Höjj,höjj effektíven elnézést kívánok minden lénytől,ki él ,s mozog,s szabad idejében gengszter-vaker sunázással múlatja idejét
Elnézést kívánok tőled,Te vérveresre színezett hajú csigatündér,kihez túl őszinte voltam,s elhitettem veled,hogy a túzok Dél-Amerika fő exprrotterméke...bocsáss meg ismét...export...asszem így hangik ez alapvetően helyesen
Sorry vagyok továbbá hozzád,te borztestű leányzó,kinek nem voltam képes tüdeje rákját garnéllarákkal tápláni
Elnézést kérek a sznob-ériától (tudom,tudom,Grétsi Lacibácsi,ez egy szóban irandó),de akkor sem kamázom a hávájinget makkos cipővel kegészítve,ehh
Bocsáss meg nekem,lelkem effektív valódi önmaga,hogy így (és most erős kifejezés jön,a gyenge idegzetű spanok ne szívják tovább magukba ezeket a "bötveket",mert félő,hogy kiábránulnak belőlem,s soha többé nem happolnak kakas alakú nyalókacukorsűsítményt eres szemeim kocsonyás val(l)ó ja előtt),semmi gond,már a feledés korrekt homályába is merült eme gondolatmente...ja nem,nemet,vagymi
sorry leszek,s agyam dohos katlanjába fog ötleni,hogy sose ne költsek effektíven ilyen ostoba verset!
...dzsámpárund,dzsámpárund
behoznak a kintből
tárolnak sorban
raktáros, hagymaszag
terjeng, hónaljak
félemlítenek
ahogy bepakolnak alájuk
és összetocsognak
eltéve valahová--
alattam a raklap
felettem a festett
elkékült álmennyezet
nehéz vagyok, nem
rántom ki magam
a polc porából
majd kirántanak ebédre
ha megértem
mint a disznó az ólban
hogy itt a tél és a
pörkölés szép hanghulláma--
addig maradok a polcban
néha megszámololódok
nehogy lejárjon a szavatosság bennem
majd leszednek a tároló
helyről
tudják azt fejből
hogy hol az a hely
amikor majd szükség lesz rám kint
és az Égi Meszelő retkes ujjbeggyel int
rám
elvágom a torkom helyén lévő
drótot
benyelek egy marék szöget
fejbe ütök egy ácskapcsot
mindent, amit találok köröttem
használni fogom
hogy ne kommissiózzon
a raktárvezető-csatló
én itt maradok és
megvárom a leltárt
minden, ami készült
agyainkban feltárt
emléklukat őriz
bekenve enyvvel
és hiába húzod, az
már nem ereszt el
számláznak
és vége--
próbálok maradni
eléggé
jótékony por száll
remélem, lep
lep
OFF:Már felvették a számukat/számaikat? Nem hallottam,mer nincs meg.Írok szövegeket,van egy-két kész is,de csak angolul.
ON:Oh,bocsánat...csak tudod,ilyen téren is ki kellett próbálnom magam.
Bár szerintem nem igazán társadalom-kritikus szövegek ezek.Pl. a lent említett személyek mind-mind szinonímák,tehát nem igazán őket akartam pellengérre állítani:)
(((fú, nem tudom, nem tartom velük a kapcsolatot. de megvan a számuk neke dis, nem? te írsz szövegeket is? magyarul vagy angulul preferálod a dalolást? ésatöbbiésatöbbi)))
írj egy szép domesztikus verset, mostanában elkanyarodtál a társadalom-kritika csúf ösvényei felé--AMI AZ ÉN PÁLYÁM!!!!!
Volt-e már,hogy hogy születésnapi tortádban madártollat találva azt sejtetted
Hogy ezt egy pingvin sütötte?...s mikor belekóstóltál e gyanús készítménybe
Fokhagyma ízéről megbizonyosodtál róla: ezt csak egy igen laikus lény készíthette,mely fél órája még állatkert dísze volt
Volt-e már,hogy Elvis Presley megjelent,s mély,búgó hangja helyett varjú hangon azt károgta:
Jegyeket,bérleteket kérem ellenőrzésre felmutatni!...
Volt-e már,hogy az éj leple alatt arról álmodoztál,hogy megjelenik kedvesed,s átölel?
De helyette Dévényi Tibor jött citromsárga nyakknedőben,hogy szerelmet valljon,s teljesítse három kívánságodat...(s Te legszívesebben kinyomtad volna kocsonyás szemét szemüvegén keresztül,s órákon át folytogattad volna a nyamvadtat)
Volt-e már,hogy úgy érezted,nincs nálad fáradtabb lény az univerzumban,s ekkor ott termett Sas József,hogy anyósviccekkel traktáljon szakadatlan?
Volt-e már,hogy írtál egy verset,s úgy érezted ezt rajtad kívül senki nem érti?...de lehet,hogy Te magad sem?
(A költő elnézést kér mindenkitől,kit versében megsértett,bár szerény véleménye szerint az illetők megérdemelték:)
néhény évvel ezután járt
a könyvem körbe-körbe
amiben akkor még semmi nem volt
leírva
rükverceltek egyet az időben
és lám, mégsem mondta a múlt
mit akar a jövő
a rükverc egy széken történt
több széken, többen is álltak
madaraik elszállására nem volt jellemző
a szárnyhasználat
inkább csak hunytak egyet
mint más haszon-állat
kitekerték magukból az étel
folyamát
nem is híztak tovább
túlélni a mát meg persze
semmi esélyük nem volt
de akik látták a könyvem rádöbbentek
mit sem ér az étel, ha nem elég
és mit ér az elégedett
ha kiközösítik így hát
felálltak a székre
átdobták a belet
nyakuk körül immár
nem érzik a szelet
lenéznek a mélybe
van vagy ötven centi
húzták volna vissza
de már nem ereszti
függés a dolguk
tudják ezt jól
s majd ha rugaszkodtok
meghaltok magatoktól
ezen a földön az ötven centi
rég megéri a halált
repülj, kis csirkécském
ha végre a kis g is így megtalált
ne húzd az időt!--
haaa!, hogy is gondolod?,
hisz az idő húz téged
csak nem jó irányba
ha nem ugrasz, szúk
másznak bele a széklábba
és kieszik alólad az ételed
hogy eszedre-sem-veszed
hogy zuhanol--
a bél rugalmas
és átveszi a testmeleget
te kis lélek-hurka
látod, hogy mégis te vagy a bél?
és megtöltöttek lélekkel
és még azt is elhiszed
hogy te a töltelék vagy, az étel maga
ne nézz madárnak
repülj inkább
ötven centi=.....
és megtudod, hogy isten tényleg
férjes asszony volt-e
és élnek-e még a
csirkebélre felkötöttek
Ha egyet látok, akkor csakis őt.
Ha kettőt, akkor talán sokat ittam.
De hol van az megírva hogy soha nem láthatok egyet sem azokból a szép napokból, amit beígért a TEREMTŐ ???
Krég, a lányok is emberek... vagy más a véleményed?
Absztrakt, hmmm...
Oroszlánok és hiénák lakmároznak
mindennapjainkból.
Szétkalapált zongorák tárják elénk
lehetőségeinket:
fekete-fehér.
A színesek halálra ítélve próbálnak
szabadulni az alkalmazkodás
korlátai közül.
Nincs alku.
Aki előbb harap az almába,
azé a féreg is.
S lehet, hogy ő sem tud többet?
)időjárás-hatvány robbantotta
le a vállízületem
harapj rá a fájásomra
eléggé váll ízű lettem)
miért is éreznéd úgy
hogy megáll a biológiai
órád
az az óra, ahol a tanár az isten
és tudja, hogy megbocsájtás nincsen
töveken ülök nyugodtan
levében fővök a köztességnek
nyarában esek, mint hó
feledett olvadásra való
mutatja az út magát
haladjak csak szerte
és ne lássam, hogy leteperte
a közösség az útászt
hogy ne szedje fel az arcomnyi
tányéraknát
inkább süsse ki rajta a maradék lelket
'emésszünk, azt' tovább'
te meg elfelejted, mi is az a 'tova'
de ragozod esztelen
miközben a homok, amin lépkedel
csak az üveget feszíti belülről--
és csodálkozol, hogy benyel??
ilyen aggyal, bazz?
Tegnap éjszaka álmaim rejtekében ostoba kacajjal
belopóztam a világegyetem tág alsóneműjébe (mely oly gyönyörű volt,mint Antal Imre orra)
s tettem egy sétát Szaturnusz gyűrűén,hol Einsteinnel akadtam össze,ki zsidó rabbiként egy imát mormolt...
Így szóltam hozzá:mester,hol találom a megvilágosodást?
-Pillants csak a cipőfűződre!...Ekkor alattomosan orron harapott,s forró vadasmártással öntött nyakon...
-Remélem,ez elég világos volt!-vihogott rútul,s megpödörte bajszát
S ekkor kocsonyás elmémbe véstem:sose kérj tanácsot idióta zsenitől...
Rút pingvinhad hajnalban (avagy egy békés másnapos vallomásai)
Szörnyű látomás hasított elmém pókhálós éléskamrájába (melynek baracklekvárkészletét
titkon pelyhes szörű vakondok dézsmálja kiskanállal)
Hannibál az én kocsonyás,csökevényes agyamon át akart elefántjaival átkelni,s Róma ellen hadra kelni...ám ez csak illúzió volt (a látszat csalt,nagy szívás összezavart)
Nem Hannibál volt csak egy mókás császárpingvin,ki Jacques Cousteau imitátorként böszme nagy búvártappancsokban,úszógumival a derekán ült a harci elefántnak hitt mangalica hátán,s ezt suttogta:Szerecsendió...
S oly megnyugtató volt e kis állat bárgyú mondandója,hogy azon nyomban magamhoz édesgettem pelyhes testét,ki nem tudta ezt mire vélni,s ijedtében a gyomrában raboskodó vaníliapudingot ráhelyezte frissen mosott kardigánomra
Csak kapkodom a fejem,
mennyien szólaltak meg,
hány emberből tört ki
a rendíthetetlen közlésvágy,
hogy megossza velünk a semmit, mely
öröktől a mi birtokunk, hogy megossza
velünk a mindent, amely sohasem volt a mienk,
hogy megosszon minket magunkkal, akivel
talán ismerjük is egymást valahonnan,
valahonnan az ősi ismeretlenségből,
ahol még összeért a minden és a
semmi, ahol érdemes volt még
egymást ismerni, félénk
és bátor, erős és gyenge
egyként küzdött magáért,
érted? az életért.
Megpróbálsz egyensúlyozni a sineken
Nem kéne ugyebár seggre ülni a zúzottkövön
Mert nem egy leányálom összezúzni a valagod
Hacsak nem homoerotikus mazochista vagy
Hiába no, perverznek lenni is egy életforma
Meg az is, hogy faszoskodsz összevissza
Miközben az állítólagos nagyemberek jól megmondják neked
Nem mintha érdekelne téged süket próféciájuk
Eleve, közük mennyi az életedhez?
Te se ugatod le őket, ha azt csinálják, ami több mint gáz
Olyannyira, hogy palackokba sem lehet tölteni
És nem lehet eladni, hogy hegesszenek vele
Mögötted elkezd csörömpölni a villamos
A vezér tudhatja rólad, hogy nemrég vacsiztál
Ezért nem akar megetetni Scharfenberg-Kupplunggal
Meg nem akar hánytatni saját beleid láttán
De miért te állnál félre?
Hiszen az nem kunszt!
Ha a vellanyos áll félre, az már etwas!
De momentán csak nix van, etwas nem!
Elunhattad magad bazira
Leugrálsz a sinről, és kényszerleszállást végzel a gyepen
A vezér ráveri a hatszáz voltot
Aztán elhúz bamba képpel
Kár, mert amúgy nézhetnéd azt a vörös fejét
Ami aztán átvált zöldre, ha elfogy a szusz
Majd megint vörösre, ha bedarálnád
Mint békát a turmixban, kvákkvákkvák!
Most lehet röhögni, hogy megint milyen hülye voltál
Hiába no, sikerélményre is szükség van
Nekidőlsz a villanyoszlopnak, és csúnyán röhögsz
Kár, hogy a haverjaid nem látták ezt is
Alábbhagy aztán a röhögésed
Feltápászkodsz, és belerúgsz az oszlopba
Konstatálod, hogy nem méltóztatik neked kidőlni
Aztán elslattyogsz onnan, hogy ALLES SCHESISSE!
Dízel, majd nézz be a LUKBA, mert volna egypár kérdésem... a többit ott!
korai kelés
aludt az arcon
nem igazén mondhatom
hogy túl lennék a kvarcon
jobb szeretem, ha ketyeg
a kis felhúzhatós
tudniillik, szeretek felhúzni
mindent, hathathatós
dolgokat,
szerintem
más szerint mást
de hová tegyem
max. bélhúzást tehet
de nem irányomba
természetesen
húzzál bélt
nézzél szét
de mi az a 'sze', hogy nézni lehessen?
na, majd ha elegem
lesz a feleslegből
elveszlek
mintha lopNÁK
Egy torkosborz vad románca(ki nem hasonlított eléggé Gene Kelly-re)
Mért vagyok ma más?
Tán mert szervezetem fácánkakasa ostoba,víg hormonok áldozata lett...Miként pórázon vezetett mókusok hadát szabadítottam el őket,s megrohamoztak
Miként annak idején a kozákok vasalt frakkban az operaházat(s a nézőkre eperturmixot fröcsköltek előadás helyett...de ez már történelem)
Ledöntöttek lábamról,miként undok nagynénémet a ponty,akire karlegyintve ennyit mondott:elbánok vele...s szegény asszonynak farokúszó okozta fulladás lett a veszte
Szívem légkalapácsként verdes utánad Te legkedvesebb lénye a világnak...
(Félreértettél,te tarajos sül az állatkert fogságában,nem rád gondoltam...bár hosszú évekig éltünk szerelmi viszonyban)
Te pacsirtaképű tündér,kinek szép szeme rejtekében ott ragyog II.János Pál lúdtalpbetétje,Schweizer Isaac rabbi mesüge vadászmenyétje,vagy akár George Washington titkon viselt búvártappancsai...
Te vagy Minden...(bár ez elég hülye név egy tündérnek),amint bárgyú,csőlátású tengerimalacnak a monoton mókuskerék
Légy enyém mindörökké,s oly boldogságba zuhannék,mint az a feletébb intelligens pápaszemes kajmán valahol Ausztráliában,akibe belehasított a felismerés,hogy ő élőlény,nem zöld kanapé...
Kösz a pozitív kritikát, Dízel! ;-) Pinázni mikor jössz... jöttök?
Amúgy meg kikérem magamnak, hogy ez trúmetálos vers vóna! Az egy másik dolog, hogy Paksinak problémái szoktak lenni a stihl-isztikával, meg a rímeléssel... csak ő komolyan gondolja, én meg részben csak hülyéskedek, mikor így írom le a dolgokat... :-)))
