Én egyáltalán nem kardoskodom egyik verzió mellett sem.
Jó érveid vannak, de sajnos nem tudok annyira biztos lenni a dolgomban, mint te. Nagyon ősi szóalapnak tartom a magyar nevet, de épp ezért elhomályosult értelműnek is. Óhatatlanúl is bezavar a képbe sok minden. Meg a manysik neve is (man, mos- frátria név) amit szerintem a "magyaroktól" vehettek át. Nyilván nem az őseink, de minket másoltak. Mi voltunk rájuk hatással.
A mond szavunk szerintem nem elhanyagolható szóalap, mert képzett szó. A gyöke kiváló szóalap az ősi magyar népnévre is, hiszen a menéssel/meggyel rokon. A mondás is megy...( indiában mantra), a mesélés talán a mászkál szóalakkal függhet össze. Pejoratívan aki nemteljesen mond igazat, mis-másol, mesél...
Ha jól belegondolunk, a mondás is magból való áradás jelent.
Magunkat fejezzük ki. A beszéd is lehet magvas.
Nem kétséges tehát, hogy magból való áradást fejez ki a magyar népnév, de lehet ez mondásra/beszélésre, körbe mozgásra (portyázik)/ istennévre vagy népre vonatkozó is, épp az ősisége miatt.
A középkorban még tudták : idézet egy hazai író valóban magyaros nyelvezetű (nem valami silány hibrid latin keverék) és hangalakú magyar írásából az 1500-as évekből :
"Mind a scythiai hatalmas magyarok származásának két jeles férfiaktól : Egyik férfiúnak Hunor vala neve, és az másodiknak nagy Magor vala neve, kiktől az magyarok felneveztetének : Hunorrúl hunusnak , Magortól magyaroknak." Kérdés sem volt mi a helyzet...
Farkas András 1538. évben.
Nyilvánvalóan logikus és egyértelmű magyarázat van a "két nép" nevére, és az is világosan meg van nevezve hogy Szkítiában magyarok voltak, és nem szlovákok meg sumerek meg az ég tudja még micsoda.)) Nem tudom miért nem jó a kézenfekvő indok. Mert olyanunk az van.
A HUNUS saját nyelvünkben is gyakran HONNOS, felismerhetjük a gyökérszót amire rákerült a képző.
A MAGOR/MAGUR/MOGAR/MEGER stb. verziók még olyan értelemben nem rontott hangalakok, hogy akcentusbeli különbségről beszélhetünk, a mássalhangzó hangváz ezekben mindig azonos, M_G_R
HUNOR és MAGOR nevek azonos minta szerint készültek jól láthatóan is : 3 hangos szótövünk van amire rámegy azonos módon két további hang. Tehát tudhatjuk hol bontandó a szó. Ez eddig szerintem aligha lehet kérdéses.
MAGOR és MAGYAR viszonya azoknak akik szerint ez csak puszta véletlen. Eleve komolyan vehető nyelvkutató ezt nem élből megkérdőjelezi és tagadja, hanem minimum számol vele ha ennyire közeliek a hangalakok. Hiszen a mondánk szerint is a nép nevezetes ősatyja.
NAGYMAGYAR településünk Felvidéken. Na már most ez régen volt MAGER/MAGARI és MAGOR is. Tehát újfent nyilvánvaló hogy mindegyik hangalak a kis eltérésektől függetlenül ugyanazt jelenti a település esetén. Csak hát ez is volt MAGOR, micsoda véletlen.)) Biztos ezt is csak a képzelet szülte .))
De minden népnév előtt a testvérpár volt előbb megnevezve értelemszerűen. És ők a mondák alapján hát "baromi" ősiek.
Felvetődött hogy a MAGYAR szóban az M után vajon melyik lehet az "igazi" magánhangzó, már ha állíthatunk ilyet hogy van ilyen. Mindenesetre érdekességképp egy statisztika azon külhoni népneveinkből akik nem a Hungry/Vengry használják, hanem a "magyar" elváltoztatott formáit :
Üzbégeknél van 1 db MOjar, egyébként az összes többi huszon-egynéhány MA hangalakkal kezdi el ezt a népnevet. Az meg azért mint arány már valamit csak-csak jelenthet...
Az O-val írt változat simán félrehallás lehet, olyan ember írta le, aki nem beszéli a magyart tökéletesen. A zártan ejtett A hang O-nak hallatszik... A zárt E pedig Ö-nek...
---
Mogyer (Anonymus)
Ebből következően te Anonymusról is kapásból ezt feltételezed.
Az O-val írt változat simán félrehallás lehet, olyan ember írta le, aki nem beszéli a magyart tökéletesen. A zártan ejtett A hang O-nak hallatszik... A zárt E pedig Ö-nek...
--
Ez csak egy elmélet:
Rengeteg olyan szóalakunk van, amelyekben a magánhangzó megváltozik különböző rokonértelmű szóképzés esetén pl.:
körít, kerít, karika, kerek, kurta, korsó stb.
Jól látszik, hogy bizonyos nagyon ősi gyököknél a mássalhangzók hordozzák a szó meghatározó értelmét.
Ha mégsem zárjuk ki esetünkben a dj=gy hangzót, akkor megfontolandó:
Mond
Mesél
Magyaráz
"mende-monda" - menend - mond - A mondás értelme tehát az, ha most, menten, mentül, menendőben kimondasz valamit, mert a mondás tőled megy! Mond-és mene (mony- megy) tehát rokonok.
Egy kis zárójeles játék megvilágítja aszavain értelmét:
A mon(jan)da/ó szavunk tehát a men(jen)de/ő - játszi szópár mélyhangzós változata. Tehát mende-monda, menendő - mondandó dolog.
Ebből is látszik: mondja = mongya
Ha a szó képlet pedig adott esetben MOND+AR/ER akkor így alakúlna belőle a magyar népnév:
Az -ar főnévképző igen produktív lehetett őseinknél. A MOND (ki mony-dunk egy szót, ) igénkhez azonban nem egyszerű alkalmazni, ennek a "találkozásnak" a végeredménye a magyar népnév, ami ezen elmélet szerint annyit tesz, mint (magyunk nyelvén) beszélők. "Nyelvében él a nemzet" jeligére...
MONDjAR < MONyjAR < MOGyAR - ebből: Magyar
MENDjER < MENyjER < MEGyER - ebből: Megyer
A "megy-menni" igénk alapját képező gyök, más ősi szavainkban is fentmaradt, nem csak a mond szavunkban:
(A MÉN-t (kanczára menő), hágó, avagy az égbe menő/hágó MENY-MENNY szavunk esetében is. CzF: "MÉN, 2); s e gyökből lett a részesülő: menő, mene, meni, lágyítva: menye, menyi, mint merűl, menyűl.")
Ami a korai írás-emlékeinket illeti, azok sokkal zavarosabbak a sumer írásjelek hangzósításánál... Ui. olyan abc-vel írták, melyből a fele hangunk hiányzott, s olyanok, aki talán csak törték a magyart. Külföldről szalasztott papok...
Írd le nekem légy szíves a következő mondatot úgy, hogy csak az alábbi betűket használhatod:
--
Nem kell nekem kiselőadást tartanod a latin nyelvű abc-ből hiányzó magyar hangok és betűjelek koraközépkori problémájáról, mert "egy oldalon focizunk ebben".
1. Mégi ez az egyetlen valamirevaló támpontunk, amiből okoskodhatunk mi is.
2. Ám itt nem is erről van szó (lásd fiú szavunk végén az ú-t, vagy a feheru varu szóalakot.)
3. Én nagyon is elképzelhetőnek tartok egy olyan archaikus nyelvezetet, ahol bizonyos szavak végén megmaradnak félhangzók, véghangzók, amelyek egyébként megkönnyítik a szóképzés során a mássalhangzó kapcsolódást. Szórövidülés pedig létezik: tán (< talán), hisz (< isa) (< ejsze) (< hiszen), bizony (< biz) (< biza) stb.
"MAGOR ---MAGÚR simán jó lehet szerintem is, a legesélyesebb verzió..."
Ennek az esélye közel van a nullához. Sehol nem találsz ilyen hangsort. Ez csak a képzelet szüleménye. És a korai magyar zavaros nyelvemlékeké...
Az O-val írt változat simán félrehallás lehet, olyan ember írta le, aki nem beszéli a magyart tökéletesen. A zártan ejtett A hang O-nak hallatszik... A zárt E pedig Ö-nek...
"Az a logika, hogy nem is biztos, hogy a MAG - jelentése önmagában elég a magyar népnév megfejtésében,"
Nem ez volt a téma, hanem a MAG-MEG jelentéseinek hasonlósága.
"A legkorábbi magyar nyelvemlékeinkben mogur, moger szóalakok vannak, de nem vagyok benne biztos, hogy csak későbbi lágyulás eredménye a "gy" hang. 1121-ben a gi kapcsolat már gy-hangot ír le. Korábban meg szerintem egyszerűen nem jól jelölték."
A sokféle leírás nem lehet áthághatatlan akadályt, hiszen a Hungar név is tucatféleképp van leírva, kiejtve, mégis tudható az eredeti alak. (Hungar)
És nem csak a magyar írásra, kiejtésre támaszkodhatunk, hanem a közelebbi-távolabbi szomszédainkéra is, akik a Magyar nevet ismerik.
Mindben azonosak a hangok. Nem O, nem E, Nem Ú magánhangzók vannak bennük, hanem csak A. Egyedül a GY hangban van némi változatosság:
cseh: magyarszki
horvát: madzsarszki
román: maghiara (vagy talán maghijara)
szerb: madzsarszki
szlovák: magyarszki
szlovén: madzsarszki
Külön érdekes a román változat GH-val. Náluk nincs "gh" hang, csak G és külön H. Kiktől hallhatták ezt a változatot? Nem tőlünk esetleg mielőtt gy-vel ejtettük?
Nota bene, a többiek is tőlünk hallották, de nem mindegy mely korban. Amikor már GY-vel ejtettük...
azeri: macar, (nincs hangos kiejtés a fordítóban )
"Tehát nyelvemlékeink alapján a kikövetkeztethető eredeti alakja a magyarnak, ha következetesek vagyunk: MOGYUR"
Csakhogy ezt a fentiek egyáltalán nem támasztják alá. Legalább egy-két nyelvben kéne ilyen hangzást találni, miután tőlünk hallhatták a népünk nevét, nem maguk találták ki, de ilyen hangsort keresve sem találni környezetünkben se közel, se távol...
"Mogyer (Anonymus korában)
Megyer (Μεγέρη - Konst. Porph.)
Magyar (mai)"
Szerintem a környező szlávok (nem is beszélve a kelet népekről) a felsoroltak előtt hallhatták nevünket, sehol O hang, sehol E hang...
És nem csak mai a magyar: "1231 ? Magyare [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 80); 1237 Mager... magyarÿ ’ua.’ (SzabV.);
Ha ilyet látunk bármilyen írásban népnévvel kapcsolatosan : MAGAR, MAGÁR MAGARA, MAGOR, MAGUR, MAGURA, MAGIR (SzinMagir)
MEGER, MEGERE, MOGOR, MOGAR, MOGUR, MUGAR és még biztos kihagytam belőle jó párat, meg játsszuk el mindet még GY hanggal is, akkor biztosak lehetünk benne hogy 90+ százalékban a magyarokról van szó. Ha meg nem, akkor valaha volt közük hozzánk.
Elvileg én ugyanott néztem ahol te is, UESzWeb. Az általam közölt is ott van a te általad soroltak előtt még a fentebbi sorban. "Az adat forrása : Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára oklevéljelzetei" ---- írják hivatkozási alapként.
De úgy látom hogy ez a MAG/MEG/MOG kezdetek és képzetei mind egyre mutatnak a népünkre. 3 hangos értelmes szavunk ezekkel a MEG/MÉG/MAG , nyilván jelen esetben a MAG illik bele a képbe, és sose felejtsük ezt a MAGOR nevet !...
És tudtommal 1082-ben van meg nyelvünkön legelőször a szó már eleve a mai MAGYAR formában leírva egy oklevél írásán meg, csak ilyen furcsa kettőspontos Y hanggal mindez jelölve.
A külhoni leírások esetén sosem lehetünk biztosak a hangalak pontosságában..
--
Az arabos (dj, dzs, dgy) kiejtések nyilvánvalóan rosszak, de a megyer esetében másról van szó. Épp, hogy egy külföldi leirat megerősíti a magyar nyelvemlékek korai megyer változatát is ( a többi mellett). Szerintem a megye szavunk sem írható le egyértelműen az etimológiai összefüggések szempontjából
"Tehát nyelvemlékeink alapján a kikövetkeztethető eredeti alakja a magyarnak, ha következetesek vagyunk: MOGYUR ( Ill. Konst. Porph. -MEGYER")"
--
Itt pedig óhatatlanul is eszünkbe kell jutnia Maugerisz (Moger-Megyer) kutigur királynak, és a megyer törzsünk (akadémia által lesajnált) eredetének is!
"Ma már egyre többen ismerik fel azt a tényt, hogy a magyar őstörténetet a legrégibb időktől a honvisszafoglalás koráig a szabirok nélkül elképzelni nem lehet. Úgyszintén a szabir kérdés csak úgy lesz 4 számunkra döntő fontosságú, ha tudjuk, hogy a 896-os honvisszafoglaló magyarságnak négy fő törzse – élükön a Megyer törzzsel és annak fejével, Árpáddal – szabir-magyar volt. Erre történelmi bizonyítékaink vannak. A magyar történelemmel foglalkozók körében ismeretes a bíborbanszületett görög császár és történész, Konstantinos Porphyrogenitos azon közlése a „De Administrando Imperio” c. munkájának 38. fejezetében, hogy Árpád két dédunokája – Vérbulcsu és Tormás – amikor Kr. u. 948-ban Bizáncban jártak, magukat és őseiket „Sabartoi-asphaloi”-nak nevezték. Arab történetírók szintén beszámolnak erről az elnevezésről. A „Sabartoiasphaloi” nevet vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a sabartoi szó a szabir népnév változata. Az asfal szó arabul pedig alsót jelent, ennek görögös formája asfaloi. Ha szemügyre vesszük, hogy az Alsó-Zab – a Tigris baloldali mellékfolyójának – egykori neve Zab-el asfal volt (pl. Novotny Elemér szerint) akkor Konstantinos tudósítását így fordíthatjuk: Alsó-Zab-Ur-földi vagyis Sab-Zab, Ar-Ur, To (Ta)-föld (Zaburföldi).
BÍRÓ JÓZSEF
A SZABIR-MAGYAROK
ŐSTÖRTÉNETE
"A gót származású történetíró, Jordanes (6. század) adatai szerint a hunok Attila halála (453) után a Fekete-tenger északi, északkeleti mellékére, a Meótisz térségébe húzódtak vissza (Moravcsik 1930, 91.), ahol az írott források8 a hunokon kívül különböző „szkíta” és „hun” utódnépeket (például az ogur-ugorokat, urogokat (!),9 hunugur-unugur-onogurokat, kutrigurokat, utigurokat, szabirokat) említenek.A magyar népi önelnevezés alapja egy kutrigur–hun uralkodó személyneveként 530 körül elsőként szintén itt, a Meótisz délkeleti térségében bukkant fel bizánci íróknál „Muagerisz” formában (Moravcsik 1927, 265.). Ezzel összefüggésben értékes adat, hogy Prokopios (6. század) szerint „a kutrigurok és az utigurok, akik két testvér-őstől származtak, s akiknek apja hun király volt, eredetileg a Meótisz keleti partján laktak, de a mondai csodaszarvas vezetésével átkeltek a kimmeriai Boszporuszon és az ott lakó gótokat leverték. Az utigurok ezután visszatértek ősi hazájukba, a kutrigurok pedig a Dontól nyugatra telepedtek le” (Moravcsik 1930, 95.). E két testvérnép eredetmondája a magyarság Csodaszarvas-mondájának legközelebbi párhuzama. Az írott források az 5-6. században az Észak-Kaukázusban, a Meótisz környékén és a Kubán-vidéken említik a szabirokat is (Németh 1930, 186.).10 Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzásáról című munkája (10. század közepe) szerint Árpád népét régen nem türköknek, hanem szabiroknak nevezték.11 A szabirok Hérodotosz szerint a Kr. e. 5. században a Kaukázus déli térségében éltek (Hérodotosz IV. 37–40.), Rodoszi Apollón „szkíta nemzetként” hivatkozott rájuk."
M . L E Z S Á K G A B R I E L L A
ONOGUROK ÉS SZABIROK A MEÓTISZ MELLÉKÉN
"A Bíborbanszületett Konstantin nevével fémjelzett De administrando imperio című, 950 körül elkészült államkormányzati munkában a magyarokra – és csak rájuk! – a turk névvel utalnak, de az egyik törzs vagy nemzetség neve megerisz formában jelenik meg. Jó 250 évvel később Anonymus a magyarok önelnevezését moger formában jegyzi le, a vezéreket pedig hetumogerként említi. ... Turk, szavárd, baskír Bíborbanszületett Konstantin művében a magyarokat egészen egyszerűen türknek (Turkoi) nevezi. E tény már csak azért is érdekes, mert a görögök nem alkalmazták e nevet mindenkire, így nem igaz, hogy minden sztyeppei nomád e nevet kapná. Úgy tűnik, türknek egyrészt a Türk Birodalmat (552–745) és lakóit nevezték, és néha a kazárokat. Nem állítható tehát, hogy egy egyszerű sablonról lenne szó ez esetben."
Magyarok a honfoglalás korában, Szerkesztette: SUDÁR BALÁZS
A külhoni leírások esetén sosem lehetünk biztosak a hangalak pontosságában, ezt onnan tudhatjuk hogy elég megnézni az ismert személynevek vagy földrajzi nevek hányféleképp vannak megírva, például elég csak Árpádra gondolni többek közt.
És tudtommal 1082-ben van meg nyelvünkön legelőször a szó már eleve a mai MAGYAR formában leírva egy oklevél írásán meg, csak ilyen furcsa kettőspontos Y hanggal mindez jelölve.
Aztán jön egy idő mikor felváltva hol A hol épp O hanggal van lejegyezve. És igaz valóban hogy a MAG szónál is váltakozott annak idején mindez...
"Nem lehetséges, hogy véghangókról van szó, melyek lekoptak?"
Minek került volna egy fölösleges, jelentés nélküli "véghang" egy szó végére? Mert túl kevés hang volt a szóban?
"A fiú szó milyen todalékolt képzőt kapott?"
(Zárójelben: Képzőt nem toldalékolunk... Max. képzett szót lehet tovább toldalékolni.)
Be kell vallanom, per pillanat nem tudom. Csak azt, hogy sok más szó végén megtalálható az Ú hang: Bur-ú, szag-ú, rang-ú, alak-ú, oldal-ú,stb...
Ami a korai írás-emlékeinket illeti, azok sokkal zavarosabbak a sumer írásjelek hangzósításánál... Ui. olyan abc-vel írták, melyből a fele hangunk hiányzott, s olyanok, aki talán csak törték a magyart. Külföldről szalasztott papok...
Írd le nekem légy szíves a következő mondatot úgy, hogy csak az alábbi betűket használhatod:
A, B, C, D, E, F, Z, H, I, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, V, X.
Egy vércsefattyú ült a faágon, a csőrében nyúlós csiga lötyögött.
Kíváncsian várom a megfejtést... Ne térj ki előle!!! Csak a játék kedvéért kérem...
MAGOR ---MAGÚR simán jó lehet szerintem is, a legesélyesebb verzió...
---------
A magánhangzók is változatosak, de az o kezdetű látszik a legősibbnek a magyar nyelvemlékekben, ám ha Konst. Porph. megyer változatát elfogadjuk népnév eredetne kis, akkor ez is játszik. A magyar változat a legkésőbbi.
"mi a logika abban, hogy hozzáadás. (MAG) jelentésű, ha semmiféle hozzáadásnak még a halvány gondolata sem vetődik föl"
--
Az a logika, hogy nem is biztos, hogy a MAG - jelentése önmagában elég a magyar népnév megfejtésében, mert sajnos nem ennyire tiszta a kép. Nyelvemlékeink alapján semmiképpen sem.
Ugyanis a magyar népnév vegyeshangrendűen működött, úgyhogy itt ez a konzervatívizmus nem játszik.
Rengeteg alakban le lett írva, amiből az tűnik ki, hogy sajnos elveszett az eredeti, nyilvánvaló értelme a szónak. A legkorábbi magyar nyelvemlékeinkben mogur, moger szóalakok vannak, de nem vagyok benne biztos, hogy csak későbbi lágyulás eredménye a "gy" hang. 1121-ben a gi kapcsolat már gy-hangot ír le. Korábban meg szerintem egyszerűen nem jól jelölték.
Tehát nyelvemlékeink alapján a kikövetkeztethető eredeti alakja a magyarnak, ha következetesek vagyunk: MOGYUR
A MOGYER-MEGYER változatok pedig szinte párhuzamosan futottak e-mellett. A ZS/DJ/DZS-s változatok szerintem rontottak, semmi köze a magyar eredeti hangzáshoz.
Mogyer (Anonymus korában)
Megyer (Μεγέρη - Konst. Porph.)
Magyar (mai)
ÚESz: 1086 Mogurdi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1121/ ? Mogioroi [sz.] [hn.] (MNy. 23: 362); [1200 k.] Hetumoger (An. Prologus); 1231 ? Magyare [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 80); 1237 Mager... magyarÿ ’ua.’ (SzabV.); azi végződés keletkezése tisztázatlan. Ugyanerre az etimonra mennek vissza: 950 k. (τοῦ) Μεγέρη’‹egy magyar törzs neve a honfoglalás korában›’ (Moravcsik: Konst. 174); vö. még 1193 Meger[hn.] (ÓMOlv. 53); ezek palatális irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek
"Minden értelemben, mert a mag tuajdonsága, hogy magába záródik, magából nő ki - magasodik, magából sokasodik..."
Logikus, és mi a logika abban, hogy hozzáadás. (MAG) jelentésű, ha semmiféle hozzáadásnak még a halvány gondolata sem vetődik föl, hiszen éppen attól mag valami, hogy semmire nincs szüksége, ő a lényeg, a meghatározó, az egész, a teljes, amiből bármikor kifejlődik az, ami a magban bezárva volt... Nem a hozzáadás, hanem a kiáradás jelentés lenne köthető hozzá.
Korábbról a MEGY szó szerintem is a MEG képzete. És igen MAGBÓL fejlődő MAGÁBÓL fejlődő, ez is stimmel nálam is.
MAGOR ---MAGÚR simán jó lehet szerintem is, a legesélyesebb verzió, főleg hogy a MAGUR és MAGURA egy halom földrajzi névben megtalálható. A Kárpátokban, tehát azt mi is nevezhettük meg. És a MAGAR név rég így G-vel van csak sokszor írva. Viszont kétségkívül sokkal barátságosabb élő és folyóbeszédben GY-vel használni, mint a MAGAR-t.
Azaz van egy annyira kézenfekvő magyarázatunk az ősünk nevére is és ezzel egyben hozzá kapcsolódóan a népnevünkre is, hogy szerintem ez fő magyarázatnak több mint erősen megállja a helyét.
A többinél egyszerűen több kérdés merül fel, és kevesebb a kielégítő válasz.
MAG-MEG kapcsolatról még : MAG---MAGOS/MAGAS : Ha a MEG szót MEGESSÉG-re képeznénk (aminek semmiféle akadálya nincs elvileg) így is megértenénk a MAGASSÁG fogalmát. Idegenben ebből a MEG összeadottság értelméből van a MEGA mára nemzetközi előtag is. MEGASZ sem görög természetesen. MAGAS dolgok , pluszos tehát MEG-ES. Mindent értünk magyarul, ráadásul már nyelvünkön ragozottan mindezt.
MAGTERMŐ : MAGÁTÓL (MAGTÓL) termő, de ugyanakkor MEGTERMŐ is egyben...
"A -MA/ME képzői értéke is ugyanaz. Magát meghatározó dolgokra alkalmazzuk, mert névképző."
Ne abból indulj ki, hogy ez ma egy névképző, hanem abból, hogy miért lett névképző. A sorrend nagyon nem mindegy. Azért lett névképző, mert minden bizonnyal személyre, később élőlényre is kiterjesztve vonatkozhatott eredetileg. Ez pedig az M hang. Az A hang minden bizonnyal rámutató hangként kapcsolódott hozzá (mint egy szóösszetétel) Az I is épp ilyen mutató hang, csak közelre: MI.
Az M(a) hang valószínűleg anyára vonatkozhatott, akit a csecsemő nevezett így, azt "A" személyt nevezte meg, aki ott volt tőle távolabb. Tehát itt egy "automatikus" hangkapcsolatról van szó, ami magától jött létre. Nyilván az anya egy személy, s ezt a jelentést asszociálták őseink mindenki másra is, beleértve MAgukat, illetve élettelen dolgokra is kiterjesztették mint toldalék, amit ma névképzőként tartunk számon. Pl. a gyurma szóban nem a gyúrást jelenti, hanem azt a dolgot "személyesíti" meg, amit gyúrunk.
"Én szerintem a MAG szó a MEG összeadottság értelmű szóval állhat rokonságban,"
Persze, hogy rokonságban állnak, hiszen két hang is közös bennük. Már akkor is rokonok lennének, ha csak egy lenne közös... De ez távolról sem jelenti azt, hogy a jelentésük is azonos.
Amúgy a MAG semmilyen hozzáadás jelentéssel nem rendelkezik, mivel olyasvalamit jelent ami eleve esszenciális, lényegi, valaminek a sűrítménye, meghatározója. És mindez egy védő tokba zárva.
A MEG inkább a MEGY gyökhöz áll közelebb: Egy MEGY egyhez, akkor ketten lesznek, stb...
