t, a Live 75-85-öt ismeri. És nem utolsó sorban 2,5 évet élt New Yorkban! Hallgassa meg, próbálja meg megérteni és összehozni szept 11-gyel. Akár, ha benne vagytok kérdéseket is gyűjthetünk Neki!
