"nekem is megvan a véleményem fritzről," ez ok. de én még olyat nem hallottam tőle, hogy "megyó ne ugasson" stb. amúgy nekem is megvan a véleményem fritzről. többször két három ballal behívták a nap tv-be: a három bal "független" elmondta amit akart ráérősen - azt' mikor fritzre került a sor - a bánó féle gyorsan föltett egy öt perces kérdést és elmondta még a véleményét is. az adásnak meg vége lett. fritz egy fasz.
Kéri egy rendes ember, akinek több esze van, mint húsz másiknak.
A Vörösmarty téren hőbörgő és ordibáló polgártársainkara a "felheccelt csőcselék" a legtalálóbb jellemzés. Ha vannak ott rendőrök, és a 2-3 leghangosabb, legfenyegetőbb fellépésű söpredék csozét lenyomják, mint a bélyeget, megbilincselik és gyorsított eljárásban egy napon belül a bíró elé állítják, az meg rájukver 90 nap közmunkát garázdaságért, akkor azt mondom, hogy rendeben van, ebből talán tanultak a többiek is.
Csakhogy a felbújtók eközben röhögnek a szarfoltos markukba! És ez itt az igazi nagy probléma.
Az ilyen lovasbayerjárai-félék, akik az emberiség szemete, felheccelik a tömegek ilyesmire fogékony részét, és azután elégedetten hátradőlve, a gyűlölettől véreres szemekkel maszturbálnak.
Ezzel max. egyetértek. Csak arra probáltam felhivni a figyelmet, hogy az aratásnak volt egy jol megalapozott vetése is. Én sem mennék oda Kérihez, ha pesti volnék, de nem vagyok. Nem venném meg a könyvét, mert elöre tudom mi lenne benne, az meg nem érdekel. Aki nem gondolkodik széles látokörrel miért ir könyvet? Aki meg olvasni sem szokott, miért megy oda köpködni?
lényeg a lényeg: ők nem hibáztak. csak a szájukba adták, hogy hitlerjugendeztek. a fasizmus mint lelki igény. milosevics, meg az agymosottak. a jobboldal találta ki, hogy pöcsök. a magyar nemzet cigányozta orbánt, és a 23 milla fekete kezü románnal riogatta a népeket. a szamizdata.hu is a jobboldal műve. ez van.
Nyilvánvaloan nem véletlen, hogy mindig ugyanazt a pár embert éri inzultus. Talán el kéne ezen gondolkodni... Lehet, hogy nem véletlenül? A vica meg a verza?
na ja. rálőcsöli az egészet a magyar nemzetre. azt pl. amit a nap tv-ben leadott "függetlenként" a kampányban - azt is a magyar nemzet hamisította meg? láttam párszor fröcsögni - nekem ne dumáljon, hogy elferdítették a szavait. a mester meg adja alá a lovat.
KÉri egy jellemtelen féreg. Oda áll a mikrofon és a tv kamera elé, de utólag nem meri vállalni a felelősséget a mondataiért. Sőt, a másik oldalra háritja a felelősséget, azért amit ő mondott.
na most akkor lekoptek vagy nem? mert valaki azt dobta be. remelem nem en voltam. de ha nem koptek le akkor izleses? el kell viselnie? hiszen megszolalt. es nem azt mondta amit valakik hallani akartak.
azt hiszem a velemenyedet elmondtad ha valtozott vagy ismetelni akarod reszemrol szivesen olvasom.
picit felek hogy felhergelt baloldaliaktol hasonlo dolgokra lehet szamitani. csak tenyleg en keritol olyan nagy hulyesegeket nem lattam leirni mint az ellenoldal inzultalasra erett kepviseloinel. es ugye nem az megy at hogy odamennek szivesen lovast lekopni. csak nem tudom a megtortentet kicsukni.
olyan mintha nem egyazon magyar nyelvet beszelnenk. mintha allandoan a legrosszabb hatso szandekot tulajdonitanank a masiknak. es akkor mar a felreertes is konnyebben megy...
A derűs idő ellenére meglehetősen borúsra sikeredett az idei könyvhét megnyitója. A Vörösmarty téren provokálták Kéri Lászlót, s a gyülekező "könyvbarátok" kifütyülték a tér másik oldalán felbukkanó miniszterelnököt is. Mi hergelte fel az embereket az olvasó ország ünnepén? Lehet-e együtt élni az alkalmi ordítozásokkal? Létezik-e ilyenkor célszerű viselkedés, követendő magatartás? Na és honnan érkezik az útmutatás, a szellemi muníció a felhecceltek haragjához? Kéri Lászlóval mint tapasztalt "célszeméllyel" MESTER ÁKOS beszélgetett.
Azt olvastam a Népszabadságban, hogy a könyvhét premierjén inzultus érte önt a Vörösmarty téren. De ezen az egy mondaton kívül nem volt az újságban semmiféle részletezés. Mi történt? És - mert ezt is hallottam - miért hárítja el az újságírók érdeklődését?
- Mert nem történt semmi különös, és én nem tartozom azok közé, aki szívesen csinálnak hírt magukból. Ezért egyáltalán nem örülök, hogy az az egy mondat megjelent. Végül is ez az inzultus hasonló ahhoz, amit most már 5-6 hete majdnem mindennap megélek az utcán vagy a villamosokon. Nekem sajnos már nem szokatlan, hogy lehazaárulóznak, meg azt üvöltik: "Te szemét, mit kere-sel itt?!"
Mi történt a Vörösmarty téren? Hogyan kezdődött?
- Elment mellettem egy úr, és elkezdett üvölteni: "Orbán-jugend, mi?!" Nézett rám, én meg úgy csináltam, mint hogyha nem érteném.
Én valóban nem értem.
- Ennek az a háttere, hogy a Magyar Nemzetben megjelent egy tudósítás a Bibó Társaság Kossuth klubbeli rendezvényéről, és a tudósításban úgy próbálták beállítani, mint hogyha én így neveztem volna a különböző tüntetések fiatal résztvevőit. Nem erről beszéltem, a Magyar Nemzet másképp írta, ráadásul később jöttek az erről szóló vezércikkek, kommentárok meg a felháborodott olvasói levelek. Egy hölgy is üvöltött ott nekem, ő azt kifogásolta, hogy mit mondtam Dávid Ibolyáról. Ez megint a Magyar Nemzet, egy másik tudósítás. A lényeg, hogy olyasmiket szoktak a fejemhez vagdosni, amit a Magyar Nemzet szokott rólam írni, vagy Bayer Zsolték tévéműsorában szoktak rólam mondani.
Ha jól értem, azért mondja, hogy nem történt semmi különös, mert ön ehhez már hozzászokott.
- Igen. De az nagyon zavar, hogy most sajnos mások is belekeveredtek. Bächer Iván éppen ott volt a családjával, és dedikált. Őt körülvették az olvasók, várták, hogy írjon be nekik ezt-azt. Bächer családja viszont, úgy látszik, kevésbé viseli a gyülekező ordítozókat, vagy nem volt részük még nyílt utcai ordítozásban, és szegények nekem akartak segíteni. A hölgynek is, az úrnak is, meg akik ott voltak még, azt mondták, hogy menjenek már odébb, végül is ez itt, a téren a kultúra ünnepe, nem való ide a politika. Erre aztán elkezdtek lökdösődni, valaki meglökte Veres Marit, Bächer feleségét, szegény Ivánnak elöntötte a vér az agyát, rendőrért kezdett kiabálni, és akkor ezek ott még hangosabbak lettek.
Valószínűleg ugyanazok lehettek, akik kifütyülték Medgyessy Pétert a tér másik oldalán.
- Igen. Bizonyára örültek annak, hogy még egy alanyt találtak, és az én voltam.
Ön hogyan reagált?
- Amikor már ötödször üvöltött velem, akkor csak annyit tudtam mondani neki, hogy értem, Magyar Nemzet-olvasónak tetszik lenni. De nem akartak odébb menni, kicsit hangosabbra meg zajosabbra sikerült az egész, mint hogyha csak rajtam múlott volna. Mert gyanútlanul belekeveredtek mások is, akik még nem szokták meg ezt a nyílt utcai ordítozást.
Őszintén szólva: eléggé nehezen megszokható. De nem szeretném az affért a bulvársajtó szintjén kezelni, engem más érdekel: lehet-e, szabad-e azt mondani egy ilyen ügyre, hogy lényegében nem történt semmi? Szerintem ugyanis ezek a történetek általában verbális inszinuációkkal kezdődnek, aztán személyes inzultusokkal folytatódnak, és lehet, hogy csoportosan elkövetett gazemberségekkel végződnek. Ön hogy látja: dramatizálom a helyzetet, vagy prognosztizálom?
- Helyesen mondja, mert most már túl sok minden történt ahhoz, hogy hallgassunk róla. A múltkor a feleségemmel a Wesselényi utca sarkán nézegettünk egy emlékművet, megállt mellettünk egy autó, letekerte egy úr a kocsi ablakát, és rám ordított: "Na, baszd meg, lesz még leszámolás!" Aztán ezzel a bátor tettel el is hajtott onnét. Zitát az ilyesmi napokig tudja foglalkoztatni. Ez a nyílt gyűlölködés, ahol meg is ígérik az embernek, hogy nem viszed el szárazon.
A felesége, Petschnig Mária Zita, az ismert gazdasági elemző ugyancsak gyakori szereplője a nyilvánosságnak. Gondolom, az inzultus után beszéltek odahaza arról, hogyan kell viselkedni ilyen szituációkban. Hogyan lehet bátor az ember, ha nem akarja, hogy provokálják. Mert visszaordítani nem nagyon szerencsés, lapítani meg nem szabad.
- Ez állandó vita köztünk. Őt nem érte ilyen mértékű vagy mennyiségű napi inzultus, mint engem. Ő a keresztyéni megbocsátás alapján mindig keresi a másik fél motívumát, ami engem - őszintén szólva - nem nagyon érdekel. Mert én ezt annak számlájára írom, hogy ezen a tavaszon példátlan mértékben fölhergelték az ország jelentős részét, és abban reménykedem, hogy ez majd valamikor elmúlik. Bár most már kicsit sokallom: június van, messze vagyunk a választásoktól. Azt hittem, hogy egy-két hét alatt elmúlik. Ezek szerint nem eredménytelen a Fidesz-vezérek, a MIÉP-aktivisták meg a jobboldali lapok, tévé- és rádióműsorok munkálkodása. Ők együtt akarnak odarakni - mások mellett - engem is a magyar demokráciát veszélyeztetők közé. Mert gyűlölködni könnyebb úgy, ha a gyűlöletnek konkrét tárgya és alanya van, tehát konkrét személyekhez köthető.
Az ember derülhetne is éppenséggel azon az indokolatlan hevületen, idegbajon, aminek végül is szenvedő alanyává válik. De nem olyan nevetséges, hogy az utcán szívesen harcoló hölgyek és urak voltaképpen a jobboldali, sőt szélsőjobboldali orgánumok szövegeit veszik át, kürtölik tovább, csinálnak belőlük jelszavakat. Mert volt már ilyen ebben az országban. És más házaspárok is vitatkoznak azon, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Gyorsan és némán elhúzni a helyszínről, vagy nyíltan és bátran konfrontálódni. Mi a normális, elfogadható magatartás, mi a célszerű viselkedés?
- Én legszívesebben nem figyelek oda, de van úgy is - és az elmúlt hónapban már ez is megtörtént -, hogy le kellett szállnom a villamosról. Tehát az illető nem elégszik meg azzal, hogy mondja, hanem ha én úgy csinálok, mintha nem hallanám, elfordítom a fejem, akkor jön üvöltve: "Neked mondom, baszd meg, ne csinálj már úgy, mintha nem tudnád!" És ha ez tart egy-két percig, akkor inkább leszállok a villamosról, és azon gondolkodom, hogy miért is nekem kell leszállni. Hát szálljon le ő, ha nem bír velem egy villamoson utazni.
Igen, de a villamos közönsége rendszerint hallgat.
- Persze, mindenki úgy csinál, mintha nem látná, nem hallaná. Lapos részvétpillantásokat kapok legfeljebb. Igen, mindenki úgy tesz, mintha ott se lenne.
Ijesztő. Még akkor is, ha tudjuk - szoktuk is írni, mondani -, hogy semmilyen körülmények között nem szabad félni. Ismerjük, idézzük: "a demokrata nem fél." De mit kell csinálni? Nem lehet a ránk támadó ordítozóknak higgadtan megmagyarázni, nem lehet őket meggyőzni. És mivel nem lehet arroganciára arroganciával válaszolni, elhallgattatni sem egyszerű őket.
- Attól függ, milyen körülmények között történik a dolog. Mi Zitával országszerte rengeteg helyen tartunk előadást vegyes közönség előtt. Ott gyakorta megjelenik a városi népvezetés néhány küldötte, kifejezetten provokatív céllal. Pontosan tudom az első mondatok után, amikor belekezd kérdésébe, hogy ez nem is kérdés, hanem egyfajta kísérlet a rendezvény tönkretételére. Olyankor apellálhatok a rendezők felelősségére, akik odahívtak, hogy kérem, mi itt vendégek vagyunk, minket nem azért hívtak, hogy végighallgassuk ezt a mocskolódást, döntsék el, hogy az illető urat akarják hallgatni, vagy minket, tessék választani. Ilyenkor a közönség döntő többsége azt mondja, hogy Jóska, maradj csendben, ha nem tetszik, menj innen. Ezeken a fórumokon - némi segítséggel - meg tudom teremteni magamnak azt a védelmet, hogy nem kell kilátástalan, értelmetlen vitákba fullasztani a rendezvényt. Az utcán, a villamoson más a helyzet. Ott olyanok vesznek körül, akik vétlen tanúi az egésznek, és nem lehet azt mondani, hogy tessék választani: az illető hangos-dühös úrral akar-e együtt közlekedni, vagy énvelem.
Én változatlanul azt kérdem: lehet-e úgy tenni, mintha nem történt volna semmi?
- Nem tudok mást tenni. Én is sokat gondolkodtam azon, mi a helyes magatartás ilyenkor. Részben megértem, hogy nem annyira veszélytelen a jobboldali sajtóból áradó gyűlölet, mint ahogy ezt általában a jámbor értelmiségi gondolja: gyűlölködik, hát gyűlölködik, az ő baja. Ez egész addig így van, amíg az ember a gyűlöletnek nem érzi a közvetlen következményeit, és én azért ezen már túl vagyok. Beszéltem másokkal is erről. Nyilvánvaló, hogy nemcsak az én privát élményemről van szó. Nem tudom, hogy mennyire muszáj tartósan együtt élni ezzel a dilemmával, vagy pedig - tényleg komolyan gondolkodtam már ezen is - le kellene-e állnom vitatkozni mindenkivel, hogy tessék megmondani konkrétan, mi a baj velem. Hol, mikor, mit írtam, amit ön sérelmez, beszéljük meg. Ez persze értelmetlen tűnődés. Hiszen ha már valaki ismeretlenül is gyűlöl, mert életében akkor találkozik velem először, és annyit tud, amennyi elég ehhez a gyűlölethez, akkor nagyon kevéssé valószínű, hogy meg tudom győzni. De lehet, hogy mégis meg kell próbálni.
Érdekes lenne, ha lenne felmérés, hogy vajon a szocialistákra szavazók hogyan vélekednek a kádári évekről.
Én nem nevezném paradicsomi éveknek. A mai világban történő események - gazd.válság,terror,bünőzés - elég komoly gondokat okoznak a világ társadalmainak.
A 70-es évek sok országban igazi polgári nyugalmat jelentett és ezt most ők is visszasirják.
Valamelyik topicba bemásoltam Kádár azon nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hogy tudunk mi az értelmiséggel nagyon keményen is beszélni. Ez fenyegetés volt.
Demszkyék tudnának erről beszélni egyest-mást.
Pozsgay időutazására teóriádat pedig nem értem.
Azért az elmúlt 12 évben demokrácia volt.
Kádáréban csak látszat.
"..a nyolcvanas években nagyon is félt a politikai vezetés az értelmiségiektől és az egyetemistáktól. Igyekeztek engedményeket tenni a számukra. ..."
Ez így volt valahogy valóban. Kádár tisztában volt azzal, hogy a hatalmat csak a varsói paktumnak köszönhetik, nem hiába ragaszkodott a szovjet csapatok jelenlétéhez.
Valószinüleg ő csodálkozna a legjobban hogy a rendszerváltást követően 10 éven belül az MSzMP átalakult utódpártja két alkalommal is demokratikus választások útján került hatalomra és a magyar nép mint egyféle paradicsomi korra tekint vissza az ő puha diktatúrájára.
Valszeg egy kicsit más a szemüvegünk:-))), de azért a dolgok objektivitásán ez nem változtat - nem gondolod, hogy ez a húzd meg ereszd meg nem csak az értelmiségnek, hanem az oroszoknak (szovjeteknek) is szólt?
Mert szerintem igen - a sok-sok kicsikart apró könnyítés mind annak az égisze alatt megy, hogy a jó pártvezetők hamut szórtak a fejükre Moszkvában, itthon meg azért mindenki nagyjából azt csinált, amit egy viszonylag beszúkített határon belűl, de azért meg lehetett csinálni...
Javallom Neked, hogy rakd be Pozsgai nyilatkozatát egy fideszpárti környezetbe és hasonlítsd össze az eseményekkel és azzal, hogy mi történt volna vele pl. akár egy évvel ezelőtt is... súgjam?
Az egy dolog, hogy mit tanitottak a történelemórákon. Nem kétséges, hogy az akkori politikai életben - a 70-es, 80-as években - a fiatalok már nem igazán hittek a törikönyveknek. Ez is lényeg.
Nem, elhanyagolható azonban. hogy mit súlykoltak az emberekbe az akkori irott és elektronkius sajtóban.
Én emlékszem, hogy mekkora felháborodást váltott ki az MSZMP vezetésében, hogy Pozsgai felkelésnek nevezte 1956-ot.
Sokna vagyunk akik erre emlékeztek és emlékeztek Grósz reagálására is. Az akkori pártvezetést a kőkemény politikai elkötelezettség jellemezte. Sohasem felejtem el, amikor egy művelődésügyi minisztériumi apparatcsik kijelentette, hogy nehogy azt gondoljuk, hogy megszűnik az orosz nyelv kötelező tanulása. Ez még 1989-ben volt.
Nyugodtan kijelenthetem, hogy a nyolcvanas években nagyon is félt a politikai vezetés az értelmiségiektől és az egyetemistáktól. Igyekeztek engedményeket tenni a számukra. Kádár múdszere volt hogy húzd meg engedd meg a gyeplőt. De a társadalom nagy részének kőkemény propagandát folytatott sok kérdésben, amelybe beletartozott 1956 is.
Nem minden példáddal értek egyet, de mondanivalód lényegével igen. Úgy gondolom, hogy a becsület védelméhez való jog mindenkit egyformán illet meg. Medgyessy-t is, Orbánt is, Csurkát is.
Csak azért mondtam mindezt Medgyessy példáján el, mert ő volt e topikban a téma.
Sok-sok helyütt előjött ez a meghamisított tankönyvhistória, meg hogy miből kellett tanulni...
Gondolom itten mán ezt történész lelkű topictársak kibeszélhették már párszor, de a tény kedvéért, ha Te is tanultál akkor (láthatóan a Fidesz ideológusok többsége nem azt és nem ott tanulta)...
1/. Tehát amit tanultunk:
kb 3 azaz 3 oldal a történelem könyvben képekkel együtt - címszavakban csak, mert nincs kedvem újragépelni a 78-as kiadású gimiskönyvet...
- népharag rákosiék ellen, mert nagyon elb..tak valamit
- párton belüli huzavona
- nép kontrollálatlanná válik, munkástanácsok
- oroszok kivonulnak
- akasztások, lincselések
- Kádár új kormányt alakít,
- Nagyimre behívja az ameriakaiakat,
- Kádár behívja az oroszokat
- Nagyimrét és + néhány főbűnöst kivégeznek
szünet - ki nincs ellenünk, velünk...
A kép valóban hamis, mert ellenforradalmat súlykol... és az oroszok behívásának szükségességét éstb éstb.
Egyébként meg igaz, ha tudsz olvasni
- sok áldozat
- belharcok
- kivégzés
éstbéstb. ok okozat nem helyes, de ha megfordítod...
2/. Ha netán volt egy jó tanárod, ahogy sokaknak volt, akkor az elmondta, amit tudni kellett, aztán azt is, ami a valóság volt...
3/. Ha jól belegondolsz akkor nem ünnepeltették a dolgot... sőt próbálták elhallgatni ... nagyon hülyének kellett ahhoz lenni, hogy valaki ne értsen belőle - a bűn ott lengett és az nem az "ellenség" bűneként jelent meg...
4/. Végül szerény személyes véleményem szerint ma is hamisat tanítanak, mert kifelejtik, hogy nem csak a dicső forradalom önjelölt katonái voltak az áldozatok, elfelejtik, hogy a forradalom definíciója egy kissé más attól, ami történt és még millió dolgot kiretusáltak az ügyből, amely ugyanúgy nem gyűrhető bele a mai ünneplős, dicsőséges köpönyegbe, mint ahogy a kádárista történetírásé sem...
Megjegyezném Neked, hogy mikor bereczelvtárs megjelentette új könyvét, akkor a közgázon (és másutt is) simán kitapsolták, hogy a 80-as évektől már a felsőoktatásban az igazságot tanították és most azoknak, akik akkor okultak az ügyekből eléggé disszonánsnak tűnnek ezek az új történelmi beállítások, ismételt félremagyarázások... legalább annyira disszonánsnak, mint a kádári időkben bemagolandók...
rti ezt vajon Kovács elvtárs, Horn elvtárs, Medgyessy elvtárs és Csehák elvtársnő?
Csak 2 kérdés:
1.Hány évesek voltak a felsorolt "elvtársak" 56-ban, és mi volt a befolyásuk az eseményekre.
2. A legnagyobb ellenzéki párt ominens képviselői közül, hányan tudnának ellenállni a hatalom kísértésének.
Ne felejtsd el: A "fiatalok ártatlansága" nem érdem, hanem állapot. Tehát, ha igazságos és tisztességes akarsz lenni, akkor figyelembe veszed ezt az egyszerű tényt.
azert a tortenethez az is hozzatartozik hogy amikor megvettuk az elso hasznalt nyugati(??) kocsit egy nissan sunny-t akkor cca 2 het utan a benzinkutnal mentem ki fizetes utan es odaneztem hogy milyen tok jo auto all ott. aztan jottem ra hogy az az EN autom....
tudod, ovi utoljára Nagy Imre temetésén tűnt szimpatikusdnak, bár már akkor ott motozott, nem csak bennem, mint kiderült, másban is, hogy őszinze-e, mi lesz belőle? azóta hiteltelenítette teljesen önmagát, a forradalomból sem értett meg semmit; az, hogy nem akasztott, lehet, hogy csak azért van, mert még nem volt annyi hatalma; j848 értékelése már az első évfordulón megosztotta a népeket, Kossuth nem értette, mit ünnepelnek, szerencsére időben korrigált; a forradalmaknak az a sajátpssága, hogy bizony nagyon sokféle emberek belesodródtsk, nagyon-nagyon eltérő nézetekkel, mindenki mást akar, remél, leverése után ahány résztvevő, annyiféle dolgot emel ki, ehhez joga van; gondolj a partizáneffektusra; hogy fértek be az oroszok, ha ennyi ellenálló volt, a büszkeség szót magamra nézve kizáró fogalomnak tartom, másnál sem szeretem, van, akit tisztelek, van, akinek elismerem érdemeit, de nagyon távol áll tőlem, minősíteni téged sem minősítelek, a követlkeztetést levontam
szia földi
A sikerek belül vannak.
Imádtam a trabantomat
11 évig jártam vele.
Wartburgig elmentünk. És elromlott a dinamója, akkor tudtam meg, hogy a Dinamo németül Lichtmaschine.
frédi, röhögni fogsz. kádár is a nelson admirális eset. bocs, nem akarlak megbántani - nem érdektelenségből nem válaszolok a többire. csak forr még. ok?
es mennyi mindened van ami senki mase nem lehet. en emlekszem az elso kobanyai sor izere amit egy atmulatott fel ejszaka utan reggel ittunk. kutyaharapas. az a sor az enyem. kobanyai a legjobb sor.
a trabantomra is emlekszem. kicsit imadkozni kellett de visegradon is jartunk vele.
es ezek messze nem lenyeges dolgok. buddha ezert se le nem szid se meg nem dicser....
draga jo anyosom azt mondta hogy csak egeszseg legyen. aranyos volt.
es ha csak ez az elet. es az hogy te mennyire vagy elegedett vagy sem, boldog e vagy sem. azok a szep tajak kozelrol gagyik. lehet. nem biztos de lehet. lehet hogy az itthoni tajak a legszebb tajak?
egyebkent meg most se....
viszont ma meg itt zart be a kocsma. ilyen hamar. hetfo van. kirugtak a nepet.
biztosan rajossz! vagy mar ra is jottel de nem akarod mondani. mert....
Lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy saját kudarcaimért is a régi rendszer döntéshozoit okolom.
De az is lehet, hogy nem. Lehet, csak képzeltem a lehetöségeket, amit bezártak elöttem.. Mert rengeteg volt: az utazások, a filmek, kiállitások, az iskolák, ahova csak a jobbak mehettek, vagy a lakások, amiket csak az egyenlöbbeknek utaltak ki. A jo beosztások, amihez két ajánlo, és munkás származás kellett. Csak az lehetett, amit megengedtek: trabantom, kiskertem, vasárnap foci és köbányai világos..
