" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Én nem rövid távokban gondolkodom. Ha így tennék, természetesen nem lenne mit vitani ezen az egyszerű logikán, ami azért valljuk be, igencsak önző gondolatmeneten alapszik. Nem lehet a Földön mindenhol trópus, nem működne.
Asszem talán a növényshopon meg a Dmkerten van leírás róluk, de alapvetően egy megbízható beszerzési forrás szükséges, mert én tuti nem tudnám megkülönböztetni őket.
Amerikában a múltkori hideghullám -40 fok körüli minimumokat eredményezett a mi szélességünknek megfelelő, mérsékelt klímájú területeken. Könnyen belátható, ennek milyen szörnyű következményei lesznek, amelyek a vegetációs időszakban válnak majd láthatóvá.
Kicsit most belegondoltam. Végülis szükség van a télre. Nyár végére belefáradok a melegbe is. Olyankor már vágyom a szobában elővett könyvre, újságra, a TV nevű valamire, amiről nyáron még a port sincs időm letörölni, vágyom a süteményillatra, egyáltalán arra, hogy betegyem a lábom a konyhába, és legyen kedvem begyújtani a sütőt. Jól esik a hóban játszadozó kutyákat elvinni nagy futásokra, szeretek hólapátolás közben egy pohár forró bort betolni. Szóval vannak a télnek is azért élvezhető pillanatai. DE! A legjobb benne az, ha rövid! Mert nagyon hamar hiányzik a nyár. A másik legjobb, ha enyhe, kevesebb tüzifa kell, nem fáznak kint a kutyáim, nem fagynak meg a növényeim.
Mi emberek is úgy vagyunk összerakva, hogy akkor értékeljük a jót, amikor kapunk a nyakunkba egy kis rosszat. Kell a tél, hogy hiányozzon a nyár. :)) A növények egy részének is szüksége van a hideghatásra.
Ha ez a tél így maradna, nem bánnám, de esélyt nem sokat látok rá. Előbb-utóbb a trópusi növényeim miatt fogok aggódni gyanítom.
Ha mindenáron aggodalomra okot adó körülményeket keresünk az enyhe télben, akkor sem az 'érveid" szerint kell gondolkodnunk. Az valóban aggasztó lehet, hogy ezzel az európai pozitív anomáliával egyidejűleg Amerikában évszázados rekordokat döntögető hideg van. Ez a tény a klíma kiegyensúlyozatlan voltára utal. Ez pedig azt jelenti, hogy egy fordított helyzetben akár Európa is lehet egy negatív szélsőség kárvallottja egy másik alkalommal. Tehát, miközben titeket az itteni enyheség aggaszt, engem az amerikai hideg. De továbbra is a (lehetséges) hideg(!!!), ami pusztít, nem az enyheség, ami jótékony.
Nyilván boldog lenne az a nyomorult afrikai, aki arra lusta, hogy az arcáról elhessegesse a legyet, ha még fát is kellene hasogatnia. Ettől már jól élne, mint a skandinávok. :)
Jójó, hülyéskedek, meg sarkítom a dolgokat...Viszont ha belegondolsz van benne némi igazság.
A skandinávok talán azért élnek jól, mert megdolgoznak érte?
A mediterrán országok valahogy nem tűnnek nagyon boldogtalannak. Tény, hogy nem nagyon szeretik a kemény munkát sem (jujujjjj...ezt most csak súgva merem mondani :).
Talán én is jobban szeretném a telet, ha nem kellene csúszós úton, hófúvásban dolgozni járni....ha itthon punnyadnék a meleg kályha előtt (már ha nem okozna gondot a téli tüzelő beszerzése), és gyönyörködnék a havas tájban. A huskynk pl. imádja a fél méteres havat, meg a sarki hidget. Neki viszont is nincs is más dolga ezzel, mint imádni, és viháncolni a hóban. Havat lapátolni, tüzifát beszerezni, felvagdalni, kályhába betolni viszont nekem kell. A napi 16 óra sötétség is engem zavar jobban.
Részemről alig várom hogy kint ihassam meg a reggeli kávémat az udvaron, és gyönyörködjek a burjánzó növényekben. Tőlem ez tarthatna évi 12 hónapon keresztül, nem sírnám vissza a telet. Így csak reménykedek, hogy hátha idén elmarad....
"Egyébként ha arra gondolok, hogy milyen fain trópusi betegségek, kártevők terjedhetnek el ezeknek az enyhe teleknek a hatására emberen, állaton, növényen egyaránt, egyszerűen csupán azért, mert a fagy nem pusztítja el...."
Túlélési esélyük persze csupán az első márciusi hóviharig lenne, még ha így is lenne. De még csak így sincs.
Pl. afrikában is. Olyan boldogok attól, hogy nincs hideg, és hatalmas a fajgazdagság, hogy megelégszenek azzal a 45 évvel, ami az átlagéletkor. Skandináviát ezzel szemben a kietlen reménytenség jellemzi, jahh.
Egyébként ha arra gondolok, hogy milyen fain trópusi betegségek, kártevők terjedhetnek el ezeknek az enyhe teleknek a hatására emberen, állaton, növényen egyaránt, egyszerűen csupán azért, mert a fagy nem pusztítja el még az itthoniakat se, plusz ugye borul az egész kényes egyensúly, mert az okok okozatokat teremtenmek, hát jéé, tényleg ssssssemmi értelme a télnek, omg. Éljen az emberiség 0,02 százaléka, akiknek fügefájuk van!:P
Korlátozottan téltűrő fajokkal kertészkedőknek (és a növényeiknek) úgy hiányzik a tél, mint üveges tótnak a hanyattesés. Csak hogy a fogalmakat tisztázzuk.
Szeretjük, vagy nem szeretjük, azokon a klímaterületeken, ahol nincs olyan értelemben vett tél, mint nálunk, a népek és a növények élete könnyebb és boldogabb, a fajok száma nagyobb.
Érdeklődni szeretnék, hogy Feijoát (mirtuszdiót) mennyire érdemes tartani? Állítólag nagyon finom gyümölcs, 2-3 év alatt termőre fordul ésatöbbi... Aztán a gyakorlatban meg ki tudja.
A perui földicseresznye ízért is annyira dícsérik, de nekem pl. nem ízlik, a pepinótól meg hányok.
Mellesleg, ma felástam egy bokor csicsókát, amit tavaly talán két gumóval indítottam. A kerítés mögé gondoltam ültetek a frissen felásott sávba, ne a gaz nőjön vissza nyáron, hanem legyen ott egynyári sövény pl. csicsókából. :)
Íme:
Inkább ezt nézegetem, mint a havas téli tájat, még akkor is, ha a huskynk most vérig van sértődve.
Ma hajnalban, azaz január 14-én a rádióban elhangzott mondat: "Helyenként AKÁR fagypont alatt is lehet a hőmérséklet"
