" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Amerikára újabb hatalmas sarki légtömegek zúdulnak. Ha az óceán fölötti légköri konfigurációk a pártunkra állnak, akkor egy hidegebb intermezzo után nálunk újraindulhat az enyheség.
Aszongyák a zokosok, hogy nem szabad ilyenkor etetni. Néha bedobok egy-egy földből kiásott férget, csak úgy kíváncsiságból, de nem rabolnak rá. Pedig követik a parton mozgó árnyékot, mintha enni kérnének. Ilyen még nem volt nálunk, hogy a halak a felszín közelében úszkáltak volna tél közepén is.
Örök optimista lévén én bízom benne, hogy elmarad. Pont mert az állatokat figyelem. Ők nem nézik az időjárásjelentést, hátha igazuk lesz. A halak lubickolnak, a kutyák vedlenek, és a zuhanyozó rigó is optimista. :)
A halaim közül a legnagyobb meghótt mikor olvadni kezdett a jég, pedig lékelve volt rendszeresen.
Azóta állandóan megy nappal a csobogtató . Már háromszor enni is kaptak. Köszönik jól vannak a többiek.
Tegnap , ahogy esni kezdett az eső a lüke feketerigó az esti szürkületben tőlem három méterre a mammutfenyő mellett leszállt a és a tó szélében szabályos nyári pancsolásba kezdett. Rohantam be a fényképezőgépért ,de már sajnos nem sikerült a paparazzo művelet.
A hegy több mint egy hónapja éjszaka is fagymentes. Ennek köszönhetően a lágyszárú növények "nyáriasan" viselkednek. Virágzik a pásztortáska és egyéb nyári "gazok". Mostanáig ezt a telet a citrusfélék is sértetlenül viselték volna itt.
Mi éppen ma néztük a halainkat (csak nemigen láttuk). Legutóbb sikerült megcsípni egy feles és egy kilós domolykót, de ma teljes passzivitást mutattak. Túl jónak találták az időt. Így csak néhány tájfotóra futotta gyerekkorom imádott folyócskájáról és környékéről.
:) Én annak drukkolok, hogy idén hátha elmaradna a tél. Nem sok az esély rá, de a remény hal meg utoljára. Kb. annyira hiányoznak a mínuszok, mint mókusnak az erdőtűz, és ezzel tuti nem vagyok egyedül.
Nekem is feltűnt, pedig én alig 40 km. távolsára lakom tőle. Nem mérem ugyan, de itt januárban egyetlen egyszer volt reggeli fagy, az is alig lehetett nulla fok alatt. A vizeken látom egyértelműen. Egy reggel volt hajszálvékony jéghártya rajtuk. Fene se bánja. Sőőőt!
Amikor nappal itthon vagyok végigpásztázom az udvart kutyagumi felszedés közben. Azok a cserjék vannak beindulva, amik máskor is. Orgona, aranyeső, khaki, áfonya, stb. Ez eddig normális. Legfeljebb kicsit előrébb tartanak a rügyek mint máskor.
A tavaszi hagymások is kibújtak már, de ebben sincs semmi rendkívüli, néha előfordul.
A rebarbara az etalon nálam. Amíg az nem indul kifelé a földből, addig nincs tavasz. Még nem indul. Hiába a meleg, mégiscsak tudja, hogy mikor kell.
Valóban, az ország többi részéhez, de különösen a délnyugati országrészhez képest ezek nagyon szerény hőmérsékletek. Ezek mellett még annyi aggodalom sem indokolt, mint máshol, pedig máshol sem sok. Különösen annak tudatában, hogy most valószínűleg egy lehűlési periódus következik.
Nem semmi, hogy Nálad az elmúlt héten azért majd minden nap volt talajmenti fagy. Itt pont fordított az arány, és ma reggel is 7 fok volt a min talajközelben. Tegnap találtam kis zöld epret a folytontermőn. A jácint pedig elkezdte kidugni a virágját. Szurkolok a minél kevésbé drasztikus lehűlésért.
Így van! Annak hogy nincs tél én is tudok örülni. Védelem nélkül edződhetnek kint a pálmák, eukaliptuszok, vászonfüvek, kaméliák, fiatal kivitövek, eryobotria, és más szubtrópusi növényeim, amelyeket máskülönben védenem kéne. Kérdés, hogy lehetek -e ennyire önző? Mert az önzés hosszú távon nem szokott kifizetődő lenni.
Csesződik el az időjárás, anomáliák napirenden. Persze amíg van csapadék egyáltalán, addig a csőlátásúak szerint minden rendben. Szóval a józan eszem aztmondja, hogy szetereotípia, vagy sem, télen legyen tél, és hideg. Inkább érjen engem valamekkora kár, vagy tanuljak meg lemondani valamiről, minthogy kialakuljon valami olyasmi, amire még nincsenek válaszok, és teljességgel kiszámíthatatlan.
Nálunk is tavasz van a télben, van olyan petúnia és gazanea tő ami nem fagyott ki. örülök ennek az időnek, viszont tudom, ha sokat késik még a hideg idő az nagyon rosszul érintené a beindult növényeket, ezért kicsit drukkolok egy kisebb fagynak, minimum -5 c°-nak.
Tavasszal szeretnék datolyaszilvafát ültetni a kertembe, dél-kelet Magyarországon lakom, itt időnként elég szélsőséges hidegek lehetnek, szerencsére városon belül van a ház, ami végett szerencsére van egy kis hőszennyezettség.
Milyen ízletes gyümölcsöt termő fajtákat tudtok ajánlani, ami bírja az időnkénti nagyobb hidegeket, pl. a -20 c° körüli hőmérsékleteket?
A costata, vagy vaniglia mennyire bírja a hideget?
Keresek eladó oltott növényeket, szívesen vásárolnék valakitől közületek.
Ez a Lovásziban sík területen lévő (talán?) Gallionensis minden bizonnyal kapott már -16 foknál alacsonyabb hőmérsékletet, de téli fagyásnak soha semmi nyomát nem láttuk rajta. (Mai kép, a virágos sorozat képei is arról a környékről valók.)
Ez valóban így van. Az időjárás kártételére való hivatkozás általam ismert, olyan konkrét esetben is megtörtént például, amelynél az inkriminált időjárási esemény egyáltalán nem érintette az illető termőterületet. Minden apró részlet pontos ismeretében tudom ezt elmondani.
Pedig világvégét sokkal inkább olyan időjárás esetén kellene jósolni, mint amilyen 2012. februárjában volt. De akkor mindenki nagy megelégedettségére -25 fokok voltak kiterjedt területeken. "Tél van, hidegnek köll lenni!"
A kártevők meg úgy elpusztultak, hogy abban az évben kiemelkedő kullancs- és repcekártevőinvázió lett. (Olyan területeken is, ahol a hideg időszakot a repce a hófúvás által letakarított, még lepelnek sem nevezhető "hó" alatt töltötte.
Milyen jó lenne, ha az emberek nem hülye sztereotípiákat vennének át, hanem megfigyelnék a jelenségeket!
:)) Van egy sanda gyanúm.....sztem az időjárásnak a világon semmi köze a drágasághoz. Egyszerűen kapóra jön, ha van mire fogni. Azért kerül pl. a miskolci piacon 2000 Ft-ba egy kiló ribizli, mert ennyiért is megveszik. Nem azért mert lefagyott, elverte a jég, elvitte a betegség a termést. Francokat. Annyi lesz a mindenkori ára, amennyiért megveszik.
Egyébként már alig várom, hogy egyvégtében olyan pozitív hangvételű cikkeket olvassak vezető mezőgazdasági, és gazdasági portálokon, hogy az ilyen telek miatt mennyivel nagyobb, és jobb minőségű a termés, és hogy ezt a kevesebb kár miatt mennyivel olcsóbban lehet majd értékesíteni. Elegem van már abból, hogy a kemény telekre, fagykárokra, netán tavaszi szárazságokra (naigen!!!) és árvizekre fogják a dráguló gabonát, gyümölcsöt, stb. Ja, hogy februárban virágzott, márciusban elfagyott??? Nembaj, majd eszünk minden helyett fügét, kivit, meg importalmát.
Mikor amerikában ugyanezeken a helyeken enyhe telek voltak, az nem aggasztott? Azt rendben valónak találtad? Szerintem ez színtiszta struccpolitika, dehát mért csodálkozom.
