NAGYON KEREK MINDENKIT HOGY NE TORJON PALCAT AZ INFOS SRAC FELETT. En mar tul vagyok a nehezen a muszakinak,mar inkabb adiploma veszelye fenyeget.
De nem ot ev alatt vegzem el, buktam en is sokat.
Sokszor felmerult a feladas bennem is. termeszetesen nem az ongyilkossag, mert ahhoz tul erosen szertem az eletem, es eros a hattere, de az sokszor hogy otthagyom a p-be az egesz BMe-t.
Viszont aki egyszer elvegzi azt tenyeg megkemenyiti: ez nem jatszoter, es nem baj h az egyetemi evek alatt parszor lenyomjak a fejed a viz ala.
Szoval bolcsesz, kozgazdasz es hasonlo ne nyilatkozzon mar a BMe nehezsegeirol...
Ha valaki szuicid alkat, akkor nem az a kérdés, hogy megteszi-e, vagy nem, hanem az, hogy mikor.
Rájuk nem jellemzők a kirohanás-szerű öngyikosságok. Ők szépen eltervezik és véghezviszik, lehetőleg úgy, hogy sikerüljön.
A másik típus, aki, ha összeborul az ég, akkor ő is összeborul és ide menekül. Na, ilyenkor nagyon fontos az odafigyelés. Ami ki tudja mennyire jellemző az ilyen hatalmas gyűjtőkben, mint egy ekkora koli...
Ahova jártam suliba, az egy nagy főiskola kis intézete volt. Az anyaintézményben "szakkör" címén volt "nyivántartva"... egész addig, amíg nem voltak csereórák, s néhányan itt választottak modult...
Azaz: keményebb volt a kis sulirész a szintet tekintve, de piciségéből adódóan humánusabb volt, így könnyebb volt elvégezni. Soha nem volt (vagy csak elvétve) olyan, hogy "adminisztratív okból" rúgtak ki valakit, pedig sokat kirúgtak.......
És akkor mit tesz a szüleivel ha eldobja az életét? Akkor meg huszonX év munkáját, éhezését stb teszi a szülők számára értelmetlenné! Ők is legyenek öngyilkosok?
Vállalni kell a következményeket. A felelősség elől lehet bújkálni-egy ideig...
A srácot nagyon sajnálom, és megértem, hogy nem látott más megoldást, bár egyet nem értek vele.
Sokan írnak viszont arról, hogy a tanárok ész nélkül szívatnak, és hogy nem gondolnak rá, hogy életeket tesznek tönkre. Szerintem végig kellene gondolni, mit várnak el ők az egyetemtől. Ha azt szeretnék, hogy aki vágyik rá, mind megkapná a diplomát, hirtelen nagyon sok diplomás ember lenne. A BME tudtommal azért ilyen kemény, mert mindenkit felvesznek, és utána jön a vaskemény szelekció. A Közgáz kellemes hely, de a harmadik sikertelen felvételi után is bizonyára sokan gondolkodtak az öngyilkosságon. Azon lehet vitatkozni, melyik a jobb taktika, de a szelekció mindig is arról szólt, hogy a kevésbé alkalmasaknak erre rá kellett döbbennie.
Az adott tanszékről az eddigi hozzászólásokból az a képem alakult ki, hogy itt a szorgalom nem elég: gyorsan és jól kell gondolkodni. Tehát ez arra nézve szelektál, hogy kinek vág jobban az esze. Ez egy sokkal pozitívabb szelekciós rendszer, mint ami az élet számos más területén érvényesül: ki nyal jobban a főnöknek, kinek milyen a származása, mennyi pénzt kap hazulról stb. Természetesen vannak frusztrált tanárok, akik csak arra mennek, hogy másokat is frusztrálttá tegyenek. Ezeknél sokkal nehezebb boldogulni, de a legjobbaknak itt is sikerül, az alkalmasaknak pedig legfeljebb negyedszerre, de sikerül. Az egyetemen nagyon sokszor lehet büntetlenül hibázni. Az életben nem mindig.
Én is úgy látom, hogy már több dologról folyik a vita. A srácért sajnálom azokat, akik szerették, erről többet nem is nagyon tudnék mondani.
Ha lesz gyerekem, nyilván nagyon fogok félteni, ez nem vitás. De attól, hogy öngyilkosságot kísérel-e meg, csak akkor kell majd félnem, ha nem adtam neki át azt az értékrendet amit én is képviselek. Remélem, sikerült érthetően írnom. Arra gondolok, hogy ha tudja majd, hogy számíthat rám, meg ha úgy tud tekinteni a világra és a vele történő dolgokra, ahogy én is, akkor soha meg sem kísérli. Ha ez így lesz, akkor efelől nem kell aggódnom.
A BME-ről két okból írnék, egyfelől azoknak válaszul, akik itt a tanárok és az iskola nyakába akarják varrni a történteket, másfelől pedig annak jogán, hogy én is ott végeztem (és főleg, hogy már végeztem). Ha már mindenképp két pólusban gondolkodunk, akkor persze, hogy "szívás" volt ott (naná, hogy nem sétagalopp), de semmiképp nem nevezném elvesztegetett időnek, energiának, amit ott eltöltöttem, még azon tárgyak esetében sem, amik keretében leadott anyagot a büdös életben soha sehol nem fogok használni. Rájöttem viszont nagyon sokmindenre, és főleg most, hogy kint vagyok a nagybetűsben. Visszavágyom, higgyétek el.
Néhány alapvető tény, amit nagyon megtapasztaltam:
-Attól, hogy valakit felvesznek, még senki nem garantálja, hogy el is fogja végezni azt az egyetemet. Bocs, hogy kicsit durván fogalmazok, de az "álmokról" szóló ködös utalások teljesen hülyeségek. Nekem is volt olyan álmom, hogy majd nagy focista leszek, de hát kétballásbas vagyok. Most ugorjak ki az ablakon? Nem mondom, vannak vadállatok, de az ilyen esetkebn egyfelől tiltakozni kel és jogorvoslatot kérni, ha valóban alaptalanul vágott ki, másfelől viszont sok esetben csak az derül ki, hogy magasabbra tette a mércét, mint ami a hallgatónak kényelmes lett volna.
-Csak az bukik el, aki feladja. Ehhez nincs mit hozzáfűznöm.
Tehát összefoglalva a mondandómat:
A srácot megértem abból a szempontból, hogy ő kilátástalannak ítélte a helyzetét, egyetérteni nem tudok vele, elfogadni sem tudok semmilyen indokot, ami alátámasztaná a tettét. És sajnálom, persze, de ezt nem szoktam nagyon harsogni.
Mindenben egyetértünk!
én csak a túlokos, rideg, empátliátlan véleményeket nem szeretem...ezért és a helyzetem miatt reagáltam "túl" a dolgot!
remélem jó és boldog apa leszel!
stewe
A korábbi nullásozás egy kicsit durva volt. Itt ahogy olvastam a hozzászólásokat, elsősorban nem a srácot, hanem a tettét ítélték el. És azt szvsz, mint apa Te sem fogadhatod el. Biztos vagyok benne, hogy én is a pánikolós apák közzé fogok tartozni, legalábbis a jelek erre utalnak. Nagyon sajnálom a gyereket, és különösképpen a családját, de az öngyilkosság nem megoldás.
Mindenki elgondolkodott már a dolgon, életében legalább egyszer. Szvsz meghalni a legkönnyebb megoldás, legalábbis ez erősen értékrend függő. És igenis ki kell mondani, hogy a gyerek hülyeséget csinált.
Mint mondottam, gondjai voltak otthon, vagy magánéleti problémái voltak. Nyílván ezek a problémák valamilyen úton-módon kapcsolatban is lehettek a vizsgáival.
De ezt már csak ő tudhatja...
Nem, de az se volt jobb.
Én az egésszel csak azt akartam mondani, hogy ha nem az egyetemen, akkor (esetleg) később lesz öngyilkos, mondjuk amikor egyik pillanatról a másikra kirúgják a munkahelyéről.
El Condor
OFF
Látom van druszám is :), csak sokkal fiatalabb :)
ON
Szegény srác!
Nem szabad ilyen butaságot csinálni. Jókor mondom persze. :(
Ha én minden sikertelen vizsgám, szerelmem, munkám, stb. után kiugrottam volna valami ablakon, akkor az utóbbi harminc évben nem jutott volna ideje az orvosoknak másra...
Mindíg van kiút!
Na igen. Ezzel a logikai vonallal tovább lehetne vezetni a gondolatot egészen addig, hogy ezzel az öngyilkossággal a magyar államnak több évnyi befektetése is kiugrott az ablakon a sráccal együtt! Mert ugye minden egyes egyetemi/főiskolai hallgató évente több millió forintjába kerül az államnak /kopf.
És ha nem tudná valaki, a magasszintű oktatás mindenhol a világon a legjobb befektetés. Csak qrvára hosszútávú. Későn térül meg. Addig meg az adófizetőknek (neked és nekem) kell állni a számlát!
Szerencsétlen egyetemista fiú nem is gondolná, mennyivel rövidített meg mindannyiunkat!
...és most így eljutottunk egy másik gondolati síkba! Következhet a Felsőoktatás ingyenessége Magyarországon c. vita!
Halászkirály:
A "klasszikus" tortenet ugy szol, hogy van egy videki gyerek. Apja-anyja "szegeny" paraszt, vagy mas, munkas a gyarban, stb.
A gyereket tanitjak, buzditjak, o tanul, es felveszik egyetemre.
Ezutan szulei fizetik a kollegiumi koltseget, a tankonyveket, a kajat, stbstb. Szoval beleolnek sok penzt, kozben otthon sporolnak, mert a gyerekuk "diplomaja", tudasa sokkal fontosabb nekik.
Es a gyereket egy vizsga miatt kirugjak.
Van, aki ilyenkor nem is mer hazamenni, hogy mondja meg a szuleinek, hogy minden hiaba volt... hiaba eheztek erte 2 even at, stb. Na meg a kudarc, a kilatastalansag, stbstb.
Nem mondom, hogy ez mind eleg indok egy ongyilkossaghoz. Sot!
De azert bele lehet gondolni.
A masik meg, hogy allitolag a topicban szereplo ember aki kiugrott, budapesti volt, nem videki, es nem koleszos. Errol nincs konkret informaciom.
Szerintem mindenki nagyon sajnálja a srácot.
Csak nem mindenki ért egyet azzal, hogy emiatt öngyilkosnak kellett lennie.
Az élet nem csak az egyetemből áll.
Harmadéves informatikus? Hm. Miért nem ment a GDF-re informatikusnak? Ott biztosan nem ugrott volna le!
Na de komolyan! Aki képes megölni magát a vizsga sikertelensége miatt, az egyébként alapjáraton is képes ezt megtenni. Például a katonaság alatt, vagy egy szerelmi csalódás miatt stb. Van, aki nem tud veszíteni. Vagy túl sokat lépkedett két centivel a föld fölött, és amikor egyszer az életben véletlenül a földre kellett lépnie, megijedt és feladta. Az ilyen ember lelkileg nagyon gyenge. Öcséim, talán azt tanítják nálatok, hogy "ez a harc lesz a végső"? Nem kéne feladni és akkor minden oké lenne!
Persze ebben az esetben is -az esetek 90%-ában így van- más dolog miatt jutott erre az elhatározásra az illető, és a vizsga sikertelensége már csak egy utolsó csepp volt a poharában.
Úgyhogy megnyugodhattok kedves egyetemista hallgatók, nem egy veszélyes docensek és adjunktusok okozta öngyilkossági kór tizedel(?) benneteket, hanem néhány gyenge ember mindig akad minden évfolyamon, akinek gondjai vannak otthon, vagy csak úgy a magánéletében.
Lassítsatok!
Ne haragudj, de egy vizsga sikertelensege nemcsak a tanulon mulik. Nem tudom, voltal e egyetemen, de vannak olyan tanarok, akik betegek es nagyon nem a tudast nezik. Ilyen a bme-n a bsz, jelek es rendszerek, a szifen a szente fele szervezestan...
Es kerek mindenkit hogy ha lehet ne egy sikon gondolkozzon mar: - nem lett meg egy vizsgaja, kiugrott. NEM! Nem lett meg a vizsgaja, kiesett az egyetemrol, 3 ev munkaja ment tonkre... ott allt almok es minden nelkul.... Picit mas.. nem?
ha az intelligencia alatt csak azt értjük, hogy egy feladatot milyen gyorsan oldunk meg, vagy tudunk e folytatni egy számsort, akik igazad van.
Szerintem meg azt, hogy hogyan viszonyulunk másokhoz, képesek vagyunk.e megérteni egy más egyéniség helyzetét és elfogadni azt, akkor is ha nem értünk vele egyet stb
Egyébként tényleg tehet a szülő arról, ha túl puhány a gyereke, de hibázunk sokat az életben(nevelésben is) és ekkora büntetés iszonyú igazságtalan és túlzó! Ha ezt valaki nem érti(érzi) az számomra nehezen elfogadható. Lehet, hogy valóban életkor- és helyzetfüggő.
stewe
Ha ennyire utaltad, akkor miert mentel oda/hagytad ott?
Egyebkent eleg sok embert ismerek, akik kulonosebb gondok nelkul csinaljak az infot. Megfelelo elokeszitessel es erdeklodessel ott sem szokott gond lenni. Tudom, hogy sokan nem szeretik ezt a hozzaallast, de csalni/lopni/hazudni/kapcsolatot keresni kell. Ha baromsag, nem tanulod meg.
Egyebkent sajnalatos dolog, hogy vki kiugrik egy vagy tobb sikertelen vizsga miatt, de ezert kizarolag onmaga (esetleg a szukebb kornyezete) a felelos.
Ha a srac az SCH-ban lett volna, nem lett volna semmi baj. A baj az volt, hogy alberletes volt. Tegnap beszeltem az egyik alberlettarsaval, es azt mondta, hogy egyutt indultak vizsgazni, a srac mondta hogy muszaj hogy meglegyen, mert ha nem akkor nem tudja mit csinal....
Egyebkent egy nagyon csendes srac volt. Nem nagyon ismertek. Talan ezert tudott magaramaradni...
Egyebkent pedig az hogy az EVTSZ-es targyaidat hogy veszed, attol is fugg hogy mennyire vagy higgadt, es depressziora hajlamos.
Szerintem itt mindenkiben megvan a segito szandek, de ezt a szegeny sracot nem ismertek annyian, hogy mindig legyen mellete valaki...
A velemnykulonbseg meg nam ad egyertelmuen okot arra , hogy inteligencia hianyaban tengodnek . Csak szamomra egy kicsit mas !
Egyebkent nincs gyerekem meg de azt hiszem ha lesz a hatra levo eletemet en is aggodassal fogom tolteni !
Lehet hogy en fogom fel tul edzetten az eletet de ezek nem hinnem hogy olyan komolydolgok kemenynek kell lenni !
Sajnos ez rengeteg fiatalbol hianyzik es ezert a sok szulo okolhato a puding gyerekek sorozat gyartasa az ungyuru puntyuru meg tarsai.
A velemnykulonbseg meg nam ad egyertelmuen akot arra , hogy inteligencia hianyaban tengodnek . Csak szamomra egy kicsit mas !
Egyebkent nincs gyerekem meg de azt hiszem ha lesz a hatra levo eletemet en is aggodassal fogom tolteni !
Lehet hogy en fogom fel tul edzetten az eletet de ezek nem hinnem hogy olyan komolydolgok kemenynek kell lenni !
Sajnos ez rengeteg fiatalbol hianyzik es ezert a sok szulo okolhato a puding gyerekek sorozat gyartasa az ungyuru puntyuru meg tarsai.
Én most is oda járok. Igen, tényleg elég sokat szivatnak, de el lehet viselni. Ha valaki nem tudja teljesiteni az itteni követelményeket, akkor javaslok neki egy tanárképzőt.
Amúgy nagyon sajnálom a srácot.
DE szerintem nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani, amiért az életet érdemes lenne eldobni.
Én egy apa vagyok és tanítottam is évekig!
Az ELTE ÁJK-n a hírhedt Római tanszéken is vannak állatok, Hamzát már idén nem is engedték vizsgáztatni. Helyette Földi az ügyeletes állat. A lányomat is szivatta, pedig mindent tudott (ezt a fajta szadizmust nem lehet megérteni, nyilván ferdült személyiség)! És ő is nehezen viseli, a szülők meg aggódhatnak, nehogy hasonló történjék, mint ezzel a fiúval. Azok akik itt ennyire empátiátlanul nyilatkoztak az esetről számomra érzelmi- és intelligencianullák. És még nem volt gyerekük...
Kívánom nekik, hogyha lesz, semmilyen tragédia ne érje őket!( még ha meg is érdemelnék.)
stewe(felindultan)
Én jártam oda, és soha vissza nem kivánom. Az tény, hogy megtanított a jég hátán is megélni, megtanított arra, hogy kivágjam magam minden helyzetből a tudásommal, a gondolkodásmódommal. Azt kell mondjam, hogy talán ez utóbbi az, amit értékelek benne. Megtanított széles látókörrel gondolkodni, mint villám. Viszont amikor valaki, pl. egy közgázos azt mondja, hogy "Ó azok az egyetemi évek...", akkor feláll a szőr a hátamon, és kiver a hideg veríték. Utáltam az egyetemet, mert öt teljes évig csak szívás és megaláztatás volt számomra, miközben nem engedhettem meg magamnak, hogy kivágjanak, vagy ismételnem kelljen. Ráadásul dolgoznom is kellett az egyetem mellett keményen, hogy meglegyen a pénzem rá. Úgyhogy ha még egyszer 18 lennék, egy helyre biztos nem mennék. Ugye nem kell mondanom, hogy melyikre gondolok.
Megértem a srácot, és sajnálom. Ha vallásos lennék, most elmondanék érte egy imát.
Ui. Amúgy gépészkaros voltam, ami talán a világ leghatalmasabb szopása, de erről ne nyissunk vitát. Szopás az egész BME.
Hat en nem ertem az egeszet es talan lehetne ugyis mondani termeszetes szelekcio, a termeszet mindig ugy alakitja a halandok sorsat hogy a gyendebb elhullik az eros megmarad!
En dolgozom negymuszakban feleloseg teljes beosztasban emellet jarok foiskolara van elettarsam kulon elek szuleimtol es mind ossze 22 eves vagyok es soha semmilyen korulmenyek kozott nem lennek ongyilkos es aki megteszi azt sem tudom megerteni !
Foleg egy vizsga miatt ??? !!!!
Egy helyzet van mikor tudnek ongyilkos lenni az ha a gyerekem es a leendo felesegem a szemem lattara halnanak meg es nem tudnek semmit sem tenni ! TALAN !
Én végignyomtam két egyetemet, az egyiket angolul. Akkor úgy éreztem, hogy iszonyúan szivatnak és ezt nem lehet kibirni. Aztán elkezdtem dolgozni és rájöttem, hogy mi az igazi szivás. Ahhoz képest egyetemre járni pihentető volt.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy vizsgáról való kirúgás, évismétlés esteleg elvesztegetettnek tűnő évek sem közelitik meg azt, amit az élet később még produkálhat és azt is túl kell valahogy élni. IMHO az egyetem az erre való felkészülést is segitheti.
