Kedves EG!
Kedves EG!
Ha naponta visszaöklendezed is béltartalmad ide az asztalra, legfeljebb görényszag áraszt el mindent. Kóser, vagy nem kóser, de a tények tények maradnak.
En sem veled, sem speakerrel, sem brandi2-vel
a tobbi nyilas mocsokkal nem
kivanok acsarkodas nelkul egyutt elni.
Csak az az erzesem, hogy Ti nagyon, nagyon
kevesen vagytok. Es tul sokat foglalkoznak
veletek. Lehet, hogy ebben en is hibas vagyok.
Az en hozzajarulasom a pragmatikus minimum-
hoz az, hogy nem kotlek titeket a kormanyhoz.
(evekig mocskos zsidoberenceztetek Orbane-
kat, ezt meg Eorsi Istvan is elfelejtette. En nem)
Legyen szabad idemásolnom valamit EG munkásságából, mintegy megvilágítva, hogyan is kell érteni azt, hogy "acsarkodás nélkül együttélni Magyarországon":
"Ugro "speaker" Miklos,
Az a Vajda nevu AVO-s kollegad zsidokat kinzott
es a va'd szerint egy zsido ember halalaban reszes.
Egesz eletedben arrol almodtal, hogy a cipojeben
legy. Te egy allat vagy, es barmikor kepes lennel
a legbestialisabb modon megolni barkit, ha ugy
adodna. Csak sajna nem lehet. A huszadik
szazad vegen elunk, egy normalis (megdobbentoen
normalis, ez a peched) jogallamban. Ezert
eled ki a beteges perverzioid itt. Ezert nem
belezel, akasztasz, herelsz. Mint az AVO-sok.
Akik kozott egyebkent tenyleg volt egy csomo
zsido, es egy reszuk tenyleg Auschwitzbol jott
vissza, es ez legfeljebb pszichiatriai magyarazat
de semmikeppen sem mentseg. Te egyszeruen
orulsz Bauernek, Bauer dr szadizmusabol elsz,
az o multbeli iszonyatos cselekedetei adnak neked
kenyeret. Varod, hatha kiderul meg valami, valami
meg veresebb, minel tobb halott , minel tobb
szenvedes annal tobb penz. Ha nem lesz eleg,
hat majd csinalsz, a helyere lepsz.
Aztan a kovetkezo Napmao-ban Solymosi
Eszterrol irod a vezercikket.
A Bencsik-Sesztak vervonal, istenem,
most a zeitgeist miatt nem lehet vallasos
embereket uldozni az AEH parancsara mint
a nyolcvanas evek elejen, nem lehet megfelemli-
teni az elhajlokat, az ellenzekieket, a szabadeuropa
hallgatokat, maradnak a zsidok. Kenyelmes bejara-
tott rutin, legyen tema a kozalkalmazottaknak,
ha mar fizetesemeles nem jutott. Ez 1920-ban
bejott. Most nem fog. Egyszeruen osszetevesz-
ted az orszagot a pedofil nyilas tarsaskoroddel.
Na ennyi mara eleg beloled. "
Itt nem arrol van szo, hogy tudunk-e egy
mindenkinek tokeletesen megfelelo definiciot
adni a polgar kifejezesre, hanem arrol, hogy
acsarkodas nelkul egyutt tudunk-e elni
Magyarorszagon.
Elso megközelítésben használhatónak tunik Életkopf doki polgár-definíciója. (Bár kissé a kisdobosok hat pontjára emlékeztet, de valószínuleg csak azért, mert mindketto normákat fogalmaz meg.)
Két észrevételem van ezzel kapcsolatban. Az elso az, hogy ez egy statikus definíció. Vagyis nem foglalja magába azokat, akik pld. még nem ismerik a jogaikat, de idovel meg fogják (pld. fiatalok), vagy ellenkezoleg: a múltban buncselekményt követtek el, de letöltötték a büntetésüket és most már törvénytisztelok.
A másik, hogy kizárja a polgár fogalmából a jogfosztottakat, a jogaik iránt közömböseket, a közélet iránt nem érdeklodoket.
Ez rendben is van. Nem lehet mindenki polgár. Éppen ezért egy szociáldemokrata ezt a definíciót nyilván azzal bovítené, hogy nemcsak ismeri a szolidaritás érzését, de gyakorolja is. Egy liberális nyilván azzal, hogy nem korlátozná az egyetemes jogok felismerését az emberi jogokra, és elvárná, hogy az ideális polgár mások jogaiért is éppúgy kiálljon, mint a sajátjaiért. Egy konzervatív pedig feltehetoleg belevenné az értékteremtést, mint kritériumot.
Az is nyilvánvaló, hogy ennek a definíciónak a magyar állampolgárok többsége ma nem felel meg. Az a kevés, aki igen, inkább élcsapat, mint "széles alap", és nem kötheto egy-két párthoz. (Viszont ok a jelentik közélet hangadó részét.)
A kérdés szerintem az, hogy érdeke-e az "ideális polgár" állapotát elért elitnek bovítenie ezt a kört. A hatalomnak egyrészt szüksége van (ön)tudatos választópolgárra a legitimitása érdekében, másrészt viszont - akár bevallják, akár nem - terhes nekik a túlontúl öntudatos, kukacoskodó polgár. Életkopf doki polgári útján hevero köve szerintem nem más, mint a mindenkori hatalom érdeke, hogy lehetoleg ne legyen túl sok citoyen.
Úgy érzem, szüntelenül belebotlunk egy kőbe, amely megnehezíti a polgári úton való haladást.
Sikerült közösen közelebb jutnunk egy értékhalmazhoz, amelyek együttesen alkothatják a polgár fogalmát. (Nekem tetszik a "hazafi" kifejezés is, amely megfelelhet a xenofóboknak éppúgy, mint a globalistáknak.) A dilemma azonban az, hogy egyénről beszélünk folyvást, aki viszont társadalmi rendszerekben él. Éppen emiatt folyamatos ütközésben él a hatalmi struktúrával.
Vegyünk szemügyre bármely emberpéldányt, és egész biztos, hogy bajait végső fokon visszavezethetjük valamely társadalmi okra. A legfőbb kiváltó ok pedig a kormányzás.
NEM AZ TÖRTÉNIK A TÁRSADALMAKBAN, AMIT AZ EGYES EMBER SZERETNE. Itt van a kutya elásva. A kormányzás sosem felelhet meg pontosan az individuum igényeinek. Megfelelhet minél több ember átfogó érdekeinek, de sosem fog egybeesni az egyén elvárásaival. Ugyanakkor tőle viszont megkövetelik, hogy minden tekintetben alkalmazkodjék a hatalmi rendszerhez. Vegye tudomásul a kötelmeket, viselkedjék azoknak megfelelően, teljesítse az előírásokat. Az egyes ember életében ezért a kötelezettségek mindig sokszorosan meghaladják a gyakorolható jogokat.
Az egyén nem kormányozhat. Ugyanakkor a kormányzás közvetlen beavatkozást jelent mindennapjaiba. Lássuk be, hogy ez mérhetetlen frusztrációkat okoz. Mert azok a bizonyos jogok, amelyeket élvez, csakis a kormányzás adta keretek között létezhetnek. Éppen ezért mellékszálnak érzem, hogy az adott társadalom diktatórikus, szocialista, demokratikus vagy miegyéb. Az egyéni vágy és a közösségi lehetőség közti eltérések a legdemokratikusabbnak tartott országokban is elégedetlenséggel töltik el a polgárokat.
A megoldást erre a feszültségre persze nem tudom. Enyhítést jelenthetnek bizonyos alkotmányjogi technikák, például a svájcika remek terápiája a népszavazásokkal, amelyek folytán a lakos azt képzelheti, hogy részt vesz a kormányzásban. Erről persze szó sincs, de bizonnyal erőteljesebb a polgári érzete, mint nálunk.
Kedves EG,
annyit még hozzátennék, hogy a posztmodern-posztszocialista jelzo telitalálat volt, és mindjárt meg is magyarázza, miért nem lehet a polgári értékrendszert semmilyen vegytiszta szellemi elozményre - mint amilyenek az általad említettek - maradéktalanul ráépíteni. Kicsit hasonló a helyzet ahhoz, mint amirol a Hiteles konzervatív párt topikban is beszélgettünk. Te azt mondtad, a tanulmányaid alapján semmi köze a magyar jobboldali pártoknak a konzervativizmushoz, én pedig örültem volna, ha kifejted, hogy mire gondolsz, és esetleg azt is megmondod, mire építhet Magyarországon egy "megközelítoleg konzervatív" irányzat.
Ha már kell ilyen megkülönböztetést tenni, bár szerintem nem kell. Mert akkor örökre verhetjük a fejünket, hogy ez Kelet-Európa, itt semmi sem ugyanaz, még a szavaink-fogalmaink sem lehetnek ugyanazok.
Én például nem vagyok hajlandó egy pillanatig sem sajnálni, hogy nem angolszász vagyok, és az angolszászoktól eltéroek az országom hagyományai és lehetoségei. Ezek adottságok, és tudom, mit kezdjek velük.
Nagyon félreértettelek?
Úgy tunik, Életkopf dr. polgár-meghatározását mindenki elfogadja. Én sem vitatkoznék vele, mert gyakorlatilag ugyanazt mondja, amit én is, és amit megint megismételnék: a "polgár" nem osztály-, hanem értékfogalom.
Annyit azért hozzátennék: a vagyon és érték gyarapításának a szándéka szerintem nem maradhat ki a definícióból, ma, Magyarországon, nem. A legnagyobb marhaságnak tartom a szélsojobb- és baloldali szövegeket, mint a "multik bérrabszolgái", a "kizsákmányoló bankok" stb., az azonban nyilvánvaló igazság, hogy a következo évtizedek hazia életminosége attól függ: kialakul-e egy széles, alkalmazkodni és gazdagodni képes középosztály. Ez pedig attól függ, gyökeret vernek és megerosödnek-e azok a polgári értékek, amelyekrol beszéltünk.
Hogy visszakanyarodjunk a pragmatikus minimumhoz, mint témához: jó, hogy sikerült egy fogalomban megegyeznünk. Viszont megértem Guga türelmetlenségét is, ami valószínuleg abból fakad - ha a polgár
fogalmáról beszélünk, egy létezo politikai ideológia fogalomkörén belül maradunk, és nem jutunk el egy közös minimumhoz.
Én azt mondaném, hogy Életkopf dr. pontjai nem csak a kormány polgárfogalmát határozzák meg, hanem általános érvényu elveket. Nyugodtan le lehet fordítani úgy is: "világpolgár", sét még Geónak is igaza van, amikor azt mondja - a szocialista szó azt is jelentheti: nem halat adunk, hanem megtanítunk horgászni.
Persze, eddig még az elveknél tartunk, ezután jön a gyakorlatba való átültetés, ami sokkal nehezebb. Megmondani, ki mennyire cselekszik a saját elvei szerint, és kinek az elvei felelnek meg legjobban a valóságnak.
Ennél a pontnál kezdodnek a viták.
A viták pedig nem feltétlenül olyanok, mint a T. Asztal más topikjaiban. A legjobb kiindulás ahhoz, hogy az ember elkerülje a zsákutcákat és a semmire sem jó szurkálódást, ha tudja, miért kezdett bele az egész vitába. Tehát ha meghatározott egy "pragmatikus minimumot."
Oké,oké, feladom, használjuk akkor dr.Életkopf polgár-fogalmát, letitbí.(Bár én ezt szívesebben helyettesíteném mondjuk az "EMBER" fonémával, de hát ezen nem veszünk össze). Lényegtelen.
EG : első kérdésedre van egy visszakérdezésem:
Jog-e a demokrácia ?
Mert ha igen, akkor ez az , amire szükségünk van - szerintem.Oszt kezdhessük meghatározni.
Kerdes. Elfogadhato-e kiindulasi alapnak
dr Eletkopf meghatarozasa ? Szerintem
igen.
Es akkor fel is teszem az elso kerdest
az elso ponttal kapcsolatban.
Melyek azok a jogok amelyekhez a polgarunk
(nevezzuk polgarnak azt az idealis szemelyt
aki az altalunk kozosen elfogadott tulaj-
donsagokkal rendelkezik) ragaszkodik ?
Minden bizonnyal elértetted, amit írtam. Szót sem ejtettem a polgári értékrend nemlétéről, mér ne is haragudj.
Ráadásul azt is megengedhetőnek tartom, hogy pl. a te polgár-definíciód a jó. Ha most ebbe már az utcaseprő is belefér nálad (az alapdefiníciódból ez pont nem derült ki), akkor miért nem úgy ábrázolod a polgárokat, hogy : mindenki, kivéve a bűnözők ?
De hagyjuk az egészet, mert láthatod, hogy egy kicsit sem visz közelebb a megoldáshoz a "polgár" meghatározása. Az is lehet, hogy dr.Életkopf meghatározása a jó, mittomén.
Mégegyszer: semmiféle értékrend létét nem tagadtam, csak el akarom kerülni, hogy a pragmatikus minimum keresése közben holmi osztályfogalmak definiálásával foglalkozzunk, mert az én megítélésem szerint ez offtopik.
Meggyőződésem továbbra is, hogy a demokrácia építőkockáiból valahogyan össze lehet rakni a pragmatikus minimumot. A lényeg PONT a definíció osztály- ideológia- stb függetlensége, amit a mai Magyarországon bárki elfogadhat.
Jóideje nézegetem ezt az oldalt, és most közzétenném saját polgár-definíciómat, némiképp építve a korábbi felszólalásokra.
A polgár fogalmát én nem az értékteremtés oldaláról közelítem. Mégpedig azért, mert nem akarom kizárni a nyugdíjast, a beteget, a rokkantat, a munkanélkülit és a fiatalkorút. A polgár lényege a SZEMÉLY ÉS A JOGRENDSZER VISZONYÁNÁL KERESENDŐ.
A konzervatív liberális felfogás szerint ne azt nézd, hogy a hazád mit tehet érted, hanem hogy Te mit tehetsz a hazádért. Ez jó kiindulópont.
A polgár a hagyományos értelemben vett citoyen:
1. Jogai vannak, ezeket kivívja, életben tartja és érvényesíti.
2. Kötelezettségei vannak, amelyeket ismert, megtart, teljesít.
3. A jogok és kötelmek egyenesúlyát megérti és fenntartja.
4. Vagyonát és jövedelmét pozitív célokra használja (család, művelődés, tisztes vállalkozás).
5. Jogait mások jogaival harmóniában gyakorolja. Ismeri a szolidaritás érzését.
6. Igényt tart a hatalom ellenőrzésére, legalább a választások alkalmával be is mutatja véleményét.
7. Jó hazafi, országa érdekeit ismeri és a maga szintjén védi.
8. Jó világpolgár: felismeri, hogy az emberi jogoknak egyetemes kell érvényesülni.
Mihelyt a polgár politikai kategóriává válik, akkor sajnos felmerül a lehetősége, hogy félreértések, kirekesztések tárgya lesz.
Lincshangulat nem volt. A feketek igen
fegyelmezetten tuntettek. Egyebkent a
campuson kifejezetten keves fekete van.
A golan-ra valaszoltam (mar remelem,
hogy atment). Azt hogy Rubideux-ban
(az a fekete negyed) mi van, nem tudom.
Hosszu FBI vizsgalat varhato.
Mindenesetre ne adja Isten, hogy
valami hasonlo tortenjen nalunk.
Az Internettoval toltott idom korlatozni
fogom, de egyelore nem fogom abbahagyni.
Szeretnem kiegesziteni azt amit a polgari
ertekrendrol irtal. Amirol itt szo van
az protestans gyokeru (annyira klise Webert
emlegetni, meg nem is vagyok bolcsesz, ugy
hogy hagynam) eletfilozofia. Reggel fel
kell kelni, jo koran, rendbe tenni a hazat,
egesz nap kemenyen dolgozni, egyrol a ket-
tore jutni, fat ultetni, hazat epiteni,
felnevelni a gyermekeket es megtanitani
arra, hogy reggel fel kell kelni jo koran,
rendbe tenni a hazat... Persze a gondolat
gyokere ott van a judaizmusban is, tanulni,
dolgozni es segiteni embertarsainkon, Isten
akaratabol.
A polgari ertekrend egyeni program.
A polgari ertekrend individualista,
halkan jegyzem meg, a tipikus modern
angolszasz konzervativ ertekek indi-
vidualistak. Es persze azt is hozza kell
tennem, szekularizaltak. Oliver Wendell
Holmes-nak a hajdani fobironak akit
en a polgari ertekrend egyik legfontosabb
kepviselojenek tartok, allitolag az egyik
zsebeben mindig a Biblia volt a masikban
az Amerikai Egyesult Allamok alkotmanya.
Ez megvaltozott.
Tovabba tenyleg jelentosen megvaltozott
a vilag. Bizonyos dogmak, sot ertekek,
ma mar vallalhatatlanok. Azt hogy melyek
es mennyire, mas kerdes. Nem konnyu
polgarnak lenni egy posztmodern tarsa-
dalomban, es nagyon nagyon nehez,
egy posztszocialista-posztmodern
tarsadalomban.
Guga,
mint utaltam rá, sem a polgár, sem a világpolgár, sem a szociáldemokrata (szocialista) nem kizálagos értékek hordozoja - ezek egymással versengo politikai ideológiák kulcsszavai, és tisztán egyikük sem fed le minden létezo társadalmi értéket.
Az ideológiák "használati értéke" attól függ, mennyire nyitottak más értékrendszerek irányában, és hogy alapvetéseik mennyire adekvát válaszokat jelentenek adni az égeto társadalmi kérdésekre.
A "pragmatikus minimumba" mindhárom ideológia valós értékei bele kell hogy férjenek - különben sohasem érheto el közös minimum.
A polgári értékrend létezését tagadni... ne haragudj, néhány évvel ezelott még meg lehetett vele próbálkozni, de most ennek az értékrendnek a képviseloi vannak kormányon. Hogy akarsz bármiféle konszenzust elérni bármirol, ha a vitapartnerednek a létezését is tagadod?
Egyébként azt sem teljesen értem, miért mondod azt, hogy ez a definíció kirekeszto. Pont azt próbáltam megmagyarázni, hogy nem - nem társadalmi osztályról van szó, hanem értékfogalomról. Ha becsületesen teszi a dolgát, az utcasepro is polgár, és a társadalmi cél csak az lehet, hogy tisztességes munkával boldoguljon o is tisztességesen.
Aki nem polgár, leegyszerusítve például a bunözo, aki épp most szereli valaki kocsija alá a bombát, vagy az állam elol az adót rutinból elcsaklizó, vagy az, aki soha életében nem szeretett dolgozni, és azt szeretné, ha valaki más eltartaná.
Ezzel az értékekkel valószínuleg az is egyetért, aki nem Fidesz-szavazó, úgyhogy talán ne vitatkozzunk róluk. De azt kérelek fogadd el, hogy léteznek, különben nehéz lesz beszélgetni.
Kedves EG,
sajnos én se mondhatok mást. De az a véleményem a netet lehet jól is használni, meg rosszul is.
Az én nickem is sokkal ritkább lett - bár nem annyira, mint a tiéd - mert semmi értelme olyan emberekkel vitatkozni, akik még részletkérdésekben sem hajlandók beismerni, ha tévedtek, vagy tanultak valamit.
Idonként az embernek elmegy a kedve az egésztol. Viszont egyrészt gyakran a sok ostobaság közül ki lehet szedegetni okos dolgokat és új információkat, másrészt bizonyos topikokban lehet egészen értelmesen vitatkozni.
Pl. itt is - bár ez a beszélgetés elég lassan gördül elore, sok mindenrol kellene még beszélni, ha el akarjuk dönteni, lehet-e bármilyen értelemben valamifajta "pragmatikus minimumról" beszélni (ha a T. Asztal általában keveset tanul is belole.)
Azt gondolom, hogy a te elméleti tudásoddal ebben sokat segíthetnél. Úgyhogy remélem, meggondolod magad, és legalább innen nem mész el.
Eddig elhangzott 1 csomó definíció. Korovjov polgár-fogalmával vannak a legnagyobb gondjaim.
„ Polgár az, aki értéket kíván létrehozni és gyarapítani, és rühelli, ha közben nincs biztonségban.
Érzi, hogy mivel tartozik családjának, lakóhelyének és az országnak, de mindezért cserében
elvárja, hogy felelos egyénként bánjanak vele. (A másik oldalról mindjárt jön a kritika: és mi van
azokkal, akik helyzetüknél fogva nem képesek gyarapítani, vagy versenyhátrányba kerülnek - és itt
lép be a harmadik, a szocialista ideológia.)"
A legnagyobb az, hogy ezt az értelmezést csak május óta használjuk.(Ettől még egyébként lehet,hogy ez a jó fogalmazás). Sulykolhatják ugyan a fejekbe, de ahhoz, hogy valamennyire is elfogadott legyen ez az új értelmezés, sok időnek kell eltelnie, és nagy csoportoknak kell „belátniuk" magukról , hogy ők az új definíció szerint NEM polgárok. Csak egy szűk kör, példa kedvéért, akik nem férnek bele a polgár új fogalmába: Kis fizetésű hivatalnokok, szociális szféra orvos alatti szintjei (ápolónők, beteghordók), kezdő (és , sajnos, nem is olyan kezdő) pedagógusok, fizikai munkások, szakmunkások, munkanélküliek, stb,stb.
Ők mind kirekesztettnek érezhetik magukat . Ők is MI vagyunk, pedig. Ezért tartom értelmetlennek egy új osztályfogalom definíciójának keresését pont ebben a topikban.Ráadásul nem egy minőségi kategória a „polgár" a „demokratával" vagy a „szocialistával".
Előbbi osztály- , utóbbiak világnézeti fogalmak. Korovjov ezután igyekszik összemosni a világnézetet a társadalmi csoportokkal: akik nem polgárok, azok szocialisták.
Ez ferdítés. Bármilyen osztálybeli ember bármilyen világnézetet vallhat magáénak, és ez így is történik,hála istennek.
Javaslom, a nagy definiálási láz egyelőre ne terjedjen ki a polgár legújabb értelmezésére, mert túl kevés idő telt el ahhoz, hogy bárki is tudhassa, mit is jelent az valójában. (Ráadásul valószínű, hogy választások előtt szélesedik egy kicsit még a polgárok köre :-)
Akikre Korovjov, és Woland gondol,mint polgárokra, azok azok a tehetős, családos emberek, akik jól érzik magukat szűkebb és tágabb hazájukban, tesznek is érte, nem csak kizsigerelik. Ebbe belefér nálam az a család nélküli utcaseprő is, aki magánszorgalomból fát ültet, vért ad, neadjisten elég legyen az is,hogy tisztesen végzi a munkáját. Ő az új polgár definícióba viszont nem fér bele. Onnan ki van rekesztve.Mert helyzeténél fogva nem képes gyarapítani, nem tehetős ,stb. A pragmatikus minimum megfogalmazásától csak egyre távolabb kerülhetünk, ha bedobunk egy ennyire vitatott, átpolitizált definíciót. Nem is szükséges ezzel foglalkozni a cél érdekében.
Mert a lényeg az, hogy a - bármilyen definíció szerinti - polgár, és nem-polgár (ez az egész u.i. EG nyitója szerint
RÓLUNK - azaz mindenkiről - szól,) békében együtt tudjunk élni , egy alapvető és mindenki által elfogadható
„társadalmi szerződést" tiszteletben tartva.
A megoldáshoz a demokráciát kéne inkább feszegetni. Ebben a leglényegesebb kérdés (itt előttem is feltették már) az, hogy a többség-kisebbség viszonya hogy határozható meg. Szerintem EZ és nem más a pragmatikus minimum lényege.
Legyen szó választásról, világnézetről, nemzetiségről, stb. Mennyit kell elviselni a kisebbségtől, és mennyit kell engednie a többségnek ?
Ha ezt sikerül kitalálni, lehet , hogy rájövünk a lényegre.
Egy bajom van az utolso beirasoddal. Hogy tokeletesen egyetertek vele. Es pocsekul erzem magam, mert tokeletesen ugy latom, h. amikor ezt szovatesszuk, akkor falrahanyt borsonyi foganatja sincs.
Ha mar Woland ujra kinyitotta a topikot...
Ezuton szeretnem bejelenteni, hogy
koszonom szepen, de nem kivanok resztvenni
sem szellemi sem egyeb polgarhaboruban.
Ez az egesz (az is ami az Internetto-n
folyik) teljesen meltatlan hozzank, melyen
megalazo es alantas. A legrosszabbat adjuk
ki magunkbol, a legsotetebb oldalunkat
mutatjuk.
Elegem van az anonimitast kihasznalo
mocskolodasbol, a gyulolettiradakbol
es az osszeeskuveselmeletekbol.
Es az sem erdekel, hogy kikezdte,
a nepies-urbanus alvegi-felvegi
hercigeskedes pedig kulonos modon
nem erdekel. Semmi kozom hozza.
Azt hiszem az egesz orszagot pszichiater-
hez kellene vinni.
EG egy erdekes jelenetre utalt az elozo hozzaszolasaban.
En is megneztem a minap a State Union Addresse-t, amelynek soran Clinton megtapsolta azt a fekete asszonyt, aki harminc eve nem engedte magat leszallitani a buszrol.
Az egesz Clinton-beszed egyebkent engem egy show musorra emlekeztetett, amelyben az iraki legicsapasban resztvett veterant eppugy koszontottek, mint egy segelyt kapott bevandorlot , vagy akar az alelnok feleseget, Mrs. Gore-t is.
Es mindezt teatralisan, allando kozbetapsolassal es eljenzessel.
Maga a beszed egyebkent foleg a tarsadalombiztositas reformjarol szolt, illetve az egeszsegugy finanszirozasarol.
EG, ez elég megdöbbento.
Azt mondod, elégedjünk csak meg azzal, ami nekünk itt van? Hogy Amerikához képest a minimumszint nálunk magasabb?
Ha elmúlik az élmény elso hatása, nyilván nem fogod ezt kérdezni, de jó, hogy ezt leírtad, hogy el tudjuk helyezni magunkat.
Egyébként nem is kell olyan messzire menni tolünk, hogy az általad leírthoz hasonlóan durva dolgokat lásson az ember (lásd a háborús Koszovót, vagy Romániát az o bányászaival).
Nálunk békésebb a helyzet - most. Veszélyforrások viszont vannak, és jobb ezekrol akkor beszélni, mikor még nincsen nagy baj.
