Figyelj, B-B, normális ember mire gondol, amikor Te otthon, szeretteid körében körbeveszed magad minden finomsággal, és várod az óraátállítást...
Ha nem tudnék semmit rólad, elképzelném, hogy állsz a kakukkosóra előtt. Most komolyan :))
Gombóc, nem tudom, miért ült ott az a néni, de valszeg ő segített másoknak, esetleg némi adományért. Nem tudom. Te másra gondoltál?
Akkor sem tragédia.
Egyébként pláne a lengyelek annyira vallásosak, hogy az idős zarándokok többnyire mind ők voltak.
nagyon tiszteltem őket ezért.
A harangtornyok szeretete + nagyon szimpatikus!!!
Akarsz egy harangtornyot?
na?
Küldjem Teknőc Ernővel??????
Nem, ott csak némi szipogás, de 1-2 nap múlva jöttünk haza, bedarált az élet, és 1 éjjel nem kaptasm levegőt, fájt-szúrt minden, na, mondom, infarktus, annyi..... nagyon sz.. érzés volt, de még itt boldogítalak benneteket 1 darabig :))
A komolyabb zarándokutakon ez természetes. Ne tudd meg, 60-80 éves nénikék, bottal is megmászták a Mózest. Igen, leültek néha, igen, fogadtak arab segítőt, aki karolta vagy fogta őket, de megcsinálták, öregem!
Klassz lehetett.
(a napfelkelte)
És mikor jött ki rajtad? még ott vagy már itthon?
Csak azért érdekel, hogy elrontotta e az utazást.
Lépcsőimről nincs mit beszélni.
Bemész a székesegyházbaa és elindulsz felfelé a harantoronyba.
Jaj, most jut eszembe, hogy a Szent Péter sz.egyházban nem másztam fel, mert kígyózó sor volt.
Valamelyiknél (asszem Krakkóban) meg félúton üldögélt egy néni és ki volt rakva egy vöröskeresztes tábla.
Székek meg víz volt odakészítve.
Vicces volt.
Éjszaka gyalogoltunk a holdfényben, valami fantasztikus volt, és kimelegedtünk, miközben egyre magasabban egyre hűvösebb volt, logikus, nem? Aztán vártuk a napfelkeltét egy helyben állva, ha rosszul léptél, hopsza-zsupsza lett volna...
Aztán hajnalban legyalagoltunk, egyre melegebben tűzött a nap... aztán még program volt, majd estefelé (48 óra nem alvás után) kiültünk egy hajóra kajázni, (bocs), aztán be a légkondis szobába, szóval hideg-meleg hatás alatt voltam...
