Nagy port kavart a napokban egy 42 éves amerikai férfi, Matthew Hartley ügye, aki kis híján halálra éheztette feleségét, Catherine-t. A nő most felnőtt létére 32 kiló, és hétéveseknek való ruhákat hord.
Éheztette? Nehéz ügy, elvégre az asszony elviekben bármikor mutathatott volna fityiszt az urának, és kisétálhatott volna az ajtón, de nem tette. Átlagos, M-es méretű nő volt, mikor a férjével megismerkedett. Az erős, határozott, intelligens férfi rajongásig szerette őt, és cserébe csak annyit kért: fogyjon pár kilót. Catherine örömmel tett eleget a kérésnek és élvezte, hogy formálhatja a testét, de aztán kicsúsztak a kezéből a dolgok.
A férfi egyre szigorúbb diétát követelt, míg végül szinte már csak vizet adott az asszonynak, és kegyetlenül megbüntette, ha titokban ételt vett magához. Először csak mély csalódottságát fejezte ki, elhúzódott tőle, majd a kanapén kellett meghúznia a magát, ha a férj ételszagot gyanított rajta. Innen már csak egy lépés volt, hogy egy-egy pofon is elcsattanjon, ha Catherine hangot mert adni az éhségének.
12 év romboló házasság után a pár válik. A nő feljelentést tett a rendőrségen, de a bántalmazó csupán közmunkát kapott azért, ami Catherine-nek kis híján az életébe került. Az indoklás: önként vállalta, hogy a férje határozza meg az étrendjét, illetve... annak hiányát, ugyebár.
A manipulált áldozatok olyanok, mint a nézők, akik az illuzionista trükkjeit lesik megbűvölten, és próbálnak rájönni, hol a titok. Ez egyébként jellemző a bántalmazó kapcsolatokra: érzed, hogy valami nem stimmel, de nem tudsz rájönni, mi az.
És sokan azért maradnak mégis benne a bántalmazó kapcsolatban, mert az emberek nem szeretnek veszíteni. Nehéz azt mondani maguknak, hogy, na, most meg kell fizetni a tanulópénzt. Veszteségként élik meg, ha ott kell hagyni a kapcsolatot, amibe már annyi időt és energiát beleöltek. Pedig a veszteség sokkal nagyobb, ha még tovább benne maradnak.
:-) De legalább őszinte vagy:-) Csakhát akkó ne csodálkozz, h a semmiért semmi is jár. Ha meg pofázódol, akkó lálépnek a fejedre:-) Mennyé' bogyókat gyűjtögetni, ha enni akarsz. Bár az is munka:-) Affene, xar ez a világ, mindené erőfeszítéseket kő tenni.
Érdemes megnézni Gáspár Sándor arcát, amikor elrepül előtte a kávéfőző, és megtapogatja a sérült csempét! Vagy amikor az asszony felborítja az asztalt, gyorsan felkapja a sörösüveget - menteni a menthetőt.
:DDD
(Püffi: ha aláhúzva jelenik meg a fenti link, akkor a szöveg fölé mész az egérrel, jobb egérgombbal rákattintasz, majd a lenyíló ablakban a "Megnyitás új lapon" szövegre kattintasz bal(!) egérgombbal; ezután a fent megjelenő új fülre tudsz kattintani, és ott megnézheted a videót, ez a topik pedig nyitva marad a másik fülön, szólj, ha nem értesz valamit!)
Az lenne az egészséges, csak hát nem tudom mennyire lehetséges közös nevezőre jutni egy olyan emberrel, aki abban szocializálódott, hogy az apja halálra kellett dolgozza magát értük, és csak egy pénzhozó horkológépnek számított, nem férjnek, apának.
Igen így van, és attól nem lesz több lóvé, ha agyon idegeli a férjét.
Ráadásul, ahogy mondod, mindenre KELL nekik pénz. SEMMIRŐL nem hajlandó lemondani, és ezt el is mondta. Teljes komolysággal mondja, hogy igenis, őt tartsa el a férje, és elégítse ki minden igényét, pont. Ezért ő cserébe otthon van, és szépen neveli a gyerekeiket. Vicces.
A pasi zenész, amikor vannak felkérések, akkor dől a lé, olyankor a csaj szórja, ha nincs annyi felkérés és nincs annyi pénz, akkor megy a cirkusz.
Nem tudom, mi van velük, de ha volt esze a pasinak, akkor lelépett.
Ez teljesen okézsoké modell lenne, hogy a férj biztosítsa a bevétel nagy részét, csakhogy a gazdaság nem erre lett beállítva, és az igényszintet is megtolták a fogyasztás ösztönzésével.
Lényeg, hogy nagyon kevés helyen tud már működni. A nő munkába állása elkerülhetetlenné vált.
Már egy jó ideje nem tartom velük a kapcsolatot, mert rettenet két picsáról van szó. Utoljára olyan 5 évvel ezelőttről vannak infóim (tesómékat látogatták meg), az egyikük valami családsegítő pszichomókus szerűséghez járt, mert a férje üvöltözik vele, pénzt se hoz eleget, ő meg nem tud elmenni dolgozni, mert akkor ki foglalkozna a gyerekeivel. 6 és 9 évesek voltak akkor a gyerekek, és ő úgy gondolta, hogy neki az a dolga, hogy őket nevelje, a férjé meg az, hogy tartsa el a családot.
Anyósáék gazdagok, csak nem akarták finanszírozni az ámokfutásait. A férje meg az őrület határán. A másik csaj éppen boldogan, túl a ki tudja hányadik házassági válságán volt akkor.
Igazad van. Hülye voltam, olyan 80-as évek végi hangulata van, de egyértelműen kiderül a filmből is, hogy már nem az átkosban vagyunk, mert már a munkásőrséget felszámolták, Eperjes meg titokban a pincében munkásőröset játszik.
Amúgy kíváncsi lennék reakciókra a "Hiszti az van, csempe a francba az van, vacsora semmi!" jelenetre (amit ugye vázoltam) úgy, hogy nem tudnak a nemibeteg gondozós behívóról a nézők. Mivel, hogy a férj sem tudott róla.
Na, úgy kinek mi lenne a véleménye a jelenetről. Ki is a bántalmazott? :)
